Volt egy egész hét amikor reggel csak fél 7-kor keltünk! Egészen hihetetlen volt és persze mire megszoktam volna el is múlt. Valószínűleg a csoda oka az lehetett, hogy Miki nem aludt délután, pedig próbálkoztam.
"Kés, villa, olló nem gyerek kezébe való." Ismeritek? Én is. Mégis ollót adtam a kezükbe, meg papírt és feladatot is, majd 10 perc csönd reményében hagytam őket dolgozni. Az eredmény: Ádám belevágott a hajába és kivágta az alsóját, talán nem volt megfelelő a szellőzés. Miki kivágott egy lapot a könyvemből amit kölcsön kaptam.
Történtek jó dolgok is. A héten nem tudom mi szállta meg a fiaim (remélem sokáig fog még tartani) de a napjaik nagy részében együtt játszottak, egyetértésben, békességben és közben még a lakás is felismerhető maradt. Időnként Maját is bevonták. A héten sokat voltunk itthon de kifejezetten pihentető volt kicsit nem csinálni semmit. Csak hagytam őket játszani és időnként kilátogattunk a játszótérre ahol szintén nagyon jól eljátszottak együtt.
Azért nem volt ám unalmas a hetünk. Ádám segített krumplit pucolni. Kezébe adtam a pucolót és a második lendülettel elvágta az ujját. Eszembe se jutott, hogy ezzel a hámozóval ilyen mély vágást lehet ejteni emberi kézen. Gyereket megvigasztaltam, bekötöztem és el akartam engedni játszani de ő ragaszkodott hozzá, hogy befejezi a pucolást. Onnantól kezdve vezettem a kezét és négy kézzel hámoztunk. Később villant belém, hogy Ádám pont a cumis ujját vágta el. Kötéssel nem lehet cumizni, most mi lesz? Először nyugodt mosollyal megmutatta a másik ujját végül kicsit később úgy döntött, hogy akkor neki már nem is kell cumi, mert nagyfiú. Már egész nyáron beszéltünk a leszokásról és szorgalmaztam, hogy legalább a nappali cumizást hagyja el, nem ment. Ezért jól meglepett az elhatározása. És valóban hétfő óta nem láttam cumizni. Most már csak abban bízom, hogy ez így is marad.
Miki szerdán lefejelte a küszöböt, jó mély éles vágás tátongott a homlokán. Gyors elsősegély nyújtás majd irány az ügyelet. Persze pont anyunál voltunk, így valamivel bonyolultabb volt a csapat összeszedése majd a két harmadának leadása a buszról. Miki az orvos szó hallatán rendre nyekeregni kezdett. Próbáltam nyugtatni, hogy nem tart sokáig blablabla de nem voltam valami hiteles, mert igazából fogalmam sem volt róla mit fognak vele csinálni. Első ránézésre a seb igényelt pár öltést, ugyanakkor azt is tudtam, hogy már létezik olyan spéci tapasz ami a kicsi sebeket összehúzza. De nem vagyok orvos nem tudtam itt most melyiket lehet használni. Szóval nehéz úgy felkészíteni a gyereket, hogy fogalmam sincs mi vár rá. Végül abban maradtunk, hogy bármi történik sírni szabad csak a fejét ne rántsa el.
Életemben először vittem gyereket ügyeletre, szerencsére a városban csak egy helyre lehet menni ezért nem tévedtünk el. Amikor odaértünk, az egész folyóson egyetlen fiú ücsörgött, picit meg is ijedtem tán mégis eltévedtem. Azért a sebészet tábla alá leültünk. Akkor fedeztem fel egy kislányt az anyukájával. Anyu iszonyú ideges volt a telefonba panaszolta, hogy itt áll, a gyereknek fáj az ujja és mindenki elment. Kicsit később egy asszisztens elkérte a kártyánkat, és azt mondta a doki műt, legyünk türelemmel. Nem voltam boldog de jobb ötlet híján vártunk. Közben a fájós ujjú kislányt megröntgenezték de fájdalomcsillapítót nem kapott. Pedig biztos nem lett volna nagy anyagi veszteség egy kis helyi érzéstelenítő. Nagyjából fél óra múlva jelent meg a doki, a két előttünk lévőt hamar megvizsgálta. Velünk is igen lendületes volt, nem hablatyolt fölöslegesen. Miki fejét hamar összeragasztotta, megkaptuk a papírt és mehettünk haza. Még a frizuráját dicsérték meg és engem, hogy pont aznap délelőtt nyírtam meg a gyereket, így ők könnyen hozzáfértek a sebhez. Örültem, hogy a varrást megúszta. Kis mókus egészen jól viselte, bár a ragtapasz feltűnésekor és a ragasztás közben is nyöszörgött picit, férfi, imád szenvedni.
Maja még mindig szerény szókinccsel bír de mindent ért. Végig mutogat minden családtagot, teljesen magabiztosan, tudja hol van az ágya, ha kérem odaviszi a takaróját, kérésre a fiúknak viszi a kacsát, kutyát, ha evéssel kapcsolatos szót hall (ebéd, reggeli, vacsora, együnk, éhes vagyok stb) rohan az etetőszékhez. A mesekönyvben felismeri az állatokat, és angolul is tud:
- Maja hol a malac?
- Pigi! - és mutogat a malacokra.
Egyre többször ad puszit, a távozónak integet és pápát mond. Az új szava pedig a bibi. A héten lehorzsolta a lábát ezt mindenkinek mutogatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése