Az van, hogy most dohogni fogok. Már túl régóta cipelem ezeket és muszáj legalább kiírnom magamból.
Szeretem az ovinkat, már negyedik éve járunk ide és mindig meggyőződöm róla, hogy számukra ez a lehető legjobb hely. De az egyik dadus néni kezdi kihúzni a gyufát. Ketten vannak, az egyes számú (továbbiakban Dadus nagy betűvel, mert megérdemli) már negyedik éve velünk van. Ő egy igazi kincs. Mindent tud a gyerekekről, tudja kinek melyik az alvós állata, jel nélkül tudja kié a ruha, álmából felkeltik mondja a gyerekhez tartozó jelet, ha valamire megkérem ő emlékszik, még akkor is ha nem volt túl fontos. A gyerekek imádják, amikor megérkezik öten ugranak a nyakába. Bármikor megyek az oviba Dadus nénink valamivel el van foglalva: gyereket vigasztal, három másikkal játszik, előkészít valamit, porszívót cipel stb. A másik (fedőneve d2) tavaly ősz óta van a mi csoportunkba. Ha csak lehet vele kerülöm a társalgást, mert ő mindig mindent jobban tud. De múlt héten szerdán reggel kerek szemekkel kérdezte, hogy akkor Ádám ma korábban ebédel. Szeptember óta minden hétfőn és szerdán megyünk fejlődni, kivéve ha a gyerek beteg de akkor nincs oviba, ha egyéb esemény van MINDIG szólok. Őt vagy a folyóson trécselve találom, vagy kávésbögrével sétálgat, ha a csoportba van ücsörög, gyerektől távol, max gyümölcsöt pucol. Nem ezek miatt orroltam meg rá, ezekkel foglalkozzanak a kollégái. Hanem múlt héten pénteken engedem be a fiúkat a csoportszobába, Ádám bevonulása után felcsattan az óvónő felé (nem látta, hogy látom):
- Már megint nem köszön! - óvónéni nem foglalkozott az esettel, ott akkor én sem. De piszkál a dolog.
Ne értsetek félre, tudom, hogy érkezéskor illik köszönni, illik erre megtanítani a gyereket, főleg ha szeptemberbe iskolába készül blablabla. De akkor sem hiszem, hogy ez lenne a világ egyes számú problémája. Azonkívül a gyerekeknek megtanítottam, hogy reggel érkezéskor köszönjenek, ősszel már egészen jól ment, oly módon, hogy amikor az öltöző szobába érünk mind a kettő jó hangos JÓJEGGEJT-tel robbant be, aztán átöltöztek és bementek a szobába. Ha a d2 ezt nem hallja az nem a gyerek hibája. Tény, hogy mióta Maja a saját lábán közlekedik én még a bejárati ajtónál vagyok amikor a fiúk már az öltözőnél tartanak így gyakran fogalmam sincs róla, hogy köszöntek-e vagy sem. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a csoportszoba küszöbét átlépve az óvónéni a hatóság az ő szabályai érvényesek. Az én fiaim pedig többé-kevésbé szabály követőek ha óvónéni a küszöbön kéri a köszönést (erre még nem láttam példát) akkor ők ott fognak köszönni. De nem d2 kedvéért.
Hogy a történet kerek legyen azt is elmondom, hogy én magam nem vagyok hajlandó nagy feszkót csinálni a köszönés körül, mert meggyőződésem, hogy a "de Ödönke köszönjél szépen a néninek" típusú unszolás csak ellenállást vált ki a gyerekből, mindenki másnak pedig igen kellemetlen pillanatokat. Rövid az élet erre nem érünk rá.
Az én módszerem: tudom, hogy megyünk valahova ahol köszönni kell, érkezés előtti percekben pl: amíg sorba állunk a pénztárnál de még nem vagyunk soron megkérem a fiúkat, lehetőleg halkan, mert ez nem tartozik a mögöttünk állóra, hogy köszönjenek amikor én is, ha megteszik megdicsérem őket, ha nem akkor mikor már senki idegen nem hallja megmondom, hogy szomorú vagyok és többet ne csináljon ilyet. És váltunk. És ha legközelebb köszön jó ha nem akkor is. Én nem fogom felnégyelni miatta. Meggyőződésem, hogy pár év múlva beérik munkám gyümölcse és szabad akaratából fog köszönni. Ezt nem is alaptalanul gondolom így.
