2013.04.02.

Ma van a láthatatlan munka napja. Ahogy ezt elolvastam az volt az első gondolatom, hogy nálunk minden nap az van.

Miért van az, hogy mikor azt hiszem már nincs lejjebb kiderül, hogy mégis? Az oviba csőtörés van. Délelőtt hívott az óvónő, hogy ha nem gond, nekik nagy segítség lenne ha a fiúk nem mennének. Nagy a káosz, a konyhában nincs víz és pillanatnyilag még az sem biztos, hogy tudnak-e egyáltalán gyereket fogadni működő képtelen konyhával. Lemondtam erre a hétre az ovit, majd pénteken felhívom őket, hogy mi lesz hétfőn.
Azóta pedig tulajdonképpen a romjaimon ücsörgök. Ne értsetek félre nem a fiaim vannak útban de nagyon hosszú volt az elmúlt két hetem. Az utóbbi napok pedig főleg. Folyamatosan esik az eső, be vagyunk zárva. Nem, még gumicsizmában sem merem őket kivinni tócsázni mert hideg van és ha bokáig töltik a csizmájukat vízzel három nap mire kiszárad. Ilyen körülmények között pont elég kihívás nagyjából száraz cuccban hazaérni a boltból pedig az ablakomból oda látok. Szóval tényleg nincs messze.
A beltérben lefoglalós programjaimat ellőttem az elmúlt napokban, most egy hónapig fölösleges előszednem két percél tovább senkit nem érdekel. Társasozni egy két évessel: ő beül a tábla közepére és remekül szórakozik amíg az összes bábut ledönti, túszul ejti a kockát a fiúk pedig fejhangon visítanak. Hasonlóan működik a memori, puzzle és dominó is. Mivel a két éves nem maradhat egyedül a szobába amíg én egy másikban a fiúkkal játszom ezek kilőve. Valamiért mostanában a lego nem érdekes. Meseolvasás: én olvasok, mindenki más pedig garázdálkodik ahol épp kedve van. Színezés: a fiúk színeznek, Maja kap sajátot, ceruzát is de azt lesi kiébe tudna belefirkálni, esetleg a lap sarkát lecsípni de még jobb ha tépheti az egész lapot. Ha a fiúk behúzódnak a szobájukba játszani valamit Miki 10 másodpercenként kiront valamiért ez felkelti Maja érdeklődését és tutira megint vinnyogás a vége.
Szóval baromira vártam a holnapi ovikezdést de ez ugrott a hétfő pedig elérhetetlenül messzi van.