Hol is kezdjem? Szokás szerint fenekestül fordult fel az életem, Szeleburdiéknál a szélsőségek teljesen megszokottak. Szóval a munkahelyemen megtudták, hogy babát várok és kirugtak. A hivatalos indoklás szerint tisztességtelen volt, hogy nem szóltam időbe. Milyen törvény és hol írja elő, hogy a terhességemet mikor vagyok köteles jelenteni a munkáltatómnak??? Hisz elsősorban ez mégis csak a magánügyem. Na mindegy, próbaidőn voltam, kihasználták és megszabadultak tőlem. Most az adófizetők pénzéből munkanélküli leszek, intézem a papírokat.
A dolog jó oldala, hogy visszakaptam a régi életem. Szeretek anya lenni, reggel kézenfogom a pelyheseket, elmegyünk oviba, majd ebéd után összeszedem az óvodásom és élvezem, hogy körülöttem vannak. Az elmúlt hetekben annnnnyi mindent tanultak és olyan rossz volt ezekről lemaradni.
Délelőtt a papírokat intéztem Miki itthon vigyázott apára, már jöttem hazafelé a busszal, mikor csörög a telefon. Apa hívott, hogy csendesen menjek mert Miki alszik a nappali közepén. Játszott a csöppöm és ez az esős, borult idő elnyomta. Csúnya, szívtelen szülők vagyunk, csak betakartuk és hagytuk a szőnyegen aludni. Már épp befejeztük az ebédet amikor felébredt. Kis beles, imád enni :-) Gondoltam ha már így alakult akkor az ebéd utáni szundit hagyjuk ki, mire végzett az ebéddel, úgy is menni kellett Ádámért. Természetesen amint kiértünk az utcára akkor kezdett legjobban szakadni, Mikit fölkaptam és szerencsére mire a buszmegállóhoz értünk jött is egy busz. Csak egy megálló az ovi de mire oda értünk már csitult az eső. Ádám nagyon örült nekünk, már a mosdóban voltak, mikor odajött hozzánk Miki gyorsan átölte a bátyját (életében először csinált ilyet) Ádám gyorsan viszonozta az ölelést, még puszit is adtak egymásnak. Én meg olvadoztam mellettük. Hazafelé a szokásos tócsaúszás helyett is a buszt választottam, ha már megvettem a drága bérletet legalább kihasználom. Közben elállt az eső, leszáltunk a buszról és irány a cipőbolt. Ádám majd kiugrott a bőréből, hogy vásárolni megyünk (az én vérem :-D). Vettünk Ádámnak ovis benti cipőt, Mikinek esőálló átmeneti cipőt. Itthon mind a kettő azzal kezdte, hogy kicsomagolta és felpróbálta. Ádám estig le se vette! (de jó, hogy elvisszük az oviba, nem szeretem ha itthon cipőbe van).
Kis játék és a gyerekszoba totális romba döntése után, uzsonnáztunk és elmentünk a piacra. Hát kérem nem könnyű két gyerekkel paprikát válogatni, főleg ha közben ketten két irányba mennek. Helyesbítek, Ádám csak pár lépést távolodott el, és buzgón szemlélte a piacot. Egész úton nagyon izgatta mi az a piac, és főleg melyik az és mikor érünk már oda. Tehát ő csak szemlélődött, majd talált két galambot az egyik komposzt halmon:
- Pipi, pipi, pipi!!!!
Na de Miki nem ilyen nyugodt, amint elengedtem a kezét, megérezte a szabadságot és már osont is minnél messzebb, vagy rohadt paradicsomot tapogatott (még az is eladó volt 190 ft/kg, brrr mindenből pénzt kell csinálni?) Azért még a teljes idegösszeomlás előtt beszereztem mindent és a kis csapatot teljes létszámban hazahoztam. A korai "délutáni" szundi bosszúja is utólért, Miki hazafelé egyre nyűgösebb lett, ledobálta a sapkáját, föl akart kéretőzni de ma így is többet cipeltem mint az megengedett, azért itt-ott hisztizve de hazaértünk.
Amíg ismét romba döntötték a gyerekszobát, igyekeztem fölrakni a holnapi ebédet, utána leültünk rajzfilmet nézni, Miki az ölembe telepedett és elaludt. Tíz percet hagytam, majd ébreszgetni kezdtem, ez kb 20 perc múlva Ádám határozott segítségével sikerült. Na de aztán úgy fölébredt a minimókus, hogy pakolás előtt 5 perccel akarta kiborítani a legnagyobb játékos ládát. Mint említettem szívtelen szülő vagyok, nem engedtem. Ezen nyüglődtünk, majd eluntam beraktam az etetőszékbe, Ádám pedig segített összepakoni. Komótosan kezdte de mikor láttam, hogy a szivacsokat összeszdte, nagyon megdícsértem. És a pozítív megerősítés csodája (hiszek benne, hogy ez A tuti módszer) mire ketőtt fordultam az összes autót összeszedte, teljesen egyedül. Megint jól megdícsértem. Kiosztottam a vacsorát, készülődtem fürdéshez és épp kezdtem volna magam vállon veregetni, mikor eszembe jutott, hogy nem készítettem ki tiszta ruhát, törölközőt és hasonló apróságokat. Hiába, elkényeztetett liba vagyok, amíg én készítem a vacsit, apa mindent előkészít, kéz alá tesz, nekem csak a gyerekeket kell fürdetni de ma hosszú idő után először délutános és mindent én csináltam. Azért sikerült. Mindenkit lefürdettem, megtöröltem, megvolt a fogmosás, esti mese, és most már békésen szuszognak az ágyukba. Megyek is megnézem őket. Minden este bemegyek betakargatom őket, és percekig gyönyörködöm bennük. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése