Ádám tegnap jött haza, nagyon jól érezte magát a mamánál, ült kombájnon, a traktor hangjától megijedt, sokat evett, még tojásos galuskát is amit itthon soha. Azt mondta megy máskor is.
A boltba akciós volt a begónia, találtam egy nem túl satnyát azt elhoztam apának. Olyan régen küzd a begónia gumókkal, gondoltam egy élő, virágzó példányt könnyebben rendbehoz. A tavaszi kankalinom is elég kókadt volt de szorgalmasan gondozta és pár nap alatt magához tért, sőt még több mint egy hónapig virágzott.
Ádám estére nagyon köhögött és enyhe lázat is mértem, kapott mézes borsmenta teát, továbbiakban figyelem. Kezdhetem is mert fölkeltek, megyek megkeresem a lázmérőt.
A szokásos köhögés-orrfolyást leszámítva jól van, láztalan. Délelőtt amíg főztem játszottak, egész sokáig gurigáztak egy golyóval, már Miki is érti a visszagurítás lényegét. Leó a partvonalról szurkolt és próbálta megszerezni a golyót. Amikor az ebéd kész lett kimentünk a játszóra. Az első fél óra viszonylag eseménytelen volt, utána 10 percenként váltva haza akartak jönni. Egy darabig sikerült meggyőznöm őket, hogy most itt lehet dübörögni, szaladgálni, ordibálni, ugrálni, és minden olyan hangos tevékenységet amit otthon nem. Sőt valami véletlen folytán az egész játszó csak a miénk volt, élvezzék kicsit. Ennek én is örültem, múltkor az egyik kislány a homokozóba nem hagyott élni mert Ádám a traktorral a füvön játszott. Ő szerinte ez maga volt a botrány csúcsa és nem értette ez engem mért nem zavar. Márpedig nem zavar. Amíg nem hordja ki a homokot, más gyerek testi épségét nem veszélyezteti tőlem ott traktorozik ahol akar.
Miki gyakorolt csúszdázni, de ő a szokásos kamikaze módszerrel kezdte, mielőtt közbeléphettem volna fejjel előre lecsúszott, természetesen arccal a homokba végezte. A borzalmas látvány ellenére megúszta pár marék homokkal a szájába és az orrába, kicsit nyöszögött, letakarítottam és folytatta játékot. Kicsit később ismét nekifutott a csúszdának, most leült a fenekére ahogy Ádámtól látta (pedig már hányszor megmutattam neki a helyes módszert) és a végén egy nagy puffanással érkezett a fenekére (pelenkájára) a homokba. Újabb nyösz-nyösz majd megint irány a létra, már megint a csúszda tetején ácsorgott. Azt hitte ő is olyan nagyfiú mint Ádám és tud lendületből indulni. Tudott. De ő rövidebb mint a bátyja és messzebb van a feneke a lendülettől hanyatt vágódott és a fejét is beütötte. Majd mikor már szilárd volt a lába alatt a talaj hamar megnyugodott de a csúszdával ma már többet nem próbálkozott.
Említettem már egyszer (százszor), hogy gyűlölöm a szürke homokot? Miki pelenkájába egy maréknyi volt belőle. Beállítottam a kádba és lezuhanyoztuk a popsiját, másként esélyem se lett volna eltávolítani. Aztán tiszta pelust kapott és azóta boldog, ja meg megszerezte Ádám Lego markolóját. Ezt majd valahogy el kell koboznom, különben palotaforradalom lesz ha az első szülöttem fölébred és észreveszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése