2012.07.31./2.

Pillanatok amire emlékezni akarok.

Miki kiflit eszeget, már csak pár harapás van vissza mikor a kezembe nyomja:
- Ne szejetem. (nem szeretem) - milyen szerencse, hogy az előző négy ugyanilyet szeretted.
- Rendben. - három perc múlva, mikor épp lenyeltem az utolsó falat kiflit:
- Akajok vajamit enni!

Miki reggel rendszeresen azzal kezdi a napot, hogy fölmászik a konyhapultra és a hűtő tetején garázdálkodik. Múltkor az apja láncát csente el. Egy másik alkalommal hazaértünk a boltból és akkor esett ki Miki zsebéből apa ezüst karlánca. Csak egy kicsit kerülgetett a guta.

A fiúk nagyon szeretnek mamákat látogatni, mert ilyenkor távolsági busszal megyünk, ez mindig élmény. Dédi mama vett nekik egyforma pólót, egyforma rövidnacit. Részemről nem szeretem ha egyformában vannak, ha lehet nem is veszek nekik tök egyforma ruhákat. Persze ennek semmi jelentősége ők ugyanis szeretnek egyformába lenni. Az pedig igazán aranyos amikor megbeszélik, hogy mit húznak fel, mert ők egyformák akarnak lenni. Ezt a megbeszélős részt annyira szeretem, hogy már nem is érdekel az egyenruhájuk.
A buszozás több szempontból is élmény. Messzi mama nem távolságra lakik messzi (fél óra busszal) hanem busz nagyon ritkán jár arra, asssszem zsák falunak mondják. Mikor első alkalommal mentem egyedül a gyerekekkel olyan busz jött ami csak a kereszteződésnél áll meg a faluba gyalog kell bemenni. Nekünk a gyaloglás nem akadály az én fiaim imádnak menni. A nehézségek ott kezdődtek, hogy a buszunkat célállomás szerint kellett volna keresnem az információs táblán de a végállomásáról fogalmam sem volt. Tehát roppant kreatív módon felkerestem az információs pultot. Két hölgy ücsörgött ott iszonyatosan unott fejjel. Az egyikhez odaléptem (hömpölyögtem Majával a hasamon a fiúkat terelgetve) pont akkor vette fel a telefont. Reméltem rövid lesz, vártam, hölgy2 észlelt de látványosan unatkozott tovább. Mire feladtam volna egy bácsi lépett hölgy2-höz aki a bácsival sem volt hajlandó szóba állni. Bácsi beállt mögém ketten vártuk a telefon végét. Bácsi feladta hölgy2-re törte az ablakot aki így végre szóba állt vele. Hölgy1 még mindig telefonált, segélykérően nézegettem körbe ezt kapta el a jegypénztáros hölgy aki hajlandónak tűnt segíteni. Odaléptem elmondtam a bánatom (nagy élmény egy üvegfallal társalogni) aztán próbáltam szájról olvasni a választ. Átirányított az információs pulthoz. Éljen. Hölgy1 még mindig telefonált, hölgy2 lerázta a bácsit én is rátörtem az üvegfalat és végre megtudtam, honnan is indul a buszunk. Nagyon szeretnék itt információs lenni, naphosszat ücsöröghetek unott képpel és még fizetnek is érte!
Ezek után meglepődve tapasztaltam, hogy a buszra váró tömegben többen is előre engedtek. Persze volt olyan is aki riadt tekintettel megszámolta a három gyereket majd a saját egy szem tíz évesét taszította elém. Azért feljutottunk, sofőr bácsitól örömmel hallottam, hogy tényleg jó buszon vagyunk. A következő csoda pedig a kijelző felfedezése volt. Ritkán utazom távolsági busszal (ez most változik) ezért addig még nem találkoztam turista barát megálló jelző távolsági busszal. Ráadásul még működött is! Mert ugye egy dolog, hogy tudom melyik faluba megyek, azt is tudtam, hogy az elagázónál kell leszállni de nekem arra felé minden elágazó olyan egyforma. Arra emlékeztem, hogy mire a táblát meglátom késő felállni jelezni, főleg három gyerekkel nem lehet csak úgy fölpattanni. Szóval emberek itt a XXI. század és a fejlődés!
Az izgalmak a leszállással nem érnek véget, a faluig 25-30 perc séta. Sétálunk, időnként Maja is lekéretőzik ezzel alaposan lelassítja a haladást de végül is hova siessünk. Ádám vezeti a csapatot időnként utána ordítok, ha eltűnni készül a horizonton. Az egyik ilyen alkalommal Mikit küldtem utána, azzal, hogy várjanak meg. Miki odaér és kiabál vissza:
- Pisini ke!
- Intézd el! - nem szeretem de itt vagyunk a semmi közepén, mi történik ha a négy éves az árokba pisil? Legalább egy helyben marad amíg odaérek Majával. Ádám is kedvet kap, sorfalat állnak letolt gatyával a diófák között. Autó szerintem szökő évente egyszer jár arra de természetesen most pont az van tehát pont akkor viharzik el mellettünk.

Maja sokat tanult. Pontosabban valahogy robbanás szerűen fejlődik. Az elmúlt fél évben többször is kísérleteztünk a kanállal egyedül evéssel, a végeredmény: kanál a nappali másik sarkában a kaja kiszórva a tálcára, tányérral ütemesen veri a tálcát, ja és egy falatot sem evett. Nagyjából két hete ismét kezébe adtam a kanalat, aztán elmentem a takarító felszerelésért de mire visszaértem a gyermek eltüntette a tányér tartalmát. Kerestem az etetőszék alatt, semmi, a lány ölében semmi, a falon semmi, a nappali különböző pontjain semmi, némi folt az előkén, némi maszat a pofiján, a kezén ami teljesen normális egy ekkora gyereknél ha épp eszik. Szóval megette, sőt, kért még és azt is megette. És azóta is egyedül eszik kanállal és villával is.
Már teljesen egyedül mászik fölfelé mindenhol, fölmászott egy olyan létrára amivel a festők szoktak lépkedni. Játszótéri mászóka nem akadály.
Saját magát "baba"-ként emlegeti és nagyon örül ha fényképen fedezi fel magát. Egyre többször integet és pápát mond érkezéskor és távozáskor.
Van kedvenc mesekönyve amit szépen lapozgat.
Tud árulkodni. Ádám valamit csinált vele, hozzám rohant majd Ádámra mutogatva hadarta a bánatát.

Miki szülinapjára zebra sütit csináltam a recept szerint egyszerű. Nem kell sütni, na ez az a kategória amibe már többször is belefutottam. Technikailag tényleg nem nehéz de ezt a csokis masszát nyújtogassa a jegesmedve. Most egyszer megcsináltam mert nem akartam félbe hagyni de már közbe megmondtam, hogy akármilyen finom lesz SOHA többet nem állok neki. Tényleg nagyon mutatós, sőt pont olyan lett az enyém is mint a fényképen, finom is lett de annyira nem, hogy még egyszer nekiálljak. Nekem ez egyáltalán nem egyszerű süti. Inkább sütök piskótát, kuglófot, croassant, bármit amit tényleg sütni kell. Azok a nekem való receptek.

Írok valami frisset is. Ma itt volt a mamám, Ádámot palacsinta evéssel fenyegette majd elhurcolta. Most pár napig csökkentett létszámmal működünk.

2012.07.31.