Többször utaltam Neillre és a könyvére, azt olvastam, hogy Summerhillben nincsenek kötelezően (hangsúly a kötelező szón) betartandó illemszabályok. Neill a gyermeki léttel ellentétesnek tartotta az illemszabályokat nem is lovagolt rajtuk, mégis bárhová ment a tanítványaival, kirándulni vagy a helyi moziba a gyerekei mindig illendően viselkedtek. Mert Neillt figyelték és követték.
Ebből kifolyólag én sosem gondoltam gyerekről, hogy bunkó vagy neveletlen mert nem köszönt nekem. Sosem értettem mi ezen akkora probléma. Majd köszön ha akar, ha kiérdemlem, ha piros hó esik, na és, a föld ettől még forog tovább.
Tegnap újságot olvastam, nem kellett volna. A nyaralás fontosságáról volt szó, gyorsan bemutattak egy párt, mint jó példát. A néni nyugdíjas és mellette dolgozik, s férje nyugdíjas és unokázik. Ők azért tudnak minden télen (évek óta) elutazni valami meleg helyre mert spórolnak: lekapcsolják a villanyt, nem fűtik túl a lakást, maradék ételt megeszik másnap stb. Itt becsuktam az újságot. Három fizetésből élnek ketten és még rázogassam a kezüket, hogy a Kanári-szigeteken telelnek? Mióta az eszemet tudom spórolunk, lekapcsoljuk a villanyt, zuhanyzunk*, megesszük a maradékot gyerekkoromban még működött és igen el tudtunk menni nyaralni na nem Hawaii-ra de Balatonra (mert létezett vállalti üdülő) és az alföldi rokonokhoz, sátrazni, volt lavórban fürdés meg egymás locsolása az udvaron vödörrel, pipi etetés, traktorozás csupa olyasmi amit a városba nem lehet. Most is spórolunk de már most tudom, hogy idén nyáron sem megyünk nyaralni, örülünk ha kifizetjük amit muszáj.
* Elsősorban azért zuhanyzunk mert szerintem egészségesebb, főleg lányok esetében. A fenék környékén bacik élnek amiknek ott a helyük ez nem mosdatlanság vagy igénytelenség de ha átkerülnek egy lyukkal arrébb, mondjuk ülőfürdő alkalmával, a vizes, meleg környezet pont kedvez a szaporodásuknak, akkor nagyon csúnya fertőzést tudnak okozni. Én pedig különösen érzékeny vagyok ilyesmire, strandoláskor gyakran összeszedtem valamit, aztán inkább nem is mentem medence közelébe. A saját kádamba is kétévente egyszer ülök be de akkor már napok óta ötven fok van.
Egy másik műsorban láttam azt is, hogy vizsgálták laborba azt a vizet amiben egy ember fürdött (átlagos ember, napi munka után semmi extra kosz) a vízben mikroszkopikus méretű kaki darabokat mutattak ki. A fenekünket ugyanis nem tudjuk teljesen tisztára törölni papírral, viszont fürdéskor beleázik a vízbe. Te szeretnél kakis vízben arcot mosni, fürdeni? Én nem. A gyerekek is csak addig fürödtek kis kádba amíg nem tudtak biztonságosan megállni zuhanyzáshoz.
A környezetvédelmi és vízszámla indokokat a zuhanyzás mellett pedig épp csak megemlítem. Léteznek statisztikák egy kád víz hány afrikai családnak elég egyetlen napra lusta vagyok linket keresni de köremilbe vagy FB-n is időnként előfordul. Te pedig tiszta leszel akkor is ha egy kád víz helyett gyorsan zuhanyzol, szappanozás alatt elzárva.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése