Megint jól el vagyok maradva. Még csak egy hete tértem vissza a civil életbe de már olyan messzinek tűnnek az itthon töltött évek. Szokás szerint hirtelen fordult meg velem a világ. Bele kell tanulnom az új munkámba, picit sem hasonlít arra amit az anyaság előtti életemben csináltam. Közben itthon is zajlik az élet. Azért igyekszem mindenhol helyt állni.
Ma a messzi mamánál voltunk, csak úgy, meglepetésnek a nyakába zúdultunk kb. tizenheten, igen jól olvasod, kiírom számokkal is: 17-en. Nagy a család. Most fáradt vagyok számolgatni de a társaság fele gyerek volt 5 hónap és 15 év közötti vegyesen. Arról sikerült meggyőződnöm, hogy igenis érdemes belevágni a nagy családba. Hosszútávon a gyerek az egyetlen ami igazán értelmet ad az életnek, ha többen vannak az még jobb. És talán egyszer harminc év múlva ücsöröghetek egy rakás unoka között :-)))
De a lényeg. Még tegnap legyúrtam a tésztát reggel kisütöttem a pogit. Mikor odaértünk még kicsit langyos volt. Hamar el is fogyott. Amíg készült a gulyás a fiúk felfedezték az udvart. Szedtek nekem virágot a mama kertjéből, megnézték a kicsi pipiket a kicsi pulykákat, sőt a nap slágere egy alom kis nyuszi volt. (őket azóta az állatpszihológus kezeli :-D)
Aztán találtak egy vödör vizet. Először csak óvatosan méregették, majd egyre bátrabban nyúlkáltak bele. Szerencsére meleg volt és hamar megszáradtak. Majd mentek újra összevizezni magukat. Lehet ha nyáron nagyon unatkoznak kirakom őket az erkélyre egy vödör vízzel. :-D
Ádám beállt segíteni csipetkézni de ő a nagy tésztából szerette volna csipkedni, így hamar ordítás lett a vége. Még az elején sikerült egy idilli kép, itt még olyan mintha serényen dolgozna.
Nem, nem kell szólni a gyerekvédelmiseknek a fiúk csak a hűtőbe pakolásban segítkeztek de út közben meg kellett vizsgálni mit cipelnek.
Délután Ádám átmehetett a szomszédba kombájnozni meg traktorozni. Most álmos vagyok és még hajat is kell mosnom. Jó dolog a bográcsos kaja de a vele járó füstszagról szívesen lemondanék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése