Az első és legfontosabb hír Ádám ma életében először a messzi mamánál alszik. Reggel mentek el már kaptunk egy rakás képet, jól érzi magát, dajkálta a legkisebb unokatesóját, pipit etetett és hasonlók. Holnap jön haza, kíváncsi vagyok mit mesél.
Délután próbamunkán voltam. Összességében nekem tetszett, végre valami olyat csináltam, amit nem szakított félbe a szokásos:
- Aanyaaaaaaa!
Egészen mást csináltam mint az anyaság előtti életemben de mindenki megúszta a ténykedésem, nem tettem semmi jóvátehetetlent. Holnap is mehetek próbanapra. Remélem azért holnap már mondanak valamit, mert elszórakozhatok én ott egy-két nap pár órát de azzal egyikőnk sincs előrébb.
Este átszaladtam Ádám cipőjéért a boltba, tegnap jött meg, úgy kellett megrendelni a méretet. Már régi modell, de nagyon örültem, hogy találtunk belőle, mert szereti, és nem is találtunk jobbat a pillanatnyi kínálatba.
Este Miki már megfürödve, esti puszival áll az ágyba, mikor kiderült hogy nincs meg a pohara, hatalmas palotánk minden zugát átkutattuk, sehol.
- Miki hova tetted a poharad?
- Inni, inni, inni! (oké, oké azt keressük nem látod?)
- Az ágy alatt nézted?
- Igen. ( apa közben már majdnem kezdi bontani a parkettát hátha alatta van)
Azért csak bekukkantok még egyszer az ágy alá és mi vigyorog velem szemben, igen a pohár!
Gyermek megörül, teljes a létszám, lehet aludni. De olyan jó volt a műsor, hogy hangosan tiltakozik az alvás ellen. Még egy kör a gyerek szobába:
- Miki este van, aludni kell, megvan a poharad, a csillagod, jó éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése