Legnagyobb szemem fénye ma ünnepli a szülinapját. Jeles nap alkalmával épp folyamatosan köhög. A fél éjszakát ezzel töltötte. Reggel nem is igazán tudtam mit csináljak mert az ovis tortát tegnap elkészítettem a szülinap második felvonása az ovis ünneplés alkalmából.
Összeszedtem őket tortástul és elmentünk az oviba. Letettem a nagy esküt, hogy nem fertőznek és az ünneplés után jövök értük. Így is tettünk de az oviból már lázasan jött haza. Most fekszik.
Miki tegnap volt lázas egész nap feküdt, ma már teljesen jól van.
Éjszaka óránként ébresztettek váltva, Ádám köhögött, Mikinek szimplán én hiányoztam, Maja pedig egyszer csak röhögcsélni kezdett az éjszaka közepén. Aztán csend lett de nem sokkal később Ádám ismét köhögni kezdett. Vittem neki a pipáját. Maja ágyából minden kiszórva a szoba közepére, ő maga az ágy sarkában épp a popsitörlős dobozt bűvölte és baromira örült érkezésemnek. A doboz fogalmam sincs, hogy került hozzá mert a polcot elvileg nem éri fel. Minden esetre távolabbi polcra tettem, Miki közben kiment pisilni, Ádám kezébe nyomtam a teás bögrét és éreztem, hogy lego darabra léptem. Azt muszáj rögtön biztonságba helyezni, leszedtem a talpamról és kirohantam vele a nappaliba. Maja közben úgy döntött nem vár meg, kimászik a kiságyból, a landolás nem sikerült, fölkaptam, megvigasztaltam, visszatettem. Visszapakoltam az ágyba, Ádám végre megkapta a gyógyszerét, ami amúgy csak arra jó, hogy megnyugtasson a tudat, tettem valamit, gyerek simán köhög tovább. Miki is visszafeküdt és csend lett egy újabb órára.
2013. január 31., csütörtök
2013. január 29., kedd
2013.01.29.
Hétvégén szétosztottam a fiaim a mamáknak és szombaton nagy projektbe fogtam. Megcsináltam a mamám fantasztikus krémesét nagyon finom lett. Némi technikai problémám akadt az összeállításnál de szerencsére az ízén ez nem változtatott.
A süti Ádám szülinapjának első felvonására készült. Torta ügyben ugyanis fellázadtam. Idén úgy jön ki, hogy két tortát is fog kapni meg egyet közösen a papával, szóval az összesen két és fél torta. Úgy döntöttem ez is több mint ami egy szülinapra jár és most krémes volt torta helyett. Az ünnepeltet nem zavarta a dolog ő az ajándékra koncentrált egy szép nagy doboz legot választott magának, két hete. Azóta türelmesen várta, hogy eljöjjön a nagy nap amikor kibonthatja.
Ma délután is ezzel az autóval játszott, Miki megkapta a legos dobozt, bevonultak a gyerekszobába és figyelem, dobpergés ... több mint 1,5 órán keresztül összeveszés, vinyogás nélkül játszottak. Imádom a legot!
Egyéb események
Miki mielőtt elment oviba a legnagyobb méretű mackónkat berakta az ágyába és gondosan betakargatta, hogy a maci alszik amíg ő oviba van. Maja ezt kicsit távolabbról figyelte. Persze később a nap folyamán kötelességének érezte macit kirángatni az ágyból és saját alvós maciját a helyére tenni. Nagyon gondosan ügyködött körülötte aztán heves pisszegéssel kijött a szobából. A családi béke kedvéért mielőtt az oviba indultam volna az eredeti macit tettem az ágyba. Érkezéskor Mikinek első dolga volt ellenőrizni a jószágot.
Apa megtanította Maját tentézni. Fognak egy babát vagy alvós macit és betekerik egy baba takaróba (bizony ilyen darabunk is van, bár a kiságy sajnos szolgálat teljesítés közben eltört) aztán jöhet a tente. Már Maja is énekli. Azért autózni még mindig jobban szeret és azt kell mondjam megértem. Sokkal csudaizgibb szirénázva rohanni tűzesethez mint egy amúgy is mozdulatlan babát altatni. Nem leszek meglepve ha lányom helikopter pilóta lesz.
Maja kilopta a hajamból a gumit, el volt tőle bűvölve. Hirtelen ötlettel összefogtam a haját, tudjátok az az egyen baba frizura amikor a frufruját a gyerek feje tetejére gumizzák. Praktikusságát nem vitatom de az is biztos, hogy az én lányom így nem fog emberek között mutatkozni. Azért neki nagyon tetszett, tapogatta, majd mutogatott a szekrényre, hogy fényképezzem le, végül odavezettem a tükörhöz. A siker átütő volt úgy tíz másodpercig aztán kikapta a hajából és a kezembe nyomta, hogy újra fogjam össze. A következő tíz percet ezzel töltöttük.
R2D2-val (a páramentesítő gépünk) is nagy barátok lettek, már nem csak nyomkodni tudja de a víztárolóját is megtanulta kihúzni. Napi programjának szerves része R2D2 inzultálása. Nem szeretném rögzíteni ezt a szokást ezért amíg csak nyomkodja hagyom, hogy kiélje kíváncsiságát. Eddig még bejött 5-10 perc után ráun a gépre és otthagyja.
Időnként elfognak kisebbségi érzések miszerint a gyerekeim neveletlenek, mert nálunk lehet asztalra mászni, sőt ott táncolni is (na nem ebéd közbe), lehet kirámolni a ruhásszekrényt a szennyes tartót és még ki tudja mit ami most nem jut eszembe. De tegnap olyat láttam, hogy győztem összeszedni az államat.
A boltba ugrottam át, kivételesen gyerek nélkül. Egy anyukára lettem figyelmes aki két gyereket hagyva a kocsiban a másik sorban békésen szemlélődött. A nagyobb igen veszélyes módon kimászott a kocsiból amire a kicsi (kb 1,5 éves) is elindult. Anyu még épp elkapta. Tudjátok én nem rakok gyereket a kocsi abba a részébe ahova az áru kerül. Mert a gyerek keresztül mászik minden sáron, köpésen, kutyakakin és a cipőtalpa mellé teszem a kenyeret, sajtot, szalámit amit később meg szeretnék enni brrrrr. Igen a termék be van csomagolva de a csomagolást összetapogatom aztán kiveszem belőle és megtapogatom azzal a kezemmel amivel előtte a csomagolást. Szóval, nem én gyereket a kijelölt ülő részre teszek. A bevásárló kocsik amúgy sem olyan stabilitással készülnek, hogy két ide-oda futkosó gyereket kibírjanak.
A pénztárnál találkoztunk legközelebb, a nagyobb épp egy árutárolón mászott fölfelé és a kinder tojásokat kezdte válogatni, aztán megunta odament anyuhoz és felült az futószalagra az áruk közé. Anyu mindeközben békésen pakolászott.
Tudjátok mit? Inkább táncoljon a gyerekem az asztalon, túrja ki a ruhás szekrényt vagy bánom én csak ne legyen életveszélyes, merítse ki kíváncsiságát itthon de ne kelljen a boltba azért szégyenkeznem mert felül a futószalagra akadályozva a pénztárost. Az én gyerekeim jól neveltek.
A süti Ádám szülinapjának első felvonására készült. Torta ügyben ugyanis fellázadtam. Idén úgy jön ki, hogy két tortát is fog kapni meg egyet közösen a papával, szóval az összesen két és fél torta. Úgy döntöttem ez is több mint ami egy szülinapra jár és most krémes volt torta helyett. Az ünnepeltet nem zavarta a dolog ő az ajándékra koncentrált egy szép nagy doboz legot választott magának, két hete. Azóta türelmesen várta, hogy eljöjjön a nagy nap amikor kibonthatja.
Ma délután is ezzel az autóval játszott, Miki megkapta a legos dobozt, bevonultak a gyerekszobába és figyelem, dobpergés ... több mint 1,5 órán keresztül összeveszés, vinyogás nélkül játszottak. Imádom a legot!
Egyéb események
Miki mielőtt elment oviba a legnagyobb méretű mackónkat berakta az ágyába és gondosan betakargatta, hogy a maci alszik amíg ő oviba van. Maja ezt kicsit távolabbról figyelte. Persze később a nap folyamán kötelességének érezte macit kirángatni az ágyból és saját alvós maciját a helyére tenni. Nagyon gondosan ügyködött körülötte aztán heves pisszegéssel kijött a szobából. A családi béke kedvéért mielőtt az oviba indultam volna az eredeti macit tettem az ágyba. Érkezéskor Mikinek első dolga volt ellenőrizni a jószágot.
Apa megtanította Maját tentézni. Fognak egy babát vagy alvós macit és betekerik egy baba takaróba (bizony ilyen darabunk is van, bár a kiságy sajnos szolgálat teljesítés közben eltört) aztán jöhet a tente. Már Maja is énekli. Azért autózni még mindig jobban szeret és azt kell mondjam megértem. Sokkal csudaizgibb szirénázva rohanni tűzesethez mint egy amúgy is mozdulatlan babát altatni. Nem leszek meglepve ha lányom helikopter pilóta lesz.
Maja kilopta a hajamból a gumit, el volt tőle bűvölve. Hirtelen ötlettel összefogtam a haját, tudjátok az az egyen baba frizura amikor a frufruját a gyerek feje tetejére gumizzák. Praktikusságát nem vitatom de az is biztos, hogy az én lányom így nem fog emberek között mutatkozni. Azért neki nagyon tetszett, tapogatta, majd mutogatott a szekrényre, hogy fényképezzem le, végül odavezettem a tükörhöz. A siker átütő volt úgy tíz másodpercig aztán kikapta a hajából és a kezembe nyomta, hogy újra fogjam össze. A következő tíz percet ezzel töltöttük.
R2D2-val (a páramentesítő gépünk) is nagy barátok lettek, már nem csak nyomkodni tudja de a víztárolóját is megtanulta kihúzni. Napi programjának szerves része R2D2 inzultálása. Nem szeretném rögzíteni ezt a szokást ezért amíg csak nyomkodja hagyom, hogy kiélje kíváncsiságát. Eddig még bejött 5-10 perc után ráun a gépre és otthagyja.
Időnként elfognak kisebbségi érzések miszerint a gyerekeim neveletlenek, mert nálunk lehet asztalra mászni, sőt ott táncolni is (na nem ebéd közbe), lehet kirámolni a ruhásszekrényt a szennyes tartót és még ki tudja mit ami most nem jut eszembe. De tegnap olyat láttam, hogy győztem összeszedni az államat.
A boltba ugrottam át, kivételesen gyerek nélkül. Egy anyukára lettem figyelmes aki két gyereket hagyva a kocsiban a másik sorban békésen szemlélődött. A nagyobb igen veszélyes módon kimászott a kocsiból amire a kicsi (kb 1,5 éves) is elindult. Anyu még épp elkapta. Tudjátok én nem rakok gyereket a kocsi abba a részébe ahova az áru kerül. Mert a gyerek keresztül mászik minden sáron, köpésen, kutyakakin és a cipőtalpa mellé teszem a kenyeret, sajtot, szalámit amit később meg szeretnék enni brrrrr. Igen a termék be van csomagolva de a csomagolást összetapogatom aztán kiveszem belőle és megtapogatom azzal a kezemmel amivel előtte a csomagolást. Szóval, nem én gyereket a kijelölt ülő részre teszek. A bevásárló kocsik amúgy sem olyan stabilitással készülnek, hogy két ide-oda futkosó gyereket kibírjanak.
A pénztárnál találkoztunk legközelebb, a nagyobb épp egy árutárolón mászott fölfelé és a kinder tojásokat kezdte válogatni, aztán megunta odament anyuhoz és felült az futószalagra az áruk közé. Anyu mindeközben békésen pakolászott.
Tudjátok mit? Inkább táncoljon a gyerekem az asztalon, túrja ki a ruhás szekrényt vagy bánom én csak ne legyen életveszélyes, merítse ki kíváncsiságát itthon de ne kelljen a boltba azért szégyenkeznem mert felül a futószalagra akadályozva a pénztárost. Az én gyerekeim jól neveltek.
2013. január 24., csütörtök
2013.01.24.
Két különös reggelünk volt. Tegnap Miki valamikor nagyon hajnalban bújt mellém, nem is voltam magamnál csak betakartam és kómába estem. Nem sokkal később észleltem, hogy kimászott de ennél többre nem futotta, majd iszonyatos puffanás és visítás a nappaliból. Mókus leesett az íróasztalról, természetesen útközben jól megütötte magát a székben és/vagy az asztal alatt heverésző játékokban. Kirohantam, összeszedtem, bepakoltam az ágyba, nézem az órát még csak háromnegyed hat. Visszagömbölyödtem mellé, még kicsit hüppögött aztán a tévét kezdte kapcsolgatni én pedig tovább kómáztam. Nagyon furcsa volt ilyen korán kelni. Bizony, hetek óta gyermekeim, alszanak, továbbra is Miki kel legkorábban de ez 7 órát jelent, utána Maja következik, Ádámot pedig úgy kell kipiszkálni az ágyból fél 8-kor. Ez számomra azt jelenti, hogy bár gyakran fölébredek 5-6 között, nyugtázom, hogy csönd van és még heverészek vagy akár vissza is alszom. Elmondhatatlan különbség magamtól ébredni, lassan ébredezni annnnnyi sok év fél 5-ös riasztások után. Eljutottam odáig, hogy napok óta kipihentnek érzem magam.
Ma reggel minden a szokott rend szerint zajlott Miki 7-kor megjelent, megnézett egy mesét addigra Maja és Ádám is fölkelt. Utána az egész reggelünk olyan olajozottan ment, amilyet még nem láttam. Sőt kisebb fajta csodának lehettem szemtanúja, a fiúk már felöltöztek és csendes áhítattal, egymás mellett ücsörögve Kockásfülű nyulat néztek amíg én Maját öltöztettem. Mire végeztünk a mesének is vége lett, maguktól kikapcsolták a tévét és elmentek bakancsot húzni. Annak ellenére, hogy ma is csak fél 8-kor keltünk 8-kor már teljes menetfelszerelésben hagytuk el a lakást. Ilyen is régen volt.
Most kicsit elkezdetem optimistábban gondolkodni a jövőt illetően, vagyis a "hogy fogunk szeptembertől fél 8-ra suliba érni" témában. Talán menni fog.
Évekig küzdöttem ezzel a nyamvadt korán keléssel, hiába vagyok itthon "unatkozó" anyuka az én gyerekeim gyakran már 7 után az oviba voltak, mert ebbe a nyamvadt lakásba korán reggel semmit nem lehet csinálni mert a szomszédok alszanak. Szóval összeszedtem őket és mentünk. Nyolcra már a bevásárlással jöttem haza. Most pedig teljesen rendszeres, hogy úgy esünk be fél 9-re. Oké az oviból nem lehet elkésni de nálunk van egy olyan kérés, hogy ha csak lehet a gyerekek 8 és fél 9 körül érkezzenek meg mert akkor van ideje játszani, tízóraizni megint játszani a foglalkozás előtt. Nyilván ezek nem kőbe vésett dolgok csak a gyerekeknek sem jó ha mire beér az oviba lemarad a foglalkozás feléről, a többinek sem jó, hogy megállnak és elvesztik a fonalat.
Ismeritek az érzést, amikor jóval karácsony után fenyőtüskét találsz a szőnyegen? Már írtam, hogy nem rajongtam amikor sokéve műfenyőre váltottunk de a fenyőtüske takarítás megszűnése határozottan tetszett. Az első években marhára élveztem, aztán ideköltöztünk és azóta az élményt minden évben biztosítják a szomszédok. Az előző években környezet barát szomszédok vödrös fát vettek amit az ünnep elteltével kiköltöztettek az erkélyre, a fa pedig ott szépen csendben kimúlt, majd a tüskéit potyogtatni kezdte az erkélyemre onnan pedig besodródtak a szobába olyan augusztusra már egyetlen tüske sem volt a fán és egyszer csak eltűntek az erkélyekről.
Idén az egyik szomszéd a parkolóba dobta a fáját ami földet éréskor az összes tüskéjétől megszabadult, beterítve vele a parkolót teljes szélességeben, az autók hamar széthordták a teljes hosszában is, azóta esett rá, eső is hó is a folyamatosan vizes aszfaltról a szél sem tudja elfújni. Szóval akárhonnan érkezünk haza hozzuk a tüskéket is lakásba.
Ma reggel minden a szokott rend szerint zajlott Miki 7-kor megjelent, megnézett egy mesét addigra Maja és Ádám is fölkelt. Utána az egész reggelünk olyan olajozottan ment, amilyet még nem láttam. Sőt kisebb fajta csodának lehettem szemtanúja, a fiúk már felöltöztek és csendes áhítattal, egymás mellett ücsörögve Kockásfülű nyulat néztek amíg én Maját öltöztettem. Mire végeztünk a mesének is vége lett, maguktól kikapcsolták a tévét és elmentek bakancsot húzni. Annak ellenére, hogy ma is csak fél 8-kor keltünk 8-kor már teljes menetfelszerelésben hagytuk el a lakást. Ilyen is régen volt.
Most kicsit elkezdetem optimistábban gondolkodni a jövőt illetően, vagyis a "hogy fogunk szeptembertől fél 8-ra suliba érni" témában. Talán menni fog.
Évekig küzdöttem ezzel a nyamvadt korán keléssel, hiába vagyok itthon "unatkozó" anyuka az én gyerekeim gyakran már 7 után az oviba voltak, mert ebbe a nyamvadt lakásba korán reggel semmit nem lehet csinálni mert a szomszédok alszanak. Szóval összeszedtem őket és mentünk. Nyolcra már a bevásárlással jöttem haza. Most pedig teljesen rendszeres, hogy úgy esünk be fél 9-re. Oké az oviból nem lehet elkésni de nálunk van egy olyan kérés, hogy ha csak lehet a gyerekek 8 és fél 9 körül érkezzenek meg mert akkor van ideje játszani, tízóraizni megint játszani a foglalkozás előtt. Nyilván ezek nem kőbe vésett dolgok csak a gyerekeknek sem jó ha mire beér az oviba lemarad a foglalkozás feléről, a többinek sem jó, hogy megállnak és elvesztik a fonalat.
Ismeritek az érzést, amikor jóval karácsony után fenyőtüskét találsz a szőnyegen? Már írtam, hogy nem rajongtam amikor sokéve műfenyőre váltottunk de a fenyőtüske takarítás megszűnése határozottan tetszett. Az első években marhára élveztem, aztán ideköltöztünk és azóta az élményt minden évben biztosítják a szomszédok. Az előző években környezet barát szomszédok vödrös fát vettek amit az ünnep elteltével kiköltöztettek az erkélyre, a fa pedig ott szépen csendben kimúlt, majd a tüskéit potyogtatni kezdte az erkélyemre onnan pedig besodródtak a szobába olyan augusztusra már egyetlen tüske sem volt a fán és egyszer csak eltűntek az erkélyekről.
Idén az egyik szomszéd a parkolóba dobta a fáját ami földet éréskor az összes tüskéjétől megszabadult, beterítve vele a parkolót teljes szélességeben, az autók hamar széthordták a teljes hosszában is, azóta esett rá, eső is hó is a folyamatosan vizes aszfaltról a szél sem tudja elfújni. Szóval akárhonnan érkezünk haza hozzuk a tüskéket is lakásba.
2013. január 22., kedd
2013.01.22./3.
Egy kis gyerekszáj
A fiúk nagyon szeretik azt a felvételt nézni ami Ádámról készült még babakorában, ma reggel is ezt nézték.
Ádám:
- Ott apa keze, kisz szőjős, bundás keze!
Maja kicibálta Miki fiókjából az alsónacikat majd egyesével az orrom alá dugta:
- Apa!
- Miki alsónacija.
- Apa!
- Az is Mikié, tedd vissza őket a fiókba.
- Apa! - leül az egyikkel és dugja bele a lábát.
- Nyuszika ez Mikié, ha leszoksz a pelusról veszek neked szép rózsaszín bugyikat. Jó? - hevesen bólogat közben a másik lábát ügyeskedi be ugyanabba a lyukba. Mindig leírhatatlan érzés ha érvelésem eredményt hoz. Gondolom mert eddig még viszonylag ritkán történt velem ilyen csoda.
A héten elfogyott az utolsó pár darab is a mézeskalács házból. Nyuszika egész ünnep alatt és az utána következő időben is csak kiköpködte a mézest, most, hogy már szó szerint az utolsó falatoknál tartottak két pofára tömte, sőt kiszedte a fiúk kezéből. Decemberben lehet nem is lesz elég a dupla adag?
A fiúk nagyon szeretik azt a felvételt nézni ami Ádámról készült még babakorában, ma reggel is ezt nézték.
Ádám:
- Ott apa keze, kisz szőjős, bundás keze!
Maja kicibálta Miki fiókjából az alsónacikat majd egyesével az orrom alá dugta:
- Apa!
- Miki alsónacija.
- Apa!
- Az is Mikié, tedd vissza őket a fiókba.
- Apa! - leül az egyikkel és dugja bele a lábát.
- Nyuszika ez Mikié, ha leszoksz a pelusról veszek neked szép rózsaszín bugyikat. Jó? - hevesen bólogat közben a másik lábát ügyeskedi be ugyanabba a lyukba. Mindig leírhatatlan érzés ha érvelésem eredményt hoz. Gondolom mert eddig még viszonylag ritkán történt velem ilyen csoda.
A héten elfogyott az utolsó pár darab is a mézeskalács házból. Nyuszika egész ünnep alatt és az utána következő időben is csak kiköpködte a mézest, most, hogy már szó szerint az utolsó falatoknál tartottak két pofára tömte, sőt kiszedte a fiúk kezéből. Decemberben lehet nem is lesz elég a dupla adag?
2013.01.22./2.
Van még morogni valóm csak közben Maja felébredt.
Ma csak háromszor hívtak fel üzletkötők (vagy nem is tudom mik) egyetlen nap alatt meghívást kaptam egy hiper-szuper érrendszer vizsgáló buliba valami másik egészségnapra és olyan baromi szerencsém van, hogy holnap a környéken fog járni egy kolléga fizikoterápiás géppel amit nekem csak ki kell próbálnom és véleményt mondani róla. Nagyon undok vagyok, hogy egyik lehetőséggel sem éltem?
Nagyon utálom már a telet és az undok időt, a sok meleg göncöt és főleg a sarat meg a tócsákat. Maja képes az oviig és hazáig is gyalogolni csak épp nem szeret. Az a része amikor a fiúk velünk vannak még sima de mikor ketten maradunk. Juj! Ma a hazafelé utat végig nyöszögte, igaz csak kétszer próbált meg felkéretőzni. Az utunk szerves része a küszködés a sapka lerángatással, a kesztyű föl-le cibálása, most épp nincs olyan nagyon hideg a kesztyű nem indokolt, különben is utálom mert hiába igazítom a kezére itthon mire a lépcsőházból kijutunk már nincs rajta. Útközben nem igazán tudom rendesen feladni ezért nincs rendesen a kezén, apró mancsa elveszik a kesztyűben az én kezem görcsöt kap mert nem is érzem melyik része van a kezembe. Ha útkereszteződéshez érünk amint lelépünk a járdáról bömbölni kezd és ha rajta múlna gyökeret verve állna az út szélén vagy egyszerűen nem hajlandó lépkedni csak dől utánam de muszáj átmenni mert az autó(sor) miattunk áll, nekünk is dolgunk van nem sátorozhatunk az úttesten. Mire átérünk magából kikelve üvölt. Ha végre megnyugszik biztos jön egy tócsa ami a járda teljes szélességében nyújtózik, két oldalt bokáig érő sár, én is alig bírom átlépni a lány nem gázolhat át rajta mert bokáig ér. Tehát átemelem fölötte, ő az emelés hatására azt hiszi vinni fogom, érkezéskor megint ordítani kezd, pedig pont ez történt tegnap és tegnap előtt sőt azelőtt is pontosan ugyanezen (és még a következő öt másik) tócsa felett is. Mire megnyugszik jön a következő tócsa vagy egy járdarepedés amiben megbotlik és csak azért nem vágódik el teljes testhosszába mert fogom a kezét és időben elkapom. Mikor lesz már tavasz?
Aztán vannak még az egyszer használatos játékok. Ez volt az utolsó karácsony, hogy ilyet beengedtem a lakásba. A kisvasút szenes kocsiját már ragasztani kellett egy rálépős baleset miatt, a porszívó csöve szilánkosra tört már csak a köré tekert tixó tartja egyben, kiságyak darabokban. Félreértés ne essék a játékgyártókra vagyok kibukva! Annyi szabálynak és előírásnak kell megfelelnie egy játékboltban forgalomba kerülő játéknak az mikor lesz szabály, hogy olyan anyagból legyen ami véletlen rálépéstől nem törik el és esik szilánkokra??? Az ember kiad 3000ft-ot egy játékért, mert örömet akar szerezni, tudom ez nem olyan nagy összeg de amikor dolgozni kell érte igenis az. Én például 24 órás ügyeletben vagyok szabadság, betegszabadság, kajajegy nélkül 25000ft-ért, szóval 3000ft-ért talán nem nagy igény, hogy elvárom a játéktól ne essen atomjaira kibontás után 1,5 órával pedig akkor még a gyermek tényleg rendeltetés szerűen használja és közben véletlenül rálép a hatalmas 10 kilójával.
Szóval kedves rokonok az elkövetkezendő szülinapok, húsvétok, karácsonyok, egyéb ajándékozós alkalmakkor nagyon szívesen fogadunk: színes ceruzát, színezőt, színes lapokat (az a sima legócsóbb amit az iskolába is kérnek rajzórára), ragasztót, matricát, füzetet (szintén ócsót azt a sima zöld borításút), nagyobb alkalmakra Lego, nyomdás játék, fekete péter típusú kártya, ovisoknak való társas játék, kirakó. Természetesen nem mind egyszerre csak most hirtelen ihletem támadt majd én is innen puskázok. :-D
Ma csak háromszor hívtak fel üzletkötők (vagy nem is tudom mik) egyetlen nap alatt meghívást kaptam egy hiper-szuper érrendszer vizsgáló buliba valami másik egészségnapra és olyan baromi szerencsém van, hogy holnap a környéken fog járni egy kolléga fizikoterápiás géppel amit nekem csak ki kell próbálnom és véleményt mondani róla. Nagyon undok vagyok, hogy egyik lehetőséggel sem éltem?
Nagyon utálom már a telet és az undok időt, a sok meleg göncöt és főleg a sarat meg a tócsákat. Maja képes az oviig és hazáig is gyalogolni csak épp nem szeret. Az a része amikor a fiúk velünk vannak még sima de mikor ketten maradunk. Juj! Ma a hazafelé utat végig nyöszögte, igaz csak kétszer próbált meg felkéretőzni. Az utunk szerves része a küszködés a sapka lerángatással, a kesztyű föl-le cibálása, most épp nincs olyan nagyon hideg a kesztyű nem indokolt, különben is utálom mert hiába igazítom a kezére itthon mire a lépcsőházból kijutunk már nincs rajta. Útközben nem igazán tudom rendesen feladni ezért nincs rendesen a kezén, apró mancsa elveszik a kesztyűben az én kezem görcsöt kap mert nem is érzem melyik része van a kezembe. Ha útkereszteződéshez érünk amint lelépünk a járdáról bömbölni kezd és ha rajta múlna gyökeret verve állna az út szélén vagy egyszerűen nem hajlandó lépkedni csak dől utánam de muszáj átmenni mert az autó(sor) miattunk áll, nekünk is dolgunk van nem sátorozhatunk az úttesten. Mire átérünk magából kikelve üvölt. Ha végre megnyugszik biztos jön egy tócsa ami a járda teljes szélességében nyújtózik, két oldalt bokáig érő sár, én is alig bírom átlépni a lány nem gázolhat át rajta mert bokáig ér. Tehát átemelem fölötte, ő az emelés hatására azt hiszi vinni fogom, érkezéskor megint ordítani kezd, pedig pont ez történt tegnap és tegnap előtt sőt azelőtt is pontosan ugyanezen (és még a következő öt másik) tócsa felett is. Mire megnyugszik jön a következő tócsa vagy egy járdarepedés amiben megbotlik és csak azért nem vágódik el teljes testhosszába mert fogom a kezét és időben elkapom. Mikor lesz már tavasz?
Aztán vannak még az egyszer használatos játékok. Ez volt az utolsó karácsony, hogy ilyet beengedtem a lakásba. A kisvasút szenes kocsiját már ragasztani kellett egy rálépős baleset miatt, a porszívó csöve szilánkosra tört már csak a köré tekert tixó tartja egyben, kiságyak darabokban. Félreértés ne essék a játékgyártókra vagyok kibukva! Annyi szabálynak és előírásnak kell megfelelnie egy játékboltban forgalomba kerülő játéknak az mikor lesz szabály, hogy olyan anyagból legyen ami véletlen rálépéstől nem törik el és esik szilánkokra??? Az ember kiad 3000ft-ot egy játékért, mert örömet akar szerezni, tudom ez nem olyan nagy összeg de amikor dolgozni kell érte igenis az. Én például 24 órás ügyeletben vagyok szabadság, betegszabadság, kajajegy nélkül 25000ft-ért, szóval 3000ft-ért talán nem nagy igény, hogy elvárom a játéktól ne essen atomjaira kibontás után 1,5 órával pedig akkor még a gyermek tényleg rendeltetés szerűen használja és közben véletlenül rálép a hatalmas 10 kilójával.
Szóval kedves rokonok az elkövetkezendő szülinapok, húsvétok, karácsonyok, egyéb ajándékozós alkalmakkor nagyon szívesen fogadunk: színes ceruzát, színezőt, színes lapokat (az a sima legócsóbb amit az iskolába is kérnek rajzórára), ragasztót, matricát, füzetet (szintén ócsót azt a sima zöld borításút), nagyobb alkalmakra Lego, nyomdás játék, fekete péter típusú kártya, ovisoknak való társas játék, kirakó. Természetesen nem mind egyszerre csak most hirtelen ihletem támadt majd én is innen puskázok. :-D
2013.01.22.
Az van, hogy most dohogni fogok. Már túl régóta cipelem ezeket és muszáj legalább kiírnom magamból.
Szeretem az ovinkat, már negyedik éve járunk ide és mindig meggyőződöm róla, hogy számukra ez a lehető legjobb hely. De az egyik dadus néni kezdi kihúzni a gyufát. Ketten vannak, az egyes számú (továbbiakban Dadus nagy betűvel, mert megérdemli) már negyedik éve velünk van. Ő egy igazi kincs. Mindent tud a gyerekekről, tudja kinek melyik az alvós állata, jel nélkül tudja kié a ruha, álmából felkeltik mondja a gyerekhez tartozó jelet, ha valamire megkérem ő emlékszik, még akkor is ha nem volt túl fontos. A gyerekek imádják, amikor megérkezik öten ugranak a nyakába. Bármikor megyek az oviba Dadus nénink valamivel el van foglalva: gyereket vigasztal, három másikkal játszik, előkészít valamit, porszívót cipel stb. A másik (fedőneve d2) tavaly ősz óta van a mi csoportunkba. Ha csak lehet vele kerülöm a társalgást, mert ő mindig mindent jobban tud. De múlt héten szerdán reggel kerek szemekkel kérdezte, hogy akkor Ádám ma korábban ebédel. Szeptember óta minden hétfőn és szerdán megyünk fejlődni, kivéve ha a gyerek beteg de akkor nincs oviba, ha egyéb esemény van MINDIG szólok. Őt vagy a folyóson trécselve találom, vagy kávésbögrével sétálgat, ha a csoportba van ücsörög, gyerektől távol, max gyümölcsöt pucol. Nem ezek miatt orroltam meg rá, ezekkel foglalkozzanak a kollégái. Hanem múlt héten pénteken engedem be a fiúkat a csoportszobába, Ádám bevonulása után felcsattan az óvónő felé (nem látta, hogy látom):
- Már megint nem köszön! - óvónéni nem foglalkozott az esettel, ott akkor én sem. De piszkál a dolog.
Ne értsetek félre, tudom, hogy érkezéskor illik köszönni, illik erre megtanítani a gyereket, főleg ha szeptemberbe iskolába készül blablabla. De akkor sem hiszem, hogy ez lenne a világ egyes számú problémája. Azonkívül a gyerekeknek megtanítottam, hogy reggel érkezéskor köszönjenek, ősszel már egészen jól ment, oly módon, hogy amikor az öltöző szobába érünk mind a kettő jó hangos JÓJEGGEJT-tel robbant be, aztán átöltöztek és bementek a szobába. Ha a d2 ezt nem hallja az nem a gyerek hibája. Tény, hogy mióta Maja a saját lábán közlekedik én még a bejárati ajtónál vagyok amikor a fiúk már az öltözőnél tartanak így gyakran fogalmam sincs róla, hogy köszöntek-e vagy sem. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a csoportszoba küszöbét átlépve az óvónéni a hatóság az ő szabályai érvényesek. Az én fiaim pedig többé-kevésbé szabály követőek ha óvónéni a küszöbön kéri a köszönést (erre még nem láttam példát) akkor ők ott fognak köszönni. De nem d2 kedvéért.
Hogy a történet kerek legyen azt is elmondom, hogy én magam nem vagyok hajlandó nagy feszkót csinálni a köszönés körül, mert meggyőződésem, hogy a "de Ödönke köszönjél szépen a néninek" típusú unszolás csak ellenállást vált ki a gyerekből, mindenki másnak pedig igen kellemetlen pillanatokat. Rövid az élet erre nem érünk rá.
Az én módszerem: tudom, hogy megyünk valahova ahol köszönni kell, érkezés előtti percekben pl: amíg sorba állunk a pénztárnál de még nem vagyunk soron megkérem a fiúkat, lehetőleg halkan, mert ez nem tartozik a mögöttünk állóra, hogy köszönjenek amikor én is, ha megteszik megdicsérem őket, ha nem akkor mikor már senki idegen nem hallja megmondom, hogy szomorú vagyok és többet ne csináljon ilyet. És váltunk. És ha legközelebb köszön jó ha nem akkor is. Én nem fogom felnégyelni miatta. Meggyőződésem, hogy pár év múlva beérik munkám gyümölcse és szabad akaratából fog köszönni. Ezt nem is alaptalanul gondolom így.
Többször utaltam Neillre és a könyvére, azt olvastam, hogy Summerhillben nincsenek kötelezően (hangsúly a kötelező szón) betartandó illemszabályok. Neill a gyermeki léttel ellentétesnek tartotta az illemszabályokat nem is lovagolt rajtuk, mégis bárhová ment a tanítványaival, kirándulni vagy a helyi moziba a gyerekei mindig illendően viselkedtek. Mert Neillt figyelték és követték.
Ebből kifolyólag én sosem gondoltam gyerekről, hogy bunkó vagy neveletlen mert nem köszönt nekem. Sosem értettem mi ezen akkora probléma. Majd köszön ha akar, ha kiérdemlem, ha piros hó esik, na és, a föld ettől még forog tovább.
Tegnap újságot olvastam, nem kellett volna. A nyaralás fontosságáról volt szó, gyorsan bemutattak egy párt, mint jó példát. A néni nyugdíjas és mellette dolgozik, s férje nyugdíjas és unokázik. Ők azért tudnak minden télen (évek óta) elutazni valami meleg helyre mert spórolnak: lekapcsolják a villanyt, nem fűtik túl a lakást, maradék ételt megeszik másnap stb. Itt becsuktam az újságot. Három fizetésből élnek ketten és még rázogassam a kezüket, hogy a Kanári-szigeteken telelnek? Mióta az eszemet tudom spórolunk, lekapcsoljuk a villanyt, zuhanyzunk*, megesszük a maradékot gyerekkoromban még működött és igen el tudtunk menni nyaralni na nem Hawaii-ra de Balatonra (mert létezett vállalti üdülő) és az alföldi rokonokhoz, sátrazni, volt lavórban fürdés meg egymás locsolása az udvaron vödörrel, pipi etetés, traktorozás csupa olyasmi amit a városba nem lehet. Most is spórolunk de már most tudom, hogy idén nyáron sem megyünk nyaralni, örülünk ha kifizetjük amit muszáj.
* Elsősorban azért zuhanyzunk mert szerintem egészségesebb, főleg lányok esetében. A fenék környékén bacik élnek amiknek ott a helyük ez nem mosdatlanság vagy igénytelenség de ha átkerülnek egy lyukkal arrébb, mondjuk ülőfürdő alkalmával, a vizes, meleg környezet pont kedvez a szaporodásuknak, akkor nagyon csúnya fertőzést tudnak okozni. Én pedig különösen érzékeny vagyok ilyesmire, strandoláskor gyakran összeszedtem valamit, aztán inkább nem is mentem medence közelébe. A saját kádamba is kétévente egyszer ülök be de akkor már napok óta ötven fok van.
Egy másik műsorban láttam azt is, hogy vizsgálták laborba azt a vizet amiben egy ember fürdött (átlagos ember, napi munka után semmi extra kosz) a vízben mikroszkopikus méretű kaki darabokat mutattak ki. A fenekünket ugyanis nem tudjuk teljesen tisztára törölni papírral, viszont fürdéskor beleázik a vízbe. Te szeretnél kakis vízben arcot mosni, fürdeni? Én nem. A gyerekek is csak addig fürödtek kis kádba amíg nem tudtak biztonságosan megállni zuhanyzáshoz.
A környezetvédelmi és vízszámla indokokat a zuhanyzás mellett pedig épp csak megemlítem. Léteznek statisztikák egy kád víz hány afrikai családnak elég egyetlen napra lusta vagyok linket keresni de köremilbe vagy FB-n is időnként előfordul. Te pedig tiszta leszel akkor is ha egy kád víz helyett gyorsan zuhanyzol, szappanozás alatt elzárva.
Szeretem az ovinkat, már negyedik éve járunk ide és mindig meggyőződöm róla, hogy számukra ez a lehető legjobb hely. De az egyik dadus néni kezdi kihúzni a gyufát. Ketten vannak, az egyes számú (továbbiakban Dadus nagy betűvel, mert megérdemli) már negyedik éve velünk van. Ő egy igazi kincs. Mindent tud a gyerekekről, tudja kinek melyik az alvós állata, jel nélkül tudja kié a ruha, álmából felkeltik mondja a gyerekhez tartozó jelet, ha valamire megkérem ő emlékszik, még akkor is ha nem volt túl fontos. A gyerekek imádják, amikor megérkezik öten ugranak a nyakába. Bármikor megyek az oviba Dadus nénink valamivel el van foglalva: gyereket vigasztal, három másikkal játszik, előkészít valamit, porszívót cipel stb. A másik (fedőneve d2) tavaly ősz óta van a mi csoportunkba. Ha csak lehet vele kerülöm a társalgást, mert ő mindig mindent jobban tud. De múlt héten szerdán reggel kerek szemekkel kérdezte, hogy akkor Ádám ma korábban ebédel. Szeptember óta minden hétfőn és szerdán megyünk fejlődni, kivéve ha a gyerek beteg de akkor nincs oviba, ha egyéb esemény van MINDIG szólok. Őt vagy a folyóson trécselve találom, vagy kávésbögrével sétálgat, ha a csoportba van ücsörög, gyerektől távol, max gyümölcsöt pucol. Nem ezek miatt orroltam meg rá, ezekkel foglalkozzanak a kollégái. Hanem múlt héten pénteken engedem be a fiúkat a csoportszobába, Ádám bevonulása után felcsattan az óvónő felé (nem látta, hogy látom):
- Már megint nem köszön! - óvónéni nem foglalkozott az esettel, ott akkor én sem. De piszkál a dolog.
Ne értsetek félre, tudom, hogy érkezéskor illik köszönni, illik erre megtanítani a gyereket, főleg ha szeptemberbe iskolába készül blablabla. De akkor sem hiszem, hogy ez lenne a világ egyes számú problémája. Azonkívül a gyerekeknek megtanítottam, hogy reggel érkezéskor köszönjenek, ősszel már egészen jól ment, oly módon, hogy amikor az öltöző szobába érünk mind a kettő jó hangos JÓJEGGEJT-tel robbant be, aztán átöltöztek és bementek a szobába. Ha a d2 ezt nem hallja az nem a gyerek hibája. Tény, hogy mióta Maja a saját lábán közlekedik én még a bejárati ajtónál vagyok amikor a fiúk már az öltözőnél tartanak így gyakran fogalmam sincs róla, hogy köszöntek-e vagy sem. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a csoportszoba küszöbét átlépve az óvónéni a hatóság az ő szabályai érvényesek. Az én fiaim pedig többé-kevésbé szabály követőek ha óvónéni a küszöbön kéri a köszönést (erre még nem láttam példát) akkor ők ott fognak köszönni. De nem d2 kedvéért.
Hogy a történet kerek legyen azt is elmondom, hogy én magam nem vagyok hajlandó nagy feszkót csinálni a köszönés körül, mert meggyőződésem, hogy a "de Ödönke köszönjél szépen a néninek" típusú unszolás csak ellenállást vált ki a gyerekből, mindenki másnak pedig igen kellemetlen pillanatokat. Rövid az élet erre nem érünk rá.
Az én módszerem: tudom, hogy megyünk valahova ahol köszönni kell, érkezés előtti percekben pl: amíg sorba állunk a pénztárnál de még nem vagyunk soron megkérem a fiúkat, lehetőleg halkan, mert ez nem tartozik a mögöttünk állóra, hogy köszönjenek amikor én is, ha megteszik megdicsérem őket, ha nem akkor mikor már senki idegen nem hallja megmondom, hogy szomorú vagyok és többet ne csináljon ilyet. És váltunk. És ha legközelebb köszön jó ha nem akkor is. Én nem fogom felnégyelni miatta. Meggyőződésem, hogy pár év múlva beérik munkám gyümölcse és szabad akaratából fog köszönni. Ezt nem is alaptalanul gondolom így.
Többször utaltam Neillre és a könyvére, azt olvastam, hogy Summerhillben nincsenek kötelezően (hangsúly a kötelező szón) betartandó illemszabályok. Neill a gyermeki léttel ellentétesnek tartotta az illemszabályokat nem is lovagolt rajtuk, mégis bárhová ment a tanítványaival, kirándulni vagy a helyi moziba a gyerekei mindig illendően viselkedtek. Mert Neillt figyelték és követték.
Ebből kifolyólag én sosem gondoltam gyerekről, hogy bunkó vagy neveletlen mert nem köszönt nekem. Sosem értettem mi ezen akkora probléma. Majd köszön ha akar, ha kiérdemlem, ha piros hó esik, na és, a föld ettől még forog tovább.
Tegnap újságot olvastam, nem kellett volna. A nyaralás fontosságáról volt szó, gyorsan bemutattak egy párt, mint jó példát. A néni nyugdíjas és mellette dolgozik, s férje nyugdíjas és unokázik. Ők azért tudnak minden télen (évek óta) elutazni valami meleg helyre mert spórolnak: lekapcsolják a villanyt, nem fűtik túl a lakást, maradék ételt megeszik másnap stb. Itt becsuktam az újságot. Három fizetésből élnek ketten és még rázogassam a kezüket, hogy a Kanári-szigeteken telelnek? Mióta az eszemet tudom spórolunk, lekapcsoljuk a villanyt, zuhanyzunk*, megesszük a maradékot gyerekkoromban még működött és igen el tudtunk menni nyaralni na nem Hawaii-ra de Balatonra (mert létezett vállalti üdülő) és az alföldi rokonokhoz, sátrazni, volt lavórban fürdés meg egymás locsolása az udvaron vödörrel, pipi etetés, traktorozás csupa olyasmi amit a városba nem lehet. Most is spórolunk de már most tudom, hogy idén nyáron sem megyünk nyaralni, örülünk ha kifizetjük amit muszáj.
* Elsősorban azért zuhanyzunk mert szerintem egészségesebb, főleg lányok esetében. A fenék környékén bacik élnek amiknek ott a helyük ez nem mosdatlanság vagy igénytelenség de ha átkerülnek egy lyukkal arrébb, mondjuk ülőfürdő alkalmával, a vizes, meleg környezet pont kedvez a szaporodásuknak, akkor nagyon csúnya fertőzést tudnak okozni. Én pedig különösen érzékeny vagyok ilyesmire, strandoláskor gyakran összeszedtem valamit, aztán inkább nem is mentem medence közelébe. A saját kádamba is kétévente egyszer ülök be de akkor már napok óta ötven fok van.
Egy másik műsorban láttam azt is, hogy vizsgálták laborba azt a vizet amiben egy ember fürdött (átlagos ember, napi munka után semmi extra kosz) a vízben mikroszkopikus méretű kaki darabokat mutattak ki. A fenekünket ugyanis nem tudjuk teljesen tisztára törölni papírral, viszont fürdéskor beleázik a vízbe. Te szeretnél kakis vízben arcot mosni, fürdeni? Én nem. A gyerekek is csak addig fürödtek kis kádba amíg nem tudtak biztonságosan megállni zuhanyzáshoz.
A környezetvédelmi és vízszámla indokokat a zuhanyzás mellett pedig épp csak megemlítem. Léteznek statisztikák egy kád víz hány afrikai családnak elég egyetlen napra lusta vagyok linket keresni de köremilbe vagy FB-n is időnként előfordul. Te pedig tiszta leszel akkor is ha egy kád víz helyett gyorsan zuhanyzol, szappanozás alatt elzárva.
2013. január 21., hétfő
Szolgálati közlemény
Kedves Mindenki!
Óvodánknak nagyon sürgősen (mondjuk tegnapra) szüksége lenne egy működőképes vasalóra. Elég ha vasalni lehet vele, főleg asztalterítők vasalására kell. Igen, jól olvasod, a XXI. században kis hazánkban az ovinak nincs pénze egy vasalóra. Szóval ha rendelkezel egy használaton kívüli de működőképes darabbal, gondolj ránk.
Valamint már egy éve gyűjtenek egy hazai, kézműves, bővíthető mászóka induló darabjára. Ha szeretnél segíteni kb 100 gyermeknek (és a következő 15-20 év gyermekeinek) örömet szerezni gyűjtsél TetraPack-os dobozt tej, gyümölcslé, paradicsom sűrítmény, tejszín, jegeskávé ... mind jó amin TetraPack felirat van!
És segíthetsz közvetlenül pénzzel, adód 1%-ával is:
Számlaszám:11731001-20143967
Adószám.:18307261-1-02
Neve: Alapítvány a Pécs Bimbó utcai Óvodáért
Ha tudsz segíteni valamelyik ügyben jelentkezz itt kommentben vagy az általad ismert elérhetőségemen.
Köszönjük!
Óvodánknak nagyon sürgősen (mondjuk tegnapra) szüksége lenne egy működőképes vasalóra. Elég ha vasalni lehet vele, főleg asztalterítők vasalására kell. Igen, jól olvasod, a XXI. században kis hazánkban az ovinak nincs pénze egy vasalóra. Szóval ha rendelkezel egy használaton kívüli de működőképes darabbal, gondolj ránk.
Valamint már egy éve gyűjtenek egy hazai, kézműves, bővíthető mászóka induló darabjára. Ha szeretnél segíteni kb 100 gyermeknek (és a következő 15-20 év gyermekeinek) örömet szerezni gyűjtsél TetraPack-os dobozt tej, gyümölcslé, paradicsom sűrítmény, tejszín, jegeskávé ... mind jó amin TetraPack felirat van!
És segíthetsz közvetlenül pénzzel, adód 1%-ával is:
Számlaszám:11731001-20143967
Adószám.:18307261-1-02
Neve: Alapítvány a Pécs Bimbó utcai Óvodáért
Ha tudsz segíteni valamelyik ügyben jelentkezz itt kommentben vagy az általad ismert elérhetőségemen.
Köszönjük!
2013. január 18., péntek
2013.01.18./2.
Majás különkiadás
Összegyűjtöttem a szavakat amiket használ nagyon sokat az utóbbi 1-1,5 hónapban tanult.
Amik egyértelműek:
apa, anya, dédi, hó, mama, papa, pápá, baba, bibi, pompom, pipi, kaka
tömbe - csöndbe
tüt - csücs (ülj le)
ádá - Ádám
vijám - Villám McQueen
koko - csoki
szüszü - süsü
csziszi - cici
vauvau - kutya
csssszi -cica
te -tej
éni - én is
enyééé - enyém
momba - gomba
vijá - virág
sa - sajt
tö - tök
hú-húúú - vonat
ifi - kifli
hita - hinta
mé - még
ka_a - kacsa
ia - szia
kepkep - lepke
ija - csillag
Van saját, nem leírható szava a kekszre, ágyra
Egyéb beszédszerű tudományok:
Énekel: (Torkaszakadtából ordít)
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉAAAAAAAAAÉÉÉÉOOO - Ég a gyertya ég ... (Mikitől tanulta)
Cip-cip - Csip-csip csóka ... hozzá rázza a kezét
Időnként saját szerzeményű dalokat is előad hétvégén egy bum-bum kezdetű volt a kedvence a többi részét írásban nem tudom visszaadni.
Tud pisszegni és közben mutató ujját a szája elé emeli, ez igazán aranyos látvány egy térdig érő emberpalántától.
A hány éves vagy kérdésre néha kettőt mutat.
Gyakoroljuk az orrfújást az egyik alkalommal azt mondta a zsebkendőbe: fúúúúúúúú!
Kérésre nem nagyon beszél:
- Mond azt, hogy kifli/apa/rododendron.
- NEM. - ez az egyetlen szó amit teljesen tisztán használ.
Még az ősszel vettem neki csattokat és hajgumikat mert azt terveztem elöl megnövesztjük a haját az álla alá és akkor abból már ki lehet alakítani egy rövid de csajos frizurát. Most kezdett el elöl a szemébe lógni és az van, hogy marha nehéz három szál hajból copfot csinálni pedig nyuszika igazán türelmes alany amíg a mű készül. Csak amikor kész van szed ki csattot, gumit, kendőt. Tervem feladtam és elöl megcsipkedtem a frufruját, majd egyszer copfozok. Addig lehet beszerzek egy fodrászos babafejet és gyakorlok azon.
Összegyűjtöttem a szavakat amiket használ nagyon sokat az utóbbi 1-1,5 hónapban tanult.
Amik egyértelműek:
apa, anya, dédi, hó, mama, papa, pápá, baba, bibi, pompom, pipi, kaka
tömbe - csöndbe
tüt - csücs (ülj le)
ádá - Ádám
vijám - Villám McQueen
koko - csoki
szüszü - süsü
csziszi - cici
vauvau - kutya
csssszi -cica
te -tej
éni - én is
enyééé - enyém
momba - gomba
vijá - virág
sa - sajt
tö - tök
hú-húúú - vonat
ifi - kifli
hita - hinta
mé - még
ka_a - kacsa
ia - szia
kepkep - lepke
ija - csillag
Van saját, nem leírható szava a kekszre, ágyra
Egyéb beszédszerű tudományok:
Énekel: (Torkaszakadtából ordít)
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉAAAAAAAAAÉÉÉÉOOO - Ég a gyertya ég ... (Mikitől tanulta)
Cip-cip - Csip-csip csóka ... hozzá rázza a kezét
Időnként saját szerzeményű dalokat is előad hétvégén egy bum-bum kezdetű volt a kedvence a többi részét írásban nem tudom visszaadni.
Tud pisszegni és közben mutató ujját a szája elé emeli, ez igazán aranyos látvány egy térdig érő emberpalántától.
A hány éves vagy kérdésre néha kettőt mutat.
Gyakoroljuk az orrfújást az egyik alkalommal azt mondta a zsebkendőbe: fúúúúúúúú!
Kérésre nem nagyon beszél:
- Mond azt, hogy kifli/apa/rododendron.
- NEM. - ez az egyetlen szó amit teljesen tisztán használ.
Még az ősszel vettem neki csattokat és hajgumikat mert azt terveztem elöl megnövesztjük a haját az álla alá és akkor abból már ki lehet alakítani egy rövid de csajos frizurát. Most kezdett el elöl a szemébe lógni és az van, hogy marha nehéz három szál hajból copfot csinálni pedig nyuszika igazán türelmes alany amíg a mű készül. Csak amikor kész van szed ki csattot, gumit, kendőt. Tervem feladtam és elöl megcsipkedtem a frufruját, majd egyszer copfozok. Addig lehet beszerzek egy fodrászos babafejet és gyakorlok azon.
2013.01.18.
Megünnepeltük Maja szülinapját, ahogy az ebben a korban normális lövése se volt az egész cécó értelméről de a tortának nagyon örült. Kapott egy Csingilinges takarót bár apa nagyon kampányolt a McQueenes mellett de én győztem. :-D És mivel a fiúknak már van egy csomó Villámos cuccuk amit nyuszika rendszeresen elcsór és kisajátít, Maja is kapott egy Villám McQueen figurát. Eredeti foglalkozást tekintve pénztárca de pénz az nem fér bele és különben is jobban hasonlít plüssfigurára. Az ünnepelt nagyon elégedett volt a választásunkkal és számításunkkal ellentétben a takarónak örült jobban.
Kapott babát és hozzátartozó kiságyakat ezek sajnos gyengének bizonyultak és eltörtek. A baba időnként még felbukkan a játékos ládából.
A torta, idén a mindig bomba siker csokitorát választottam.
Maja és a torta, megpróbálta elfújni a gyertyát csak nem vitt bele elég erőt.
Az ajándékok, Ádám épp betegeskedett. A hivatalos fotók után Miki és Maja kergetőzni kezdett, Maja valaminek nekiszaladt és beütötte az orrát. Még jegelni is kellett.
A következő hetet betegen töltöttük. Ádám kezdett, két napig lázasan feküdt és köhögött, hétfőre ütemeztem az orvos látogatást addigra már egész jól volt de végre kaptunk az allergiás köhögésére sprét. Miki hétfő reggelre produkált egy kis szimpátia hőemelkedést apa gyorsan beutalta betegszabira. A dokinéni nála vírus fertőzést állapított meg a szokásos orrfújás, orrcsepp gyógymóddal, Majának akkor még csak kicsit folyt az orra őt a két éves státusz miatt vittem (10,5kg, 81,5cm). Miki másnapra esett el igazán. Ő ilyenkor nagyon oda tud lenni, fekszik, időnként sír, teát elfogad és esetleg kicsit lázas, másnap határtalan jókedvvel és energiával ébred. Most is ez a program ment le. Mire Maja és apa is kiheverte a takonykórt én következtem. Szerencsére én is túl voltam rajta két nap alatt.
Pillanatképek:
Jégcsapretket tettem a kenyerükre Miki egeret formázva. Nem volt átütő siker de elfogyott. A következő étkezésnél ülnek az asztalhoz, még csak közelítek a hűtőhöz, kórusban:
- De mos ne kéek Miki egejet!!!
Szerettem volna 10 perc nyugit amíg fölrakom az ebédet. Kiraktam az asztalra két üres füzetet és kaptak hozzá egy-egy csomag matricát. Ragasszatok. Még el se értem a konyháig:
- Ana segítesz??? - olyan matrica volt amit még nekem is nehéz volt lehúzni. :-(
Megint voltam színházba, most a János Vitézt néztem meg, klassz volt. Jellegéből adódóan egész más mint a Dzsungel könyve de akkor is jó. Számomra különösen lenyűgöző látvány volt amikor a győztes huszárok a nézőtéren keresztül vonulva tértek vissza a csatából a francia királyhoz. Ez megint egy olyan dolog amire a mozi sosem lesz képes.
"Ha elmúlik karácsony" - a mézeskalácsház is bontásra ítéltetik.
Szilveszteri - új évi dizájn
A vidám hóemberes pedig a legfrissebb a tervezéskor még nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz. Épp a hópelyheket pöttyöztem mikor kint esni kezdett a hó.
Kapott babát és hozzátartozó kiságyakat ezek sajnos gyengének bizonyultak és eltörtek. A baba időnként még felbukkan a játékos ládából.
A torta, idén a mindig bomba siker csokitorát választottam.
Maja és a torta, megpróbálta elfújni a gyertyát csak nem vitt bele elég erőt.
Az ajándékok, Ádám épp betegeskedett. A hivatalos fotók után Miki és Maja kergetőzni kezdett, Maja valaminek nekiszaladt és beütötte az orrát. Még jegelni is kellett.
A következő hetet betegen töltöttük. Ádám kezdett, két napig lázasan feküdt és köhögött, hétfőre ütemeztem az orvos látogatást addigra már egész jól volt de végre kaptunk az allergiás köhögésére sprét. Miki hétfő reggelre produkált egy kis szimpátia hőemelkedést apa gyorsan beutalta betegszabira. A dokinéni nála vírus fertőzést állapított meg a szokásos orrfújás, orrcsepp gyógymóddal, Majának akkor még csak kicsit folyt az orra őt a két éves státusz miatt vittem (10,5kg, 81,5cm). Miki másnapra esett el igazán. Ő ilyenkor nagyon oda tud lenni, fekszik, időnként sír, teát elfogad és esetleg kicsit lázas, másnap határtalan jókedvvel és energiával ébred. Most is ez a program ment le. Mire Maja és apa is kiheverte a takonykórt én következtem. Szerencsére én is túl voltam rajta két nap alatt.
Pillanatképek:
Jégcsapretket tettem a kenyerükre Miki egeret formázva. Nem volt átütő siker de elfogyott. A következő étkezésnél ülnek az asztalhoz, még csak közelítek a hűtőhöz, kórusban:
- De mos ne kéek Miki egejet!!!
Szerettem volna 10 perc nyugit amíg fölrakom az ebédet. Kiraktam az asztalra két üres füzetet és kaptak hozzá egy-egy csomag matricát. Ragasszatok. Még el se értem a konyháig:
- Ana segítesz??? - olyan matrica volt amit még nekem is nehéz volt lehúzni. :-(
Megint voltam színházba, most a János Vitézt néztem meg, klassz volt. Jellegéből adódóan egész más mint a Dzsungel könyve de akkor is jó. Számomra különösen lenyűgöző látvány volt amikor a győztes huszárok a nézőtéren keresztül vonulva tértek vissza a csatából a francia királyhoz. Ez megint egy olyan dolog amire a mozi sosem lesz képes.
"Ha elmúlik karácsony" - a mézeskalácsház is bontásra ítéltetik.
Szilveszteri - új évi dizájn
A vidám hóemberes pedig a legfrissebb a tervezéskor még nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz. Épp a hópelyheket pöttyöztem mikor kint esni kezdett a hó.
2013. január 15., kedd
2013.01.15.
Általában jól boldogulok a világban meglévő iskolázottságommal, nem hiszem, hogy egy diploma sokat változtatna a mindennapjaimon. Erős a gyanúm a kakis pelus csere és a krumplihámozó működését sem befolyásolná. De tegnap azt hiszem nagy hasznát vettem volna egy dr. rövidítésnek a nevem előtt. Annnnnnyira elegem van abból, hogy ha intézkednem kell (hiába érdeklődöm előzetesen) az egész végén úgy érzem magam mint akibe az ügyintéző lábat törölt. Könyörgöm én vagyok az ügyfél!
A munkanélkülibe kellett mennem a szokásos pofavizitre, amikor is az ég világon nem történik semmi, munkát nem adnak mert nincs, az ellátást nem tőlük kapom de ha mégsem jelenek meg akkor ejnye-bejnye fekete pont. Szóval mentem, szokás szerint Majával a hónom alatt, hisz nem maradhat itthon egyedül. Nyuszikát az utazás megviselte pedig nem volt hideg és a fenekét is vittem, a Szabadság úton mégis teljesen kiborult ha fölvettem a karomból fejjel lefelé lógott, ordított ha letettem ordított. A baj ott kezdődött, hogy alig fértem be az épületbe mert annyian voltak. Az ordító lánnyal elvergődtem a sorszám osztó masináig aztán próbáltam helyet keresni de még a csilláron is lógtak. Maja folyamatosan ordított, az információs hölgyek megszántak megkérdezték mit akarok aztán fölzavartak a második emeletre, ordítson ott a gyermek. A lépcsőn is kétoldalt sorfalat álltak az emberek, Majának viszont jót tett a magaslati levegő mert elhallgatott. Vártunk. Aztán merész ötletem támadt, már a második hozzám hasonló sorszámút hívták hiába, megfogtam a lányt és bevágtattam. Igyekezetem udvariasan elmondani a bánatom és, hogy a lány már kiakadt és én csak jelentkezni jöttem blablabla. Sikerült, leültettek. Közben kiderült, hogy mivel lejárt a GYED-em nem kell többet hozzájuk mennem, kivesznek a rendszerből, kivéve ha szeretnék állást keresni, tanfolyamra jelentkezni. Naná, hogy akarok, már tavaly is akartam de akkor nem indult kismama tanfolyam. Megbeszéltük, hogy akkor ez így jó lesz, ekkor trappolt be a kolléganő a hírrel, hogy nem. Engem ki kell venni a rendszerből de ezt a másik emeleten egy másik kolléganő tudja megcsinálni. Telefonáltak neki, hogy gyerekkel vagyok vegyen előre. Ott is vártunk kicsit a hölgy eleve nem fogadott kedvesen de nem bájologni jöttem nem vettem zokon. Aztán valami papírt keresett rajtam. Nem vittem magammal semmit csak a szokásos jelentkezésre számítottam. Itt megkaptam a beosztásom, hogy én csak otthon ülök és nem szólok a változásról. Kezdett bekúszni a vörös köd a szemem elé. Októberben voltam utoljára jelentkezni, szóltam, hogy januárban változás lesz, megkérdeztem lesz-e valami tennivalóm, akkor a kolléganő nemet mondott. Ezt mondtam a kellemetlenkedőnek is. Most komolyan mi a fenét kellett volna még csinálnom? Azonkívül 2,5 éve 3-4 havonta oda járok lassan arról is van adatuk hányszor megyek pisilni akkor mért nekem kell papírokat bevinnem? Hölgy kicsit visszavett és lám meg is találta a gépben az adatokat. Egyéb technikai nehézségei támadtak, megosztotta velem de mivel nem ismerem a rendszerüket, Maja pedig kezdte szétszedni az irodát nem érdekelt a problémája. Érdeklődtem a tanfolyamról ezt nem kellett volna. Megkaptam a beosztásom, hogy maradjak csak otthon a gyerekkel azért kapom a GYES-t, hogy képzelem, hogy GYES mellett megkapom a tanfolyam alatt járó támogatást és különben is csak 1,5 kor után lehet tanfolyamra jelentkezni. Az én lányom két éves. És tényleg micsoda pofátlanság a csillagászati összegű (kb 25000ft) GYES mellett a tanfolyami támogatást felvenni. Persze ha ez ekkora probléma ha tanulhatnék az egyikről szívesen lemondanék. Nekem a tudás kell a papír, hogy ha lejár a GYES el tudjak menni dolgozni ne kelljen megint a munkanélkülibe a kedves kolléganőket szórakoztatni az ügyemmel. Mert én már csak ilyen maradi módon tanulni meg dolgozni akarok.
Ez az egész cirkusz egy egész órát tartott. Bele se merek gondolni ha türelmesen várok a soromra mikor végeztem volna. Így is épp csak hazaértem, letettem a lányt a mamának és rohantam Ádámért az oviba, délre mentünk fejlődni.
A munkanélkülibe kellett mennem a szokásos pofavizitre, amikor is az ég világon nem történik semmi, munkát nem adnak mert nincs, az ellátást nem tőlük kapom de ha mégsem jelenek meg akkor ejnye-bejnye fekete pont. Szóval mentem, szokás szerint Majával a hónom alatt, hisz nem maradhat itthon egyedül. Nyuszikát az utazás megviselte pedig nem volt hideg és a fenekét is vittem, a Szabadság úton mégis teljesen kiborult ha fölvettem a karomból fejjel lefelé lógott, ordított ha letettem ordított. A baj ott kezdődött, hogy alig fértem be az épületbe mert annyian voltak. Az ordító lánnyal elvergődtem a sorszám osztó masináig aztán próbáltam helyet keresni de még a csilláron is lógtak. Maja folyamatosan ordított, az információs hölgyek megszántak megkérdezték mit akarok aztán fölzavartak a második emeletre, ordítson ott a gyermek. A lépcsőn is kétoldalt sorfalat álltak az emberek, Majának viszont jót tett a magaslati levegő mert elhallgatott. Vártunk. Aztán merész ötletem támadt, már a második hozzám hasonló sorszámút hívták hiába, megfogtam a lányt és bevágtattam. Igyekezetem udvariasan elmondani a bánatom és, hogy a lány már kiakadt és én csak jelentkezni jöttem blablabla. Sikerült, leültettek. Közben kiderült, hogy mivel lejárt a GYED-em nem kell többet hozzájuk mennem, kivesznek a rendszerből, kivéve ha szeretnék állást keresni, tanfolyamra jelentkezni. Naná, hogy akarok, már tavaly is akartam de akkor nem indult kismama tanfolyam. Megbeszéltük, hogy akkor ez így jó lesz, ekkor trappolt be a kolléganő a hírrel, hogy nem. Engem ki kell venni a rendszerből de ezt a másik emeleten egy másik kolléganő tudja megcsinálni. Telefonáltak neki, hogy gyerekkel vagyok vegyen előre. Ott is vártunk kicsit a hölgy eleve nem fogadott kedvesen de nem bájologni jöttem nem vettem zokon. Aztán valami papírt keresett rajtam. Nem vittem magammal semmit csak a szokásos jelentkezésre számítottam. Itt megkaptam a beosztásom, hogy én csak otthon ülök és nem szólok a változásról. Kezdett bekúszni a vörös köd a szemem elé. Októberben voltam utoljára jelentkezni, szóltam, hogy januárban változás lesz, megkérdeztem lesz-e valami tennivalóm, akkor a kolléganő nemet mondott. Ezt mondtam a kellemetlenkedőnek is. Most komolyan mi a fenét kellett volna még csinálnom? Azonkívül 2,5 éve 3-4 havonta oda járok lassan arról is van adatuk hányszor megyek pisilni akkor mért nekem kell papírokat bevinnem? Hölgy kicsit visszavett és lám meg is találta a gépben az adatokat. Egyéb technikai nehézségei támadtak, megosztotta velem de mivel nem ismerem a rendszerüket, Maja pedig kezdte szétszedni az irodát nem érdekelt a problémája. Érdeklődtem a tanfolyamról ezt nem kellett volna. Megkaptam a beosztásom, hogy maradjak csak otthon a gyerekkel azért kapom a GYES-t, hogy képzelem, hogy GYES mellett megkapom a tanfolyam alatt járó támogatást és különben is csak 1,5 kor után lehet tanfolyamra jelentkezni. Az én lányom két éves. És tényleg micsoda pofátlanság a csillagászati összegű (kb 25000ft) GYES mellett a tanfolyami támogatást felvenni. Persze ha ez ekkora probléma ha tanulhatnék az egyikről szívesen lemondanék. Nekem a tudás kell a papír, hogy ha lejár a GYES el tudjak menni dolgozni ne kelljen megint a munkanélkülibe a kedves kolléganőket szórakoztatni az ügyemmel. Mert én már csak ilyen maradi módon tanulni meg dolgozni akarok.
Ez az egész cirkusz egy egész órát tartott. Bele se merek gondolni ha türelmesen várok a soromra mikor végeztem volna. Így is épp csak hazaértem, letettem a lányt a mamának és rohantam Ádámért az oviba, délre mentünk fejlődni.
2013. január 2., szerda
2013.01.02./3.
Képgaléria
24. délelőtt, kilátás a konyhából
A fa közelről
... és távolról, jééé gyerek is van alatta!
Ajándékok doboz nélkül
Csillagszóró
Mondtam, hogy nem fértünk el egy képen.
Dédinél összevesztek a buli utáni takarításon.
Újabb ajándékok
A kiságy igazán jó alagút
Rendhagyó mézesek, minden gyerek tenyeréből készítettem télapófejet. Csináltam zoknikat, emberkét a Shrekből, a hóembert már mutattam, apa csinált Ferrarit és kamiont.
Maja 2011.12.25.
Maja 2012.12.24. A szekrény és a fa ugyanakkora. A lányom pedig szaloncukor függő lett, ez okozta a faborogatást. Egészen hihetetlen cirkuszt csinál a szaloncukros tál feltűnésekor és még sokkal nagyobbat eltűnésekor. A fiúkkal ilyen gondom nem volt. Kicsiként megelégedtek annyival amit kaptak, mióta lehet velük beszélni azóta pedig mindig megállapodunk mennyit és mikor, ehhez tartják magukat. Kőszívű vagyok? Lehet de meggyőződésem, hogy az elhízott tíz(+) évesek így kezdődnek, na még egy utolsó szaloncukor/fél rúd bejgli/417. télapócsoki...
A pókemberek
24. délelőtt, kilátás a konyhából
A fa közelről
... és távolról, jééé gyerek is van alatta!
Ajándékok doboz nélkül
Csillagszóró
Mondtam, hogy nem fértünk el egy képen.
Dédinél összevesztek a buli utáni takarításon.
Újabb ajándékok
A kiságy igazán jó alagút
Rendhagyó mézesek, minden gyerek tenyeréből készítettem télapófejet. Csináltam zoknikat, emberkét a Shrekből, a hóembert már mutattam, apa csinált Ferrarit és kamiont.
Maja 2011.12.25.
Maja 2012.12.24. A szekrény és a fa ugyanakkora. A lányom pedig szaloncukor függő lett, ez okozta a faborogatást. Egészen hihetetlen cirkuszt csinál a szaloncukros tál feltűnésekor és még sokkal nagyobbat eltűnésekor. A fiúkkal ilyen gondom nem volt. Kicsiként megelégedtek annyival amit kaptak, mióta lehet velük beszélni azóta pedig mindig megállapodunk mennyit és mikor, ehhez tartják magukat. Kőszívű vagyok? Lehet de meggyőződésem, hogy az elhízott tíz(+) évesek így kezdődnek, na még egy utolsó szaloncukor/fél rúd bejgli/417. télapócsoki...
A pókemberek
2013.01.02./2.
Most pedig a karácsony jön. Röviden összefoglalva, nagyon klassz karácsonyunk volt! Jó egyensúlyban nyugis, békés semmittevős és mászkálós nagycsaládosos. Idén mi mentünk vendégségbe így hosszú évek óta nem nekem kellett készülnöm, kicsit furcsa volt de jó. Letettem a seggem és ettem, mindent amit elém raktak.
Megpróbálom részletesebben is leírni.
Voltam a gyerekekkel karácsonyi kézműveskedős programokon. Az egyikre Maját is elvittem mert nem maradhatott itthon egyedül azért mindenki megúszta a helyet sem döntöttünk romba, igaz értékelhető művet sem hoztunk haza. A másik jobban sikerült ott az idő volt szűkös. A fejlődős központban rendezték, Maja ezúttal itthon maradt. A fiúk gipsz díszeket festettek, mézeskalácsot, tenyérlenyomatos angyalkát, hűtőmágnest készítettek és még az arcfestést is bevállalták bár sokat kellett őket bátorítanom na ez az amit soha többé nem teszek. Mindketten pókembert kértek, a rendezvény után nekünk még jelenésünk volt mama fellépésén. Az iskolai karácsonyi műsorban énekelt a tanári kórussal, tavaly (juj, már tavaly előtt) betegség miatt lemaradtunk róla. Szóval pirosra festett mókusaimmal elrohantunk a műsorra (nem volt idő lemosni) ami egy templomban volt. Nem vagyok hívő, nekem nem okozott gondot pókemberekkel bemenni, nem is zavart senkit a toalett a templom még azóta is áll, láttam. Viszont a festék fogott. Mire hazaértünk Ádám szürke kesztyűje élénk pirosban játszott és piros lett a kabát, pulóver azon része is ami hozzáért az arcukhoz. Az itthoni lemosás után már a fürdő is piros volt, sőt minden igyekezetem ellenére az arcuk is olyan maradt, mintha a bőrt fogta volna meg a festék ez csak másnapra múlt el.
A karácsonyi műsor jól sikerült gyerekeim csöndben végig ülték, bár szemmel láthatóan unták (helyenként én is) kicsit ficeregtek is mellettem de roppant büszke voltam rájuk mert mellettem maradtak és az előadást nem zavarták meg. Asssszem ennél többet három 7 év alattitól nem lehet várni.
A műsor szép volt, a gyerekek ügyesen énekeltek, szerepeltek, a hangszeres játéknál voltak hibák és őszintén remélem az enyémek közül egyik sem akar majd hegedülni. Az egy nehéz hangszer és hosszú évekbe telik mire a gyermek megtanul úgy játszani rajta, hogy ne nyekergésnek hasson. Nagyjából a felénél már a hallgatóság (felsősök) többi része is zsizsegni kezdett, ezen kicsit csodálkoztam. Igaz csak kicsit, azt már indulás előtt tudtam, hogy az enyémeket nem fogja lekötni, mert nem az ő korcsoportjuk volt a célközönség. A nagyokat pedig azért nem kötötte le mert a szokásos magasztos, pátoszos összeállítás volt. Gondolom azért, hogy passzoljon a templomi környezethez. De most az épületnek szeretnék előadni vagy a hallgatóságot megfogni? A gyerekek nem értékelik a "mennybőlazanygal..." szépségét. Ők jól akarják érezni magukat. Mint említettem nem vagyok hívő de szerintem a templomtorony kibírja ha a műsor vidám, örvendezős, végül is születést ünneplünk! Van egy csomó vidám de nem bulizós karácsonyi vers, ének. Szóval talán a legnagyobb érdeklődéssel a tanári kórust tisztelte meg a hallgatóság, az tényleg kicsit oldottabb volt.
A 24. nagyon békésen sikerült, a tipikus stressz források a mi karácsonyukból kikoptak az elmúlt években. Csak a gyerekeket tudjuk megajándékozni ezért nem kell más ajándékon agyalnom és rohangálnom utána. Élő fát sem veszünk nagyon régóta nincs vita a ki veszi meg, mikor veszi meg, hova rakjuk, görbe, potyog stb. Idén csak sütivel és a vacsorával készültem kimaradt a mit főzzek, hogy mindenki megegye, hova tegyem a sok kaját és társai, a tök üres hűtőben vígan elfért a vacsora maradéka.
Tehát nálunk idegeskedés helyett béke volt. A gyerekek délelőtt apával játszottak én előkészítettem mindent amit lehetett, idén a bevált receptek mellett döntöttem, egy kivételével, na az nem is sikerült. Ebéd után Maja elment aludni és én is. Utána feldíszítettük a fát közösen ahogy mindig. Aztán elmentünk a gyerekszobába szép ruhát húzni és mire mindenki felöltözött ajándék volt a fa alatt. Igen, mindez még valamikor délután kettő előtt. Itt jött el az igazi béke, a fiúk a gyerekszobába legoztak én nekiálltam a vacsora összeállításának, Maja pedig kapott az alkalmon és magára borította a fát. Nyuszika csak egy szaloncukrot szeretett volna leszedni, mikor mellette becsapódott a fa, a nehezen megszerzett zsákmányt kibontottam neki és ő ezzel meg is nyugodott. Összeszedtem a fát, visszaaggattam a szétszóródott díszeket, helyére fésültem azokat amik a fán maradtak. Iszonyú boldog voltam, hogy csak egy műanyag fánk van és műanyag díszeink. Néhány kerámia díszünk van de idén azok közös megegyezéssel a dobozban maradtak. Jó döntés volt. Visszapörgettem az elmúlt karácsonyokat és egyik fiam sem borította magára a fát, a lánynak sikerült, egyszer mindent ki kell próbálni.
A vacsora mindenkinek ízlett, megkíséreltünk gyertya (és a karácsonyfa) fénye mellett elfogyasztani de ekkor nyuszika úgy döntött jól lakott és lelökte az asztalról a tányérját. A tányér tartalommal lefelé padlót fogott a salátából jutott a nadrágomra is. Villany föl, gyors átöltözés, rom eltakarítás. Talán jövőre már ez is jobban fog menni.
A nap nagy eseménye le ne maradjon. Ádámnak kiesett a második foga. Ezzel küzdött sokat mert már ott volt mögötte a másik a fog, mint a cápáknak de ez a kis makacs nem akart kipottyanni.
A 25. izgalmasan indult, Messzi mamához készültünk a 6.40-kor induló busszal 6.30-kor a helyi járatra hiába várva lett számunkra világos, hogy karácsony alkalmából 7-kor indulnak a buszok. Hazamentünk én nekiálltam valami ebédnek tálalhatót kotorni a hűtőben, aztán mama telefonált, hogy a 11-es busz most is van. Szóval 10 körül ismét elkezdtünk cihelődni, csapó kettő Szabó család ismét elindul és ez alkalommal oda is ér. Mamánál mindig mindenki jól feltalálja magát, így esett, hogy én békében ebédelhettem, meleg levest ettem (mindig kihűl mire enni tudok) amíg a mókusőrs valahol a lakásban játszott. Halászlé is volt. A mi családunkban nem volt hagyomány a karácsonyi halászlé, mert kevesen szerettük, én sem főzök de minden évben kapok valahonnan amit a két ünnep között szoktam megenni. Idén életemben először karácsonykor ettem halászlevet. Szokás szerint most is jó sokan voltunk, rá sem fértünk egy képre. hi-hi-hi
26-án a mamámhoz mentünk, itt is sokan voltunk, nagy család vagyunk, bírjuk a nyüzsit. Ebéd után az öcsémék velünk jöttek haza és itt is aludtak, szerintem a fiaimnak ez volt a karácsony legnagyobb eseménye.
A karácsonyi mézesemnek nagy sikere volt mindenki örült neki, még a sofőr bácsi is. Igen ők is kaptak mert egy kis kedvesség mindenkinek jár, főleg ha karácsonykor dolgozik.
Idén életemben először bejglit is sütöttem. Igaz csak amolyan hirtelen ötletként. Az történt ugyanis, hogy kinéztem egy igazán impozáns sütit de elfelejtettem, hogy sok tojás kell hozzá és ez csak sütés előtt derült ki. Szóval ott álltam 20 tojással amikor 30-35-re lett volna szükségem. Ekkor jutott eszembe a bejgli, hisz azt még háborús időkben is sütöttek, akkor csak nem lehet olyan alapanyag igényes. Előkaptam a receptet és tényleg. Nekiálltam, majd kiderült, hogy kevés a dió, apa gyorsan pucolt és darált még egy adagot. Közben kitaláltam, hogy lehetne megmenteni a kísérleti sütimet és annak is nekiálltam. A bejgli egész készítés alatt picit sem hasonlított ahhoz amit a mamámnál láttam. Sok évvel ezelőtt csináltam bejglit de akkor a mamám ott állt a hátam mögött. Úgyhogy most minden mindegy alapon beraktam a tepsibe és megsütöttem. Kész állapotában kicsit jobban nézett ki de sok bizalmat most sem szavaztam neki. A kísérleti sütim közben egészen szép lett. Így történt, hogy sikerült 20 tojással megoldanom azt amihez sokkal több kellett volna.
Másnap felvágtam a bejglit és képzeljétek, ízre pont olyan lett mint a mamámé. Külalakra nem annyira mert nem kentem meg tojással. Tudom ez szentségtörés de mint említettem tojáshiányban szenvedtem és nem, nem törtem föl egy egész tojást azért, hogy a töredékével megkenjem a bejglit majd a maradék megy a csapba mivel nincs mihez felhasználni. A felvert lisztes tojás nem mutat jól a hidegtálon. A bejgli hatalmas siker volt, Ádám két szeletet falt be egymás után belőle. Ez azért nagy dolog, mert Ádám kevés sütit eszik meg a diósakat pedig egyáltalán. A kísérleti sütim szép lett de rettenetes. Nem is eszi senki. Sajnálom a belefektetett tojásokat. Jövőre inkább bejglit sütök.
A két ünnep közti idő viszonylag csendesen telt, a mamák elláttak kajával szilveszterig főznöm se kellett. Miki kimenőt kapott anyuhoz aztán másnap jött értük a papa és most a dédinél vannak, nem sokára érkeznek haza. Ez volt az első szilveszter amikor nem voltunk együtt. Örültem, hogy nem lesznek itthon mert a mamámnál annyira nem hallatszik a durrogás, ő csendesebb környéken lakik. Itt tavaly sokat rakétáztak a házak nagyon közel vannak egymáshoz és nagyon felhangosítják.
Talán én lepődtem meg a legjobban, hogy éjfélig mondhatni tök csönd volt, a durrogások akkor is távolabbról jöttek nem volt olyan zavaró. Csak egy vandál akadt aki fél 4 körül a házak között engedett el egy sorozatot. Szerencsére csak egyet, Maja nem is ébredt föl. Csöndes szilveszter volt. De jó, hogy nem lakunk a belvárosba.
Az év záróeseménye a szilveszter előtti csőtörés. Szombat este egy pukkanás majd vízfolyást hallottam, apa a kádban de nála már nem folyt a víz. Kiugrott és elzárta a csapot a konyhaszekrény alól akkor kezdett el ömleni a víz. Azt feltöröltem majd elmentünk aludni. Vasárnap délelőtt az összes fiú elment itthonról mikor ismét pukkanás és vízfolyás, nyúlok a csaphoz de nem mozdul. Azt tudtam, hogy van valahol egy főcsap ami a lakásba lezárja a vizet de fogalmam sincs hol. Felhívtam apát, becsöngettem a szomszédba, és végül megtaláltam a lépcsőházba a csapot. Szomszédbácsi megpróbált segíteni de nálunk minden kicsi a vízvezetékek pedig julis mögött vannak aki csak úgy nem megy arrébb. Szóval szomszédbácsi hümmögött, aztán feladta. De hozott nekünk egy kis vizet, hogy a hibaelhárításig legyen mit inni és kezet mosni.
Apa hazajött, kiszedte julist alatta is állt a víz, feltöröltünk, kiszárítottunk és most intézzük a biztosítót. Aztán majd veszünk új csöveket és ismét helyre áll a rend, addig a fürdőbe mosogatok. Kell az izgalom. :-D
Megpróbálom részletesebben is leírni.
Voltam a gyerekekkel karácsonyi kézműveskedős programokon. Az egyikre Maját is elvittem mert nem maradhatott itthon egyedül azért mindenki megúszta a helyet sem döntöttünk romba, igaz értékelhető művet sem hoztunk haza. A másik jobban sikerült ott az idő volt szűkös. A fejlődős központban rendezték, Maja ezúttal itthon maradt. A fiúk gipsz díszeket festettek, mézeskalácsot, tenyérlenyomatos angyalkát, hűtőmágnest készítettek és még az arcfestést is bevállalták bár sokat kellett őket bátorítanom na ez az amit soha többé nem teszek. Mindketten pókembert kértek, a rendezvény után nekünk még jelenésünk volt mama fellépésén. Az iskolai karácsonyi műsorban énekelt a tanári kórussal, tavaly (juj, már tavaly előtt) betegség miatt lemaradtunk róla. Szóval pirosra festett mókusaimmal elrohantunk a műsorra (nem volt idő lemosni) ami egy templomban volt. Nem vagyok hívő, nekem nem okozott gondot pókemberekkel bemenni, nem is zavart senkit a toalett a templom még azóta is áll, láttam. Viszont a festék fogott. Mire hazaértünk Ádám szürke kesztyűje élénk pirosban játszott és piros lett a kabát, pulóver azon része is ami hozzáért az arcukhoz. Az itthoni lemosás után már a fürdő is piros volt, sőt minden igyekezetem ellenére az arcuk is olyan maradt, mintha a bőrt fogta volna meg a festék ez csak másnapra múlt el.
