2013.04.25.

Hétfőn Miki foci felmérésen volt, az oviból vitték az ő korosztályát, tetszett neki. Délután a játszón mutogatta a labdával, hogy miket csináltak. Most meg van győződve róla, hogy focizni fog de folytatásról egyenlőre nincs szó.

Maját beírattam az oviba és mivel itt nekünk már múltunk van ezzel egy időben lényegében fel is vették. Terv szerint nyuszika januárban kezd.

Leltároztam a ruhásszekrényekben. Majának teljes nyári kollekció, fiúknak póló, zokni, farmernaci, nekem is teljes cserére lenne szükségem ugyanis a farmeromból kifogytam. Január óta minden nap megfogadom, hogy holnaptól tornázom. De lehet feladom mert akkor aztán tényleg kifogyok az összes hordható nadrágomból. Aztán itt a jó idő az összes gyereknek szandi kell nekem pedig egy mecénás.

Majával történt valami az elmúlt hetekben. Egyszerűen nem akar kézen fogva közlekedni. Az ovi nagyjából 5-10 perces séta még három gyerekkel is azt is beleszámolva, hogy a zebránál várok percekig mire át tudok menni. Na de nyuszika az utóbbi hetekben iszonyatos módon viselkedik. Egyszerűen fölemeli a lábát és lóg a kezemen mint egy szatyor. Győzök a másik kezemmel a hóna alá nyúlni, mert rettegek, hogy egyszer csak reccsen a csuklója. Meggyőzöm, hogy a két lába pont leér a földig és ha egymás után pakolgatja őket az mindenkinek hasznos lesz. Tesz egy lépést és kezdjük elölről. Közben a fiúkat lesem akik épp készülnek eltűnni a látóhatáron, utánuk kiabálni felesleges, nem hallják a forgalom miatt. Megpróbáltam ha nem fogom a kezét akkor nagyon boldog és gyalogol csak épp fénysebességgel a másik irányba. Ha viszem a fenekét azzal nagyon elégedett. Hétfőn muszáj volt fölcipelnem a fejlődős központba mert csak így értünk oda időbe. Az eredménye az lett, hogy még ma is fáj a csípőmnél a forgóm (vagy mi a neve?). Szóval a cipelésről már nagyon leszoknék. A babakocsinkat két hete adtuk el és mivel sosem volt kedvenc sportom, nem veszek másikat. Elmondani nem tudom mennyire gyűlöltem babakocsizni. Magam előtt kell tolni, az ovi felé vannak olyan kereszteződések amit csak akkor látok be rendesen ha a babakocsit, gyerekestül már letoltam az útra, a járdán több lyuk van mint a Holdon, külön élmény a beszorult kocsikereket kivadászni, az ovi vagy negyven éve épült és nem babakocsikhoz tervezték, minden álmom hazafelé fölcipelni a gyereket, a kocsit és még a bevásárlást is. Nem, nem hagyom lent, karácsony előtt az ajtómról lopták le a plüss figurákat, semmit nem hagyok a lépcsőházba ami nekem valóban fontos. És talán amit a legjobban gyűlöltem a babakocsiban, nincs fizikai kapcsolatom a gyerekkel, messzi van. Mikor még nem járóképes akkor sem könnyű úgy közlekedni, hogy a hasamra van kötözve de mégis ott van egészen közel, látom az arcát, beszélgetünk, érzem a lélegzetét. Mikor járni kezd, fogom a kezét van fizikai kapcsolatunk. Nem tudom Maja mért utál így sétálni. Mert képes ám rá. Ha a játszón képes fél 5-től 7-ig futni, csúszdázni, motorozni, mászókázni akkor egy tíz perces gyaloglásra is képes, pont ahogy egész télen képes volt.
Persze a fiúk is bepróbálkoztak hasonló mutatványokkal de ritkán. Ádám kifejezetten imádott menni. Na meg ennyi idős korukba már erőteljesen gömbölyödtem a kistesóval. Igaz ezzel nem nagyon érveltem a gyereknek. Azt megmondtam nekik (Majának is), hogy nehéz a fenekük és elfáradtam ezért nem viszem őket. Vekerdy és Neill szerint is fontos, hogy őszinték legyünk a gyerekkel és így a nem cipelés miatt nem haragudott a kistesójára csak rám, végül is én tagadtam meg a kérését a kistesót kár ebbe belekeverni.Szóval most nem tudom mi lesz a megoldás, néha segít ha énekelek neki akkor amíg hallgat gyalogol de ha épp sárkányt játszik akkor minden mindegy.

2013.04.24.

Tele van a törpöm a fejlődős központtal! Mondtam újat?
Kicsit messziről kezdődik, apának vasárnap óta fáj a foga. Mivel tudja, hogy orvoshoz zavarnám én pedig tudom, hogy nem menne el ezért három napig szenvedett és fájdalomcsillapítón élt. Tegnap este jött azzal haza, hogy lehet orvoshoz kéne mennie. Ebből gondoltam, hogy akkor közeledik az utolsó utáni pillanat. Egész éjjel szentségelt, fájdalomcsillapítót evett és jeget vadászott a mélyhűtőbe. Reggel érdeklődtem, hogy még hány ilyen mesés éjszakát akar mielőtt orvoshoz megy. A szájsebészet mellett döntött és, hogy egyedül nem megy. Persze, hogy elmegyek vele, ezen nem múlik. Megoldottam a gyerekfelügyeletet és elmentünk a szájsebészetre, ahol kiderült, hogy nem vagyunk körzetesek de a kapott telefonszámon a Pannon Volán diszpécsere vette fel. Visszamentünk és bekönyörögtem magunkat ha már itt vagyunk csak akad egy orvos (aki még nem lépett le külföldre) aki megnézi. Akadt. És meglepő módon nem is kellett túl sokat várnunk, előzetes vizsgálat, röntgen, eredmény, recept egy óra alatt megvolt. Pénteken délelőtt megyünk vissza műtétre.
Szóval ilyen délelőtti program után rohanunk haza, apa vissza dolgozni én Ádámért az oviba. Az oviba későn érkezett az ebéd csak fél 12 után tudott nekilátni a gyermek, 12 előtt öt perccel tudtunk elindulni az oviból, az óra délben kezdődik az út 20-25 perc. Fölérünk, beengedem a gyereket a szokott terembe, riadt arccal jön vissza:
- Nicseek ott!
Rögtön segítséget kerestem, ügyelőnéni szokott értetlen ábrázatával oktat ki, hogy előbb nála kellett volna jelentkeznem a felvételi irodában. Szeptember óta iskola előkészítőbe járunk minden hétfőn és szerdán, találkozunk ügyelőnénivel is valamint nagyon naiv elvárás tőlem, hogy így tanév vége felé ügyelőnéninek illene tudni, hogy ha mondom, hogy X-hez jöttünk akkor tudja, hogy ebben az időpontban milyen órája van, (a helyi ovisokat akik Ádámmal egy csoportba járnak ő kíséri át órára) akkor mégis milyen berepülő lennék pont ebben az időpontban? Oké nem emlékezhet mindenkire névről de közel egy év után sem ismer meg ez mellbe vágott a portásnéni két hét alatt megjegyezte az arcomat és a gyerek nevét is. Ekkor derült ki, hogy a mi csoportunkból mindenkit értesítettek, hogy elmarad a mai óra csak minket nem. 2009-ben jártam náluk először, adtam le telefonszámot azóta nem változott a számom de szeptemberben kis papírra felírtam a gyerek nevét, az enyémet (hátha érdekel valakit) és a telefonszámomat, ügyelőnéni kezébe nyomtam, ha bármi van el tudjanak érni. Ma például baromira örültem volna ha délelőtt felhívnak, hogy betegség miatt az óra elmarad. Én egyszerű földi halandó úgy gondolom ilyen helyen vannak akták, talán kettő is, egy papír és egy modern számítógépes. Ügyelőnéninek jön az infó X néni beteg nem tud menni dolgozni. Ő megnézi X nénihez kik járnak majd a nevek alapján kikeresi a telefonszámokat. Nem tűnik nagy dolognak. Nekem viszont sok időt megspórolt volna. Visszavett az arcából, Ádámot bekísérte egy másik csoport órájára, ha már itt vagyunk alapon, fogott egy teleírt cetlit és felírta rá a telefonszámom. Remélem nem lesz következő alkalom mert nagy esélyt látok rá, hogy addigra szintén "elkeveredik".

2013.04.21.

Legutóbb írtam az iskoláról, találtam egy nagyon jó írást ami témába vág ITT. Milyen jó lenne ha az illetékesek elgondolkodnának rajta!

A cirkuszról akartam még írni. Tavaly ősszel egy nagy nevű cirkusz volt itt, nyertem is tiszteletjegyet de csak kettőt. Az első gondolatom az volt, hogy elmegyünk ketten Ádámmal, hisz kell a gyereknek az élmény. Egy tigris volt a reklámarc a jegyen, Ádám meglátta és sírós hangon azt mondta "én nem akajok". Ha nem hát nem. Sosem voltam cirkusz rajongó.
A cirkusz úgy táborozott le, hogy kívülről pont lehetett látni az állatokat, mivel a mellette lévő boltba járunk egyik alkalommal megnéztük a gyerekekkel. Még életükben nem láttak igazi vadállatokat*. Most megnéztük őket, sőt láttunk lovakat és egy elefántot is. Mint említettem eddig sem voltam cirkusz rajongó de az állatokat látva elhatároztam, hogy nem támogatom az állatkínzásnak ezen formáját sem! A nagymacskák még egészen tágasnak mondható ketrecet kaptak a füvön, persze a szavannákra születetteknek az is csak zsebkendőnyi a döbbenet az elefántnál jött. Egy sátor volt fölállítva a lovaknak ők ott istálló szerűen ácsorogtak két sorba és a köztük lévő átjáróra volt beszorítva az elefánt. Megfordulni nem tudott de még az ormányát is csak a sátortetővel együtt tudta felemelni! El se akarom képzelni ezek az állatok milyen körülmények között utaznak!
Lehet azzal jönni, hogy ezeknek az állatoknak már a dédszüleik is cirkuszosok (de mindenképp fogságban élők) voltak és megszokták, meg emberséges idomítási módok és azt is tudom, hogy sok állat náluk is nagyobb kínokat szenved el de nem hiszem, hogy egy elefántnak, lónak, tigrisnek az a nap fénypontja amikor porondon lehet és megtapsolják. Nekik nincs választásuk.
Szerepeljenek a cirkuszba az emberek, az artistákat a tévébe is szívesen nézem, bűvészek, erőművészek, késdobálók, bohócok. De ne büntessék az állatokat.
Múlt héten megint cirkusz érkezett, most el akartak menni de nemet mondtam.

* Nem, nem láttak. Mert nem megyek állatkertbe és a gyerekeket sem viszem. A helyi állatkert szánalmas. Az állatok összezsúfolva pici helyre csupa beton és rács ketrecekbe, ezt nem támogatom a jegy megvásárlásával, inkább nézzen a gyerekem természetfilmet a tévében.
Már nagyon régóta két-három évente felröppen a hír a felújításáról aztán nem történik semmi, pár hónapja már látványterveket is közöltek de csak új dizájnt kap a régi beton és rács. Tudod mikor a délelőtti beszélgetős műsor kreatív perceiben arra biztatnak, hogy a régi pólódat, táskádat frissítsd fel batikolással, ragaszd tele virággal, fesd át stb. és újként hordhatod, na igen de az alap a régi marad. És itt ráadásul állatokról van szó akik sajnos csak vegetálnak.
Nem vagyok sem építész sem állatgondozó de az állatkert a Mecseken van ami laikusként elég jó élőhelynek tűnik sok állatfajnak, szerintem nem lehet megoldhatatlan feladat egy létező erdőben élhetőbb körülményeket biztosítani, vadas parkot például. És akkor a tigrisnek nem kellene egy 5x5-ös betonkockán heverészni a rácsok mögött. Tudtommal a majmok is jól elvannak a fákon. Zárjuk be az embereket egy autóba és onnan lehet nézelődni. Az ember max pár órát tölt a parkba, az állatok az egész életüket.

2013.04.19./3.

Képek

 Ha kidugom a nyelvem biztos odaragad.

 Rosszalkodtunk

 Kaptak "táblát", nem foglal plusz helyet, nem kell előszedni, csak kréta kell hozzá és sok türelem a mindent elborító krétaporhoz.

 Várom a helikoptert.

 Joghurtot ettem

 Körtánc

Maja is beszállt

2013.04.19./2.

Szeretem Vekerdy Tamást. Asssszem ezzel sok újat nem mondtam. A héten olvastam tőle egy cikket. Összességében tetszett, mint általában minden amihez tőle hozzájutok. Örömöm határtalan lenne ha az oktatásért felelős fejesek is olvasnák a munkáit, főleg ha még dolgoznának is vele emberpalántáink érdekében. Jelen oktatási reformok egyáltalán nem gyerekcentrikusak pedig mi más fontos, értékes van az életünkben ha nem a következő nemzedék? A cikkben erről és az erkölcstanról (ez mekkora melléfogás*) is ír, olvasd el.
Ami bennem kérdéseket vetett fel az a mozgásfejlődés és a diszizék összefüggése. Tudom, hogy ez köztudott tény de az én tapasztalatom egészen mást mutat.
Ádám mozgásfejlődése, gyors volt ő egy évesen biztonságosan járt, másfél évesen lépcsőzött, imádott mászni, most is fölmászik a mászóka elvileg nem mászásra kijelölt pontjaira, a kerítés oszlopra, a hinta lábazatára ezzel rendszeresen halálfélelmet váltva ki a többi játszóterező anyukából. Én nem féltem. Ádám jó mászó és le is tud jönni mindenhonnan. Az én gyerekeimnek szabad a döcin egyensúlyozva végigmenni (az egyensúlyérzék fejlesztése is nagyon fontos, sok éve olvastam valahol), Ádámnak már nem kell segítenem. Két kerekűn biciklizni fél óra alatt megtanult. Nagy bánatom, hogy a közelünkben nincs mászható fa, mindnek 170 centi fölött kezdődik az elágazása, majd újabb 150 a következő kapaszkodóig. Pedig ha lenne magam tanítanám őket fára mászni. Szóval Vekerdy szerint a mászás, billegő deszkán egyensúlyozás nagyon fontos, én ezeket mindig is engedtem, Ádám jó is volt bennük, mégis valami valahol neki lassabban fejlődik.
Miki kezdettől fogva félősebb volt, nagyon sokáig azt hittem a nyakamba kapaszkodva fog lediplomázni. Csak másfél éves korára kezdett biztonságosan járni, a mászókával tavaly nyáron barátkozott meg de nem lett kedvence, a döcis mutatványra csak azért vállalkozott mert ő is akarta tudni amit Ádám de majd befosott mire a kezemet fogva átért a másik oldalra. Biciklizés két keréken erre a tavaszra volt tervezve de mivel apa dolgozik a fényképét hiába viszem magammal a játszóra ez most csúszik. Nem tudok még szerszámot is magammal hurcolni a játszóra, hogy a gyakorlás idejére levegyem a pótkereket. Tehát Miki ezeken a területeken fejlődik lassabban, viszont még nem volt két éves amikor már megmondta a nevét és a korát, verseket, dalokat is szívesebben tanul mint Ádám, könnyebben is megy neki.
Maja mozgásfejlődése is rendben volt, ügyesebben kúszott mint a két fiam együtt, még nem volt másfél éves amikor már egyedül mászott föl a létrára a csúszdához, két hete egyedül mászókázik, mégis logopédushoz járunk és nem beszél.

* Olvastam olyat is, hogy tanagyag lesz a bicikli, meditáció, lovaglás. Bocs de én a címtől hátast dobtam és nem érdekeltek a részletek. Ez nem azért van, mert rossznak tartom a fenti dolgokat, hanem mert attól félek szokás szerint ész nélkül rohanunk a falnak. Szerintem a gyerekeknek így is baromi sok dolgot kell megtanulni amire a témazáró után a büdös életbe nem lesz szüksége kivé ha pont azon a spéci ágon tanul tovább majd 10 év múlva az egyetemen. És akkor még leljen örömöt az iskola keretein belül a biciklizés órában? Ne adjanak neki házi feladatot inkább vihessem biciklizni a játszóra suli után.
Hittan: mindenki tegyen hovatartozása, lelkiismerete szerint. Én hiszek a vallásszabadságban a sajátoméban mindenek előtt. A hitről nem lehet lemaradni.
Erkölcstan: aki otthon nem kap értékrendet az az iskolait sem fogja elfogadni.
Bicikli, lovaglás (mi lesz még, golf, gördeszka?): ezekhez ki biztosít eszközöket, lovat? Hogy jut el a gyerek a lovardába?
Meditáció: fontos a kikapcsolás de ez nem megy "parancsra" ének és matek óra között.
Most pedig elmondom utópikus tervem egy gyerekbarát iskoláról. Gyermek bemegy, fél 8 és fél 9 között, ahogy a szülei meg tudják oldani. Nagyon korán érkezőknek választható elfoglaltság, könyvtár, meditáció, gyöngyfűzés, szabadidős rajz, esetleg elmaradt házi pótlása, nem szorgalmasét átmásolni! A tanítás 9-kor kezdődne, alsóban pont elég írni, olvasni alap számolásokat megtanulni, fölsőben jöhet a történelem, biosz, földrajz. Ezzel mondjuk eltelne az idő délig. Ebéd után pedig ismét jöhet fakultatív programként bármi amit az adott iskola biztosítani tud: szobrászat, hangszerek, festészet, lovaglás, golf, úszás, agyag, fa és fém munkák, varrás, főzés, tánc, számítás technika, idegen nyelv, színészet. Ezekből a gyermek választ annyit, hogy 2-3-ig az időt kitöltse. Ehhez persze szükséges a tanerőket kreatívan felkészíteni mert a fakultatív tárgyakon keresztül sok fizikát, kémiát lehet tanulni, lehet nem fogja tudni Newton törvényeit (én se tudom) de ha leesik a lóról érezni fogja a gravitációt, feltápászkodás után ki lehet számolni a zuhanás sebességét, a medencét meg lehet mérni, kiszámolni hány köbméter víz van benne, főzés közben úgy használom a kémiát, hogy nem is tudok róla. A világ sokszínű és minden mindennel összefügg, mért kell elkülöníteni a dolgokat. Utáltam amikor a tanáraink rangsorolták a tárgyakat és természetesen a sajátjukat tartották a legfontosabbnak: "az ének házi csak a matek után".
Nem értem mért ragaszkodunk annyira a lexikális tudáshoz, az mire jó? Azért vannak a lexikonok ha kell valami kikeresem, tudok olvasni, ma már internet is van erre a célra. Mért kell, hogy minden gyerek mindent tudjon, mikor egyetlen tanár csak egy (esetleg két) tantárgyat tanít (vagyis tud tökéletesen). Kell a gyereknek a sokszínű lehetőség, de muszáj hagynunk választani, ami érdekli azon keresztül sok dolgot meg tud tanulni amit nem szeret, aminek később tényleg hasznát veszi.

Nem tudom mennyire kapcsolódik ide talán mégis. Tegnap volt az oviban a néptánc záróelőadás. Már tavaly is oda voltam tőle, most is nagyon tetszett. Egy fiatal lány** összeszedi a gyerekeket és játszik velük. Ó micsoda borzalom, látszólag céltalanul játszanak és a rettenet csúcsa, jól érzik magukat a gyerekek. Közben megtanulnak éneklés közben helyesen lélegezni (észre se veszik), tanulnak dalokat, körjátékokat. A bemutató óra pedig abból áll, hogy az év nagy kedvenceit megmutatják. Semmi előre beidomított koreográfia, játszanak a szemünk előtt, jól érzik magukat, csillog a szemük. Nem értem mért nem lehet ezen a vonalon elindulni az iskolában is?

**  Ovis rendezvényeken gyakran szerepel az együttesével. Van ebben a lányban valami ami vonzza a gyerekeket. Elkezd énekelni és pillanatok alatt 20 gyerek veszi körbe, volt már, hogy a fél ovit gond nélkül lefoglalta egy mutogatós dallal.
Tavaly a tavaszi rendezvényen Ribizli bohóc volt a vendég, róla sok jót hallottam, városi gyerekrendezvényekre gyakran meghívják, úgy tudom menő szülinapi zsúrokra is jár. Késve érkezett, körülményesen állt neki a produkciónak és mikor végre elkezdte valóban remekül szórakozott az a három (kb 100 gyerek jár az oviba) aki konkrétan részt vett az eseményekben. Még tíz-tizenöt bátor vállalkozó lődörgött körülötte unott arccal. Ádám öt perc után keresett meg:
- Ana mejü haza.
Ribizli bohóc nálunk leszerepelt, menjen zártkörű szülinapokra max öt fős vendégsereghez.

2013.04.19.

A legfontosabb hírek

Múlt hét végén apának csak zárni kellett bemenni fenn maradó idejében elhurcolta itthonról a mókus őrsöt boltba, sétálni, játszóterezni. Majdnem olyan volt mintha kaptam volna 1,5 szabadnapot.

Maja már kétszer bilibe pisilt. Ugyan nem értette mi ez a nagy felhajtás, a hírre a fiúk is beáradtak tapsolni és ujjongani, de nagyon örült magának és annak is, hogy kicsit beletapicskolhatott a kezével. Igen, nálunk a bilizés kezdetén szabad megtapogatni a művet, hogy a gyereknek legyen fizikai kapcsolata az eseménnyel. Ezt már a fiúknál is így csináltam, azóta pedig több helyen is találkoztam azzal a nézettel, hogy egy gyerek akkor tanul könnyen és hatékonyan ha minél több érzékszervét használhatja közben. Szóval szerintem a tapogatás nagyon is fontos, érzi, látja, hogy a pisi a biliben van összeköti azzal, hogy ennek körülötte mindenki örül. Utána úgyis kezet mosunk.

Ádám szeret logopédus lenni. Fogja a füzetét a testvérei körbe ülik és "olvassák" a régi példákat. Miki jó tanítvány, Maja pedig imádja, hogy mellettük lehet.

Ádám már tavaly összebarátkozott egy kislánnyal a játszón. Idősebb lehet mert mindig egyedül jön, főleg hintázni szokott. A jó idő beálltával megint találkoztak együtt hintáztak, közben ilyen szavakat hallottam: feleség, esküvő, gyerek. Jó lesz ha figyelek.
A héten Ádám közölte velem, hogy a babájuk nagyot nőtt, a kezével meg is mutatta mekkorát. Érdeklődni kezdtem mégis ki az unokám anyukája és főleg, hogy hol van az unokám. Ádám a rokoni fokozatokkal még nem egészen van tisztába a kérdésem se értette, cserébe elmesélte, hogy van egy fia és egy lánya, sőt van unokája is, felsorolta a neveiket: Liliom és József a gyerekek neve a dédunokám neve olyan hosszú, hogy egy brazil szappanopera író már jelentkezett a használatáért. Leírnám de sajnos a szerződés ezt tiltja, azt azért elárulom, hogy a férfi és női nevek váltották egymást nagyjából két háztömbnyi távon (beszélgetés közben mentünk fejlődni). És Ádámnak van nagybátya is, akinek szintén hasonlóan hosszú neve van. A menyem kilétére nem derült fény de azt azért megígérte, hogy egyszer elhozza őket bemutatni.

Már írtam, hogy a helyi menzára egyre több a panasz. A legutóbbi szülőin megkaptuk, hogy panaszkodhatunk kedvünkre de legeslegfelső utasításra országos szinten egészségesebbé kell tenni a menzákat és pont. Ha a gyerek az oviban nem eszi meg a padlizsánkrémet az azért van mert itthon egészségtelenül etetem. Az enyémek például nem szeretik padlizsánt, én se szeretem, nem is veszek soha. Mint ahogy gyorsétterembe sem viszem őket soha és fagyasztott süssük ki bő, forró olajba típusú ipari hulladékot sem veszek soha, amíg a táplálásukba beleszólásom van ez így is marad. De mesélje el nekem valaki a héten a főzelék mellé adott pipi ropogós a kiflibe kent édes gyümölcsös túró mitől egészségesebb? Egész télen szinte minden hétre jutott egy zsíros kenyér hagymával vagy töpörtyűkrémes kenyér. Részemről egészséges táplálkozás alatt azt értem, hogy mindent meg lehet enni, mértékkel. Tehát két három havonta belefér a zsíros kenyér de hetente? És akkor ők a jófiúk mert egészséges kosztra törekednek és meg vannak sértődve ha a gyerekek nem eszik meg a négyhavonta jelentkező padlizsánkrémet? Ki is itt a hunyó?

Mért van az, hogy a gyerekeket megtanítottam, hogy a járda szélén meg kell állni körülnézni de csak megy mint a világtalan? Miki kifejezetten életveszélyes. Megáll a járdaszegélyen az útnak háttal egyensúlyozik vagy csak simán két lépés után jut eszébe, hogy körül kéne nézni. Rendszeres jelenség, hogy akkor jut eszébe, vakarózni, kesztyűt húzni, sapkát a szemébe rántani, táskát levenni, autót zsebből, zsebbe kotorni amikor eljön az átmehetünk pillanat. Ha induláskor véletlenül kihagyta akkor tuti a felezővonalnál tör rá a vágy.

Mért van az, hogy Maja mindig akkor kér inni amikor épp elhelyezkedett az ölemben?

Mért nem tudok úgy meginni egy pohár vizet, hogy közben senki nem akar tőlem semmit? A következő eset a leggyakoribb: töltöm a vizet ezt már végignézi tetszőleges számú gyerek a számhoz emelem a poharat már kortyolnék amikor ...
- Kéek inni!!! - leteszem a poharat töltök, gyerek kezébe nyomom, ismét már számban a pohárral ...
- Éni kéek! - neki is adok és utána már talán be tudom fejezni én is. Szoktam lázadni és ha már végre belekortyoltam nem teszem le a poharat az alatt a három másodperc alatt nem fog szomjan halni a gyermek de nekem sem élvezet úgy inni, hogy közben a lábamnál követelőzik. Ilyenkor mantrázom magamban, hogy csak egy gyerek és emberfeletti erővel tartom vissza a késztetést és nem csapom falnak a poharat, hogy ebben a házban már egy pohár vizet sem ihatok meg egyedül. Mert nem, nem ihatok meg egyedül egy pohár vizet sem.

Mért olyan jó tollal rajzolni? Van egy rakás ceruzájuk, max öt perc alatt elunják. Ha tollat kapnak 15 percig is csönd van a következő 15-ben pedig vagy újabb freskók kerülnek a falra vagy a tollat szedik atomjaira.

Mikor fognak leszokni a falfirkálásról? Ádám egész héten a fürdőajtón dolgozott. Egy egész város van rajta. Ma játszó helyett takarítani fog.

2013.04.13.

Maja szótár

szösz - szösz
tuti tuti - túró rudi
bábú/pábú - bábú
tati - radír
sziaszto - sziasztok
tati - csacsi (és i-á zik is)
szöj - gyűjtőszó elsősorban szörp de ide tartozik minden ami nem víz
huhúú - vonat
kuká - kukac
llllll - helikopter és repülő is
piszá - cipzár

Mikit továbbra sem hajlandó mondani bár voltak apró sikereink: tik-tik, kiki, tiki két napig ezeken a fedőneveken szerepelt kismókus aztán ádi lett majd az is elmúlt.

A múlt hétvégét Majával kettesben töltöttük, csupa csajos programot csináltunk. Együtt reggeliztünk, cipőt vettünk és bevásároltunk, a kanapén heverészve francia drazsét ettünk, ezt ne mondjátok el apának :-D.
És tiramisut csináltam. Erről csak azért akarok megemlékezni mert ez a süti abba a kategóriába tartozik amit nem kell sütni és nem is lehet elrontani, régi olvasók talán emlékeznek, hogy ez az ami nekem mumus. De most megbízást és alapanyagot is kaptam, tehát összeszedtem magam és megcsináltam. Még lánykoromban begyűjtöttem két tiramisu receptet is, előkotortam aztán eszembe jutott, hogy már létezik internet ezért kedves google barátomat is felcsaptam, így találtam egy kedvemre való receptet ami állítólag az eredeti. Ellenőrizni nem áll szándékomban én elsősorban azért döntöttem ez mellett mert ez a hozzávaló lista passzolt legjobban a rendelkezésemre álló alapanyagokhoz.
Mascarponét most láttam először közelről, igen lehet röhögni de ez van, az én hűtőmben nem alapfelszereltség és a közeljövőben nem is lesz. Ismerkedésként rögtön megkóstoltam, valóban semmi íze, pont ahogy a tévében mondták, küzdöttem a gondolattal, hogy valami tejgyártási mellékterméket sóznak ránk jó drágán. Utánanéztem, nem. Tejszínből készül és csak a télen fejt tej alkalmas a készítésére. Így már érthető az ára ám az számomra még mindig rejtély ki és mi a manónak küzdött ennyit egy ízetlen, zsíros massza előállításával. Feltételezem a mascarpone megalkotása után jöttek rá, hogy csak sütikbe, szendvicskrémekbe adagolva ehető.
Dolgozni viszont nagyon könnyű vele a krémem pár perc alatt elérte a receptben megadott állagot, tíz perc alatt tálba pakoltam majd másnapig a hűtőben várt a sorára.
Hamar elfogyott. Ádám háromszor, Maja kétszer kért belőle. Én pedig vártam a csodát. Eddig mindig azt mondták a tiramisura, hogy az mennyei. Szóval igen nagy elvárásaim voltak amik nem váltak valóra. A krémet kifejezetten nehéznek találtam, hisz a mascarpone nagyon zsíros. Azt nem mondom, hogy nem ízlett de nekem egy adag pont elég volt és ha valaki azt mondaná, soha többé nem ehetek tiramisut egészen boldogan éldegélnék tovább.
Összegzésként meg tudtam csinálni egy pofon egyszerű sütés nélküli sütit, sőt el se rontottam ez mindenképp siker, rajtam kívül mindenkinek ízlett, szintén siker. Találtam egy újabb külhoni sütit amit nem fogok megérteni másoknak mért ízlik. Valamint kicsit sem költség és időhatékony. Oké hamar elkészül csak pihentetni kell sokáig de marha drága és pillanatok alatt elfogy. Egy krémesbe valamivel több időt de jóval kevesebb pénzt rakok és három napig rájárhatunk :-)

Főzőcskéről jut eszembe, Maja kapcsolgatott, talált valami szakács-valóságsót. Elegáns borkóstolóra készültek és a főszakács egy különös desszerttel készült. Pontosabban a tálalás volt szokatlan. A somlói galuska minden alkotó elemét egyesével egy terítőre tálalták és a végén a piskótát folyékony nitrogénben fagyasztották majd az asztalon porrá törték. A vendégeket felszerelték kistányérral és kanállal, majd mindenki mehetett kaparni magának a terítőről. A népnek tetszett. A séf valaki más ötlete alapján dolgozott és az összeállítás valóban látványos volt de nekem kicsit sok volt, hogy egy elegáns rendezvényen a terítőről "nyalogassam" a desszertet. Vagy sznob vagyok? Ja és a somlói galuskát se szeretem. Egyszerűen nem tudok szabadulni attól az asszociációtól, hogy az első megalkotója az eredeti sütit elrontotta, ezért a piskótát tálba darabolta leöntötte a krémmel a többit pedig eltakarta a csoki és a tejszínhab. Ez a kettő, főleg együtt jól el tudja fedni a konyhai bakikat.

Hétfőre helyreállt a rend az oviban, azóta megint járunk.

2013.04.03.

A tegnapi napomat akarom elmesélni. Reggel 6-kor arra ébredtem, hogy csönd van, még Miki is csak 7 körül került elő, fél 8-kor még az ágyban fetrengtem. Maját 8-kor úgy kellett - ezt figyeld - felébreszteni(!!!). A fiúk beágyazás címszó alatt elkezdték egymást nyúzni, aztán jött a melyik ki autója nyivákolás. Ez a kedvencem. Mikor megkapják még tudom melyik kié aztán elkezdik cserélgetni, amortizálni, nekem amúgy is különleges érzékem van két dolog összekeveréséhez (pl: jobb és bal kezem), szóval ebben a helyzetben sosem tudok igazságot tenni és igazából már bele is fásultam. Nálunk ez a jelenet naponta tízszer-tizenötször lejátszódik és baromira unom. Teljesen mindegy, hogy két tök egyforma, picit hasonló vagy teljesen különböző, az sem segít ha ők választanak maguknak. Ádámnak MINDIG az kell ami Mikinél van ha az övé azért ha nem az övé azért. Amikor nagyon megelégelem elkobozom a nyivákolás tárgyát.
Reggeli után elkezdtem kikémlelni az ablakon, esett. Boltba kellett volna menni de nem volt kedvem megint elázni, megfőztem az ebédet, a fiúkat szétszedtem 241-szer is. Maja időnként elém állt feltett karral és ha nem vettem fel ököllel kezdte csapkodni a combom. Ekkor hívott az óvónő, hogy az oviban csőtörés van. Kitörő örömöm leplezendő megint az esőt kémleltem de nem akarta abbahagyni. A fiúk papír repülőztek R2D2 adta a felhajtó erőt. Ártalmatlan játéknak tűnt aztán tisztázatlan okokból a levegőkifújóját teletömködték apró papírcafatokkal. Legyőztem a késztetést és nem fenekeltem el egyiket sem. Tálaltam és az ebéd utánra beígért mindeféle programot lefújtam. Elzavartam őket az ágyukba és ott kellett csendben feküdniük. Maja nem akart aludni, Miki pillanatok alatt elaludt, ami nem szerepelt a tervben, közben kint elállt az eső. Jó lett volna átmenni a boltba de Mikit ilyenkor felébreszteni lehet csak épp nem érdemes:
a. nem hajlandó felébredni
b. nagy nehezen felébred és végig vinnyogja a délutánt.
Egyikhez sem volt kedvem. Mire Miki felébredt Maja elaludt. Mire Maja is felébredt újra esett és a délután folyamán csak jobban és még jobban esett. A fiúk szétszedték a szobájukat, apaésjacit játszottak akik boltot alakítanak át. A tej nem jött haza magától, pedig nagyon vártam, igazán tudhatná már hol lakunk, fél 5-kor elszántam magam, kiosztottam az extrém esőgumikat, kiadtam, hogy tócsában ugrálás (ezt nálunk szó szerint kell érteni) csak fővesztés terhe mellett kivitelezhető. Én lepődtem meg a legjobban, hogy a két fiú száraz nadrágban és zokniban ért haza. Jól meg is dicsértem őket. Vacsorára a szobájukat is rendbe rakták, persze a könyvek a polcon épp csak egyensúlyoznak és tudni se akarom mi van a ruhásszekrényükbe, múlt héten raktam ott rendet.

Ma reggel vettem egy (két, tíz) nagy levegőt három marék leszarom bogyót és kiszedtem R2D2-ból a papírcafatokat. Klassz volt. Csak csipesszel lehetett őket elérni de az én csipeszem rövid a kezem se fért be a jó pozícióba, mindeközben működnie kellett a gépnek, hogy a levegő áramlása a rácshoz szorítsa a darabokat ezzel egy időben folyamatosan arcomba fújta a hideg levegőt és Maja feje is gyakran kitakarta a képet.
A fiúk most is szobájukat rendezik át, Maja pedig az ajtónál szurkol. És ma három gyerekkel megyek fejlődni. Legalább a játszótér meg lesz oldva, szeretnek a játszósarokban lenni amíg Ádám fejlődik.

2013.04.02.

Ma van a láthatatlan munka napja. Ahogy ezt elolvastam az volt az első gondolatom, hogy nálunk minden nap az van.

Miért van az, hogy mikor azt hiszem már nincs lejjebb kiderül, hogy mégis? Az oviba csőtörés van. Délelőtt hívott az óvónő, hogy ha nem gond, nekik nagy segítség lenne ha a fiúk nem mennének. Nagy a káosz, a konyhában nincs víz és pillanatnyilag még az sem biztos, hogy tudnak-e egyáltalán gyereket fogadni működő képtelen konyhával. Lemondtam erre a hétre az ovit, majd pénteken felhívom őket, hogy mi lesz hétfőn.
Azóta pedig tulajdonképpen a romjaimon ücsörgök. Ne értsetek félre nem a fiaim vannak útban de nagyon hosszú volt az elmúlt két hetem. Az utóbbi napok pedig főleg. Folyamatosan esik az eső, be vagyunk zárva. Nem, még gumicsizmában sem merem őket kivinni tócsázni mert hideg van és ha bokáig töltik a csizmájukat vízzel három nap mire kiszárad. Ilyen körülmények között pont elég kihívás nagyjából száraz cuccban hazaérni a boltból pedig az ablakomból oda látok. Szóval tényleg nincs messze.
A beltérben lefoglalós programjaimat ellőttem az elmúlt napokban, most egy hónapig fölösleges előszednem két percél tovább senkit nem érdekel. Társasozni egy két évessel: ő beül a tábla közepére és remekül szórakozik amíg az összes bábut ledönti, túszul ejti a kockát a fiúk pedig fejhangon visítanak. Hasonlóan működik a memori, puzzle és dominó is. Mivel a két éves nem maradhat egyedül a szobába amíg én egy másikban a fiúkkal játszom ezek kilőve. Valamiért mostanában a lego nem érdekes. Meseolvasás: én olvasok, mindenki más pedig garázdálkodik ahol épp kedve van. Színezés: a fiúk színeznek, Maja kap sajátot, ceruzát is de azt lesi kiébe tudna belefirkálni, esetleg a lap sarkát lecsípni de még jobb ha tépheti az egész lapot. Ha a fiúk behúzódnak a szobájukba játszani valamit Miki 10 másodpercenként kiront valamiért ez felkelti Maja érdeklődését és tutira megint vinnyogás a vége.
Szóval baromira vártam a holnapi ovikezdést de ez ugrott a hétfő pedig elérhetetlenül messzi van.