Csönd van, Miki megint elaludt a nappali közepén, a kutyája és néhány alig használt keksz társaságában. Kihasználom az alkalmat és megpróbálom összeszedni mit is akartam írni.
Tegnap előtt Miki annyira játszott az esti elalvás előtt, hogy mikor bementünk betakarni őket, a kirámolt szekrény előtt durmolt a földön, még a buszon volt a keze. Óvatosan áttörtem a nadrágok és pulcsik alkotta barikádon, visszatömtem a szekrénybe, közben megtaláltam Büdikutyát, felemeltem az alvó gyereket és a szekrény ajtót ügyesen kikerülve beraktam az ágyába. Kicsit kinyitotta a szemét de szerintem fogalma sem volt mi történik vele. :-)
Talán a legfontosabb hír, hogy kész az ágy! Apa tegnap beszerezte a matracot, idegbaj nélkül megcsinálta az utolsó simításokat az ágyrácson, pedig két igen aktív segítője is akadt, és összerakta a művet. Büszkén szemlélni nem nagyon volt idő mert a pihések már sorbaálltak, hogy kipróbálhassák. Miki néha még fönn ragad, izé, le tud jönni de szereti eljátszani a segítségre szorulót. Pici bíztatás és már megy is minden magától. Ezzel egyidőbe apa szétszedte a kiságyat, az agybaj itt következett mert Mikiben túlbuzgott a segíthetnék, a következő kiborulni való: szétszedtük de hova rakjuk? Újabb két agyvérzés után sikerült betuszkolni a szekrény mögé. Most egész pofásan néz ki a gyerekszoba. Élvezzük ezt a pár hónapot, mert ha visszakerül a kiságy, gyerekszoba helyett bútorraktárra fog emlékeztetni.
Az este izgalmasra sikerült, amíg a fiúk fürödtek Leó megragadta az alkalmat és ő is felfedezte az új tereptárgyat (ma már azt is kipróbálta, hogy így át tud ugrani a szekrény tetejére).
Miki csillogó szemekkel vette birtokba új ágyát, Ádám is föltelepedett, a mese alatt nem sok szokatlan történt de utána! Mikit úgy döntött ha Ádámnak szabad fönt lenni, neki is:
- Apaaaa, Miki fö jöt! (föl jött) - apa bemegy, rendet rak, majd alig csukja be maga mögött az ajtót, kezdődik az egész előről. Ezt még párszor eljátszottuk, majd Ádám a létra följáróhoz telepedett őrködni és nem sokkal később csönd lett. A szokásos esti betakargatáskor mindenkit a helyén találtunk.
Reggel Ádám fél 6-kor köhögött, erre felébredt és ordítani kezdett, félkómásan rohantam neki inni adni elcsöndesedett, de alig kijöttem kezdte előről az ordítást. Visszarohantam:
- Ádám mért ordítasz?
- Takaó. (nem takartam be) - megtettem, kiosontam de addigra Miki úgy döntött reggel van és bár Ádám visszaaludt volna, nem hagyta, 6-kor már az ágyamban volt mindkettő. A korán kelés eredménye pedig egy nappali közepén szuszogó Miki, pontosabban már ébredezik, gyorsan be is fejezem. folyt. köv.
Nagyon klassz az emeletes ágyatok!!!
VálaszTörlés