2012.08.31./3.

Amit még meg akarok mutatni a nyárból:
Sütöttünk szalonnát

Ez már az oltás része, mert kis tűzoltóim ezt élvezték benne a legjobban.

Megtelt

Torta bátyusnak

Itt még volt belőle

Feltört már az olaj?

- Ádám lefjöcskölt!

Munició felvétel

Maja paradicsomot szedett

Pont az én méretem!

A tetején azok a hieroglifák Ádámírással vannak írva azt jelenti bátyus

Ez pedig Szabó Ádám. Teljesen egyedül alkotta ezeket a betűket.

Szolidan spenótos

Repeta után

Jól laktam

Kéred?

Joghurt

A fiúk kincses dobozt készítettek. Egyedül választották ki hozzá a mintákat, kivágták és fölragasztották. Nagyon büszke vagyok az alkotásukra.

Legfrissebb kedvenc képem

2012.08.31./2.

Nyaraltunk a világhírű Messzi mama Campingben. Csak szűk családi körben, húsz körül abbahagytam a számolást. Az a terv az volt, hogy a fiúk már pénteken ott maradnak és mi vasárnap megyünk utánuk aztán hétfőn együtt hazajövünk. Ment is minden rendben, a fiaim épp iszapot gyártottak a homokozóban amikor elköszöntem tőlük. Már a buszmegállóban álltam amikor rohantak utánunk, hogy Ádám sírva haza akar jönni, öltöznek. Elbúcsúztam a szabadnapomtól, begyűjtöttem a fiúkat és hazajöttünk. Másnap felpakoltuk a csapatot és ismét kimentünk. Ádám apával sátorban aludt.
Vasárnap bográcsozós kerti parti volt, némi ereszd el a hajammal egybekötve. Klassz volt.
Városiakban él az a hit, hogy falun csend van, meg nyugalom. De nem. Aki csendet akar költözzön tanyára, vagy maradjon a városba. Reggel 5-kor a harang, ismétlem HARANG ébreszti a falut de vasárnap és ünnepnap is! Aztán sokáig nincs harangozás én még a délit se hallottam, valószínűleg elsodortak az események. Van viszont más lárma, az ablak alatt masírozik a tejes, a gázos, a fagyis, a dinnyés, a hagyaték felvásárló, mind végig zenéli, kiabálja a falut mindezt szundi időben. Szerencsére Maja zajálló ha egyszer elalszik, de amikor még két perc kellene, hogy elaludjon és jön a dinnyééééééét! na akkor le tudnám nyomni a torkán a teljes készletet. Szóval ezek után a kakas hangja már fel sem tűnik.


Kell egy hét együttlét! Ja ez nem a Sziget, mindegy :-)

Vállalkozó gyerekek tetoválást kaptak. (valaki mondja meg mért rakja be fordítva a képeket)


Végre festhettem valami lányosat is!

A Caming vendégei az élményfürdőt is igénybe vehették. Fél óra múlva az udvaron nem volt száraz ember.

Újabb csajos alkotás

Nyuszika még nem tudja, röpülni szeretne vagy csak mazsorett edzést tart.

Miki elvonult kuglófot enni

Utána mindenkinek egyen csokis bajusza volt


Miki

Csak 18 éven aluliaknak

Eredeti Szabó Maja alkotás a nappaliban

és a konyhában is

Készültem játékkal is. Az ötletet ITT találtam. Még itthon megrajzoltam a lapokat, mivel nem vagyok valami nagy művész kiosztáskor egyeztettük a fiúkkal mi is van a képen, majdnem mind felismerték. Aztán kiengedtem őket a kertbe keresgélni. Miki egy találat után feladta, tőle ennek a teljesítménynek is nagyon örültem. Ádám fél óra alatt talált meg mindent. Nagyon tetszett neki a feladat!

A fénykép már itthon készült és sajnos addigra volt ami elszáradt.

Egérirtásért felelős főmunkatárs nem mellesleg kiváló a dorombműve
Egyik kedvenc tevékenysége a ház egy nem túl eldugott de igen forgalmas pontján (folyosó) teljes testhosszában elterülni, majd élvezi ahogy mindenki (több mint 20 fő) rajta ugrál keresztül. Maja minden találkozásukkor megáll előtte és mutogat: cccssszccc. Majául ez azt jelenti cica.

2012.08.31.

Itt a nyár utolsó napja. Kilométeres elmaradásom van, megkísérlem pótolni.

Volt egy egész hét amikor reggel csak fél 7-kor keltünk! Egészen hihetetlen volt és persze mire megszoktam volna el is múlt. Valószínűleg a csoda oka az lehetett, hogy Miki nem aludt délután, pedig próbálkoztam.

"Kés, villa, olló nem gyerek kezébe való." Ismeritek? Én is. Mégis ollót adtam a kezükbe, meg papírt és feladatot is, majd 10 perc csönd reményében hagytam őket dolgozni. Az eredmény: Ádám belevágott a hajába és kivágta az alsóját, talán nem volt megfelelő a szellőzés. Miki kivágott egy lapot a könyvemből amit kölcsön kaptam.