Most pedig megpróbálom összeszedni mivel is töltjük a napjaink. A játszót sosem szerettem de a gyereknek kell a levegő, meg a szabadság, szóval időről időre összeszedem őket szellőztetés céljából. Többnyire jól ment a dolog de nagyjából két hete vettem észre, hogy amint odaérünk a fiaim összeverődnek egy csoportba és ténferegnek. A biciklik valahol fekszenek porosodnak, a mászókát, csúszdát kerülik mintha kaktuszból lenne, a labda csak addig érdekes amíg össze lehet veszni ki vigye el a játszóig. Miki szeretne hintázni de Maja miatt erre korlátozott a lehetőség, hintáztatás közben Maja után kell szaladnom ha szökni készül, ha csúszdázni akar keresztül kell mennie egy 8 centi széles pallón amit nem 1,5 éveseknek terveztek, szóval azon a szakaszon fognom kell, el kell kapnom ha bemászik a hinta hatósugarába stb. Szóval a fiaim unottan lődörögnek a játszón, hiába biztatom őket, hogy most aztán lehet kergetőzni, szirénázni, ugrálni stb, kis idő múlva kórusban nyivákolnak és haza akarnak menni. Itthon pedig kezdődik a föl-le futkosás a csilláron lógás, egymás nyúzása, szirénázás és minden más ami tilos.
Tehát ezért fölösleges elmászni a játszóig. Aztán elmentünk a mamákhoz. Nekik van kertjük és ott csupa nagyon izgi dolgot lehet csinálni. Lehet sarat dagasztani, pancsolni, locsolni, pipit kergetni, természetesen szabad ordítani, visítani, szaladgálni a szomszéd nem veri a falat. Szóval az utóbbi hetekben többször is megszálltuk a mamákat.
Két hete egyik este csoportosan anyunál aludtunk. Apa leltározott késő éjjel ért haza, másnap korán ment vissza nyitni, szóval annyira nem hiányoztunk itthon. Megfőztem a leltározóknak az ebédet (kb 20 főre), elvitték, mi pedig leléptünk. Számomra a reggel volt a csúcs, szokás szerint korán kelt a kis csapatom és élni kezdtek, mászkálni, reggelit kérni, egyetlen autón összeveszni stb de ezt rajtunk kívül az ég világon senki sem hallotta mert anyunál hallótávolságon belül nincsenek szomszédok, csak fák, meg madarak.
Messzi mamánál találtam egy adag babot, lecsaptam rá mint csibe takonyra, és babfejtés közben feltett lábbal ücsörögtem. Tudjátok mikor ücsörögtem utoljára feltelt lábbal, fényes nappal? Mert én nem. Kicsit később csirkét kergettem, ilyet is valamikor lánykoromban csináltam utoljára, jó móka volt na. Remélem mikor legközelebb megyünk akkor is lesz fejteni való bab.

Néhány kép illusztrációnak:

 
 A szőnyeget felhajtották és az így nyert pályán tologatták Maját aki remekül érezte magát a dobozba.

 Az egyik kedvenc helye

 Pont jó rám

 Hányan férünk el apa pólójában?

 Befogtak hagymát pucolni

2012.07.25.

Bár a tortázás már megvolt, hivatalosan Miki ma 4 éves. Juj de furcsa volt ezt leírni! Hisz még alig pár napja, hogy hazahoztuk azt az apró bömbölő csomagot a kórházból! Aztán nagyjából két hetes lehetett amikor ültem az ágyon ölemben Mikivel, mert csak ott volt hajlandó csöndben maradni, és néztük a pekingi olimpia megnyitóját. Ha jól emlékszem ez az egyetlen olimpiai megnyitó amit láttam, mert nem szoktam figyelemmel kísérni az olimpiát. Most is csak Miki szülinapja miatt figyeltem fel rá, mert eltelt 4 év, az én fiam megnőtt és kezdődik egy újabb olimpia.
A nagy alkalomra összeszedtem pár képet:


2008.07.25. Megérkezett

2009.07.25. Egy éves

2010.

2011.

2012.

2012.07.24./2.

Nem írtam már jó rég óta mert ha ihletem van nincs lehetőségem géphez ülni, mire este a géphez ülök már élni nincs kedvem. Kicsit maga alá temetett a nyár és van egy csomó dolog amiből elegem van. Megpróbálom álcázni a nyafogást.

