2012.08.03./2.

Említettem már, hogy Maja robbanás szerűen fejlődik? Ezt nem annyira a sebességre értem hanem ha egyszer valami sikerül neki azt pillanatok alatt tökélyre fejleszti. Ha akar ki tud mászni a kiságyból, saját szememmel láttam a folyamatot. Összehasonlításképp a fiúknak ez a mutatvány két éves koruk körül sikerült és a lábuk alá pakoltak dobbantónak mindent amit találtak. Maja csak elkapta a rácsot és fölhúzta magát.
Kaptam igazi puszit. Nem képen nyalást, nem harapást, puszit, cuppant is és nem a nyáltól.
Ádám kereste a kacsáját. Maja a szoba másik felében látszólag teljesen mással foglalkozott, majd elment a kacsáért és Ádám kezébe nyomta.
Apa kulcscsörgését akkor is felismeri ha még csak az ablakon hallatszik be.
Nem hagyja magát becsapni. Mint minden gyerek imádja a távirányítót, a telefont, billentyűzetet, számológépet stb. Ezekből van is sajátja. Van játék telefon, kiszuperált igazi, régi táviránytó, működőképtelen billentyűzet. Szerintetek mennyire érdekli? Megfogja, eldobja és az igaziért ordít. A tévé távirányítót meg szokta kapni (10 perc csönd), szerencsére egyre ritkábban markolja meg a hangerő gombot.
Ja és az elmúlt hetekben kibújt a 10. foga.

Múlt héten egy esőszerű jelenség után a fiúk tócsázni akartak menni. Felkerekedtünk, játszós ruha, szandi, mert nem számítottam értékelhető mélységű tócsára, délutáni szandiszárítós napsütésre annál inkább. Szóval elindultunk, kiadtam mindenkinek, hogy a tócsában csak szaladgálni szabad, fröcskölés, beleülés, fetrengés szigorúan tilos. Tócsa alig akadt, egyet találtak, szerintem a legsárosabbat, Ádám a második körnél megcsúszott és teljes testhosszában elterült a sáros vízben. Még a sapkájából is csöpögött a víz.

Tegnap tanácsadásra vittem itthon lévő csibéimet. Maja megkapta az utolsó oltását, Mikinek pedig eljött a fütyifelhúzás ideje. Dokinéni bekente egy zsibbasztó kenőccsel, vártunk 20 percet utána felhúzta. Miki végig moccanás nélkül hagyta dolgozni, hamar meg is volt. Jól megdicsértük és lerabolhatta az ajándékos kosarat. Sajnos a neheze most jön mert nagyon nagy felületen volt letapadva. Az érzéstelenítő elillanása óta bizony fáj neki, nekem meg a szívem szakad meg. Hozzáérni is alig merek pedig muszáj kamillázni, kenegetni, nehogy visszatapadjon. Már Ádám fütyijével is szenvedtünk de ez most keményebb. Ha újra kezdhetném már születésük után körülmetéltetném őket!
Ráadásul ott akart maradni a dédinél. nagyon eltökélt, mamának otthagyok mindent amivel kezelni kell. Ádám pedig kijelenti, hogy ő haza akar jönni, már össze is pakolt akár indulhatunk is.Hazajött velem.


Általában gyűjtöm a WC papír gurigát mert sok mindenre jó. Például, hogy apró cafatokra tépve végezze a szőnyegen. Múlt héten egyet különös gonddal tettem félre, azt hittem jól eldugtam. De nem, Miki megtalálta és használhatatlanná gyűrte. Számon kértem. Természetesen nem az az egy guriga hiányzott a boldogságomhoz, hanem azért mert olyan helyről vette el ahol neki nem szabad matatni. Elmondtam, hogy játékot akartam belőle csinálni de most nem fog menni újabb gurigát kell  gyűjteni. Azzal mentem a dolgomra. Később feltűnt, hogy Miki  már régóta a fürdőben szöszöl. Bementem, áll kezében egy üres gurigával. (ha épp eszel akkor a folytatást később olvasd) Keresem a letekert WC papírt, még alig hiányzott róla, nem sokkal előtte tettem be a tartóba. Papír sehol. A WC-ben viszont a peremig állt a víz amiben apró papírcafatok úszkáltak. A gyermek letekerte a papírt, bedobálta, majd a WC kefével tömörítette is a víz pedig se le se föl. De pótolta a tönkre tett gurigát. Gondoltam szívrohamot kapok. Aztán elhalasztottam, elmondtam a gyermeknek, hogy a guriga ráért volna akkor is ha a papír normál használatban elfogy. Aztán azon kezdtem agyalni, hogy lehet újra használhatóvá tenni a fajanszot. Ez egyre sürgősebb lett mert Miki bejelentette, hogy kakilnia kell. WC pumpánk nincs, vagyis volt de a költözés óta nem láttam. Jobb ötlet híján átkopogtam a szomszédba, nekik sem volt. Fogtam egy zacskót a kezemre húztam majd kiszedtem a lyukba tömködött papírt. Igazából Mikivel akartam megcsináltatni de már annyira összetömörítette, hogy nem bírta volna kihúzni.


Kedden Ádám elment a dédivel, Miki pedig annyira bánatos volt, hogy ő most nem mehetett, hogy csináltam neki két gurigából távcsövet. Úgy számítottam öt percen belül atomjaira szedve fog a szőnyegen heverni, ezért nem fektettem bele sok energiát. Összeragasztottam tixóval, egy dekor rafiát átfűztem az egyiken összekötöztem és a nyakába akasztottam. Rég volt ilyen sikere az alkotásomnak! Még másnap is egyben volt csak az akasztója szakadt le. Ezt gyorsan pótoltam de most már rendesen átszúrtam és úgy fűztem fel.

Miki kedden lovat simogatott! Ez azért nagy dolog mert alapvetően félős, ez pedig egy igazi nagy ló volt. Ő pedig odalépett és megsimogatta az orrát. Persze aztán spurizott vissza biztonságos távolságba de ez akkor is nagy tett tőle.

Végül Miki mai aranyköpése:
- Ana, a viját husival eszem! (a villát husival eszem)