Nem írtam már jó rég óta mert ha ihletem van nincs lehetőségem géphez ülni, mire este a géphez ülök már élni nincs kedvem. Kicsit maga alá temetett a nyár és van egy csomó dolog amiből elegem van. Megpróbálom álcázni a nyafogást.
Mért van az, hogy ...
- Miki mindig mást akar? Ha bent van biciklizni akar, ha kint vagyunk haza akar menni, ha leülünk enni elszaladgál, amúgy egész nap enni akar. Néha az az érzésem a sok "akajok" között levegőt se vesz mert a csacsogástól arra sincs ideje.
- Maja a lábamra áll ami nekem nagyon fájdalmas tud lenni, leveszem, ordítani kezd, visszamászik és ordít tovább pedig nekem fáj?
- Ha Maja épp véletlenül már kerek 10 másodperce játszik valamivel, nélkülem, boldogan, Miki odamegy és elszedi/megpiszkálja így újra ordítani kezd? És ha véletlenül Miki sem zavarja meg Ádám tutira ott terem.
- Mióta meleg van, Miki folyamatosan pulóvert, hosszúnadrágot, sapkát, sálat akar húzni, szánkózni akar menni? Bezzeg ha bejön a hideg úgy kell majd lefogni, hogy ráadjam a pulcsit.
- Mikor azt hiszem Ádám már nagyfiú és ő olyat már nem csinál kiderül de igen? Színezővel, papírokkal, ceruzákkal bevonultak a gyerekszobába, hogy Maja hagyja őket rajzolni. Az asztalon is hagyja őket de már úgy vágytam 10 perc csendre, hogy nem érdekelt. Ajtó becsuk Maja kint boldog nem veszi ki senki a kezéből a játékot, én befejezhetem az ebédet, a fiúk bent csöndben vannak. Tíz perc múlva nyílik az ajtó, az ágy, a fal, a szekrény telerajzolva. Ádám kapott rongyot, radírt és időt a takarításra.
- Hiába igyekszem, hogy a gyereknevelős könyvekben leírt módon mindig minden helyzetben megőrizzem a türelmem és nyugalmam (mert a gyerek minket másol) és sokadszorra is szépen kérjem, hogy ne rúgjon bele a testvérébe, ne vegye el tőle, menjen kezet mosni stb.stb. de igen, van amikor elfogy a cérnám és kiabálok, sőt szoktam fenyegetőzni szájon vágással is. Mentségemre ezt ritkán teszem és tényleg akkor amikor már a vége utáni percekben járok. Viszont a következetességben hiszek és ha már beígértem, és még mindig nem kapom meg az eredményt, meg is teszem. Természetesen utána utálom magam érte és megfogadom, hogy soha többet. Erre azt kapom vissza, hogy ha egymás között gondjuk van (sokszor van gondjuk) akkor rögtön kiabálnak, ordítoznak és megütik egymást. Mért csak ezt jegyzik meg? Az előtte órákig tartó türelmes kérlelésem mintha nem is lenne.
- Maja felmászik az emeletes ágyra, játszani a fiúkkal. Rövid időn belül Miki sipít: a Maja je akaj jönni!, mindent eldobva rohanok be, az én lányom az ágy közepén ücsörög és eszébe sincs lejönni de ha már meglátott fölpattan és kéretőzik a nyakamba valamint azt hiszi a nap hátralévő részében őt fogom tartogatni. Ezért jól megsértődik amikor lerakom és visszatérek a főzéshez, Maja pedig a fent említett módon a lábamon ácsorog és ordít. De az ebédnek is kész kell lennie mert ha nincs kész időre akkor lázadás van.
- A cipőboltban minden akciós, még a pult és a pénztár gép is (na jó azok talán mégse) kivéve azt az egyetlen meseszép szandit amit kinéztem magamnak és még méret is van belőle?
Végül csak egy költői kérdés:
Tényleg tekintettel kell lennem egy olyan szomszéd nyugalmára aki munkanap délelőtt fél 11-kor az erkélyről ordít a szomszéd kutyára, mert ugat?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése