2013.01.02./2.

Most pedig a karácsony jön. Röviden összefoglalva, nagyon klassz karácsonyunk volt! Jó egyensúlyban nyugis, békés semmittevős és mászkálós nagycsaládosos. Idén mi mentünk vendégségbe így hosszú évek óta nem nekem kellett készülnöm, kicsit furcsa volt de jó. Letettem a seggem és ettem, mindent amit elém raktak.

Megpróbálom részletesebben is leírni.
Voltam a gyerekekkel karácsonyi kézműveskedős programokon. Az egyikre Maját is elvittem mert nem maradhatott itthon egyedül azért mindenki megúszta a helyet sem döntöttünk romba, igaz értékelhető művet sem hoztunk haza. A másik jobban sikerült ott az idő volt szűkös. A fejlődős központban rendezték, Maja ezúttal itthon maradt. A fiúk gipsz díszeket festettek, mézeskalácsot, tenyérlenyomatos angyalkát, hűtőmágnest készítettek és még az arcfestést is bevállalták bár sokat kellett őket bátorítanom na ez az amit soha többé nem teszek. Mindketten pókembert kértek, a rendezvény után nekünk még jelenésünk volt mama fellépésén. Az iskolai karácsonyi műsorban énekelt a tanári kórussal, tavaly (juj, már tavaly előtt) betegség miatt lemaradtunk róla. Szóval pirosra festett mókusaimmal elrohantunk a műsorra (nem volt idő lemosni) ami egy templomban volt. Nem vagyok hívő, nekem nem okozott gondot pókemberekkel bemenni, nem is zavart senkit a toalett a templom még azóta is áll, láttam. Viszont a festék fogott. Mire hazaértünk Ádám szürke kesztyűje élénk pirosban játszott és piros lett a kabát, pulóver azon része is ami hozzáért az arcukhoz. Az itthoni lemosás után már a fürdő is piros volt, sőt minden igyekezetem ellenére az arcuk is olyan maradt, mintha a bőrt fogta volna meg a festék ez csak másnapra múlt el.
A karácsonyi műsor jól sikerült gyerekeim csöndben végig ülték, bár szemmel láthatóan unták (helyenként én is) kicsit ficeregtek is mellettem de roppant büszke voltam rájuk mert mellettem maradtak és az előadást nem zavarták meg. Asssszem ennél többet három 7 év alattitól nem lehet várni.
A műsor szép volt, a gyerekek ügyesen énekeltek, szerepeltek, a hangszeres játéknál voltak hibák és őszintén remélem az enyémek közül egyik sem akar majd hegedülni. Az egy nehéz hangszer és hosszú évekbe telik mire a gyermek megtanul úgy játszani rajta, hogy ne nyekergésnek hasson. Nagyjából a felénél már a hallgatóság (felsősök) többi része is zsizsegni kezdett, ezen kicsit csodálkoztam. Igaz csak kicsit, azt már indulás előtt tudtam, hogy az enyémeket nem fogja lekötni, mert nem az ő korcsoportjuk volt a célközönség. A nagyokat pedig azért nem kötötte le mert a szokásos magasztos, pátoszos összeállítás volt. Gondolom azért, hogy passzoljon a templomi környezethez. De most az épületnek szeretnék előadni vagy a hallgatóságot megfogni? A gyerekek nem értékelik a "mennybőlazanygal..." szépségét. Ők jól akarják érezni magukat. Mint említettem nem vagyok hívő de szerintem a templomtorony kibírja ha a műsor vidám, örvendezős, végül is születést ünneplünk! Van egy csomó vidám de nem bulizós karácsonyi vers, ének. Szóval talán a legnagyobb érdeklődéssel a tanári kórust tisztelte meg a hallgatóság, az tényleg kicsit oldottabb volt.

A 24. nagyon békésen sikerült, a tipikus stressz források a mi karácsonyukból kikoptak az elmúlt években. Csak a gyerekeket tudjuk megajándékozni ezért nem kell más ajándékon agyalnom és rohangálnom utána. Élő fát sem veszünk nagyon régóta nincs vita a ki veszi meg, mikor veszi meg, hova rakjuk, görbe, potyog stb. Idén csak sütivel és a vacsorával készültem kimaradt a mit főzzek, hogy mindenki megegye, hova tegyem a sok kaját és társai, a tök üres hűtőben vígan elfért a vacsora maradéka.
Tehát nálunk idegeskedés helyett béke volt. A gyerekek délelőtt apával játszottak én előkészítettem mindent amit lehetett, idén a bevált receptek mellett döntöttem, egy kivételével, na az nem is sikerült. Ebéd után Maja elment aludni és én is. Utána feldíszítettük a fát közösen ahogy mindig. Aztán elmentünk a gyerekszobába szép ruhát húzni és mire mindenki felöltözött ajándék volt a fa alatt. Igen, mindez még valamikor délután kettő előtt. Itt jött el az igazi béke, a fiúk a gyerekszobába legoztak én nekiálltam a vacsora összeállításának, Maja pedig kapott az alkalmon és magára borította a fát. Nyuszika csak egy szaloncukrot szeretett volna leszedni, mikor mellette becsapódott a fa, a nehezen megszerzett zsákmányt kibontottam neki és ő ezzel meg is nyugodott. Összeszedtem a fát, visszaaggattam a szétszóródott díszeket, helyére fésültem azokat amik a fán maradtak. Iszonyú boldog voltam, hogy csak egy műanyag fánk van és műanyag díszeink. Néhány kerámia díszünk van de idén azok közös megegyezéssel a dobozban maradtak. Jó döntés volt. Visszapörgettem az elmúlt karácsonyokat és egyik fiam sem borította magára a fát, a lánynak sikerült, egyszer mindent ki kell próbálni.
A vacsora mindenkinek ízlett, megkíséreltünk gyertya (és a karácsonyfa) fénye mellett elfogyasztani de ekkor nyuszika úgy döntött jól lakott és lelökte az asztalról a tányérját. A tányér tartalommal lefelé padlót fogott a salátából jutott a nadrágomra is. Villany föl, gyors átöltözés, rom eltakarítás. Talán jövőre már ez is jobban fog menni.
A nap nagy eseménye le ne maradjon. Ádámnak kiesett a második foga. Ezzel küzdött sokat mert már ott volt mögötte a másik a fog, mint a cápáknak de ez a kis makacs nem akart kipottyanni.

A 25. izgalmasan indult, Messzi mamához készültünk a 6.40-kor induló busszal 6.30-kor a helyi járatra hiába várva lett számunkra világos, hogy karácsony alkalmából 7-kor indulnak a buszok. Hazamentünk én nekiálltam valami ebédnek tálalhatót kotorni a hűtőben, aztán mama telefonált, hogy a 11-es busz most is van. Szóval 10 körül ismét elkezdtünk cihelődni, csapó kettő Szabó család ismét elindul és ez alkalommal oda is ér. Mamánál mindig mindenki jól feltalálja magát, így esett, hogy én békében ebédelhettem, meleg levest ettem (mindig kihűl mire enni tudok) amíg a mókusőrs valahol a lakásban játszott. Halászlé is volt. A mi családunkban nem volt hagyomány a karácsonyi halászlé, mert kevesen szerettük, én sem főzök de minden évben kapok valahonnan amit a két ünnep között szoktam megenni. Idén életemben először karácsonykor ettem halászlevet. Szokás szerint most is jó sokan voltunk, rá sem fértünk egy képre. hi-hi-hi

26-án a mamámhoz mentünk, itt is sokan voltunk, nagy család vagyunk, bírjuk a nyüzsit. Ebéd után az öcsémék velünk jöttek haza és itt is aludtak, szerintem a fiaimnak ez volt a karácsony legnagyobb eseménye.

A karácsonyi mézesemnek nagy sikere volt mindenki örült neki, még a sofőr bácsi is. Igen ők is kaptak mert egy kis kedvesség mindenkinek jár, főleg ha karácsonykor dolgozik.
Idén életemben először bejglit is sütöttem. Igaz csak amolyan hirtelen ötletként. Az történt ugyanis, hogy kinéztem egy igazán impozáns sütit de elfelejtettem, hogy sok tojás kell hozzá és ez csak sütés előtt derült ki. Szóval ott álltam 20 tojással amikor 30-35-re lett volna szükségem. Ekkor jutott eszembe a bejgli, hisz azt még háborús időkben is sütöttek, akkor csak nem lehet olyan alapanyag igényes. Előkaptam a receptet és tényleg. Nekiálltam, majd kiderült, hogy kevés a dió, apa gyorsan pucolt és darált még egy adagot. Közben kitaláltam, hogy lehetne megmenteni a kísérleti sütimet és annak is nekiálltam. A bejgli egész készítés alatt picit sem hasonlított ahhoz amit a mamámnál láttam. Sok évvel ezelőtt csináltam bejglit de akkor a mamám ott állt a hátam mögött. Úgyhogy most minden mindegy alapon beraktam a tepsibe és megsütöttem. Kész állapotában kicsit jobban nézett ki de sok bizalmat most sem szavaztam neki. A kísérleti sütim közben egészen szép lett. Így történt, hogy sikerült 20 tojással megoldanom azt amihez sokkal több kellett volna.
Másnap felvágtam a bejglit és képzeljétek, ízre pont olyan lett mint a mamámé. Külalakra nem annyira mert nem kentem meg tojással. Tudom ez szentségtörés de mint említettem tojáshiányban szenvedtem és nem, nem törtem föl egy egész tojást azért, hogy a töredékével megkenjem a bejglit majd a maradék megy a csapba mivel nincs mihez felhasználni. A felvert lisztes tojás nem mutat jól a hidegtálon. A bejgli hatalmas siker volt, Ádám két szeletet falt be egymás után belőle. Ez azért nagy dolog, mert Ádám kevés sütit eszik meg a diósakat pedig egyáltalán. A kísérleti sütim szép lett de rettenetes. Nem is eszi senki. Sajnálom a belefektetett tojásokat. Jövőre inkább bejglit sütök.

A két ünnep közti idő viszonylag csendesen telt, a mamák elláttak kajával szilveszterig főznöm se kellett. Miki kimenőt kapott anyuhoz aztán másnap jött értük a papa és most a dédinél vannak, nem sokára érkeznek haza. Ez volt az első szilveszter amikor nem voltunk együtt. Örültem, hogy nem lesznek itthon mert a mamámnál annyira nem hallatszik a durrogás, ő csendesebb környéken lakik. Itt tavaly sokat rakétáztak a házak nagyon közel vannak egymáshoz és nagyon felhangosítják.
Talán én lepődtem meg a legjobban, hogy éjfélig mondhatni tök csönd volt, a durrogások akkor is távolabbról jöttek nem volt olyan zavaró. Csak egy vandál akadt aki fél 4 körül a házak között engedett el egy sorozatot. Szerencsére csak egyet, Maja nem is ébredt föl. Csöndes szilveszter volt. De jó, hogy nem lakunk a belvárosba.

Az év záróeseménye a szilveszter előtti csőtörés. Szombat este egy pukkanás majd vízfolyást hallottam, apa a kádban de nála már nem folyt a víz. Kiugrott és elzárta a csapot a konyhaszekrény alól akkor kezdett el ömleni a víz. Azt feltöröltem majd elmentünk aludni. Vasárnap délelőtt az összes fiú elment itthonról mikor ismét pukkanás és vízfolyás, nyúlok a csaphoz de nem mozdul. Azt tudtam, hogy van valahol egy főcsap ami a lakásba lezárja a vizet de fogalmam sincs hol. Felhívtam apát, becsöngettem a szomszédba, és végül megtaláltam a lépcsőházba a csapot. Szomszédbácsi megpróbált segíteni de nálunk minden kicsi a vízvezetékek pedig julis mögött vannak aki csak úgy nem megy arrébb. Szóval szomszédbácsi hümmögött, aztán feladta. De hozott nekünk egy kis vizet, hogy a hibaelhárításig legyen mit inni és kezet mosni.
Apa hazajött, kiszedte julist alatta is állt a víz, feltöröltünk, kiszárítottunk és most intézzük a biztosítót. Aztán majd veszünk új csöveket és ismét helyre áll a rend, addig a fürdőbe mosogatok. Kell az izgalom. :-D