A karácsonyi műsor jól sikerült gyerekeim csöndben végig ülték, bár szemmel láthatóan unták (helyenként én is) kicsit ficeregtek is mellettem de roppant büszke voltam rájuk mert mellettem maradtak és az előadást nem zavarták meg. Asssszem ennél többet három 7 év alattitól nem lehet várni.
A műsor szép volt, a gyerekek ügyesen énekeltek, szerepeltek, a hangszeres játéknál voltak hibák és őszintén remélem az enyémek közül egyik sem akar majd hegedülni. Az egy nehéz hangszer és hosszú évekbe telik mire a gyermek megtanul úgy játszani rajta, hogy ne nyekergésnek hasson. Nagyjából a felénél már a hallgatóság (felsősök) többi része is zsizsegni kezdett, ezen kicsit csodálkoztam. Igaz csak kicsit, azt már indulás előtt tudtam, hogy az enyémeket nem fogja lekötni, mert nem az ő korcsoportjuk volt a célközönség. A nagyokat pedig azért nem kötötte le mert a szokásos magasztos, pátoszos összeállítás volt. Gondolom azért, hogy passzoljon a templomi környezethez. De most az épületnek szeretnék előadni vagy a hallgatóságot megfogni? A gyerekek nem értékelik a "mennybőlazanygal..." szépségét. Ők jól akarják érezni magukat. Mint említettem nem vagyok hívő de szerintem a templomtorony kibírja ha a műsor vidám, örvendezős, végül is születést ünneplünk! Van egy csomó vidám de nem bulizós karácsonyi vers, ének. Szóval talán a legnagyobb érdeklődéssel a tanári kórust tisztelte meg a hallgatóság, az tényleg kicsit oldottabb volt.
A 24. nagyon békésen sikerült, a tipikus stressz források a mi karácsonyukból kikoptak az elmúlt években. Csak a gyerekeket tudjuk megajándékozni ezért nem kell más ajándékon agyalnom és rohangálnom utána. Élő fát sem veszünk nagyon régóta nincs vita a ki veszi meg, mikor veszi meg, hova rakjuk, görbe, potyog stb. Idén csak sütivel és a vacsorával készültem kimaradt a mit főzzek, hogy mindenki megegye, hova tegyem a sok kaját és társai, a tök üres hűtőben vígan elfért a vacsora maradéka.
Tehát nálunk idegeskedés helyett béke volt. A gyerekek délelőtt apával játszottak én előkészítettem mindent amit lehetett, idén a bevált receptek mellett döntöttem, egy kivételével, na az nem is sikerült. Ebéd után Maja elment aludni és én is. Utána feldíszítettük a fát közösen ahogy mindig. Aztán elmentünk a gyerekszobába szép ruhát húzni és mire mindenki felöltözött ajándék volt a fa alatt. Igen, mindez még valamikor délután kettő előtt. Itt jött el az igazi béke, a fiúk a gyerekszobába legoztak én nekiálltam a vacsora összeállításának, Maja pedig kapott az alkalmon és magára borította a fát. Nyuszika csak egy szaloncukrot szeretett volna leszedni, mikor mellette becsapódott a fa, a nehezen megszerzett zsákmányt kibontottam neki és ő ezzel meg is nyugodott. Összeszedtem a fát, visszaaggattam a szétszóródott díszeket, helyére fésültem azokat amik a fán maradtak. Iszonyú boldog voltam, hogy csak egy műanyag fánk van és műanyag díszeink. Néhány kerámia díszünk van de idén azok közös megegyezéssel a dobozban maradtak. Jó döntés volt. Visszapörgettem az elmúlt karácsonyokat és egyik fiam sem borította magára a fát, a lánynak sikerült, egyszer mindent ki kell próbálni.
A vacsora mindenkinek ízlett, megkíséreltünk gyertya (és a karácsonyfa) fénye mellett elfogyasztani de ekkor nyuszika úgy döntött jól lakott és lelökte az asztalról a tányérját. A tányér tartalommal lefelé padlót fogott a salátából jutott a nadrágomra is. Villany föl, gyors átöltözés, rom eltakarítás. Talán jövőre már ez is jobban fog menni.
A nap nagy eseménye le ne maradjon. Ádámnak kiesett a második foga. Ezzel küzdött sokat mert már ott volt mögötte a másik a fog, mint a cápáknak de ez a kis makacs nem akart kipottyanni.
A 25. izgalmasan indult, Messzi mamához készültünk a 6.40-kor induló busszal 6.30-kor a helyi járatra hiába várva lett számunkra világos, hogy karácsony alkalmából 7-kor indulnak a buszok. Hazamentünk én nekiálltam valami ebédnek tálalhatót kotorni a hűtőben, aztán mama telefonált, hogy a 11-es busz most is van. Szóval 10 körül ismét elkezdtünk cihelődni, csapó kettő Szabó család ismét elindul és ez alkalommal oda is ér. Mamánál mindig mindenki jól feltalálja magát, így esett, hogy én békében ebédelhettem, meleg levest ettem (mindig kihűl mire enni tudok) amíg a mókusőrs valahol a lakásban játszott. Halászlé is volt. A mi családunkban nem volt hagyomány a karácsonyi halászlé, mert kevesen szerettük, én sem főzök de minden évben kapok valahonnan amit a két ünnep között szoktam megenni. Idén életemben először karácsonykor ettem halászlevet. Szokás szerint most is jó sokan voltunk, rá sem fértünk egy képre. hi-hi-hi
26-án a mamámhoz mentünk, itt is sokan voltunk, nagy család vagyunk, bírjuk a nyüzsit. Ebéd után az öcsémék velünk jöttek haza és itt is aludtak, szerintem a fiaimnak ez volt a karácsony legnagyobb eseménye.
A karácsonyi mézesemnek nagy sikere volt mindenki örült neki, még a sofőr bácsi is. Igen ők is kaptak mert egy kis kedvesség mindenkinek jár, főleg ha karácsonykor dolgozik.
Idén életemben először bejglit is sütöttem. Igaz csak amolyan hirtelen ötletként. Az történt ugyanis, hogy kinéztem egy igazán impozáns sütit de elfelejtettem, hogy sok tojás kell hozzá és ez csak sütés előtt derült ki. Szóval ott álltam 20 tojással amikor 30-35-re lett volna szükségem. Ekkor jutott eszembe a bejgli, hisz azt még háborús időkben is sütöttek, akkor csak nem lehet olyan alapanyag igényes. Előkaptam a receptet és tényleg. Nekiálltam, majd kiderült, hogy kevés a dió, apa gyorsan pucolt és darált még egy adagot. Közben kitaláltam, hogy lehetne megmenteni a kísérleti sütimet és annak is nekiálltam. A bejgli egész készítés alatt picit sem hasonlított ahhoz amit a mamámnál láttam. Sok évvel ezelőtt csináltam bejglit de akkor a mamám ott állt a hátam mögött. Úgyhogy most minden mindegy alapon beraktam a tepsibe és megsütöttem. Kész állapotában kicsit jobban nézett ki de sok bizalmat most sem szavaztam neki. A kísérleti sütim közben egészen szép lett. Így történt, hogy sikerült 20 tojással megoldanom azt amihez sokkal több kellett volna.
Másnap felvágtam a bejglit és képzeljétek, ízre pont olyan lett mint a mamámé. Külalakra nem annyira mert nem kentem meg tojással. Tudom ez szentségtörés de mint említettem tojáshiányban szenvedtem és nem, nem törtem föl egy egész tojást azért, hogy a töredékével megkenjem a bejglit majd a maradék megy a csapba mivel nincs mihez felhasználni. A felvert lisztes tojás nem mutat jól a hidegtálon. A bejgli hatalmas siker volt, Ádám két szeletet falt be egymás után belőle. Ez azért nagy dolog, mert Ádám kevés sütit eszik meg a diósakat pedig egyáltalán. A kísérleti sütim szép lett de rettenetes. Nem is eszi senki. Sajnálom a belefektetett tojásokat. Jövőre inkább bejglit sütök.
A két ünnep közti idő viszonylag csendesen telt, a mamák elláttak kajával szilveszterig főznöm se kellett. Miki kimenőt kapott anyuhoz aztán másnap jött értük a papa és most a dédinél vannak, nem sokára érkeznek haza. Ez volt az első szilveszter amikor nem voltunk együtt. Örültem, hogy nem lesznek itthon mert a mamámnál annyira nem hallatszik a durrogás, ő csendesebb környéken lakik. Itt tavaly sokat rakétáztak a házak nagyon közel vannak egymáshoz és nagyon felhangosítják.
Talán én lepődtem meg a legjobban, hogy éjfélig mondhatni tök csönd volt, a durrogások akkor is távolabbról jöttek nem volt olyan zavaró. Csak egy vandál akadt aki fél 4 körül a házak között engedett el egy sorozatot. Szerencsére csak egyet, Maja nem is ébredt föl. Csöndes szilveszter volt. De jó, hogy nem lakunk a belvárosba.
Az év záróeseménye a szilveszter előtti csőtörés. Szombat este egy pukkanás majd vízfolyást hallottam, apa a kádban de nála már nem folyt a víz. Kiugrott és elzárta a csapot a konyhaszekrény alól akkor kezdett el ömleni a víz. Azt feltöröltem majd elmentünk aludni. Vasárnap délelőtt az összes fiú elment itthonról mikor ismét pukkanás és vízfolyás, nyúlok a csaphoz de nem mozdul. Azt tudtam, hogy van valahol egy főcsap ami a lakásba lezárja a vizet de fogalmam sincs hol. Felhívtam apát, becsöngettem a szomszédba, és végül megtaláltam a lépcsőházba a csapot. Szomszédbácsi megpróbált segíteni de nálunk minden kicsi a vízvezetékek pedig julis mögött vannak aki csak úgy nem megy arrébb. Szóval szomszédbácsi hümmögött, aztán feladta. De hozott nekünk egy kis vizet, hogy a hibaelhárításig legyen mit inni és kezet mosni.
Apa hazajött, kiszedte julist alatta is állt a víz, feltöröltünk, kiszárítottunk és most intézzük a biztosítót. Aztán majd veszünk új csöveket és ismét helyre áll a rend, addig a fürdőbe mosogatok. Kell az izgalom. :-D
2013.01.02.
Boldog új évet!
Új év, új kezdetek, új szülinap. Bizony Maja ma két éves. Egyenlőre csak mi köszöntöttük meg a fiúk délután jönnek haza, a hivatalos ünneplés pedig hétvégén lesz. Az ünnepeltnek lövése sincs a nagy nap jelentőségéről pont olyan boldog mint mindig.
És ha már az ünnepelttel kezdtem van egy dicsekedni valóm. Maja hetek óta 6 és fél 7 között kel, sőt nem ritka a 7- fél 8 körüli ébredés sem. Ádám is gyakran durmol 7-ig az egyetlen kakas a családban Miki ő változatlanul fél 6-6 között ébred nagy ritkán véletlenül elalszik és csak negyed 7-kor kerül elő. Erős a gyanúm, hogy ébresztőórára még egy jó darabig nem lesz szükség.
Új év, új kezdetek, új szülinap. Bizony Maja ma két éves. Egyenlőre csak mi köszöntöttük meg a fiúk délután jönnek haza, a hivatalos ünneplés pedig hétvégén lesz. Az ünnepeltnek lövése sincs a nagy nap jelentőségéről pont olyan boldog mint mindig.
És ha már az ünnepelttel kezdtem van egy dicsekedni valóm. Maja hetek óta 6 és fél 7 között kel, sőt nem ritka a 7- fél 8 körüli ébredés sem. Ádám is gyakran durmol 7-ig az egyetlen kakas a családban Miki ő változatlanul fél 6-6 között ébred nagy ritkán véletlenül elalszik és csak negyed 7-kor kerül elő. Erős a gyanúm, hogy ébresztőórára még egy jó darabig nem lesz szükség.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)