2010.07.30.

Létezik kényszerzubbony 80-86-os méretben???

Lehet Miki ezt az esti vihart érezte de egész délután nem fért a bőrébe. Ma mindent végig csinált amit nem szabad és természetesen Ádám rögtön aktívan segített neki. Lássuk csak mi is van a bűnlistán: tévé kapcsolgatás, szőnyeg fölgyűrés, függönyön lógás, kaputelefon madzag tépkedés, sütő gomb tekergetés, mikró gomb tekergetés, ágy rugdosás, Ádám ütögetés, vetkőzés.

Ez a vetkőzés a legújabb és egyszerűen megállt a tudományom. Pontosabban valami nyakon rögzíthető pelusra vágyom. Addig feszegeti a body nyakát amíg kibújik belőle aztán jöhet a pelus is. Ez még nem is lenne akkora tragédia de a bilit főleg kakilásra használja a pisi meg ahogy esik úgy csurog. Bocs de nem vagyok önjelölt takarító brigád és a bilit sem szeretném szánt-szándékkal erőltetni, hisz szemmel láthatóan a pisi résznél még nem érti az összefüggést. Ráadásul ma nem is volt valami nagy meleg egyáltalán nem örültem, hogy egyszál fütyibe akar rohangálni. Szóval küzdöttünk, aztán csak, hogy történjen valami, átmentünk a boltba kenyérért. Mikit egy röpke szabadfogású birkozó meccs keretében sikerült felöltöztetni, kézfogás irány a bolt. Természetesen akkor kezd megint csöpögni mikor a felpakolt, besózott pelyhesekkel kiléptünk az ajtón. Nagyon csúnyán nézhettem az égre, mert megszeppent és abbahagyta. Mikor kijöttünk Ádám mutogat az égre:

- Anya néz sziániá! (nézd szivárvány) - Miki még a kocsiban ült, csúcsforgalom volt a parkolóban, így a szivárványnál jobban érdekelt elsőszülöttem testi éppsége, gyorsan magam mellé parancsoltam, rendeztem soraink és megcéloztuk a járdát. Közben Ádám végig a szivárványról beszélt és egyre inkább nem értettem hol láthatott szivárványt, nem is süt a nap. A járdára érve visszafordultunk és a gyereknek igaza volt, gyönyörű szivárvány tündökölt az égen. Talán még életemben nem láttam ilyen szépet! Látszott a teljes boltív és mind a 7 szín. Percekig csodáltuk.

Itthon folytatódot a nyüszögés, Miki egy szatyrot telepakolt kisautóval de nem bírta felemelni, némi visítás után rájött, hogy húzni is lehet, így kijutott vele az előszobába de ott már nem tudta fölrakni a polcra, megint visított. Kis nyüszögés után ismét vetkőzni kezdett, felöltözettem, rászóltam, elbújt és ott vetkőzött. Eluntam. Gondoltam ha a pelusra adok egy alsó nacit majd tetszik neki és nem veszi le. Jó ötletnek bizonyult teljes 20 másodpercig, addig tartott rájönni, hogy is kell ebből kibújni. Itt feladtam, már csak fél óra volt vacsoráig, reméltem ennyi idő alatt nem kell sokat takarítanom.

- Miki nem kell pelus de ha pisilni kell szóljál, jó.

- Jóóó.

Még alig fejeztem be a mondatot:

- Anya pisitem! - így, múlt időben.

- Hová? (jaj neee) - mutogat az előszoba felé, a szőnyeg vastagon borítva kisautókkal, cipőkkel, sőt még ott heverészik Ádám nadrágja is amit csak 10-szer kértem, hogy vigyen a helyére. Szerencsémre csak a cipőspolc tetejére jutott a produkcióból, hajszál híjján de Büdikutya is megúszta. A tethely megmutatásához szorosan hozzátartozik, hogy rögtön bele is tapicskol. Ez mért olyan izgi? És ilyenkor azt se tudom, hogy kezet mossunk először vagy a forrást szüntessem meg. Azért most is sikerült megoldani, kihoztam a bilit, rögtön rácsapott, bele is kakilt, persze a szokásos modón közben fölugrálva, bilit arrébb hurcolászva, 10 perc után elkoboztam, kiöntöttem. 

Vacsora előtt Ádám ma is nagyon ügyesen pakolta a játékokat, összeszedte az összes kisautót de egy óvatlan pillanatban Miki kiborította. Ádámot győztem megvígasztalni, Mikit büntetésből az etetőszékbe zártam és később amíg ettek összedtem az autókat.

2010.07.29./2.

Van még egy csomó dolog ami lemaradt.

Először is dicsekszem, Ádám itthon is a WC-be pisil, állva. Ez utóbbinak annyira nem örülök, mert előnyben részesítem az ülve pisilést, 3 pasival élek együtt, takarításkor sokkal egyszerűbb ha ülnek. Na mindegy, egyenlőre örülök, hogy a WC-t használja, a részletekkel később foglalkozunk.

Miki pedig továbbra is bele van szeretve a bilibe, szinte minden este ráül fürdés előtt és egyre gyakrabban produkció is van benne. Sőt a héten többször is elkérte kakiláshoz. Ha lassan is de haladunk. Jó lenne ha legalább nappalra nem kéne pelenkázni mire megérkezik Hudini.

Miki a zsivány, assssszem ezt már írtam de a tény az tény. Tegnap készültünk a Baumaxba, jön öltözni, útközben belerúg valami játékba (napközben nálunk a nappalit bokáig autók, építőkockák és hasonlók borítják) látványosan szenved.

- Ha idejössz adok rá puszit. - épp csak elvánszorog a pelenkázóig (kb 5 lépés, na jó Mikinek 10), felültetem.

- Mutasd hova adjak puszit. - felemeli és mutogatja a másik lábát. :-D

Ma reggel Miki volt a soros tejborogatós. Minden igyekezetem, kérésem, fenyegetésem ellenére időről időre kiborítja a tejet és tenyérrel tocsog benne, így garantáltan olyan lesz még a hűtő is. Ilyenkor nincs mit tenni, gyerek ki a székből és fénysebességgel összeszedni mindent amit lehet. Igen, általában közben a hátam mögött elaszabadul a pokol, rohangálás, őrültködés és minden van. De kedves szomszédok, a tejet muszály rögtön föltakarítani és ilyenkor nincs kapacitásom két energiabombát arról győzködni, hogy üljenek le rejtvényt fejteni, színes ceruzát meg papírt kotorni. Tegnap reggel Ádám borított magára egy félbögrényit. Hajszálon múlt, hogy a szőnyeg megúszta.

Délelőtt Miki felébredt a szundiból, ebédeltünk, én hamar befejeztem, közben végzett a mosógép és még indulás előtt ki akartam teregetni, igyekeztem kidobálni a ruhákat. Közben elfogyott a tányérból a második adag spenót is és utódom a maradék pár cseppet, gondosan szétkenegette a tálcán valamint saját magán. Teregetés után megpróbáltam a fülig spenótos gyereket legalább hordózható állapotba hozni, még a tarkóján és a fején is spenót volt. Nagy nehezen a sok zöld alól előbukkant az ismerős vigyori arc is. Újabb összekenés nélkül sikerült leszednem róla a maszatos bodyt, majd amíg igykeztem a mosdót is leöblíteni őkelme levette a pelust és rácsapott a bilire. Behurcolta a nappali közepére:

- É kakiok! (én kakilok)

- Ügyes vagy, hajrá, szólj ha kész vagy! (csak gyorsan mert már mennünk kéne az oviba)

Kihasználtam az alkalmat, megpróbáltam az etetőszék eredeti színét előkotorni a zöld alól, de gyermekem rögtön ott termett segíteni és kishíján ismét összekente magát.

- Miki kész a kaki?

- É kakiok. - és már vissza is ült a trónjára.

- Ha kész vagy, öltözünk és megyünk, Ádám vár minket az oviba.

Amíg én is felöltöztem ezt még eljátszottuk párszor, végül berekesztettem a trónolást egy határozott popsitörléssel és bili elkobzással. Így is elkéstünk, a többiek már lefeküdtek aludni mire az oviba értünk.

Itthon a fiúk bevetették magukat a gyerekszobába, Ádám azt mondta pihen az ágyában, ahhoz képest jót viháncoltak. Közben egy új süti receptet próbáltam ki. A félkész süti a tüzön (nem szabad forralni) Ádám jelenik meg a konyhaajtóban.

- Bepisite. (bepisiltem) - már egy éve nem történt ilyen.

- Hova?

- A szőnyegre. (éljen) tűz elzár, spuri feltakarítani mielőtt beletocsognak.

- Legközelebb jobban figyelj oda és időbe indulj el, jó.

Ádám elterül a nappaliban bámulja a rajzfilmet, Miki az emeletes ágyon unatkozik. Mire kész lettem a sütivel Ádám elaludt Miki nem, pedig nagyon bíztam benne, annyira csöndben volt fönn az ágyon.

Ádám mai aranyköpése:

- Ha na lesze, godoo, neke is le péze? (ha nagy leszek és dolgozok nekem is lesz pénzem)
- Igen lesz és vásárolhatsz rajta.
- De mé kici vagyok. (még kicsi vagyok)
- Igen de nem sokára megnősz és dolgozni fogsz.

2010.07.29./1.

Csönd van, Miki megint elaludt a nappali közepén, a kutyája és néhány alig használt keksz társaságában. Kihasználom az alkalmat és megpróbálom összeszedni mit is akartam írni.

Tegnap előtt Miki annyira játszott az esti elalvás előtt, hogy mikor bementünk betakarni őket, a kirámolt szekrény előtt durmolt a földön, még a buszon volt a keze. Óvatosan áttörtem a nadrágok és pulcsik alkotta barikádon, visszatömtem a szekrénybe, közben megtaláltam Büdikutyát, felemeltem az alvó gyereket és a szekrény ajtót ügyesen kikerülve beraktam az ágyába. Kicsit kinyitotta a szemét de szerintem fogalma sem volt mi történik vele. :-)

Talán a legfontosabb hír, hogy kész az ágy! Apa tegnap beszerezte a matracot, idegbaj nélkül megcsinálta az utolsó simításokat az ágyrácson, pedig két igen aktív segítője is akadt, és összerakta a művet. Büszkén szemlélni nem nagyon volt idő mert a pihések már sorbaálltak, hogy kipróbálhassák. Miki néha még fönn ragad, izé, le tud jönni de szereti eljátszani a segítségre szorulót. Pici bíztatás és már megy is minden magától. Ezzel egyidőbe apa szétszedte a kiságyat, az agybaj itt következett mert Mikiben túlbuzgott a segíthetnék, a következő kiborulni való: szétszedtük de hova rakjuk? Újabb két agyvérzés után sikerült betuszkolni a szekrény mögé. Most egész pofásan néz ki a gyerekszoba. Élvezzük ezt a pár hónapot, mert ha visszakerül a kiságy, gyerekszoba helyett bútorraktárra fog emlékeztetni.

Az este izgalmasra sikerült, amíg a fiúk fürödtek Leó megragadta az alkalmat és ő is felfedezte az új tereptárgyat (ma már azt is kipróbálta, hogy így át tud ugrani a szekrény tetejére).

Miki csillogó szemekkel vette birtokba új ágyát, Ádám is föltelepedett, a mese alatt nem sok szokatlan történt de utána! Mikit úgy döntött ha Ádámnak szabad fönt lenni, neki is:

- Apaaaa, Miki fö jöt! (föl jött) - apa bemegy, rendet rak, majd alig csukja be maga mögött az ajtót, kezdődik az egész előről. Ezt még párszor eljátszottuk, majd Ádám a létra följáróhoz telepedett őrködni és nem sokkal később csönd lett. A szokásos esti betakargatáskor mindenkit a helyén találtunk.

Reggel Ádám fél 6-kor köhögött, erre felébredt és ordítani kezdett, félkómásan rohantam neki inni adni elcsöndesedett, de alig kijöttem kezdte előről az ordítást. Visszarohantam:

- Ádám mért ordítasz?

- Takaó. (nem takartam be) - megtettem, kiosontam de addigra Miki úgy döntött reggel van és bár Ádám visszaaludt volna, nem hagyta, 6-kor már az ágyamban volt mindkettő. A korán kelés eredménye pedig egy nappali közepén szuszogó Miki, pontosabban már ébredezik, gyorsan be is fejezem. folyt. köv.

2010.07.27.

Hol is kezdjem? Szokás szerint fenekestül fordult fel az életem, Szeleburdiéknál a szélsőségek teljesen megszokottak. Szóval a munkahelyemen megtudták, hogy babát várok és kirugtak. A hivatalos indoklás szerint tisztességtelen volt, hogy nem szóltam időbe. Milyen törvény és hol írja elő, hogy a terhességemet mikor vagyok köteles jelenteni a munkáltatómnak??? Hisz elsősorban ez mégis csak a magánügyem. Na mindegy, próbaidőn voltam, kihasználták és megszabadultak tőlem. Most az adófizetők pénzéből munkanélküli leszek, intézem a papírokat.

A dolog jó oldala, hogy visszakaptam a régi életem. Szeretek anya lenni, reggel kézenfogom a pelyheseket, elmegyünk oviba, majd ebéd után összeszedem az óvodásom és élvezem, hogy körülöttem vannak. Az elmúlt hetekben annnnnyi mindent tanultak és olyan rossz volt ezekről lemaradni.

Délelőtt a papírokat intéztem Miki itthon vigyázott apára, már jöttem hazafelé a busszal, mikor csörög a telefon. Apa hívott, hogy csendesen menjek mert Miki alszik a nappali közepén. Játszott a csöppöm és ez az esős, borult idő elnyomta. Csúnya, szívtelen szülők vagyunk, csak betakartuk és hagytuk a szőnyegen aludni. Már épp befejeztük az ebédet amikor felébredt. Kis beles, imád enni :-) Gondoltam ha már így alakult akkor az ebéd utáni szundit hagyjuk ki, mire végzett az ebéddel, úgy is menni kellett Ádámért. Természetesen amint kiértünk az utcára akkor kezdett legjobban szakadni, Mikit fölkaptam és szerencsére mire a buszmegállóhoz értünk jött is egy busz. Csak egy megálló az ovi de mire oda értünk már csitult az eső. Ádám nagyon örült nekünk, már a mosdóban voltak, mikor odajött hozzánk Miki gyorsan átölte a bátyját (életében először csinált ilyet) Ádám gyorsan viszonozta az ölelést, még puszit is adtak egymásnak. Én meg olvadoztam mellettük. Hazafelé a szokásos tócsaúszás helyett is a buszt választottam, ha már megvettem a drága bérletet legalább kihasználom. Közben elállt az eső, leszáltunk a buszról és irány a cipőbolt. Ádám majd kiugrott a bőréből, hogy vásárolni megyünk (az én vérem :-D). Vettünk Ádámnak ovis benti cipőt, Mikinek esőálló átmeneti cipőt. Itthon mind a kettő azzal kezdte, hogy kicsomagolta és felpróbálta. Ádám estig le se vette! (de jó, hogy elvisszük az oviba, nem szeretem ha itthon cipőbe van).

Kis játék és a gyerekszoba totális romba döntése után, uzsonnáztunk és elmentünk a piacra. Hát kérem nem könnyű két gyerekkel paprikát válogatni, főleg ha közben ketten két irányba mennek. Helyesbítek, Ádám csak pár lépést távolodott el, és buzgón szemlélte a piacot. Egész úton nagyon izgatta mi az a piac, és főleg melyik az és mikor érünk már oda. Tehát ő csak szemlélődött, majd talált két galambot az egyik komposzt halmon:

- Pipi, pipi, pipi!!!!

Na de Miki nem ilyen nyugodt, amint elengedtem a kezét, megérezte a szabadságot és már osont is minnél messzebb, vagy rohadt paradicsomot tapogatott (még az is eladó volt 190 ft/kg, brrr mindenből pénzt kell csinálni?) Azért még a teljes idegösszeomlás előtt beszereztem mindent és a kis csapatot teljes létszámban hazahoztam. A korai "délutáni" szundi bosszúja is utólért, Miki hazafelé egyre nyűgösebb lett, ledobálta a sapkáját, föl akart kéretőzni de ma így is többet cipeltem mint az megengedett, azért itt-ott hisztizve de hazaértünk.

Amíg ismét romba döntötték a gyerekszobát, igyekeztem fölrakni a holnapi ebédet, utána leültünk rajzfilmet nézni, Miki az ölembe telepedett és elaludt. Tíz percet hagytam, majd ébreszgetni kezdtem, ez kb 20 perc múlva Ádám határozott segítségével sikerült. Na de aztán úgy fölébredt a minimókus, hogy pakolás előtt 5 perccel akarta kiborítani a legnagyobb játékos ládát. Mint említettem szívtelen szülő vagyok, nem engedtem. Ezen nyüglődtünk, majd eluntam beraktam az etetőszékbe, Ádám pedig segített összepakoni. Komótosan kezdte de mikor láttam, hogy a szivacsokat összeszdte, nagyon megdícsértem. És a pozítív megerősítés csodája (hiszek benne, hogy ez A tuti módszer) mire ketőtt fordultam az összes autót összeszedte, teljesen egyedül. Megint jól megdícsértem. Kiosztottam a vacsorát, készülődtem fürdéshez és épp kezdtem volna magam vállon veregetni, mikor eszembe jutott, hogy nem készítettem ki tiszta ruhát, törölközőt és hasonló apróságokat. Hiába, elkényeztetett liba vagyok, amíg én készítem a vacsit, apa mindent előkészít, kéz alá tesz, nekem csak a gyerekeket kell fürdetni de ma hosszú idő után először délutános és mindent én csináltam. Azért sikerült. Mindenkit lefürdettem, megtöröltem, megvolt a fogmosás, esti mese, és most már békésen szuszognak az ágyukba. Megyek is megnézem őket. Minden este bemegyek betakargatom őket, és percekig gyönyörködöm bennük. :-)

2010.07.25.

Tegnap volt Miki szülinapja, már két éves a csöppöm (mély sóhaj). A tortát még szombaton megcsináltam, semmi extra a jól bevált csokitorta, igaz a krémet most csak úgy fejből raktam össze de életem eddigi legjobbja lett, máskor is így csinálom :-)Reggel 7 után jött a kis csapat ébreszteni minket, gyorsan körbepusziltuk az ünnepeltet, két évvel ezelőtt ilyenkor már komoly 3 órás volt. Majd a reggel a szokásos módon indult: reggeli, fogmosás, játék, anya próbál ebédet főzni. Közben apa kitartóan tanította Mikit és pár óra múlva meg is lett az eredmény:

- Miki hány éves vagy?

- Kettő!!! - eszes gyerek, gyorsan tanul (az én vérem - büszkén kihúzza magát és nő tíz centit :-D)

Délután jött a család, összegyűltünk, az ünnepelt megszeppenve figyelte a tortát, a család szurkolt:

- Miki fújd el a gyertyát.

Gyerek megbabonázva nézi a lángokat, majd beledugja az ujját. Picit meglepődik de nagyobb tragédia, hogy elvittem előle a tortát, pedig még bele se matatott. Villámgyors szeletelés, egy az egyre hangosabban méltatlankodó Mikinek, egy a buzgón lábalatt toporgó Ádámnak, majd jöhet a család. Mire kiosztom az első kört, kezdhetem a következőt, és a harmadik után általában már én is bele tudok kóstolni a művembe. Aztán el kell menni a tortázástól jóllakot de fülig csokikrémes gyermeket lefürdetni és mire a vendégek is elmentek be is tudom fejezni a torta evést.

Ajándékba kapott autót, labdát, plédet, pulcsit, buszt, meg egy kis pénzt amiből cipőt veszünk.

Tortaevés képekben:

első szelet, kezdés

befért

finom

második szelet

már el is fogyott

nem is olyan csokis

Ajándékok:

Picit szűk, majd a mama megjavítja

Jéééé pont mint Ádámé!

Alatta is kipróbálom.

2010.07.23.

Még mindig bili lecke (bocs, de ez egy darabig még biztos top témám lesz). Szóval ma megjött a mamám és Miki bepalizta, hogy vegyük le a bodyt. Tudom meleg van, szívem szerint nem is adnám rá de ez az egyetlen ruhadarab amit nem tud leszedni magáról és így a pelust se szedi le. Rossz érzésem volt de beadtam a derekam, gyorsan lekerült a pelus is, majd követelte a bilit, ráült és belekakilt. Tapsvihar, fákjás felvonulás, örömtüzek még a híradóba is benn lesz, este nézzétek. Gyerek boldog, egyszál fütyiben rohangál a lakásban.

- Miki ha pisilni kell ülj rá a bilire, jó?

- Jóóó.

Nagy nehezen sikerült felraknom az ebédet, még a hagyma sem égett oda, mikor ott tartottam, hogy akkor most kaja elvan nélkülem, picit leülhetek, egy vékonyka hang:

- Anyaaaa piszite! (pisiltem)

Megyek oda, keresem, tócsa sehol.

- Nem pisiltél, vicceltél. Ha pisilni kell csücsülj a bilire. - visszaülök és féreérthetetlen tocsogást hallok. Gyermekem fülig érő szájjal és két lábbal tocsog a pisibe. Igen szólt, igen megnéztem, de nem ott volt a tócsa ahol mutatta. Gyerek a kádba, padló feltöröl, közben Miki kinyitotta a zuhanyt és beterítette vele az egész fürdőszobát, hosszú kűzdelem után fél vödör vizet szedtem össze a padlóról. Elengedtem a gyereket, gondoltam ha már itt vagyok kitakarítom a fürdőt, a kellemest kössük össze a hasznossal és amíg a domestos dolgozik hajat mostam. Mire végeztem a fürdőbe Miki a szőnyegre is pisilt egyet. Utána becsomagoltam és most pár napig felfüggesztem a bili témát.

2010.07.22.

Tegnap apa szabadnapos volt, gondoltam reggel átosonok a boltba EGYEDÜL. De nem. Amint megszimatolták pelyhes fiaim merész terveim csillogó szemmel néztek rám és kórusban:

-Éni megye boba!!!!! (én is megyek boltba)

Igen, lerázhattam volna őket, kis egyezkedés után megértik ha egyedül kell mennem valahová és mire az ajtóba érünk boldog mosollyal integetnek utánam (majd nagyon örülnek mikor hazaérek). De most egyszerűen nem bírtam ellenállni annak két reményteljes arcocskának.

- Rendben gyertek ti is. Először anya felölözik utána Miki is, sőt közben Ádám is. Jó lesz?

- Jó lesz!!!! (persze, hogy jó lesz én találtam ki :-DDDD)

Mire felöltöztem Ádám már a szandiját is felhúzta, lehet mérni kellett volna a szintidőt. :-))) Tuti egyéni csúcsot döntött. Miki is felöltözött, kiosztottam a bevásárlós szatyrokat. Igen, nálunk újabban mindenkinek van saját szatyra és irány a bolt. Hatalmas bevásárlást csaptunk a tésztát hazafelé Ádám hozta nekem jutott a tej és két pici mancs. 

KÉPZELJÉTEK! Ma reggel 7-ig aludtak a fiúk, így én is. Igaz nem olyan  mélyen, mondhatnám félkómában lustálkodtam de oooooooolyan jó volt! Akkora csönd volt a gyerekszobába, hogy már kezdtem aggódni, éjjel leléptek a fiúk bulizni. Végül is mire úgy igazán kezdtem magamhoz térni és mindenféle őrült rémképeket gyártani, miért is ez a nagy csönd, meghallottam az ismerős vékonyka hangot:

- Apaaa! - Miki felébredt.

Gyorsan felkeltem, csöndbe átrendeztem a nappalit és mire a ruhaszárítót raktam ki az erkélyre, Ádám vezetésével, teljes létszámban felsorakoztak a pihések az ajtóban. :-)

A reggel a továbbiakban a tegnapihoz hasonlóan folytatódott. Reggeli, fogmosás, öltözés, bolt. De ma két boltba is mentünk. Ádám már induláskor kijelentette, hogy a tésztát ő fogja hozni. Ma nem kellett tészta így kiegyeztünk egy zacskó felesborsóban. Mikor a szatyrába került, teljesen tudományos arccal közölte:

- Ez kisebb mint téta. (tészta) - azzal napirendre tértünk a dolog fölött.

2010.07.20.

Miki és a bili. A mai nap eddigi mérlege egy bele kettő mellé. Már említettem, hogy feléri a kilincset és így lényegében szabadon garázdálkodik az egész lakásban. Ma a fürdőszobába osont be és mire utol értem már a macska vizét borította a padlóra. Nekiálltam feltörölni, közben az előszobából szurkolt és ha már ott volt pisilt egyet, majd azzal a lendülettel bele is fürdött brrrrrr, már majdnem elfelejtettem milyen macerás is a bililecke (mély sóhaly). Gyerek beemel a kádba, hibaelhárítás, gyerek lefürdetés, azóta pedig próbálom valahogy lebeszélni a fürdőszoba ajtó folyamatos nyitogatásáról. Pontosabban a kirámolásáról, mert ha még csak nyitogatna de rendszeresen valami tiltott dologgal jelenik meg, felmosó, vödör, macskatányér és hasonlók.

Képzeljétek ma egyedül indítottam be julist. Nagyon büszke vagyok magamra. Sokat örömködni nem volt időm mert Miki jött és elkezdte felülbírálni a programbeállításomat, nyomkodni próbált minden gombot amit csak elért. Miért nincs még 3-4 kezem??? Nagy nehezen lebeszéltem, hálából berohant a szobába és ismét a szőnyegre pisilt.

Mára feladom a bili leckét, két újabb szőnyegre pisi után elég volt. Mert, hogy mellé megy az még a kisebb gond. Minden kezdet nehéz, mint tudjuk de rögtön két kézzel dörgöli bele a szőnyegbe. Szóval megyek becsomagolom a kicsi popsit. De előbb még kizavarom őket a hálóból.

2010.07.13-tól

Ádám a múlt héten a mamámnál és anyunál volt, pénteken már nagyon vártuk haza. Az elmúlt három hétben alig láttuk. Jó nagyot nőtt, sok új szót tanult, lényegében folyamatosan jár a szája és egész történeteket mesél. Nem tisztán de érthetően. Nálunk ez igazán nagy dolog.

A hőséget mi is nehezen viseltük, mint ebben az országba szinte mindenki. Általában hűvös lakásunk is felmelegedett a hét végére, győztük hűteni mikor végre megjött az enyhülés.

A munkahelyemen még melegebb van, mert ott még a sütő is megy a hátunk mögött. A kolléganővel versenyzünk a hűtőfeltöltésért.

Konyhám legújabb büszkesége, julis, remekül bevált, főleg, hogy önkéntes kezelőszemélyzetet is kaptam hozzá. Apa nagyon szereti ki-be pakolni, szóval mióta megvan ő mosogat. Én azt sem igazán tudom mit hol kell beletenni. Már mondtam de megint mondom a mosogatógép a világ legnagyobb találmányai közé tartozik :-)

Tegnap diós csigát sütöttem, ez azért érdekes, mert az utolsó diós csigából Ádám nem evett, meg se nyalta csak félretolta és kijelentette, hogy nem szereti. De tegnap legalább 5-öt megevett :-), meg Miki is de nála ez nem új, ő mindent szeret ami ehető :-D

Most pedig még néhány fontos esemény ami hétvégén történt:

2010.07.17.

Miki este bilibe kakilt, tök egyedül, még ki is küldött a fürdőből. Általában minden este fürdés előtt elengedjük kicsit pelus nélkül és rendszerint ráül a bilire "pisilni". Az esetek többségében nem történik semmi de lényeg a gyakorlás. Ma viszont szokatlanul kitartóan visszacsücsült és teljesen határozottan kizavart mikor érdeklődtem, hogy áll a pisi. Aztán a harmadik kizavarásom után még be se léptem a nappaliba (két lépés a fürdő-nappali távolság) mikor nagy újjongás a hátam mögött. Visszafordulok és büszkén mutatja a kakit a bilibe. Gyorsan odagyűlt az egész család és jól megdícsértük ezt a hatalmas teljesítményt, majd mentünk a kádba fürdeni. 

2010.07.18.

A produkciót megismételte, segített lehúzni a művet a WC-be és most a fürdőben garázdálkodik. Már Miki is feléri a kilincset (éljen!) Az egész délutánt pelus nélkül töltötte: egy kaki, egy pisi a bilibe és egy pisi mellé, szerintem ez igazán jó eredmény, múltkor még minden mellé ment. 

Beáztattam a kádba mindkettőt, lehet megbánom.

Végülis csak kicsit áztatták el a fürdőt és remekül szórakoztak, én közben befejeztem a diós csigát és fölkészítettem a másnapi ebédet. Aztán kipecáztam a pelyheseket, sorba törölközőbe csomagolva letettem őket a tévé elé, közben megpróbáltam felszárítani a fürdőt, majd kiosztottam a diós csigát.

2010.07.12.

KÉPZELJÉTEK, KÉPZELJÉTEK kaptam egy mosogatógépet!!!!!!!!!!!!! Ma jött meg, apa beüzemelte, kipróbálta szuperül működik. Olyan boldog vagyok, már kb 6 éves korom óta gyűlölök mosogatni akkor még nem tudtam róla, hogy létezik ilyen gép de már vágytam rá. ÉS MOST VAN! Ott áll türelmesen a mosogató alatt és várja a munkát. Assssszem julisnak fogom hívni. Az én gyerekkoromba még szokás volt az automatamosógépnek nevet adni, az akkor még nem volt alapfelszerelés és bár mára már a legtöbb helyen a mosogatógép is alap, nálunk hatalmas szenzáció, tehát megérdemel egy saját nevet :-)

2010.06.11-től

Végre itt a nyár, az igazi, az a hőgutás. Eljött a cseresznye szezon is, esszük Mikivel:

- Miki, ott van benne a mag azt kell kiköpni. Jó?

- Jó. - majd lenyeli, az ötödiket is, itt feladtam és kimagoztam.

Apa felfújta a gumicsónakot, kirakta az erkélyre, megtöltötte vízzel és berakta ázni a pelyheseket. Egy darabig ment is minden simán, fröcsköltek, pancsoltak. Aztán rájöttek, hogy ki is lehet jönni, meg egymás fejére mászni és röpke 5 perc nyugi után lényegében csak a visítozás ment, aztán mikor az erkélyen (és alatta) több víz volt mint a csónakba, beszedtük őket.

Megvolt az éves kerti parti a nagynénémnél, Miki tőle szokatlanul jól fogadta a sok idegen embert, megtanult egyedül csúszdázni és hihetetlenül jól érezte magát. Ádám szokás szerint pár autó társágában félrevonult és számára kerek volt a világ.

Délutánra belázasodott, majd másnapra minden hókusz-pókusz nélkül el is múlt de az utolsó héten már nem engedtem oviba. Pár nap múlva Miki is belázasodott de másnapra már neki sem volt semmi baja.

Két hete ovi szünet van, Ádámért sorba állnak a mamák, hol itt nyaral, hol ott, alig látom brühü-brühűűű de ő nagyon élvezi. Miki itthon élvezi az egykeséget. Rengeteget beszél, lényegében bármit elmond, nem tisztán, de érthetően. Elkér dolgokat, meg is köszöni, ebéd után lobogtatja az üres tányért:

- Megeteeeeem! - és ha nem vagyok elég gyors el is engedi :-(

Miki ásít:

- Álmos vagy?

- Igen.

Én is ásítok (mint tudjuk ragadós)

- Anya ámos?

- Igen anya is álmos. (mindig álmos)

Miki telefonál. Teljes 80 centijével föl-alá mászkál a nappaliban komoly képpel nyomja a halandzsát a telefonba, majd elköszön, puszit ad, leteszi, rámnéz:

- Ement. (elment)

Éééés tudja mondani a nevét! Általában saját magát is "ádá"-ként (Ádám) emlegeti pedig a fényképeken és élőben is simán felismeri a bátyját de egy-két hete már magára "iki"-t mond. Néha összejön a "Miki" is.

