2012.08.16./2.

Néhány szösszenet az elmúlt napokból (hetekből?)

Miki
- É nadon öjeg vadok! (én nagyon öreg vagyok)

Miki a mamánál nyaralt, Ádám a második napon hüppögve ül a szőnyegen:
- Hiánzi Miki. (hiányzik Miki)

Az erkélyen pancsoltak, közben főztem az ebédet. Miki hangját hallom:
- Meglocsoom. - mire kimentem az egyik virágláda tálcája tele vízzel, a láda szintén, mivel abban pont nem rizst termelünk gyorsan leöntözgettem róla amit lehetett. A mentám túlélési esélyeit ez az akció jelentősen csökkentette. Bár az igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy előtte megtámadta a lisztharmat, és azóta már tetves is szerencsétlen. Szóval az extra fürdő csak hab a tortán.

Tegnap nem voltunk sehol, dobozdíszítést terveztem, ezt a fiúk is tudták be is voltak sózva rendesen. Fél óra alatt úgy szét kapták a szobájukat ahogy már régen. Ádám matraca a földön, a lepedő leráncigálva, a polcról az összes plüss ledobálva, egy része Maja ágyába, a redőny kicibálva* a földön szétszórva az ágynemű, ruhák, néhány edény amit a konyhából hurcoltak el. És csillogó szemmel, jöttek, hogy akkor ragasztunk. Kiadtam, ha rend lesz a szobába, ragasztunk, ez kicsivel  három előtt történt. Onnantól kezdve, hol egyesével, hol ketten húzódtak be a szobába rendrakás álcával néha jókat játszottak akár 20 percig is BÉKÉBEN, EGYÜTT, aztán veszekedtek, nyivákoltak, szétválasztottam őket. Néha csak úgy kiszivárogtak és nézték a rajzfilmet. Mi Majával közben a nappaliban játszottunk, mert ha Maját is beengedem a szobába nem hagyja őket pakolni. Négy körül szóltam nekik, ha ilyen tempóban haladnak nem lesz ragasztás de a folyamat nem gyorsult fel a szoba pedig csak újabb 143 felszólítás, 4 összeveszés és bünti szétválasztás után nyerte vissza eredetire legjobban hasonlító formáját. Akkor pedig már nem álltunk neki ragasztani.

* bambusz redőny: nagyon utálom, mert nekem nem hajlandó akkor megakadni amikor akarom a fiúk viszont folyamatosan rángatják ezért gyakran ferdén lóg szerencsétlen.