2013.04.03.

A tegnapi napomat akarom elmesélni. Reggel 6-kor arra ébredtem, hogy csönd van, még Miki is csak 7 körül került elő, fél 8-kor még az ágyban fetrengtem. Maját 8-kor úgy kellett - ezt figyeld - felébreszteni(!!!). A fiúk beágyazás címszó alatt elkezdték egymást nyúzni, aztán jött a melyik ki autója nyivákolás. Ez a kedvencem. Mikor megkapják még tudom melyik kié aztán elkezdik cserélgetni, amortizálni, nekem amúgy is különleges érzékem van két dolog összekeveréséhez (pl: jobb és bal kezem), szóval ebben a helyzetben sosem tudok igazságot tenni és igazából már bele is fásultam. Nálunk ez a jelenet naponta tízszer-tizenötször lejátszódik és baromira unom. Teljesen mindegy, hogy két tök egyforma, picit hasonló vagy teljesen különböző, az sem segít ha ők választanak maguknak. Ádámnak MINDIG az kell ami Mikinél van ha az övé azért ha nem az övé azért. Amikor nagyon megelégelem elkobozom a nyivákolás tárgyát.
Reggeli után elkezdtem kikémlelni az ablakon, esett. Boltba kellett volna menni de nem volt kedvem megint elázni, megfőztem az ebédet, a fiúkat szétszedtem 241-szer is. Maja időnként elém állt feltett karral és ha nem vettem fel ököllel kezdte csapkodni a combom. Ekkor hívott az óvónő, hogy az oviban csőtörés van. Kitörő örömöm leplezendő megint az esőt kémleltem de nem akarta abbahagyni. A fiúk papír repülőztek R2D2 adta a felhajtó erőt. Ártalmatlan játéknak tűnt aztán tisztázatlan okokból a levegőkifújóját teletömködték apró papírcafatokkal. Legyőztem a késztetést és nem fenekeltem el egyiket sem. Tálaltam és az ebéd utánra beígért mindeféle programot lefújtam. Elzavartam őket az ágyukba és ott kellett csendben feküdniük. Maja nem akart aludni, Miki pillanatok alatt elaludt, ami nem szerepelt a tervben, közben kint elállt az eső. Jó lett volna átmenni a boltba de Mikit ilyenkor felébreszteni lehet csak épp nem érdemes:
a. nem hajlandó felébredni
b. nagy nehezen felébred és végig vinnyogja a délutánt.
Egyikhez sem volt kedvem. Mire Miki felébredt Maja elaludt. Mire Maja is felébredt újra esett és a délután folyamán csak jobban és még jobban esett. A fiúk szétszedték a szobájukat, apaésjacit játszottak akik boltot alakítanak át. A tej nem jött haza magától, pedig nagyon vártam, igazán tudhatná már hol lakunk, fél 5-kor elszántam magam, kiosztottam az extrém esőgumikat, kiadtam, hogy tócsában ugrálás (ezt nálunk szó szerint kell érteni) csak fővesztés terhe mellett kivitelezhető. Én lepődtem meg a legjobban, hogy a két fiú száraz nadrágban és zokniban ért haza. Jól meg is dicsértem őket. Vacsorára a szobájukat is rendbe rakták, persze a könyvek a polcon épp csak egyensúlyoznak és tudni se akarom mi van a ruhásszekrényükbe, múlt héten raktam ott rendet.

Ma reggel vettem egy (két, tíz) nagy levegőt három marék leszarom bogyót és kiszedtem R2D2-ból a papírcafatokat. Klassz volt. Csak csipesszel lehetett őket elérni de az én csipeszem rövid a kezem se fért be a jó pozícióba, mindeközben működnie kellett a gépnek, hogy a levegő áramlása a rácshoz szorítsa a darabokat ezzel egy időben folyamatosan arcomba fújta a hideg levegőt és Maja feje is gyakran kitakarta a képet.
A fiúk most is szobájukat rendezik át, Maja pedig az ajtónál szurkol. És ma három gyerekkel megyek fejlődni. Legalább a játszótér meg lesz oldva, szeretnek a játszósarokban lenni amíg Ádám fejlődik.