Mért van az, hogy ...
- Miki mindig mást akar? Ha bent van biciklizni akar, ha kint vagyunk haza akar menni, ha leülünk enni elszaladgál, amúgy egész nap enni akar. Néha az az érzésem a sok "akajok" között levegőt se vesz mert a csacsogástól arra sincs ideje.
- Maja a lábamra áll ami nekem nagyon fájdalmas tud lenni, leveszem, ordítani kezd, visszamászik és ordít tovább pedig nekem fáj?
- Ha Maja épp véletlenül már kerek 10 másodperce játszik valamivel, nélkülem, boldogan, Miki odamegy és elszedi/megpiszkálja így újra ordítani kezd? És ha véletlenül Miki sem zavarja meg Ádám tutira ott terem.
- Mióta meleg van, Miki folyamatosan pulóvert, hosszúnadrágot, sapkát, sálat akar húzni, szánkózni akar menni? Bezzeg ha bejön a hideg úgy kell majd lefogni, hogy ráadjam a pulcsit.
- Mikor azt hiszem Ádám már nagyfiú és ő olyat már nem csinál kiderül de igen? Színezővel, papírokkal, ceruzákkal bevonultak a gyerekszobába, hogy Maja hagyja őket rajzolni. Az asztalon is hagyja őket de már úgy vágytam 10 perc csendre, hogy nem érdekelt. Ajtó becsuk Maja kint boldog nem veszi ki senki a kezéből a játékot, én befejezhetem az ebédet, a fiúk bent csöndben vannak. Tíz perc múlva nyílik az ajtó, az ágy, a fal, a szekrény telerajzolva. Ádám kapott rongyot, radírt és időt a takarításra.
- Hiába igyekszem, hogy a gyereknevelős könyvekben leírt módon mindig minden helyzetben megőrizzem a türelmem és nyugalmam (mert a gyerek minket másol) és sokadszorra is szépen kérjem, hogy ne rúgjon bele a testvérébe, ne vegye el tőle, menjen kezet mosni stb.stb. de igen, van amikor elfogy a cérnám és kiabálok, sőt szoktam fenyegetőzni szájon vágással is. Mentségemre ezt ritkán teszem és tényleg akkor amikor már a vége utáni percekben járok. Viszont a következetességben hiszek és ha már beígértem, és még mindig nem kapom meg az eredményt, meg is teszem. Természetesen utána utálom magam érte és megfogadom, hogy soha többet. Erre azt kapom vissza, hogy ha egymás között gondjuk van (sokszor van gondjuk) akkor rögtön kiabálnak, ordítoznak és megütik egymást. Mért csak ezt jegyzik meg? Az előtte órákig tartó türelmes kérlelésem mintha nem is lenne.
- Maja felmászik az emeletes ágyra, játszani a fiúkkal. Rövid időn belül Miki sipít: a Maja je akaj jönni!, mindent eldobva rohanok be, az én lányom az ágy közepén ücsörög és eszébe sincs lejönni de ha már meglátott fölpattan és kéretőzik a nyakamba valamint azt hiszi a nap hátralévő részében őt fogom tartogatni. Ezért jól megsértődik amikor lerakom és visszatérek a főzéshez, Maja pedig a fent említett módon a lábamon ácsorog és ordít. De az ebédnek is kész kell lennie mert ha nincs kész időre akkor lázadás van.
- A cipőboltban minden akciós, még a pult és a pénztár gép is (na jó azok talán mégse) kivéve azt az egyetlen meseszép szandit amit kinéztem magamnak és még méret is van belőle?

Végül csak egy költői kérdés:
Tényleg tekintettel kell lennem egy olyan szomszéd nyugalmára aki munkanap délelőtt fél 11-kor az erkélyről ordít a szomszéd kutyára, mert ugat?

2012.07.24.

Rengeteg pótolni valóm van később talán magyarázkodom, most a legfontosabbal kezdeném.

Vasárnap megünnepeltük Miki szülinapját. Igaziból csak holnap lesz a napja de vasárnapra jött ki a legjobban a zsúr. Már hetek (hónapok) óta terveztem a tortát aztán az ünnepelt érdeklődésemre mindössze "pénzes" tortát akart. Ádám kincsesláda tortáján a csokipénzeknek volt a legnagyobb sikere. Nagy nehezen kihúztam még belőle, hogy csokisat szeretne. Egy újabb kincsesládát nem volt kedvem alkotni kerestem b tervet, a készítés közben nem sikerült az eredeti ötlet szóval igyekeztem kihozni a romokból a legjobbat. Mikit csak a pénzek érdekelték (pont ahogy számítottam rá) azoknak nagyon örült, a tortából alig evett.

Az ünnepelt

Fújás

Támadás

Az ajándék (sajnos kipróbálás után 10 percig volt hajlandó működni, remélem kicserélik)

Tortaevés

Szerintetek ki volt maszatosabb a végére?

Te is Majára tippeltél?

2012.07.11./2.

Friss hírek gyorsan:
- Levágtam Maja haját. Meglepően jól viselte, sőt szépen hagyott ügyködni, csak egyszer mozdult meg, amikor elöl vágtam.

Előtte

Utána. Sajnos annyira ferde lett, hogy csak ennyire lenyiszálva sikerült kijavítanom. Két hét múlva már rendben lesz.

Hátul jobban sikerült, arra büszke vagyok.

- Egyedül kanállal ette a fagyit

2012.07.11.

Képzeljétek ma reggelre sikerült a lakást 26 fokosra hűteni, sőt egy szépségesen szürke felhő egy kis záport is hozott. Ooooooooolyan jó volt! Persze ez már csak emlék ismét süt a nap az esőnek semmi nyoma. Pedig Miki nagyon szeretett volna kimenni tócsázni de egy értékelhető tócsára nem futotta a felhő erejéből.
Egyébként emlékeim szerint valamikor gyerekkoromban volt ilyen nagyon hosszú időn keresztül meleg. Lassan egy hete álmaim netovábbja egy balatoni nyaraló. Nem túl divatos tulajdonságom de én szeretem a Balatont. Gyerekként szinte az egész déli partot végig nyaraltam, sok szép emlékem van. Ha nyernék a lottón (nem lottózom) első dolgom lenne beszerezni egy nyaralót, májustól szeptember végig ott tanyáznék. De megfordult a fejemben az is, hogy örökbe fogadnánk egy balatoni nagyit és nyáron rászabadulnánk családilag. :-DDD
Asssszem tényleg agyamra ment a meleg és a nyári szünetből is elegem van kissé. Miki reggel kinyitja a szemét és rögtön a száját is (de megesik néha fordítva történik) és kezdődik a vinnyogás játszótérre akar menni, biciklizni akar, fürdeni akar, fagyit akar, rajzolni akar, vágni akar, toronyórát lánccal akar és még alig múlt 6 óra. Amikor Ádám is felkel színesedik a vinnyogás a Mikiiiiii ... kezdetű mondatokkal. Maja nagyjából 9 körül kezd vergődni de ha lerakom aludni egy óra múlva felébred és este 5-ig nem hajlandó újra álmosodni. Ha kimegyünk a játszóra Miki 20 perc múlva haza akar jönni és a hátralévő időben 10 percenként ezért vinnyog. Ha az első órát sikerül túlélni akkor kezdik el feltalálni magukat addigra Maja kezdi el unni magát. Ha alkotós programot csinálok két percenként elszaladgálnak, nem köti le őket a végeredményt pillanatok alatt cafatokra szedik. Amúgy sem lételemem az alkotás de ha örömet sem sikerül vele szerezni a maradék kedvem is elmegy. És unom, hogy folyamatosan nekem kell kitalálnom valami csudaizgi programot amit mindenki élvez (az utóbbi még alig alig sikerült). Elfogytak az ötleteim.

Tegnap jó volt. Elmentünk anyuhoz, bográcsoztunk, a gyerekek pancsoltak, hintáztak, sarat dagasztottak. A fiúk kicsit ritkábban civakodtak, Maja kapott egy kölcsön alsót és gyakorolta a pelenkamentes életet. Szóval jó volt. Jól el is fáradtak. Miki elsumákolta a szundit ami nem katasztrófa de Maját is felébresztette. Este fél 8-kor már aludt, szerintem a mese végét már nem hallotta. Ééééééés - dobpergés - ma reggel 7 után kelt fel. Szerintem még soha nem aludt ilyen sokáig.
 