Történtek jó dolgok is. A héten nem tudom mi szállta meg a fiaim (remélem sokáig fog még tartani) de a napjaik nagy részében együtt játszottak, egyetértésben, békességben és közben még a lakás is felismerhető maradt. Időnként Maját is bevonták. A héten sokat voltunk itthon de kifejezetten pihentető volt kicsit nem csinálni semmit. Csak hagytam őket játszani és időnként kilátogattunk a játszótérre ahol szintén nagyon jól eljátszottak együtt.

Azért nem volt ám unalmas a hetünk. Ádám segített krumplit pucolni. Kezébe adtam a pucolót és a második lendülettel elvágta az ujját. Eszembe se jutott, hogy ezzel a hámozóval ilyen mély vágást lehet ejteni emberi kézen. Gyereket megvigasztaltam, bekötöztem és el akartam engedni játszani de ő ragaszkodott hozzá, hogy befejezi a pucolást. Onnantól kezdve vezettem a kezét és négy kézzel hámoztunk. Később villant belém, hogy Ádám pont a cumis ujját vágta el. Kötéssel nem lehet cumizni, most mi lesz? Először nyugodt mosollyal megmutatta a másik ujját végül kicsit később úgy döntött, hogy akkor neki már nem is kell cumi, mert nagyfiú. Már egész nyáron beszéltünk a leszokásról és szorgalmaztam, hogy legalább a nappali cumizást hagyja el, nem ment. Ezért jól meglepett az elhatározása. És valóban hétfő óta nem láttam cumizni. Most már csak abban bízom, hogy ez így is marad.

Miki szerdán lefejelte a küszöböt, jó mély éles vágás tátongott a homlokán. Gyors elsősegély nyújtás majd irány az ügyelet. Persze pont anyunál voltunk, így valamivel bonyolultabb volt a csapat összeszedése majd a két harmadának leadása a buszról. Miki az orvos szó hallatán rendre nyekeregni kezdett. Próbáltam nyugtatni, hogy nem tart sokáig blablabla de nem voltam valami hiteles, mert igazából fogalmam sem volt róla mit fognak vele csinálni. Első ránézésre a seb igényelt pár öltést, ugyanakkor azt is tudtam, hogy már létezik olyan spéci tapasz ami a kicsi sebeket összehúzza. De nem vagyok orvos nem tudtam itt most melyiket lehet használni. Szóval nehéz úgy felkészíteni a gyereket, hogy fogalmam sincs mi vár rá. Végül abban maradtunk, hogy bármi történik sírni szabad csak a fejét ne rántsa el.
Életemben először vittem gyereket ügyeletre, szerencsére a városban csak egy helyre lehet menni ezért nem tévedtünk el. Amikor odaértünk, az egész folyóson egyetlen fiú ücsörgött, picit meg is ijedtem tán mégis eltévedtem. Azért a sebészet tábla alá leültünk. Akkor fedeztem fel egy kislányt az anyukájával. Anyu iszonyú ideges volt a telefonba panaszolta, hogy itt áll, a gyereknek fáj az ujja és mindenki elment. Kicsit később egy asszisztens elkérte a kártyánkat, és azt mondta a doki műt, legyünk türelemmel. Nem voltam boldog de jobb ötlet híján vártunk. Közben a fájós ujjú kislányt megröntgenezték de fájdalomcsillapítót nem kapott. Pedig biztos nem lett volna nagy anyagi veszteség egy kis helyi érzéstelenítő. Nagyjából fél óra múlva jelent meg a doki, a két előttünk lévőt hamar megvizsgálta. Velünk is igen lendületes volt, nem hablatyolt fölöslegesen. Miki fejét hamar összeragasztotta, megkaptuk a papírt és mehettünk haza. Még a frizuráját dicsérték meg és engem, hogy pont aznap délelőtt nyírtam meg a gyereket, így ők könnyen hozzáfértek a sebhez. Örültem, hogy a varrást megúszta. Kis mókus egészen jól viselte, bár a ragtapasz feltűnésekor és a ragasztás közben is nyöszörgött picit, férfi, imád szenvedni.

Már épp kifelé tartottunk mikor befutott egy mentő, az udvaron pont láttuk ahogy az utasát kiszedik. Miki le volt nyűgözve. Én hazafelé azon tűnődtem egy ragtapasz felhelyezéséhez mért kell orvos? Oké spéci, varrást helyettesítő tapasz volt de feltételezem egy sebész mellett dolgozó asszisztens önállóan is fel tudná ragasztani. Mert más nem történt, az agyrázkódás tüneteit csak megkérdezték (nem volt semmi, esés után 10 perccel már énekelt) de ez irányban nem vizsgálódtak (Vészhelyzet rajongó voltam) csak megkértek, hogy továbbra is figyeljem és ha valami gyanús akkor futás vissza. Szóval szerintem ezt az asszisztens is meg tudta volna csinálni. Na mindegy. Én elsősorban a seb későbbi hegesedése miatt mentem az ügyeletre. Valószínűleg teljesen jól begyógyult volna itthoni kezeléssel is csak épp hatalmas heg maradt volna pont a homlokán. Az pedig mégis csak a címlap! Feltételezem Miki lehengerlő szövege és személyisége ezt simán ellensúlyozza de ha már tehetek valamit, hogy kisebb legyen az a heg akkor természetes, hogy megteszem.

Maja még mindig szerény szókinccsel bír de mindent ért. Végig mutogat minden családtagot, teljesen magabiztosan, tudja hol van az ágya, ha kérem odaviszi a takaróját, kérésre a fiúknak viszi a kacsát, kutyát, ha evéssel kapcsolatos szót hall (ebéd, reggeli, vacsora, együnk, éhes vagyok stb) rohan az etetőszékhez. A mesekönyvben felismeri az állatokat, és angolul is tud:
- Maja hol a malac?
- Pigi! - és mutogat a malacokra.
Egyre többször ad puszit, a távozónak integet és pápát mond. Az új szava pedig a bibi. A héten lehorzsolta a lábát ezt mindenkinek mutogatja.

2012.08.28.

Paradicsomot főztem be. Többször kisebb adagot, ezért az élményeim megpróbálom összesűríteni. Az első adag viszonylag simán ment, Miki épp nem volt itthon, apa lefoglalta Maját, csak a műveletre kellett figyelnem. A második igazi kihívásnak bizonyult. Úgy alakult, hogy egyetlen alkalmas napom akadt, a következő napokra elmenős programunk volt nem mertem megkockáztatni, hogy a paradicsom feladja a várakozást. Értékes gyümölcs* minimális veszteséggel akartam üvegbe zárni. Az alkalmas nap szépséghibája, hogy apa dolgozott utódaim pedig teljes létszámban itthon. De mint említettem a paradicsom nem várhatott én pedig nem akartam takarodó után turmixolni.
Szerencsére nem ipari mennyiségről volt szó, nagyjából három órát vett igénybe amíg nyers formából üvegeset öltött, közben beiktattunk egy technikai szünetet mert amikor a paradicsom már rotyogott akkor vettem észre, hogy az ecet elfogyott és a körömlakk lemosó is. Gyerekek fölpakol, paradicsom lekapcsol, irány a bolt. Ecetet kaptam, körömlakk lemosót nem de az nem volt olyan sürgős, az üvegdíszítés dunsztolás után is kivitelezhető. Szóval a konkrétan paradicsom mellett töltött idő olyan 1,5 óra lehetett. De az igen embert próbáló volt. A hadművelet előtt felkészültem, néhány marék leszarom bogyóval. Összességében semmi olyan nem történt ami egy átlagos főzés közben már ne fordult volna elő. Maja időnként a lábam alá telepedett ordítani, időnként feladta, a fiúk játék fedőnéven szétkapták a gyerekszobát, a ruhás szekrények tartalma a szőnyegen csinos hegyet alkotott, az ágynemű a nappaliba szórva, a konyhából elcsórt eszközökkel a lakás minden pontján lehetett találkozni. Mit hagytam ki? Ja amikor nem volt fröcskölés veszély Majával a csípőmön kevergettem a paradicsomot, így legalább az ordítást szüneteltette kis időre. Minden viszontagságot legyűrve sikerült, a paradicsom már kecsap néven üvegekben bebugyolálva dunsztolódott.
Jutalmul összeszedtem a csapatot és kimentünk a játszóra. Homokozó játékot egy ideje nem hordok magammal mert:
- a homok olyan kemény, hogy csákánnyal lehetne kezdeni vele valamit
- elcipelem, szétszórják, időnként belerúgnak, majd összepakoljuk és hazacipelem
szóval érdeklődés hiányában leszoktunk a homokozó játékról. Vittünk biciklit. Odaérve Ödönke ücsörög a homokozóban. Az enyémek hamar kiszúrták a játékait, illendően kölcsönkérték, majd játszani kezdtek. Ödönke felszívta magát és a játékaiért vonyított, egyszerre akart labdázni, homokozni 3 dömperrel és még biciklizni is. Erőm felett győzködtem a fiúkat, hogy adják vissza a pukkancsnak a játékait, ők természetesen nem akarták, hiszen Ödönke anyukája megengedte nekik a játékot, Maját folyamatosan a bicikliről szedegettem le. Húsz perc után Ödönke távozott. Nem tudom mitől ilyen pukkancs és a jelek szerint nem is mutat fejlődést. Már tavaly is összeakadtunk vele, akkor is rendre sokkot kapott ha valaki a játékára nézett. Pedig Ádám vitt neki cseretraktort is. Én ősszel sápadtam el amikor megláttam, hogy ő is a mi ovinkba jár, szerencsére másik csoportba.
A harmadik adagnak rutinosan álltam neki, Maja viszonylag hamar tudomásul vette, hogy neki ma itt nem terem babér és ügyet sem vetve rám feltalálta magát máshol. Most a paradicsom passzírozóval vesztem össze, végleg. Arra gondoltam a passzírozóval gyorsabban haladok, és végre magmentes lesz a végeredmény, mintha lehéjazom és szűröm a magokat. Ez részben igaz de mire a passzírozó után föltakarítottam a paradicsomot a nappaliban, a konyhában és elmostam az összes nagyméretű edényemet (julisba csak 2 körrel fért volna be és 2-3 edényért nem indítom be) amit igényelt a művelet, megfogadtam, hogy legközelebb inkább forrázok és héjazok. Ráadásul a végeredményben pont ugyanannyi mag úszkált mint a szűréssel.

* Úgy tudom, hivatalos növénytani besorolása szerint a paradicsom gyümölcs. Aki nem hiszi járjon utána és számoljon be róla nekem is.

2012.08.16./2.

Néhány szösszenet az elmúlt napokból (hetekből?)

Miki
- É nadon öjeg vadok! (én nagyon öreg vagyok)

Miki a mamánál nyaralt, Ádám a második napon hüppögve ül a szőnyegen:
- Hiánzi Miki. (hiányzik Miki)

Az erkélyen pancsoltak, közben főztem az ebédet. Miki hangját hallom:
- Meglocsoom. - mire kimentem az egyik virágláda tálcája tele vízzel, a láda szintén, mivel abban pont nem rizst termelünk gyorsan leöntözgettem róla amit lehetett. A mentám túlélési esélyeit ez az akció jelentősen csökkentette. Bár az igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy előtte megtámadta a lisztharmat, és azóta már tetves is szerencsétlen. Szóval az extra fürdő csak hab a tortán.

Tegnap nem voltunk sehol, dobozdíszítést terveztem, ezt a fiúk is tudták be is voltak sózva rendesen. Fél óra alatt úgy szét kapták a szobájukat ahogy már régen. Ádám matraca a földön, a lepedő leráncigálva, a polcról az összes plüss ledobálva, egy része Maja ágyába, a redőny kicibálva* a földön szétszórva az ágynemű, ruhák, néhány edény amit a konyhából hurcoltak el. És csillogó szemmel, jöttek, hogy akkor ragasztunk. Kiadtam, ha rend lesz a szobába, ragasztunk, ez kicsivel  három előtt történt. Onnantól kezdve, hol egyesével, hol ketten húzódtak be a szobába rendrakás álcával néha jókat játszottak akár 20 percig is BÉKÉBEN, EGYÜTT, aztán veszekedtek, nyivákoltak, szétválasztottam őket. Néha csak úgy kiszivárogtak és nézték a rajzfilmet. Mi Majával közben a nappaliban játszottunk, mert ha Maját is beengedem a szobába nem hagyja őket pakolni. Négy körül szóltam nekik, ha ilyen tempóban haladnak nem lesz ragasztás de a folyamat nem gyorsult fel a szoba pedig csak újabb 143 felszólítás, 4 összeveszés és bünti szétválasztás után nyerte vissza eredetire legjobban hasonlító formáját. Akkor pedig már nem álltunk neki ragasztani.

* bambusz redőny: nagyon utálom, mert nekem nem hajlandó akkor megakadni amikor akarom a fiúk viszont folyamatosan rángatják ezért gyakran ferdén lóg szerencsétlen.

2012.08.16.

Pletykálni fogok. Nem szép dolog de nem bírom megállni és kikívánkozik.
Vasárnap dél körül Maja aludt, Mikivel fekszünk a hálóban, már kezdtem bizakodni, hogy talán nem sokára elalszik amikor a fejünk fölül kopácsolást hallunk. Egyértelműen dolgoztak valamin, parketta vagy szőnyegpadló esetleg szegélyléc szögelés. Miki fülelni kezdett, megnyugtattam, hogy a szomszéd dolgozik, mi pihenünk bla bla bla. Nem foglalkozott vele tovább, lassanként megint egyenletessé vált a szuszogása. És ekkor a békés kopácsolásba belehasított beszólós szomszéd aki ököllel kezdte verni a falat! Mikire teljes testemmel vetődtem mert már ugrott, hogy akkor ő is verheti a falat. Ismét meggyőztem, hogy mi pihenünk (és páholyból hallgatjuk a meccset) és nem foglalkozunk senkivel. A kopácsolás folytatódott, mert a munkát el kell végezni és meggyőződésem, hogy ha hagyjuk dolgozni előbb csend lesz. Beszólós szomszéd sosem volt toleráns alkat ismét verni kezdte a falat, nálam a csillár szerényen kilengett, Miki újra fölpörgött, minden további nyugtatás hiábavaló volt és ahogy egyre jobban pezsgett a másik szobában Maja is felébredt. Itt éreztem azt, hogy ha most még egyszer veri a falat én fölmegyek de abban köszönet nem lesz. Igazából tudom, hogy már akkor is mehettem volna de nem akartam a három gyereket sem egyedül hagyni a lakásba sem magammal hurcolni veszekedni.
A kopácsolás nem sokkal később abba maradt, összesen talán fél órát tartott. Ismétlem, lehetett hallani, hogy nem poénból csinálja hanem dolgozik. Ez a szomszéd keveset van itthon este gyakran 7-8 körül érkezik, munkaidőben szinte sosincs a lakásban. Tehát ha valami szerelni való van azt hétvégén tudja megcsinálni. Nem rajongtam érte, hogy pont csendes pihenőben kalapál de a falak nem átlátszók, nem tudhatja, hogy nálunk épp alvás van. Eszembe se jutott, hogy erről tájékoztassam, mert az enyémek mind remekül aludtak az ismétlődő monoton zajok mellett. Soha nem zavarta egyiket sem a fűnyíró, kapálógép, fúró, csempeverés, a mosógépet, mosogatógépet is gyakran direkt szundi előtt indítom el. Szóval egy kis kopácsolás nálunk belefér. De az ököllel falverés az egészen más frekvencia.

2012.08.15.

Már írtam, hogy túl vagyunk a fütyi felhúzáson, Miki fitymaszűkülete nem tűrt további halogatást. Most kicsit részletezném. Fogalmam sincs kinek volt nagyobb sokk. Utálom ha a gyerek szenved.
A kezdetektől fogva mindent ugyanúgy csináltunk mint Ádám fütyijével, neki két éves kora körül magától elkezdett fölszakadni és egy év múlva teljesen rendben voltunk. Mikié nem indul meg két évesen, nem indult meg három évesen, most úgy döntöttem, nem várunk tovább a csodára. Pont státusz vizsgálat miatt mentünk tanácsadásra, megmutattam a dokinéninek, ő bekente egy zsibasztó kenőccsel és kiküldött minket várni. A krém olyan hatékony volt, hogy Miki mozdulatlanul, pisszenés nélkül feküdt az asztalon. Igazából érzéstelenítés nélkül nem engedtem volna hozzányúlni senkit, tudtam, hogy a következő napokban fájni fog neki, legalább a konkrét nyúzás ne legyen rémálom. Azt pedig csak zárójelben, hogy soha többé nem lett volna hajlandó betenni a lábát semmilyen orvoshoz. Mikor végeztünk jól megdicsértük milyen bátor volt, az ajándékos kosárból magához vett egy marék apró figurát, egyet Majának adott.
Elmentünk ebédelni a dédihez és eredeti terv szerint maradtak volna a fiúk. Mikit nem igazán akartam otthagyni, mert a frissen nyúzott fütyijét kamillázni kell, kenegetni kell, figyelni hajlandó-e pisilni stb. csupa olyasmi, ami miatt, jobb ha szem előtt van. De Miki maradni akart. Még ott voltam amikor először elment pisilni, villogott a szeme de megtette. Biztató jelnek vettem, miszerint nem is lesz ez olyan rémes. Mamának mindent elmondtam és a lelkére kötöttem ha bármi van hozzák haza ne ő küzdjön vele. Ádám közben összepakolt és teljesen határozottan kijelentette, hogy márpedig ő hazajön velem. A szabadnapomtól itt elbúcsúztam, sebaj nincs már olyan messze szeptember.
Másnap reggel mama telefonja keltett, Miki haza akar jönni. Nem lepett meg. Érkezéskor rögtön megnéztem a fütyijét az egész piros, enyhén gyulladt színben pompázott. Rögtön fürdeni akart. Nem voltam róla meggyőződve, hogy a medencézés olyan tuti lesz most de az ebédem épp szétfőni készült a konyhában, Maja már egy órája ordított a lábamba kapaszkodva, őt mindenképp ki akartam tenni ázni. Mikinek pedig van elég esze ha fáj kijön. Így is lett, Miki hamar feladta a fürdést, bejött és felmentést kapott alsó húzás alól (imád meztelenkedni), úgy éreztem, jobb ha nem ér hozzá semmi és levegőzik. A pisilés a helyzethez képes egészen jól ment, talán ritkábban de azért ment hősiesen magától. A rettenet a kenegetéssel érkezett. Gyerek szeme már akkor is szikrát szórt ha csak ránéztem a kenéshez le kellett fogni. Megpróbáltam a kamillázást, nem tudom hány kört futottunk a kádba mire sikerült belelógatnom egyetlen másodpercre. A továbbiakban ezt hanyagoltuk. Délután az egyik pisilés után teljesen kiborulva jött ki a fürdőből, akkor elrohantam a patikába hátha van valami helyi érzéstelenítő spré, kenőcs, de akár bájital is jó csak hasson, valami hasonló amit a dokinéni használt, hogy legalább a pisiléshez és a kezeléshez elzsibasztanám neki. Létezik ilyen szer de gyereknek nem adják ki, mert lidokainos sport sérülésekre való. A gyereknek 3 óránként adjak Nurofent és éljük, túl csak pár nap.
A Nurofent mondta a dokinéni is de valahogy akkor sem éreztem úgy, hogy alkalmazni fogom. Nem kiütni akarom a gyereket, csak akkor fáj neki ha pisil vagy kezelem egyébként nem is foglalkozik vele. Egy rövid ideig tartó fájdalom miatt nem fogom egész napra gyógyszerezni. Ráadásul szerintem pisilésnél pont ugyanúgy fájt volna akkor is mert a Nurofen nem helyi érzéstelenítő. Apa kotort a neten valami sprét ami szintén lidokainos de gyerekeknek fejlesztették épp csak vény köteles. Ekkor már péntek este volt, fogalmam sem volt, honnan szerezhetnénk receptet, szóval a szívem szakadt meg de lemondtunk róla.
Másnaptól kezdett javulni a dolog, reggel a fütyi is kezdte visszanyerni eredeti színét, Miki minden pisilés után erősen bizonygatta, hogy már nem fáj, épp csak a könnybe lábadt szemei árulták el. A felhúzogatást vasárnaptól kezdtük el gyakorolni. A kenés miatt nekem pont elég volt lefogni, szóval nem akartam a szükségesnél többször kínozni. Megkértem, hogy ő maga húzza fel addig amíg tudja, még a kezem is hátratettem és megígértem, hogy nem nyúlok hozzá. Ez működött. Pár nap múlva már teljesen hátrahúzta ha kértem, sőt a mamáknak önként megmutatta új tudományát.
Szóval túléltük, továbbra is tartom, hogy az időben elvégzett körülmetélés sok kínlódástól mentett volna meg viszont benne van a pakliban, hogy hosszútávon mégis ez a jobb megoldás. Egész idő alatt csak egyszer mondta, hogy nem tud pisilni, apa beállította a kádba és a zuhannyal megoldották a dolgot.
Nyúzás után Firsttel fújtam (csak az volt nálam), ez csíp, igaz rövid ideig de akkor nagyon. Utána átváltottunk propoliszos krémre ez a sebre kerülve jó érzés, ráadásul jó illata van, lehet azzal biztatni a gyereket. Ami jó illatú csak nem okoz fájdalmat. Sajnos a művelethez fel kell húzni az pedig fáj.

2012.08.05.

Szabadnapot nem kaptam de igazán jó hétvégénk volt, idegbaj mentes, pihentető, feltöltődős.
Szombaton reggel apa összeszedte az összes kiskorút és elmentek a boltba, addig én egyedül főztem. Talán nem tűnik olyan csilli-villi programnak nekem mégis élmény volt csak a főzésre figyelnem, közben a fiúkat nem kellett a csilláról leszedegetni, Maja sem ordított a lábamba kapaszkodva. Tényleg klassz volt!
Délután családostul kirándulni mentünk. Kicsit féltem, mert az utolsó kísérletünk valódi katasztrófa volt. Most nem, minden nagyon jól sikerült. A fiúknak tetszett a játszó, Maja is hamar feltalálta magát mi apával ültünk a padon és élveztük a nyugit. Mikor elunták a csúszdát felmásztunk a kilátóba, bóklásztunk az erdőbe. Nagyon jól sikerült, máskor is megyünk.

A nagy meleg miatt ma örültem, hogy nem kell kidugnom az orrom. A gyerekeket beáztattam a medencébe és összességében tőlük szokatlan módon, jól eljátszottak egész nap. Csinálhatnának ilyet gyakrabban is. Régen volt ilyen nyugis hétvégénk, kicsit kisimultak az idegeim is.

2012.08.03./2.

Említettem már, hogy Maja robbanás szerűen fejlődik? Ezt nem annyira a sebességre értem hanem ha egyszer valami sikerül neki azt pillanatok alatt tökélyre fejleszti. Ha akar ki tud mászni a kiságyból, saját szememmel láttam a folyamatot. Összehasonlításképp a fiúknak ez a mutatvány két éves koruk körül sikerült és a lábuk alá pakoltak dobbantónak mindent amit találtak. Maja csak elkapta a rácsot és fölhúzta magát.
Kaptam igazi puszit. Nem képen nyalást, nem harapást, puszit, cuppant is és nem a nyáltól.
Ádám kereste a kacsáját. Maja a szoba másik felében látszólag teljesen mással foglalkozott, majd elment a kacsáért és Ádám kezébe nyomta.
Apa kulcscsörgését akkor is felismeri ha még csak az ablakon hallatszik be.
Nem hagyja magát becsapni. Mint minden gyerek imádja a távirányítót, a telefont, billentyűzetet, számológépet stb. Ezekből van is sajátja. Van játék telefon, kiszuperált igazi, régi táviránytó, működőképtelen billentyűzet. Szerintetek mennyire érdekli? Megfogja, eldobja és az igaziért ordít. A tévé távirányítót meg szokta kapni (10 perc csönd), szerencsére egyre ritkábban markolja meg a hangerő gombot.
Ja és az elmúlt hetekben kibújt a 10. foga.

Múlt héten egy esőszerű jelenség után a fiúk tócsázni akartak menni. Felkerekedtünk, játszós ruha, szandi, mert nem számítottam értékelhető mélységű tócsára, délutáni szandiszárítós napsütésre annál inkább. Szóval elindultunk, kiadtam mindenkinek, hogy a tócsában csak szaladgálni szabad, fröcskölés, beleülés, fetrengés szigorúan tilos. Tócsa alig akadt, egyet találtak, szerintem a legsárosabbat, Ádám a második körnél megcsúszott és teljes testhosszában elterült a sáros vízben. Még a sapkájából is csöpögött a víz.