Valamint énekel. A Süti, süti pogácsát az különbözteti meg a többitől, hogy ahhoz tapsol, egyébként dallamosan halandzsázik de ezt kérésre szinte bármikor.

Nagyon szeret építőkockával játszani, egész nagy tornyokat épít és mikor összedől, visít. :-( Márpedig gyakran összedől mert nem egy született statikus a drágám és rendszerint kisebb az alap mint a torony de segíteni nem mindig enged.

Talán már írtam, az én fiaim szeretnek öltözni. Gyakran kirámolják a szekrényt és 50 fokban bársonynadrágot, télikabátot, majd az egész tetejére rövidnacit húznak. Miki már olyan jól halad, hogy egyedül is fel tudja húzni a bátyja zokniját. Ádám erre rendszeresen vad visításba kezd:

- Na az Ádáéééééééé!!!!!!

Pár hete Miki megmutatta, hogy mindenféle létra, magasító nélkül át tud mászni a kiságy rácsán. Közel 10 kilójával már simán ki tudja billenteni az ágyat és nehogy magára borítsa akció közben, megadtuk magunkat és kivettük a két mobil pálcát. Most szabad az út, nyugodtan közlekedhet. Nagyon élvezi, minden este megpróbál kint maradni, hátha nem kell aludni de aztán győz az álom, bemászik és alszik. Eddig egyszer találtuk meg az ágy alatt durmolva. :-)

Reggel pedig a kis csapat együtt jön ébreszteni. Múltkor amíg ébredeztem Ádám fogott egy mesekönyvet, olvasott, Miki meg szimplán örült hogy, a hálóban lehet.

Két hete nagy hajnyírást rendeztem. Miki kezdte a sort, ő inkvizícióként éli meg a dolgot, gondoltam essünk túl rajta hamar. Nagyon meglepett mikor mindössze néhány apró nyösszenést leszámítva szó nélkül hagyta magát, fürdéssel, öltözéssel együtt 10 perc alatt megvoltunk.

Ádám viszont már a kádba úgy állt be mint akit épp élve nyúznak. Nem is húztam az időt a szokásos tengerészgyalogos fazonnal csak lenyírtam egyformára az egészet.

Múlt héten megérkezett az emeletes ágy. Apa összerakta, jövő hónapban meglesz az ágyrács és a matrac, egyenlőre a keret áll a helyén. Miki megcsodálta, majd megszokta az új tereptárgyat. Hétvégén Ádám hazajött a mamától és rögtön megmutatta, hogy erre föl is lehet mászni, természetesen Mikit sem kellett sokáig bátorítani, már mászott is a bátyja után. Majd a létra tetején veszekedtek melyik sarok kié.

Próbálkozunk a bilivel, semmi komoly csak beraktam a szobába, pelus le és vártam. Miki nagyon szeret a bilin ücsörögni, a pisi, kaki szavakat is használja, gyakran szól ha kakis a pelusa. De a tudomány itt meg is állt és a pisi mellé ment. Cserébe a gyermek imád egy szál fütyiben szaladgálni itthon. Ez is valami :-D

Tegnap a mamához mentünk ebédre, útközben az egyik családi ház udvarába megláttunk egy fekete-fehér cicát, a fiúk rögtön rácsaptak (állatvédők figyelem, a macska biztonságos távolba volt a kerítés mögött):

- Leóóóóóóóóó! - mutogat Miki

- Mici! - mutogat Ádám

- Képez anya mamának ké Micije va! (Képzeld a mamának két Micije van. - messzi mama cicáira gondolt).

Ma reggel Miki felébredt, kicsit matatott a szobába majd a szokásos "apaaaaaaa" és kopogás, jelezte, hogy kijönne. Rögtön megjelent az ajtóba, méghozzá egy fehér sapiban amit kb. 3 hete keresek és minden szekrényt, fiókot áttúrtam érte, fogalmam sincs, hol találta meg. Csodálkoztam, hogy megvárta az ajtónyitást, mert már feléri a kilincset, múlt héten megmutatta. Egészen váratlanul, elvileg alváshoz készülődött de ő érdekesebbnek találta az új mosógép kicsomagolását és kijött.

Elkészítettem az ebédet és süthetnékem támadt, mióta dolgozom kevesebb időm van ilyen extrákra. Úgy emlékeztem van egy zacskó meggyem a fagyasztóba, akkor legyen stufferos kalács. Kiveszem, bontogatom, ez bizony nem meggy hanem málna. Stufferos kalácsnak lőttek, de mi legyen a málnával. Fölcsaptam a mindmegettét és ott találtam egy keverd össze, hűtsd be receptet, már hűl, várjuk a végeredményt.