 Indulás előtt kaptak "tetoválást"

Mire jó egy dézsa?

Aztán a fiúk elmenetek sarazni Maja pedig így örült, hogy egyedül maradt.

Megpróbált bemászni a hintába, nagyon kitartó volt.

2012.07.07.

Rettenetesen meleg van. Két napja már a lakásban is minden mindegy. Éjszaka sikerül kicsit lehűteni de délutánra felmelegszik és 30-31 fok van. Valaki küldjön egy kis vihart!

Azért van néhány dicsekedni valóm. Aszfalt krétát gyártottam. Az ötletet ITT találtam. A megvalósítás tényleg borzasztó egyszerű volt. A miénk két napot és két éjszakát száradt sajnos a közepe még mindig pempős volt de ez már csak a játszótéren a kicsomagolásnál derült ki. Fennakadást nem okozott kb fél óra alatt mindet szétkenték az aszfalton. Kivételesen bezzeganya módjára előrelátó voltam és vittem vizet kézmosáshoz, így alkotás után mindenkit nagyjából lemostam.

Aranyköpés Mikitől:
Döjög a villám.

Lássuk mi volt még. Beszereztünk egy új medencét.

Maja aktívan segített felfújni
A fiúknak tetoválást ígértem, Ádám Villám McQueent kért. A karja kb 5 centi széles, én nem vagyok sem grafikus, sem tetoválóművész, a végeredmény így nézett ki és a megrendelő nagyon elégedett volt vele:

Alkotás közben bevetettem némi marketing trükköt és bizonygattam, hogy ő most majd nagyon gyorsan fog tudni futni.
Miki sokáig csak kéket akart. És nem értette mi a problémám a rendelésével.
 
Aztán megszületett: kék kamion. Kért még rá fehéret így lett egy mirelit szállító kamion.

A festék még alig száradt meg mikor bemásztak a medencébe és lemosták a művem. Van még festék.
 
 Nézzétek mit kaptam, pont passzol a kedvenc ruhámhoz.

Ma kirándulni mentünk, mert ugye nyár van és kell valami élmény a gyereknek ha már nyaralni menni nem tudunk. Szóval felmálháztunk és nekivágtunk.

Tudjátok mit, egy darabig mondjuk úgy 18 éves korukig nem megyek a játszónál messzebb. Én tényleg türelmes ember vagyok de mikor 3 óra múlva még mindig csak a vinnyogás ment elszakadt a cérnám és kilátásba helyeztem a szájonvágást a hova megyünk, hol a busz, menjünk haza típusú mondatokért.
Indulás előtt elmondtuk hova megyünk, mivel megyünk, mit fogunk csinálni kétszer mert az egyik mindig lemarad az info osztásról. Indulás után is elmondtuk kb háromszor, aztán útközben fogalmam sincs hányszor. Megérkeztünk, tömegre számítottam a Mecsek népszerű kirándulóhely, sehol senki. Elengedtük őket a tök üres játszón. Nagyjából 3 perc után kezdődött a vinnyogás: kérek kiflit, kérek inni, hintázni akarok, csúszdázni akarok, mikor megyünk haza. A kiflit összerágták, nem ették meg, a hintáig nem akart elmenni egyedül, az ügyességi játék akkor lett érdekes amikor én is végig mentem rajta de abban a pillanatban fürtökben lógtak rajta és azon vinnyogtak ki legyen az első.
Akkor megint összeszedtük őket, hogy irány haza. Nyíl egyenes ösvény az erdőben, egyetlen, sehol egy elágazás. Ismét kedvenc kérdésünk 5 percen belül tízszer hova megyünk? TÖNKREEEEEE!!! Gondoltam kéne valamit énekelni az majd eltereli a figyelmüket, nem énekeltek. Mutogattam a fákat, az erdőszagot, nem érdekelte őket. Apa megállt fényképezni, Ádám kis híján sírógörcsöt kapott, hogy apa mért nem jön, ismétlem nyíl egyenes ösvényen voltunk, előre hátra elláttunk nagyjából 20 métert. Aztán a huszadik mért erre megyünk, menjünk haza kombinációnál kiborultam. Mi a fenének másszam meg a Mecseket ha az ottani játszótér 3 percig érdekes? A közeli játszóra sem egyszerű kicuccolni két biciklit és három gyereket de az út csak öt perc és már sikerül békében eltöltenünk akár 2-2,5 órát is.

 Turistás kép

Ez a pörgős izé volt a legnépszerűbb, ezzel sikerült 5 egész percig játszani.

Majának itt is a csúszda tetszett

2012.07.03.

Az elmúlt napokban ügyintéztem, Maja pedig kénytelen volt velem jönni. Hihetetlen mennyire nem hajlandó gyalogolni, szóval küzdünk, én győzködöm a gyaloglás hasznosságáról ő pedig folyamatosan próbálkozik felkéretőzni. Tegnap is a szokásos játékunkkal voltunk elfoglalva mikor egy csaj haladt el mellettünk:
- Jaj de édes, mint egy játékbaba! - olyan 3 hónapos korában nézték utoljára játékbabának.
Rögtön utána egy hittérítőbe botlottunk aki a szokásos széles mosollyal egy kis olvasnivalót kínált. Elvettem, megköszöntem és gyorsan tovább mentem (ez a módszer régóta beválik). Szeretek olvasni, mióta megtanultam minden utamba kerülő betűt elolvasok akkor is ha nem értem. Szóval most is elolvastam a füzet címét: VIGASZ A DEPRESSZIÓBAN. Megdöbbentem. Azt hittem jól palástolom a depressziómat de ezek szerint mégsem és egy idegen mindig másképp lát mint akik ismernek.


 Amíg főztem Maja művelődött.

 Segített julist kipakolni.

 Ezt én alkottam és nagyon büszke vagyok rá.
 
 Kakukk tojás de meg kell mutatnom: Miki fázott. Az erkélyen bámulták a szúnyogirtó repülőt kb 35 fok lehetett.

2012.07.02.

Maja pont ma már 1,5 éve családunk tagja. Összegyűjtöttem pár újdonságot róla.
Az elmúlt hónapban megtanult létrára mászni, csúszdázni, a színes karikát felfűzi a rúdra (ezt csak egyszer mutattam meg neki). Épp két rágó fogat növeszt, valószínűleg ez is oka a két hete tartó délutáni nyűglődésnek. Az egész család körülötte ugrál ő pedig csak bömböl és semmi sem jó. Rájött, hogy nem szeret gyalogolni, leteszem, majd elém áll feltartott kézzel és nyöszörög. Ha a gyaloglást elkerülheti még a babakocsiban is hajlandó ücsörögni bár nem túl boldog tőle.
Kommunikáció területén igazi "ugrás" történt, szatyorral/táskával felszerelkezve elindul az előszobába közben mindenkinek integet és pá-pá-t mond. Ha kérem cicát mond, ez így hangzik Majául: ccccssssz de következetesen csak a cica szó után vagy ha cicára mutogat akkor használja. Kis eredmény de ezek már tudatosak.
Itt a nyár, igazi pelus elhagyós idő van, szóval úgy döntöttem Majának bemutatom a bilit. Előkotortam és most a szobában lakik. Nem, még nem bilizünk csak azt szeretném ha a tárggyal ismerkedne, megszokná, hogy ilyenünk is van. Ezzel teljesen jól haladunk, meglátta és rögtön ráült, természetesen fordítva és pelenkástul de nem ez a lényeg.

Egyéb híreinkben: meleg van. Mondtam valakinek újat? A fiúk a mamámnál raboskodnak még szerdáig, mi Majával lassan beköltözünk a fürdőkádba. Már annyira meleg van, hogy az erkélyre se merem kirakni pancsolni.