2010.05.02.

Zöldövezeti, új építésű, alacsony rezsijű lakásomat lakatlan szigetre cserélném. Jelentkezni a szerkesztőségben "nem akarok szomszédokat" jeligére. 

Miki reggel ma is 6 előtt felébredt, reggelizni nem akart, játszottunk. Hozott könyvet, olvastunk mesét, kért papírt meg ceruzát, rajzolt kemény 5 másodpercig majd kiharapta a ceruza hegyét, bekapcsolta a tévét (halkan ment) és mindezen tevékenységek közben ide-oda gyalogolt a szobában. Még egyszer hangsúlyoznám gyalogolt, nem ugrált, nem rohangált, nem dübörgött, gyalogolt. Élő ember ennél csöndesebben már nem tud éberen lenni, egy 1,5 évestől pedig tényleg csúcs teljesítmény. A szomszéd, mint aki megveszett, negyed 7-kor veri a falat. A következő fél órában ültünk a nappali közepén és hallgattuk amint 10 percenként újra kezdi. Próbáltam behatárolni a hang irányát de nem sikerült. Isten bizony nem hobbiból keltem fel a gyereket hajnalba de ha egyszer nem alszik és üvöltve ki akar jönni az ágyából mit csináljak vele? A lábát nem kötözhetem össze!

Kicsit később Ádám is felkelt és a nap nagy részét azzal töltöttük, hogy gyakorolta a csendben járást, mert ő bizony szokott ugrálni és dübörögve végig rohanni a lakáson. És igen tudom (remélem, bár itt már semmi sem biztos), hogy ha délelőtt 10-kor hupog kicsit az még nem a világ de egy 4 éves még nem érti, hogy amit szabad 10-kor mért nem szabad 6.30-kor. Tehát gyakorlunk, következetesen, folyamatosan. De a lakásban gyaloglást nem tilthatom be. Ebbe a nyamvadt házba tényleg mindenki isten háta mögötti tanyáról költözött? Ott tuti csönd volt.

Délelőtt körbenéztünk családi ház ügyben, 5 perc alatt megtaláltuk álmaink otthonát a várostól nem túl messze, majd találtunk még néhány esélyest itt helyben is. Aztán végig gondoltuk a lehetőségeinket és letettünk a költözésről. :-( 

Miki állapota megint javulást mutat, holnap még rizst kap a továbbiakról majd később döntünk. Remélem a rizst nem fogja megutálni.

Délután összeszedtük a pelyheseket és elmentünk sétálni, Miki szokás szerint nagyon élvezte a programot az első 20 percben, majd felkéretőzött. Hazajöttünk, előkaptam régi kedvencünket a sógyurmát. Ádám gyakorlottan alkotott, majd nagy büszkén mutatta a kész művet: motor. Szerencsére a fantáziám sokat javult az utóbbi évekbe. :-) Miki nem nagyon tudta mit is kéne kezdeni azzal a valamivel amit a kezébe adtam. Pontosabban rögtön meg akarta kóstolni és nem érette, mért kapja ha nem enni való. Bemutattam mire jó, az arcán "na jó a kedvedért" arckifejezéssel kicsit megmarkolászta majd teljesen elvesztette az érdeklődését. Azért Ádám legalább fél órát elszórakozott, főleg mikor Miki adagját is megkapta akkor lett igazán lelkes. :-)

Az este hátralevő részében jól összevesztek egy autón. Ádám megpróbálta elkérni, elcserélni de Miki nem adta. Megpróbálta elvenni, Miki visított, Ádám hisztizett, apa dührohamot kapott, én akkor épp nem akartam nagy családot. Olyan 10 perces hiszti után sikerült megtalálni azt az autót amire Miki hajlandó volt elcserélni az addig féltve őrzött kincset. Rövid béke következett. És most már alszanak és csönd van. Megyek betakargatom őket, meghallgatom a szuszogásukat és én is megyek aludni, gyanítom holnap is korán kelünk.