2012.08.28.

Paradicsomot főztem be. Többször kisebb adagot, ezért az élményeim megpróbálom összesűríteni. Az első adag viszonylag simán ment, Miki épp nem volt itthon, apa lefoglalta Maját, csak a műveletre kellett figyelnem. A második igazi kihívásnak bizonyult. Úgy alakult, hogy egyetlen alkalmas napom akadt, a következő napokra elmenős programunk volt nem mertem megkockáztatni, hogy a paradicsom feladja a várakozást. Értékes gyümölcs* minimális veszteséggel akartam üvegbe zárni. Az alkalmas nap szépséghibája, hogy apa dolgozott utódaim pedig teljes létszámban itthon. De mint említettem a paradicsom nem várhatott én pedig nem akartam takarodó után turmixolni.
Szerencsére nem ipari mennyiségről volt szó, nagyjából három órát vett igénybe amíg nyers formából üvegeset öltött, közben beiktattunk egy technikai szünetet mert amikor a paradicsom már rotyogott akkor vettem észre, hogy az ecet elfogyott és a körömlakk lemosó is. Gyerekek fölpakol, paradicsom lekapcsol, irány a bolt. Ecetet kaptam, körömlakk lemosót nem de az nem volt olyan sürgős, az üvegdíszítés dunsztolás után is kivitelezhető. Szóval a konkrétan paradicsom mellett töltött idő olyan 1,5 óra lehetett. De az igen embert próbáló volt. A hadművelet előtt felkészültem, néhány marék leszarom bogyóval. Összességében semmi olyan nem történt ami egy átlagos főzés közben már ne fordult volna elő. Maja időnként a lábam alá telepedett ordítani, időnként feladta, a fiúk játék fedőnéven szétkapták a gyerekszobát, a ruhás szekrények tartalma a szőnyegen csinos hegyet alkotott, az ágynemű a nappaliba szórva, a konyhából elcsórt eszközökkel a lakás minden pontján lehetett találkozni. Mit hagytam ki? Ja amikor nem volt fröcskölés veszély Majával a csípőmön kevergettem a paradicsomot, így legalább az ordítást szüneteltette kis időre. Minden viszontagságot legyűrve sikerült, a paradicsom már kecsap néven üvegekben bebugyolálva dunsztolódott.
Jutalmul összeszedtem a csapatot és kimentünk a játszóra. Homokozó játékot egy ideje nem hordok magammal mert:
- a homok olyan kemény, hogy csákánnyal lehetne kezdeni vele valamit
- elcipelem, szétszórják, időnként belerúgnak, majd összepakoljuk és hazacipelem
szóval érdeklődés hiányában leszoktunk a homokozó játékról. Vittünk biciklit. Odaérve Ödönke ücsörög a homokozóban. Az enyémek hamar kiszúrták a játékait, illendően kölcsönkérték, majd játszani kezdtek. Ödönke felszívta magát és a játékaiért vonyított, egyszerre akart labdázni, homokozni 3 dömperrel és még biciklizni is. Erőm felett győzködtem a fiúkat, hogy adják vissza a pukkancsnak a játékait, ők természetesen nem akarták, hiszen Ödönke anyukája megengedte nekik a játékot, Maját folyamatosan a bicikliről szedegettem le. Húsz perc után Ödönke távozott. Nem tudom mitől ilyen pukkancs és a jelek szerint nem is mutat fejlődést. Már tavaly is összeakadtunk vele, akkor is rendre sokkot kapott ha valaki a játékára nézett. Pedig Ádám vitt neki cseretraktort is. Én ősszel sápadtam el amikor megláttam, hogy ő is a mi ovinkba jár, szerencsére másik csoportba.
A harmadik adagnak rutinosan álltam neki, Maja viszonylag hamar tudomásul vette, hogy neki ma itt nem terem babér és ügyet sem vetve rám feltalálta magát máshol. Most a paradicsom passzírozóval vesztem össze, végleg. Arra gondoltam a passzírozóval gyorsabban haladok, és végre magmentes lesz a végeredmény, mintha lehéjazom és szűröm a magokat. Ez részben igaz de mire a passzírozó után föltakarítottam a paradicsomot a nappaliban, a konyhában és elmostam az összes nagyméretű edényemet (julisba csak 2 körrel fért volna be és 2-3 edényért nem indítom be) amit igényelt a művelet, megfogadtam, hogy legközelebb inkább forrázok és héjazok. Ráadásul a végeredményben pont ugyanannyi mag úszkált mint a szűréssel.

* Úgy tudom, hivatalos növénytani besorolása szerint a paradicsom gyümölcs. Aki nem hiszi járjon utána és számoljon be róla nekem is.