Tegnap tanácsadásra vittem itthon lévő csibéimet. Maja megkapta az utolsó oltását, Mikinek pedig eljött a fütyifelhúzás ideje. Dokinéni bekente egy zsibbasztó kenőccsel, vártunk 20 percet utána felhúzta. Miki végig moccanás nélkül hagyta dolgozni, hamar meg is volt. Jól megdicsértük és lerabolhatta az ajándékos kosarat. Sajnos a neheze most jön mert nagyon nagy felületen volt letapadva. Az érzéstelenítő elillanása óta bizony fáj neki, nekem meg a szívem szakad meg. Hozzáérni is alig merek pedig muszáj kamillázni, kenegetni, nehogy visszatapadjon. Már Ádám fütyijével is szenvedtünk de ez most keményebb. Ha újra kezdhetném már születésük után körülmetéltetném őket!
Ráadásul ott akart maradni a dédinél. nagyon eltökélt, mamának otthagyok mindent amivel kezelni kell. Ádám pedig kijelenti, hogy ő haza akar jönni, már össze is pakolt akár indulhatunk is.Hazajött velem.


Általában gyűjtöm a WC papír gurigát mert sok mindenre jó. Például, hogy apró cafatokra tépve végezze a szőnyegen. Múlt héten egyet különös gonddal tettem félre, azt hittem jól eldugtam. De nem, Miki megtalálta és használhatatlanná gyűrte. Számon kértem. Természetesen nem az az egy guriga hiányzott a boldogságomhoz, hanem azért mert olyan helyről vette el ahol neki nem szabad matatni. Elmondtam, hogy játékot akartam belőle csinálni de most nem fog menni újabb gurigát kell  gyűjteni. Azzal mentem a dolgomra. Később feltűnt, hogy Miki  már régóta a fürdőben szöszöl. Bementem, áll kezében egy üres gurigával. (ha épp eszel akkor a folytatást később olvasd) Keresem a letekert WC papírt, még alig hiányzott róla, nem sokkal előtte tettem be a tartóba. Papír sehol. A WC-ben viszont a peremig állt a víz amiben apró papírcafatok úszkáltak. A gyermek letekerte a papírt, bedobálta, majd a WC kefével tömörítette is a víz pedig se le se föl. De pótolta a tönkre tett gurigát. Gondoltam szívrohamot kapok. Aztán elhalasztottam, elmondtam a gyermeknek, hogy a guriga ráért volna akkor is ha a papír normál használatban elfogy. Aztán azon kezdtem agyalni, hogy lehet újra használhatóvá tenni a fajanszot. Ez egyre sürgősebb lett mert Miki bejelentette, hogy kakilnia kell. WC pumpánk nincs, vagyis volt de a költözés óta nem láttam. Jobb ötlet híján átkopogtam a szomszédba, nekik sem volt. Fogtam egy zacskót a kezemre húztam majd kiszedtem a lyukba tömködött papírt. Igazából Mikivel akartam megcsináltatni de már annyira összetömörítette, hogy nem bírta volna kihúzni.


Kedden Ádám elment a dédivel, Miki pedig annyira bánatos volt, hogy ő most nem mehetett, hogy csináltam neki két gurigából távcsövet. Úgy számítottam öt percen belül atomjaira szedve fog a szőnyegen heverni, ezért nem fektettem bele sok energiát. Összeragasztottam tixóval, egy dekor rafiát átfűztem az egyiken összekötöztem és a nyakába akasztottam. Rég volt ilyen sikere az alkotásomnak! Még másnap is egyben volt csak az akasztója szakadt le. Ezt gyorsan pótoltam de most már rendesen átszúrtam és úgy fűztem fel.

Miki kedden lovat simogatott! Ez azért nagy dolog mert alapvetően félős, ez pedig egy igazi nagy ló volt. Ő pedig odalépett és megsimogatta az orrát. Persze aztán spurizott vissza biztonságos távolságba de ez akkor is nagy tett tőle.

Végül Miki mai aranyköpése:
- Ana, a viját husival eszem! (a villát husival eszem)

2012.08.03.

