Tegnap az oviban anyák napi ajándékot készítettek, kaptam egy fényképet bekeretezve (nagyon jó kép) és egy emléklapot Ádám tenyérlenyomatával. Átadta és azt mondta:
- Napot. (Boldog anyák napját rövidítve)
Mire hazaértünk már várta a mama, nála tölti a hétvégét. Mikivel lementünk a játszóra, de szokás szerint nem vitte túlzásba, kicsit fötörte a homokot, akadályozta a csúszdázókat majd hazajöttünk.
Reggel már háromnegyed 6-kor hallottam, hogy matat. Fejemre húztam a takarót és nagyon reméltem visszaalszik, 15 percet sikerült nyernem aztán félreérthetetlenül:
- Anya, anyaaa, aanyaaaaaa.
Reggeli után szorgos fiam bevetette magát a konyhába egy vödörrel. Végig nézett mindent, mit lehetne elcsórni a pultról vagy bárhonnan bármit amit tilos. A szobából hallgattam a vadászatot, igyekeztem befejezni az ágyhúzást.
- Miki ha már ott vagy mosogass el!
- Ne!!! - rövid de lényegre törő válasz.
Most sül az almás pitém, ez valódi hazai a mamám receptje. A múlt heti kísérleti amerikai pite a kukában végezte, csak az almát sajnáltam, meg a munkát és a baromi hosszú sütési időt.
Miki annyira jól van, hogy tegnap lazítottunk a diétán és ehetett egy kis levesbe főtt répát, meg egy kis sajtos tésztát, a tejfölt még kihagytuk. Ma krumplit is kapott a répa mellé de azt nem ette meg. Szerintem komoly krumpli undorra küzd. Ha felébred megörvendeztetem egy kis almás pitével. :-)
Miki hasmenése visszatért, holnap megint rizst fog enni ebédre. Ennek örömére (vagy csak úgy önszorgalomból?) egész délután visított. Lényegében mindenért, megfogott valamit visít, lerakja visít, kezébe adom, visít, mást játszunk, visít. Elmentünk sétálni megnéztük a bodzát, jövő héten szedhető. A program a kis despotának is tetszett de elfáradt és hazafelé gyaloghintót igényelt. Szerintem ma az a 1,5 óra volt a leghosszabb idő amikor nem visított.
Délután Ádám is hazaért, kaptak a fiúk egyen sapkát nyárra, sajnos csak a vadító narancs alapszínűn volt McQueen. Ádám természetesen rögtön beleszeretett és nem tágított, hogy ne legyen veszekedés egyformát kaptak. Legalább feltűnőek lesznek benne, nem mintha sapka nélkül észrevétlenek tudnának maradni. :-)
Még naplemente előtt kimentünk kicsit az erkélyre, itt sikerült újabb 10 percet eltöltenünk visítás nélkül, aztán Miki rászabadult az ajtóra és azzal a lendülettel az ujjára csukta. Újabb visítás. Most már alszanak és csönd van. Elkezdek utána nézni, hogy kaphatnék egy csendes, net hozzáféréssel rendelkező gumiszobát a helyi elmeklinikán. :-DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése