2013.01.15.

Általában jól boldogulok a világban meglévő iskolázottságommal, nem hiszem, hogy egy diploma sokat változtatna a mindennapjaimon. Erős a gyanúm a kakis pelus csere és a krumplihámozó működését sem befolyásolná. De tegnap azt hiszem nagy hasznát vettem volna egy dr. rövidítésnek a nevem előtt. Annnnnnyira elegem van abból, hogy ha intézkednem kell (hiába érdeklődöm előzetesen) az egész végén úgy érzem magam mint akibe az ügyintéző lábat törölt. Könyörgöm én vagyok az ügyfél!

A munkanélkülibe kellett mennem a szokásos pofavizitre, amikor is az ég világon nem történik semmi, munkát nem adnak mert nincs, az ellátást nem tőlük kapom de ha mégsem jelenek meg akkor ejnye-bejnye fekete pont. Szóval mentem, szokás szerint Majával a hónom alatt, hisz nem maradhat itthon egyedül. Nyuszikát az utazás megviselte pedig nem volt hideg és a fenekét is vittem, a Szabadság úton mégis teljesen kiborult ha fölvettem a karomból fejjel lefelé lógott, ordított ha letettem ordított. A baj ott kezdődött, hogy alig fértem be az épületbe mert annyian voltak. Az ordító lánnyal elvergődtem a sorszám osztó masináig aztán próbáltam helyet keresni de még a csilláron is lógtak. Maja folyamatosan ordított, az információs hölgyek megszántak megkérdezték mit akarok aztán fölzavartak a második emeletre, ordítson ott a gyermek. A lépcsőn is kétoldalt sorfalat álltak az emberek, Majának viszont jót tett a magaslati levegő mert elhallgatott. Vártunk. Aztán merész ötletem támadt, már a második hozzám hasonló sorszámút hívták hiába, megfogtam a lányt és bevágtattam. Igyekezetem udvariasan elmondani a bánatom és, hogy a lány már kiakadt és én csak jelentkezni jöttem blablabla. Sikerült, leültettek. Közben kiderült, hogy mivel lejárt a GYED-em nem kell többet hozzájuk mennem, kivesznek a rendszerből, kivéve ha szeretnék állást keresni, tanfolyamra jelentkezni. Naná, hogy akarok, már tavaly is akartam de akkor nem indult kismama tanfolyam. Megbeszéltük, hogy akkor ez így jó lesz, ekkor trappolt be a kolléganő a hírrel, hogy nem. Engem ki kell venni a rendszerből de ezt a másik emeleten egy másik kolléganő tudja megcsinálni. Telefonáltak neki, hogy gyerekkel vagyok vegyen előre. Ott is vártunk kicsit a hölgy eleve nem fogadott kedvesen de nem bájologni jöttem nem vettem zokon. Aztán valami papírt keresett rajtam. Nem vittem magammal semmit csak a szokásos jelentkezésre számítottam. Itt megkaptam a beosztásom, hogy én csak otthon ülök és nem szólok a változásról. Kezdett bekúszni a vörös köd a szemem elé. Októberben voltam utoljára jelentkezni, szóltam, hogy januárban változás lesz, megkérdeztem lesz-e valami tennivalóm, akkor a kolléganő nemet mondott. Ezt mondtam a kellemetlenkedőnek is. Most komolyan mi a fenét kellett volna még csinálnom? Azonkívül 2,5 éve 3-4 havonta oda járok lassan arról is van adatuk hányszor megyek pisilni akkor mért nekem kell papírokat bevinnem? Hölgy kicsit visszavett és lám meg is találta a gépben az adatokat. Egyéb technikai nehézségei támadtak, megosztotta velem de mivel nem ismerem a rendszerüket, Maja pedig kezdte szétszedni az irodát nem érdekelt a problémája. Érdeklődtem a tanfolyamról ezt nem kellett volna. Megkaptam a beosztásom, hogy maradjak csak otthon a gyerekkel azért kapom a GYES-t, hogy képzelem, hogy GYES mellett megkapom a tanfolyam alatt járó támogatást és különben is csak 1,5 kor után lehet tanfolyamra jelentkezni. Az én lányom két éves. És tényleg micsoda pofátlanság a csillagászati összegű (kb 25000ft) GYES mellett a tanfolyami támogatást felvenni. Persze ha ez ekkora probléma ha tanulhatnék az egyikről szívesen lemondanék. Nekem a tudás kell a papír, hogy ha lejár a GYES el tudjak menni dolgozni ne kelljen megint a munkanélkülibe a kedves kolléganőket szórakoztatni az ügyemmel. Mert én már csak ilyen maradi módon tanulni meg dolgozni akarok.
Ez az egész cirkusz egy egész órát tartott. Bele se merek gondolni ha türelmesen várok a soromra mikor végeztem volna. Így is épp csak hazaértem, letettem a lányt a mamának és rohantam Ádámért az oviba, délre mentünk fejlődni.