2013.04.19./2.

Szeretem Vekerdy Tamást. Asssszem ezzel sok újat nem mondtam. A héten olvastam tőle egy cikket. Összességében tetszett, mint általában minden amihez tőle hozzájutok. Örömöm határtalan lenne ha az oktatásért felelős fejesek is olvasnák a munkáit, főleg ha még dolgoznának is vele emberpalántáink érdekében. Jelen oktatási reformok egyáltalán nem gyerekcentrikusak pedig mi más fontos, értékes van az életünkben ha nem a következő nemzedék? A cikkben erről és az erkölcstanról (ez mekkora melléfogás*) is ír, olvasd el.
Ami bennem kérdéseket vetett fel az a mozgásfejlődés és a diszizék összefüggése. Tudom, hogy ez köztudott tény de az én tapasztalatom egészen mást mutat.
Ádám mozgásfejlődése, gyors volt ő egy évesen biztonságosan járt, másfél évesen lépcsőzött, imádott mászni, most is fölmászik a mászóka elvileg nem mászásra kijelölt pontjaira, a kerítés oszlopra, a hinta lábazatára ezzel rendszeresen halálfélelmet váltva ki a többi játszóterező anyukából. Én nem féltem. Ádám jó mászó és le is tud jönni mindenhonnan. Az én gyerekeimnek szabad a döcin egyensúlyozva végigmenni (az egyensúlyérzék fejlesztése is nagyon fontos, sok éve olvastam valahol), Ádámnak már nem kell segítenem. Két kerekűn biciklizni fél óra alatt megtanult. Nagy bánatom, hogy a közelünkben nincs mászható fa, mindnek 170 centi fölött kezdődik az elágazása, majd újabb 150 a következő kapaszkodóig. Pedig ha lenne magam tanítanám őket fára mászni. Szóval Vekerdy szerint a mászás, billegő deszkán egyensúlyozás nagyon fontos, én ezeket mindig is engedtem, Ádám jó is volt bennük, mégis valami valahol neki lassabban fejlődik.
Miki kezdettől fogva félősebb volt, nagyon sokáig azt hittem a nyakamba kapaszkodva fog lediplomázni. Csak másfél éves korára kezdett biztonságosan járni, a mászókával tavaly nyáron barátkozott meg de nem lett kedvence, a döcis mutatványra csak azért vállalkozott mert ő is akarta tudni amit Ádám de majd befosott mire a kezemet fogva átért a másik oldalra. Biciklizés két keréken erre a tavaszra volt tervezve de mivel apa dolgozik a fényképét hiába viszem magammal a játszóra ez most csúszik. Nem tudok még szerszámot is magammal hurcolni a játszóra, hogy a gyakorlás idejére levegyem a pótkereket. Tehát Miki ezeken a területeken fejlődik lassabban, viszont még nem volt két éves amikor már megmondta a nevét és a korát, verseket, dalokat is szívesebben tanul mint Ádám, könnyebben is megy neki.
Maja mozgásfejlődése is rendben volt, ügyesebben kúszott mint a két fiam együtt, még nem volt másfél éves amikor már egyedül mászott föl a létrára a csúszdához, két hete egyedül mászókázik, mégis logopédushoz járunk és nem beszél.

* Olvastam olyat is, hogy tanagyag lesz a bicikli, meditáció, lovaglás. Bocs de én a címtől hátast dobtam és nem érdekeltek a részletek. Ez nem azért van, mert rossznak tartom a fenti dolgokat, hanem mert attól félek szokás szerint ész nélkül rohanunk a falnak. Szerintem a gyerekeknek így is baromi sok dolgot kell megtanulni amire a témazáró után a büdös életbe nem lesz szüksége kivé ha pont azon a spéci ágon tanul tovább majd 10 év múlva az egyetemen. És akkor még leljen örömöt az iskola keretein belül a biciklizés órában? Ne adjanak neki házi feladatot inkább vihessem biciklizni a játszóra suli után.
Hittan: mindenki tegyen hovatartozása, lelkiismerete szerint. Én hiszek a vallásszabadságban a sajátoméban mindenek előtt. A hitről nem lehet lemaradni.
Erkölcstan: aki otthon nem kap értékrendet az az iskolait sem fogja elfogadni.
Bicikli, lovaglás (mi lesz még, golf, gördeszka?): ezekhez ki biztosít eszközöket, lovat? Hogy jut el a gyerek a lovardába?
Meditáció: fontos a kikapcsolás de ez nem megy "parancsra" ének és matek óra között.
Most pedig elmondom utópikus tervem egy gyerekbarát iskoláról. Gyermek bemegy, fél 8 és fél 9 között, ahogy a szülei meg tudják oldani. Nagyon korán érkezőknek választható elfoglaltság, könyvtár, meditáció, gyöngyfűzés, szabadidős rajz, esetleg elmaradt házi pótlása, nem szorgalmasét átmásolni! A tanítás 9-kor kezdődne, alsóban pont elég írni, olvasni alap számolásokat megtanulni, fölsőben jöhet a történelem, biosz, földrajz. Ezzel mondjuk eltelne az idő délig. Ebéd után pedig ismét jöhet fakultatív programként bármi amit az adott iskola biztosítani tud: szobrászat, hangszerek, festészet, lovaglás, golf, úszás, agyag, fa és fém munkák, varrás, főzés, tánc, számítás technika, idegen nyelv, színészet. Ezekből a gyermek választ annyit, hogy 2-3-ig az időt kitöltse. Ehhez persze szükséges a tanerőket kreatívan felkészíteni mert a fakultatív tárgyakon keresztül sok fizikát, kémiát lehet tanulni, lehet nem fogja tudni Newton törvényeit (én se tudom) de ha leesik a lóról érezni fogja a gravitációt, feltápászkodás után ki lehet számolni a zuhanás sebességét, a medencét meg lehet mérni, kiszámolni hány köbméter víz van benne, főzés közben úgy használom a kémiát, hogy nem is tudok róla. A világ sokszínű és minden mindennel összefügg, mért kell elkülöníteni a dolgokat. Utáltam amikor a tanáraink rangsorolták a tárgyakat és természetesen a sajátjukat tartották a legfontosabbnak: "az ének házi csak a matek után".
Nem értem mért ragaszkodunk annyira a lexikális tudáshoz, az mire jó? Azért vannak a lexikonok ha kell valami kikeresem, tudok olvasni, ma már internet is van erre a célra. Mért kell, hogy minden gyerek mindent tudjon, mikor egyetlen tanár csak egy (esetleg két) tantárgyat tanít (vagyis tud tökéletesen). Kell a gyereknek a sokszínű lehetőség, de muszáj hagynunk választani, ami érdekli azon keresztül sok dolgot meg tud tanulni amit nem szeret, aminek később tényleg hasznát veszi.

Nem tudom mennyire kapcsolódik ide talán mégis. Tegnap volt az oviban a néptánc záróelőadás. Már tavaly is oda voltam tőle, most is nagyon tetszett. Egy fiatal lány** összeszedi a gyerekeket és játszik velük. Ó micsoda borzalom, látszólag céltalanul játszanak és a rettenet csúcsa, jól érzik magukat a gyerekek. Közben megtanulnak éneklés közben helyesen lélegezni (észre se veszik), tanulnak dalokat, körjátékokat. A bemutató óra pedig abból áll, hogy az év nagy kedvenceit megmutatják. Semmi előre beidomított koreográfia, játszanak a szemünk előtt, jól érzik magukat, csillog a szemük. Nem értem mért nem lehet ezen a vonalon elindulni az iskolában is?

**  Ovis rendezvényeken gyakran szerepel az együttesével. Van ebben a lányban valami ami vonzza a gyerekeket. Elkezd énekelni és pillanatok alatt 20 gyerek veszi körbe, volt már, hogy a fél ovit gond nélkül lefoglalta egy mutogatós dallal.
Tavaly a tavaszi rendezvényen Ribizli bohóc volt a vendég, róla sok jót hallottam, városi gyerekrendezvényekre gyakran meghívják, úgy tudom menő szülinapi zsúrokra is jár. Késve érkezett, körülményesen állt neki a produkciónak és mikor végre elkezdte valóban remekül szórakozott az a három (kb 100 gyerek jár az oviba) aki konkrétan részt vett az eseményekben. Még tíz-tizenöt bátor vállalkozó lődörgött körülötte unott arccal. Ádám öt perc után keresett meg:
- Ana mejü haza.
Ribizli bohóc nálunk leszerepelt, menjen zártkörű szülinapokra max öt fős vendégsereghez.