Azért van néhány dicsekedni valóm. Aszfalt krétát gyártottam. Az ötletet ITT találtam. A megvalósítás tényleg borzasztó egyszerű volt. A miénk két napot és két éjszakát száradt sajnos a közepe még mindig pempős volt de ez már csak a játszótéren a kicsomagolásnál derült ki. Fennakadást nem okozott kb fél óra alatt mindet szétkenték az aszfalton. Kivételesen bezzeganya módjára előrelátó voltam és vittem vizet kézmosáshoz, így alkotás után mindenkit nagyjából lemostam.
Aranyköpés Mikitől:
Döjög a villám.
Lássuk mi volt még. Beszereztünk egy új medencét.
Maja aktívan segített felfújni
A fiúknak tetoválást ígértem, Ádám Villám McQueent kért. A karja kb 5 centi széles, én nem vagyok sem grafikus, sem tetoválóművész, a végeredmény így nézett ki és a megrendelő nagyon elégedett volt vele:
Alkotás közben bevetettem némi marketing trükköt és bizonygattam, hogy ő most majd nagyon gyorsan fog tudni futni.
Miki sokáig csak kéket akart. És nem értette mi a problémám a rendelésével.
Aztán megszületett: kék kamion. Kért még rá fehéret így lett egy mirelit szállító kamion.
A festék még alig száradt meg mikor bemásztak a medencébe és lemosták a művem. Van még festék.
Nézzétek mit kaptam, pont passzol a kedvenc ruhámhoz.
Ma kirándulni mentünk, mert ugye nyár van és kell valami élmény a gyereknek ha már nyaralni menni nem tudunk. Szóval felmálháztunk és nekivágtunk.
Tudjátok mit, egy darabig mondjuk úgy 18 éves korukig nem megyek a játszónál messzebb. Én tényleg türelmes ember vagyok de mikor 3 óra múlva még mindig csak a vinnyogás ment elszakadt a cérnám és kilátásba helyeztem a szájonvágást a hova megyünk, hol a busz, menjünk haza típusú mondatokért.
Indulás előtt elmondtuk hova megyünk, mivel megyünk, mit fogunk csinálni kétszer mert az egyik mindig lemarad az info osztásról. Indulás után is elmondtuk kb háromszor, aztán útközben fogalmam sincs hányszor. Megérkeztünk, tömegre számítottam a Mecsek népszerű kirándulóhely, sehol senki. Elengedtük őket a tök üres játszón. Nagyjából 3 perc után kezdődött a vinnyogás: kérek kiflit, kérek inni, hintázni akarok, csúszdázni akarok, mikor megyünk haza. A kiflit összerágták, nem ették meg, a hintáig nem akart elmenni egyedül, az ügyességi játék akkor lett érdekes amikor én is végig mentem rajta de abban a pillanatban fürtökben lógtak rajta és azon vinnyogtak ki legyen az első.
Akkor megint összeszedtük őket, hogy irány haza. Nyíl egyenes ösvény az erdőben, egyetlen, sehol egy elágazás. Ismét kedvenc kérdésünk 5 percen belül tízszer hova megyünk? TÖNKREEEEEE!!! Gondoltam kéne valamit énekelni az majd eltereli a figyelmüket, nem énekeltek. Mutogattam a fákat, az erdőszagot, nem érdekelte őket. Apa megállt fényképezni, Ádám kis híján sírógörcsöt kapott, hogy apa mért nem jön, ismétlem nyíl egyenes ösvényen voltunk, előre hátra elláttunk nagyjából 20 métert. Aztán a huszadik mért erre megyünk, menjünk haza kombinációnál kiborultam. Mi a fenének másszam meg a Mecseket ha az ottani játszótér 3 percig érdekes? A közeli játszóra sem egyszerű kicuccolni két biciklit és három gyereket de az út csak öt perc és már sikerül békében eltöltenünk akár 2-2,5 órát is.
Turistás kép
Ez a pörgős izé volt a legnépszerűbb, ezzel sikerült 5 egész percig játszani.
Majának itt is a csúszda tetszett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése