2013.05.16.

Most nem pótolok, hanem úgy döntöttem magamról írok. Munkát keresek (megint/mindig?). És most leírom az álommelóm feltételeit. Mert ez az én naplóm és ide azt írok amit akarok.
- Tehát a legfontosabb a munkaidő 4 órás legyen ezt pedig valamikor 8 és 16 között szeretném letudni. Hétvége nem gond akkor a mamák is jobban bevethetők de hét közben szeretném őket én vinni és hozni az intézményekből ahogy eddig is.
- Hogy mit dolgoznék az mindegy, ha a munkaidő problémám megoldható én bármit megcsinálok, megtanulok amire tanult vagy egyéb képességeim alapján alkalmasnak tartanak.
- Természetesen ha lehetne válogatni szívesen dolgoznék ügyfélszolgálaton, szépségszalonba recepciósként, otthon érezném magam gyerekek között, oviban dadusként, régi vágyam a rendezvényszervezés, tudom, hogy a nagy pénz az esküvőkben van de most már jobban érdekel a gyerekzsúr szervezés, valamint szintén régi álmom stílus tanácsadónak (stilyst ha úgy jobban tetszik) tanulni, mostanság érdekel a fejlesztő pedagógia, gyerekpszichológia, Waldorf pedagógia is.
- És, hogy mért nem? Mert sokéve vagyok itthon a munkáltatók szeretik azt hinni, közben analfabéta lettem. Kicsi gyerekeim vannak ami a munkáltató számára azt jelenti sokat leszek táppénzen. Nincs diplomám ezért nem hiszik el, hogy képes lennék ellátni egy recepciót vagy bármilyen irodai munkát. Tanulnék de addig hova teszem a gyerekeket és főleg miből fizetem az iskolát. Lakáshitel mellett a diákhitel nem kivitelezhető. Mért nem állok a saját lábamra pl: rendezvényszervezőként? Nincs induló tőke, nincs megbízó aki referencia munka nélkül elhiszi, hogy képes vagyok rá. Adózni akkor is kell ha egész hónapban nincs munkám. ÁNTSZ engedély nélkül egy tál saját sütésű pogácsát se vihetek a zsúrasztalra. Nyuszi vagyok és nincs energiám magam kitaposni az ösvényt. Valamint úgy érzem hiába dolgoznék saját vállalkozásba még nagyobb rabszolga lennék mint egy eljárós munkahelyen. Számomra az önmegvalósítás és a család nem megy együtt. A nap mindig 24 órából áll és hiszem, hogy ha karriert akarnék építeni azt az időt a családomtól kéne elvennem. Nekem ez nem megy én 24 órában anya vagyok. Talán ha már Maja is iskolás lesz és vele is elkezdődik az elengedés folyamata akkor beiratkozom az egyetemre és pszichológus leszek. Ez is régi vágyam, az emberi elme. Ha ma érettségiznék, pszichológia irányába mennék tovább.
Tényleg bennem van a hiba akkor amikor olyan munkát szeretnék ami mellett a családom nem esik szét? Mért érzem azt, hogy az én végzettségemmel csak a látástól vakulásig-minimálbérért munka az elérhető, sőt ha ilyesmit sikerülne találnom már örömömben csapkodnom kéne a seggem a földhöz? Bocs de nem azért vállaltam három gyereket, hogy amíg dolgozom a fényképemet bámulják.

Más.
Van egy sorozat: Hetedik mennyország. Szeretem nézni és kész, nem fogok mentegetőzni miatta. Hiába csak egy sorozat akkor is találok benne olyan dolgokat amit igenis követendőnek tartok. Igyekszem jól bevésni az emlékezetembe, hogy amikor eljön az idő hasznosítani tudjam.
Aztán tetszik az is, hogy ott mindig nagy a nyüzsgés (a főszereplő családnak hét gyereke van) jönnek mennek a gyerekek és az ő barátaik. Ebben a házban mindig mindenkit szívesen látnak. Nagyon szeretném ha pár év múlva a mi otthonunk is olyan hely lenne ahova a gyerekeim hazahordják a barátaikat pusztán azért mert itt jól érzik magukat. Psssszt nem mellesleg továbbra is szem előtt lennének. Bocs de inkább élek gyerekzsivajban minthogy a gyerekeim suli után plázába/akárhol lógjanak.