2012.08.15.

Már írtam, hogy túl vagyunk a fütyi felhúzáson, Miki fitymaszűkülete nem tűrt további halogatást. Most kicsit részletezném. Fogalmam sincs kinek volt nagyobb sokk. Utálom ha a gyerek szenved.
A kezdetektől fogva mindent ugyanúgy csináltunk mint Ádám fütyijével, neki két éves kora körül magától elkezdett fölszakadni és egy év múlva teljesen rendben voltunk. Mikié nem indul meg két évesen, nem indult meg három évesen, most úgy döntöttem, nem várunk tovább a csodára. Pont státusz vizsgálat miatt mentünk tanácsadásra, megmutattam a dokinéninek, ő bekente egy zsibasztó kenőccsel és kiküldött minket várni. A krém olyan hatékony volt, hogy Miki mozdulatlanul, pisszenés nélkül feküdt az asztalon. Igazából érzéstelenítés nélkül nem engedtem volna hozzányúlni senkit, tudtam, hogy a következő napokban fájni fog neki, legalább a konkrét nyúzás ne legyen rémálom. Azt pedig csak zárójelben, hogy soha többé nem lett volna hajlandó betenni a lábát semmilyen orvoshoz. Mikor végeztünk jól megdicsértük milyen bátor volt, az ajándékos kosárból magához vett egy marék apró figurát, egyet Majának adott.
Elmentünk ebédelni a dédihez és eredeti terv szerint maradtak volna a fiúk. Mikit nem igazán akartam otthagyni, mert a frissen nyúzott fütyijét kamillázni kell, kenegetni kell, figyelni hajlandó-e pisilni stb. csupa olyasmi, ami miatt, jobb ha szem előtt van. De Miki maradni akart. Még ott voltam amikor először elment pisilni, villogott a szeme de megtette. Biztató jelnek vettem, miszerint nem is lesz ez olyan rémes. Mamának mindent elmondtam és a lelkére kötöttem ha bármi van hozzák haza ne ő küzdjön vele. Ádám közben összepakolt és teljesen határozottan kijelentette, hogy márpedig ő hazajön velem. A szabadnapomtól itt elbúcsúztam, sebaj nincs már olyan messze szeptember.
Másnap reggel mama telefonja keltett, Miki haza akar jönni. Nem lepett meg. Érkezéskor rögtön megnéztem a fütyijét az egész piros, enyhén gyulladt színben pompázott. Rögtön fürdeni akart. Nem voltam róla meggyőződve, hogy a medencézés olyan tuti lesz most de az ebédem épp szétfőni készült a konyhában, Maja már egy órája ordított a lábamba kapaszkodva, őt mindenképp ki akartam tenni ázni. Mikinek pedig van elég esze ha fáj kijön. Így is lett, Miki hamar feladta a fürdést, bejött és felmentést kapott alsó húzás alól (imád meztelenkedni), úgy éreztem, jobb ha nem ér hozzá semmi és levegőzik. A pisilés a helyzethez képes egészen jól ment, talán ritkábban de azért ment hősiesen magától. A rettenet a kenegetéssel érkezett. Gyerek szeme már akkor is szikrát szórt ha csak ránéztem a kenéshez le kellett fogni. Megpróbáltam a kamillázást, nem tudom hány kört futottunk a kádba mire sikerült belelógatnom egyetlen másodpercre. A továbbiakban ezt hanyagoltuk. Délután az egyik pisilés után teljesen kiborulva jött ki a fürdőből, akkor elrohantam a patikába hátha van valami helyi érzéstelenítő spré, kenőcs, de akár bájital is jó csak hasson, valami hasonló amit a dokinéni használt, hogy legalább a pisiléshez és a kezeléshez elzsibasztanám neki. Létezik ilyen szer de gyereknek nem adják ki, mert lidokainos sport sérülésekre való. A gyereknek 3 óránként adjak Nurofent és éljük, túl csak pár nap.
A Nurofent mondta a dokinéni is de valahogy akkor sem éreztem úgy, hogy alkalmazni fogom. Nem kiütni akarom a gyereket, csak akkor fáj neki ha pisil vagy kezelem egyébként nem is foglalkozik vele. Egy rövid ideig tartó fájdalom miatt nem fogom egész napra gyógyszerezni. Ráadásul szerintem pisilésnél pont ugyanúgy fájt volna akkor is mert a Nurofen nem helyi érzéstelenítő. Apa kotort a neten valami sprét ami szintén lidokainos de gyerekeknek fejlesztették épp csak vény köteles. Ekkor már péntek este volt, fogalmam sem volt, honnan szerezhetnénk receptet, szóval a szívem szakadt meg de lemondtunk róla.
Másnaptól kezdett javulni a dolog, reggel a fütyi is kezdte visszanyerni eredeti színét, Miki minden pisilés után erősen bizonygatta, hogy már nem fáj, épp csak a könnybe lábadt szemei árulták el. A felhúzogatást vasárnaptól kezdtük el gyakorolni. A kenés miatt nekem pont elég volt lefogni, szóval nem akartam a szükségesnél többször kínozni. Megkértem, hogy ő maga húzza fel addig amíg tudja, még a kezem is hátratettem és megígértem, hogy nem nyúlok hozzá. Ez működött. Pár nap múlva már teljesen hátrahúzta ha kértem, sőt a mamáknak önként megmutatta új tudományát.
Szóval túléltük, továbbra is tartom, hogy az időben elvégzett körülmetélés sok kínlódástól mentett volna meg viszont benne van a pakliban, hogy hosszútávon mégis ez a jobb megoldás. Egész idő alatt csak egyszer mondta, hogy nem tud pisilni, apa beállította a kádba és a zuhannyal megoldották a dolgot.
Nyúzás után Firsttel fújtam (csak az volt nálam), ez csíp, igaz rövid ideig de akkor nagyon. Utána átváltottunk propoliszos krémre ez a sebre kerülve jó érzés, ráadásul jó illata van, lehet azzal biztatni a gyereket. Ami jó illatú csak nem okoz fájdalmat. Sajnos a művelethez fel kell húzni az pedig fáj.