Már két hónapja tart a nyári szünet. Számomra ez azt jelenti, hogy két hónapja folyamatosan szolgálatban vagyok, szórakoztatok, etetek, romokat tüntetek el, újabb csudaizgi programot találok ki ami talán három egész percre érdekel mindenkit, majd ismét eltakarítom a romokat, közben 218. alkalommal is szétszedem a civakodókat. De most elég volt. Szabadnapot AKAROK! Már nem kérek, már nem szeretnék hanem AKAROK!
Bocs ez csak úgy kiszakadt. A múlt hét nagyon  nem az én hetem volt. Valahogy semmi sem sikerült. Csináltam ujjfestéket de vagy a kapott recept van elírva, vagy az alapanyagok minősége nem egyezik, mert az enyém egy puding állagú massza lett amivel lehetetlenség festeni. Maja azt hitte ez az uzsonna és szépen be is nyalta, a fiúk azért elmaszatolták a papíron és alkottak pár különböző színűre kent rajzlapot ami úgy másfél nap alatt száradt meg. A maradék anyag pedig két nap alatt belerohadt a dunsztosba. Ha valakinek sikerült használható állagú ujjfestéket előállítani zaklasson bátran a recepttel. Én kicsit összekaparom az önbizalmam és megpróbálom a fentit sokkal kevesebb keményítővel.
Készítettem ragacsot pontosítok szerettem volna készíteni. Sikerült beszerezni a boraxot, a patikában csak úgy fű alatt adták ki mert igazából méreg, a legbékésebb ismert felhasználása a hangya irtás. Az elején minden jól ment aztán a keményítős víz hozzáért a többi hozzávalóhoz a ragasztó apró gümecsekké dermedt és úszkált az egyre keményebb habot képező keményítős vízben. Én pedig ott álltam ragacs helyett ezzel a löttyel és két játékra váró gyerekkel, plusz Majával aki szokás szerint a lábam alatt fetrengve ordított.
Aztán itt van mindjárt a mai nap. Mama reggel fél 7-kor telefonált, hogy Miki haza akar jönni. Jöjjön, hát persze, a frissen kínzott fütyijével tegnap ott sem akartam hagyni de akkor maradni akart. Maja már ébren volt, Ádám negyed 8-körül kelt. reggeli, öltözés, futás a postára, két gyerekkel kicsit egyszerűbb mint hárommal. Itthon állnék neki az ebédnek, Maja a lábam alá telepszik ordítani, Ádám folyamatosan csacsog és a fontos dolgait meséli, mutatja. Buzgón bólogatok, lehet épp most adtam engedélyt egy atom bomba összeállításához lövésem sincs, mert Majától egy kukkot nem hallok abból amit mond. Maja kezébe nyomok mindent ami nem életveszélyes és várom, hogy egyszer csak elhallgat. Megkapja a kupakgyűjtőt, éljen, siker, csönd van. Ül a szőnyegen és pakolászik. Végre fől a krumpli, gyorsan a húst előkészíteni. Ádám jelenik meg az összepakolt kupakokkal. Megkérem, hogy adja vissza Majának, megfordul és a konyha küszöbéről belódítja a tartalmát a nappaliba, a nagy része Maja fején köt ki aki ismét ordítani kezd. Kiosztanám de megérkezett Miki, Ádámot zavarom ajtót nyitni aki rögtön a nyitott szobaajtó kilincsén kezd lógni. Az ötödikre megérti, hogy a bejárati ajtóról van szó. Miki berobban, még az előszobában visítani kezdenek azon, ki mit ad nekem. Kimászom a májból, biztosítom őket, hogy egyetlen autót sem kérek, az ebédhez nincs rá szükségem. Papa menekülőre fogja, én a szatyrába bújnék, hátha nem veszi észre és magával visz. Épp mind ordít. Majáról leveszem a pelust, a fiúk kiszagolják, hogy fürdés lesz, már nem vinnyognak a táska tartalmán, rohannak fürdőnaciért. Maja a medencébe, mennék meleg vízért, a krumpli lassan szétfő, Miki fütyijére kamillát kéne csinálnom. Ádám érkezéskor elsodorja Maját aki ismét ordít. A következő fél órában sikerült meleg vizet vinnem a medencébe, elkészült a kamilla, Maja ha nem látott ordított, ha megjelentem a törölközővel vigyorogva visszarohant a vízbe, közben leszűrtem a krumplit, a májat betekertem baconbe és néhány csirkecomb társaságában tepsibe pakoltam. Minden második máj után kirohantam Majához aki vigyorogva visszaült a fiúkhoz pancsolni, a hajam már zselé nélkül is égnek állt de végre a hús a sütőben, Maját kipecáztam, bent folytatta az ordítást, gondoltam még gyorsan összetöröm a krumplit utána adok rá pelenkát, épp a vajat dobtam a krumplihoz és a forró tejet vettem ki a mikróból amikor Maja a konyhaajtóban megállt pisilni. Lány fülön fog, maci pont megúszta pedig lánytól szokatlan íve volt az akciónak, bepakoltam a kádba, lezuhanyoztam. Rongyot fogtam, közben Miki is sírni kezdett, fájt a fütyije. Beszedtem, vizes naci le, pisit feltörölni, Lány még mindig a kádba de végre csöndbe van és boldog, gyorsan hozzáöntöm a már nem olyan forró tejet a krumplihoz, pürének néz ki, az íze jó, de jó, hogy nem kell michlein csillagnak megfelelnem! Futás, gyerek ki a kádból, becsomagolom, Mikit kezdem el győzködni, hogy eljött a fütyikenés ideje. Tiltakozik, igaza van én is ezt tenném. Azért visítva de hagyja bekenni, Ádám pont most veri az ablakot, be akar jönni, Mikit vigasztalom, a szívem szakad meg, hogy pont én okozok neki fájdalmat, felmentést kap alsó húzás alól, meggyőződésem, hogy jobb ha ma semmi nem ér hozzá. Elkészül a hús. Letelepszek a szőnyegre, Maja az ölembe, végre béke van.