2012. július 11., szerda

2012.07.11.

Képzeljétek ma reggelre sikerült a lakást 26 fokosra hűteni, sőt egy szépségesen szürke felhő egy kis záport is hozott. Ooooooooolyan jó volt! Persze ez már csak emlék ismét süt a nap az esőnek semmi nyoma. Pedig Miki nagyon szeretett volna kimenni tócsázni de egy értékelhető tócsára nem futotta a felhő erejéből.
Egyébként emlékeim szerint valamikor gyerekkoromban volt ilyen nagyon hosszú időn keresztül meleg. Lassan egy hete álmaim netovábbja egy balatoni nyaraló. Nem túl divatos tulajdonságom de én szeretem a Balatont. Gyerekként szinte az egész déli partot végig nyaraltam, sok szép emlékem van. Ha nyernék a lottón (nem lottózom) első dolgom lenne beszerezni egy nyaralót, májustól szeptember végig ott tanyáznék. De megfordult a fejemben az is, hogy örökbe fogadnánk egy balatoni nagyit és nyáron rászabadulnánk családilag. :-DDD
Asssszem tényleg agyamra ment a meleg és a nyári szünetből is elegem van kissé. Miki reggel kinyitja a szemét és rögtön a száját is (de megesik néha fordítva történik) és kezdődik a vinnyogás játszótérre akar menni, biciklizni akar, fürdeni akar, fagyit akar, rajzolni akar, vágni akar, toronyórát lánccal akar és még alig múlt 6 óra. Amikor Ádám is felkel színesedik a vinnyogás a Mikiiiiii ... kezdetű mondatokkal. Maja nagyjából 9 körül kezd vergődni de ha lerakom aludni egy óra múlva felébred és este 5-ig nem hajlandó újra álmosodni. Ha kimegyünk a játszóra Miki 20 perc múlva haza akar jönni és a hátralévő időben 10 percenként ezért vinnyog. Ha az első órát sikerül túlélni akkor kezdik el feltalálni magukat addigra Maja kezdi el unni magát. Ha alkotós programot csinálok két percenként elszaladgálnak, nem köti le őket a végeredményt pillanatok alatt cafatokra szedik. Amúgy sem lételemem az alkotás de ha örömet sem sikerül vele szerezni a maradék kedvem is elmegy. És unom, hogy folyamatosan nekem kell kitalálnom valami csudaizgi programot amit mindenki élvez (az utóbbi még alig alig sikerült). Elfogytak az ötleteim.

Tegnap jó volt. Elmentünk anyuhoz, bográcsoztunk, a gyerekek pancsoltak, hintáztak, sarat dagasztottak. A fiúk kicsit ritkábban civakodtak, Maja kapott egy kölcsön alsót és gyakorolta a pelenkamentes életet. Szóval jó volt. Jól el is fáradtak. Miki elsumákolta a szundit ami nem katasztrófa de Maját is felébresztette. Este fél 8-kor már aludt, szerintem a mese végét már nem hallotta. Ééééééés - dobpergés - ma reggel 7 után kelt fel. Szerintem még soha nem aludt ilyen sokáig.
 
 Indulás előtt kaptak "tetoválást"

Mire jó egy dézsa?

Aztán a fiúk elmenetek sarazni Maja pedig így örült, hogy egyedül maradt.

Megpróbált bemászni a hintába, nagyon kitartó volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése