Pletykálni fogok. Nem szép dolog de nem bírom megállni és kikívánkozik.
Vasárnap dél körül Maja aludt, Mikivel fekszünk a hálóban, már kezdtem bizakodni, hogy talán nem sokára elalszik amikor a fejünk fölül kopácsolást hallunk. Egyértelműen dolgoztak valamin, parketta vagy szőnyegpadló esetleg szegélyléc szögelés. Miki fülelni kezdett, megnyugtattam, hogy a szomszéd dolgozik, mi pihenünk bla bla bla. Nem foglalkozott vele tovább, lassanként megint egyenletessé vált a szuszogása. És ekkor a békés kopácsolásba belehasított beszólós szomszéd aki ököllel kezdte verni a falat! Mikire teljes testemmel vetődtem mert már ugrott, hogy akkor ő is verheti a falat. Ismét meggyőztem, hogy mi pihenünk (és páholyból hallgatjuk a meccset) és nem foglalkozunk senkivel. A kopácsolás folytatódott, mert a munkát el kell végezni és meggyőződésem, hogy ha hagyjuk dolgozni előbb csend lesz. Beszólós szomszéd sosem volt toleráns alkat ismét verni kezdte a falat, nálam a csillár szerényen kilengett, Miki újra fölpörgött, minden további nyugtatás hiábavaló volt és ahogy egyre jobban pezsgett a másik szobában Maja is felébredt. Itt éreztem azt, hogy ha most még egyszer veri a falat én fölmegyek de abban köszönet nem lesz. Igazából tudom, hogy már akkor is mehettem volna de nem akartam a három gyereket sem egyedül hagyni a lakásba sem magammal hurcolni veszekedni.
A kopácsolás nem sokkal később abba maradt, összesen talán fél órát tartott. Ismétlem, lehetett hallani, hogy nem poénból csinálja hanem dolgozik. Ez a szomszéd keveset van itthon este gyakran 7-8 körül érkezik, munkaidőben szinte sosincs a lakásban. Tehát ha valami szerelni való van azt hétvégén tudja megcsinálni. Nem rajongtam érte, hogy pont csendes pihenőben kalapál de a falak nem átlátszók, nem tudhatja, hogy nálunk épp alvás van. Eszembe se jutott, hogy erről tájékoztassam, mert az enyémek mind remekül aludtak az ismétlődő monoton zajok mellett. Soha nem zavarta egyiket sem a fűnyíró, kapálógép, fúró, csempeverés, a mosógépet, mosogatógépet is gyakran direkt szundi előtt indítom el. Szóval egy kis kopácsolás nálunk belefér. De az ököllel falverés az egészen más frekvencia.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése