2012.07.31.

Most pedig megpróbálom összeszedni mivel is töltjük a napjaink. A játszót sosem szerettem de a gyereknek kell a levegő, meg a szabadság, szóval időről időre összeszedem őket szellőztetés céljából. Többnyire jól ment a dolog de nagyjából két hete vettem észre, hogy amint odaérünk a fiaim összeverődnek egy csoportba és ténferegnek. A biciklik valahol fekszenek porosodnak, a mászókát, csúszdát kerülik mintha kaktuszból lenne, a labda csak addig érdekes amíg össze lehet veszni ki vigye el a játszóig. Miki szeretne hintázni de Maja miatt erre korlátozott a lehetőség, hintáztatás közben Maja után kell szaladnom ha szökni készül, ha csúszdázni akar keresztül kell mennie egy 8 centi széles pallón amit nem 1,5 éveseknek terveztek, szóval azon a szakaszon fognom kell, el kell kapnom ha bemászik a hinta hatósugarába stb. Szóval a fiaim unottan lődörögnek a játszón, hiába biztatom őket, hogy most aztán lehet kergetőzni, szirénázni, ugrálni stb, kis idő múlva kórusban nyivákolnak és haza akarnak menni. Itthon pedig kezdődik a föl-le futkosás a csilláron lógás, egymás nyúzása, szirénázás és minden más ami tilos.
Tehát ezért fölösleges elmászni a játszóig. Aztán elmentünk a mamákhoz. Nekik van kertjük és ott csupa nagyon izgi dolgot lehet csinálni. Lehet sarat dagasztani, pancsolni, locsolni, pipit kergetni, természetesen szabad ordítani, visítani, szaladgálni a szomszéd nem veri a falat. Szóval az utóbbi hetekben többször is megszálltuk a mamákat.
Két hete egyik este csoportosan anyunál aludtunk. Apa leltározott késő éjjel ért haza, másnap korán ment vissza nyitni, szóval annyira nem hiányoztunk itthon. Megfőztem a leltározóknak az ebédet (kb 20 főre), elvitték, mi pedig leléptünk. Számomra a reggel volt a csúcs, szokás szerint korán kelt a kis csapatom és élni kezdtek, mászkálni, reggelit kérni, egyetlen autón összeveszni stb de ezt rajtunk kívül az ég világon senki sem hallotta mert anyunál hallótávolságon belül nincsenek szomszédok, csak fák, meg madarak.
Messzi mamánál találtam egy adag babot, lecsaptam rá mint csibe takonyra, és babfejtés közben feltett lábbal ücsörögtem. Tudjátok mikor ücsörögtem utoljára feltelt lábbal, fényes nappal? Mert én nem. Kicsit később csirkét kergettem, ilyet is valamikor lánykoromban csináltam utoljára, jó móka volt na. Remélem mikor legközelebb megyünk akkor is lesz fejteni való bab.

Néhány kép illusztrációnak:

 
 A szőnyeget felhajtották és az így nyert pályán tologatták Maját aki remekül érezte magát a dobozba.

 Az egyik kedvenc helye

 Pont jó rám

 Hányan férünk el apa pólójában?

 Befogtak hagymát pucolni