Létezik kényszerzubbony 80-86-os méretben???
Lehet Miki ezt az esti vihart érezte de egész délután nem fért a bőrébe. Ma mindent végig csinált amit nem szabad és természetesen Ádám rögtön aktívan segített neki. Lássuk csak mi is van a bűnlistán: tévé kapcsolgatás, szőnyeg fölgyűrés, függönyön lógás, kaputelefon madzag tépkedés, sütő gomb tekergetés, mikró gomb tekergetés, ágy rugdosás, Ádám ütögetés, vetkőzés.
Ez a vetkőzés a legújabb és egyszerűen megállt a tudományom. Pontosabban valami nyakon rögzíthető pelusra vágyom. Addig feszegeti a body nyakát amíg kibújik belőle aztán jöhet a pelus is. Ez még nem is lenne akkora tragédia de a bilit főleg kakilásra használja a pisi meg ahogy esik úgy csurog. Bocs de nem vagyok önjelölt takarító brigád és a bilit sem szeretném szánt-szándékkal erőltetni, hisz szemmel láthatóan a pisi résznél még nem érti az összefüggést. Ráadásul ma nem is volt valami nagy meleg egyáltalán nem örültem, hogy egyszál fütyibe akar rohangálni. Szóval küzdöttünk, aztán csak, hogy történjen valami, átmentünk a boltba kenyérért. Mikit egy röpke szabadfogású birkozó meccs keretében sikerült felöltöztetni, kézfogás irány a bolt. Természetesen akkor kezd megint csöpögni mikor a felpakolt, besózott pelyhesekkel kiléptünk az ajtón. Nagyon csúnyán nézhettem az égre, mert megszeppent és abbahagyta. Mikor kijöttünk Ádám mutogat az égre:
- Anya néz sziániá! (nézd szivárvány) - Miki még a kocsiban ült, csúcsforgalom volt a parkolóban, így a szivárványnál jobban érdekelt elsőszülöttem testi éppsége, gyorsan magam mellé parancsoltam, rendeztem soraink és megcéloztuk a járdát. Közben Ádám végig a szivárványról beszélt és egyre inkább nem értettem hol láthatott szivárványt, nem is süt a nap. A járdára érve visszafordultunk és a gyereknek igaza volt, gyönyörű szivárvány tündökölt az égen. Talán még életemben nem láttam ilyen szépet! Látszott a teljes boltív és mind a 7 szín. Percekig csodáltuk.
Itthon folytatódot a nyüszögés, Miki egy szatyrot telepakolt kisautóval de nem bírta felemelni, némi visítás után rájött, hogy húzni is lehet, így kijutott vele az előszobába de ott már nem tudta fölrakni a polcra, megint visított. Kis nyüszögés után ismét vetkőzni kezdett, felöltözettem, rászóltam, elbújt és ott vetkőzött. Eluntam. Gondoltam ha a pelusra adok egy alsó nacit majd tetszik neki és nem veszi le. Jó ötletnek bizonyult teljes 20 másodpercig, addig tartott rájönni, hogy is kell ebből kibújni. Itt feladtam, már csak fél óra volt vacsoráig, reméltem ennyi idő alatt nem kell sokat takarítanom.
- Miki nem kell pelus de ha pisilni kell szóljál, jó.
- Jóóó.
Még alig fejeztem be a mondatot:
- Anya pisitem! - így, múlt időben.
- Hová? (jaj neee) - mutogat az előszoba felé, a szőnyeg vastagon borítva kisautókkal, cipőkkel, sőt még ott heverészik Ádám nadrágja is amit csak 10-szer kértem, hogy vigyen a helyére. Szerencsémre csak a cipőspolc tetejére jutott a produkcióból, hajszál híjján de Büdikutya is megúszta. A tethely megmutatásához szorosan hozzátartozik, hogy rögtön bele is tapicskol. Ez mért olyan izgi? És ilyenkor azt se tudom, hogy kezet mossunk először vagy a forrást szüntessem meg. Azért most is sikerült megoldani, kihoztam a bilit, rögtön rácsapott, bele is kakilt, persze a szokásos modón közben fölugrálva, bilit arrébb hurcolászva, 10 perc után elkoboztam, kiöntöttem.
Vacsora előtt Ádám ma is nagyon ügyesen pakolta a játékokat, összeszedte az összes kisautót de egy óvatlan pillanatban Miki kiborította. Ádámot győztem megvígasztalni, Mikit büntetésből az etetőszékbe zártam és később amíg ettek összedtem az autókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése