2013.05.29.

Maja bárányhimlős. Túl lesz rajta, szerencsére még kicsi, nem fog rá emlékezni és egy életre védett lesz, ez majdani unokáim szempontjából is fontos. De hogy én hogy fogom túlélni a ma délutánt és a következő napokat azt még nem tudom. Vasárnap fedeztem fel az első pöttyöket, hétfő reggelre a gyanú bizonyossággá vált. Bátran vágtam neki a hétnek, a fiúk nagyon simán viselték se láz se vakarózás, csak pöttyösek voltak. Maja tegnap óta csak az ölemben ücsörögve hajlandó létezni, napja nagy részét ordítással tölti és tegnap este óta láza is van. Ha Maja véletlenül nem ordít akkor a fiúk veszekednek. Igen, ők is itthon vannak, ugyanis pötyivel nem tudom őket oviba vinni. Apa reggel 5-kor elhúz itthonról az ovi 6-kor nyit assszem világos, hogy olyan korán mégsem rakhatja be őket az udvarra. Hétfőn hosszús volt ami azt jelenti 8 után ér haza. Tegnap délután 5 után ért haza, az ovi 5-kor zár. Szóval itthon vannak, ők is szobafogságra ítélve. Óránként biciklizni akarnak menni és bár hibátlanul vissza tudják mondani, hogy Maja bárányhimlős és nem mehet ki, nem értik. Marad tehát nekik az itthoni unatkozás ami abban nyilvánul meg, hogy Miki rendszeresen garázdálkodik a hűtő tetején, túrja a szekrényeimet, zaklatja a nyomtatót, apa biciklis lámpáját és kilométer óráját, tegnap a fürdőbe hagytam fogat mosni mire visszaértem apa borotváját rejtette vissza a helyére csakhogy "borotválkozás" közben megvágta magát, azóta két szája van pedig egy is bőven elég. Fél óránként összevesznek valami létfontosságú dolgon, pl: ki rakja vissza a vállfát, Ádám rendszerint veszít és fejhangon visít. Két hasonló tevékenység között a lakásban föl-alá futkosnak, ágyról ugrálnak le, a szétszórt játékokban hasra esnek és kezdődik megint a visítás, Maja ágyát dúlják fel, a ruhásszekrényükből az utolsó zokniig mindent kirámoltak, még a polcokat(!) is. Oké visszapakoltak de a csak a polcok kerültek az eredi helyükre. Gyűjtöm a lelkierőt a rendrakáshoz. Én erőforrásaim végét járom, (éjjel 3 órát aludtam 17 részletben) bár szívesen ücsörgök pötyivel az ölemben a kanapén naphosszat, még akkor is ha ordít és folyamatosan fetreng ezért gyakran el kell kapnom mielőtt leröpülne az ágyról és ha véletlenül már három másodperce nem mozdult akkor inni kér amihez mindkettőnknek föl kell állni és kimenni a konyhába, majd visszaérve kezdi elölről a vergődést. A fiúk "figyelj rám" akcióival már nincs kapacitásom foglalkozni. Nem, bocs egyszerűen egy apró sárkánnyal az ölemben nem tudok két energiabombát lefoglalni ücsörgős játékkal. Amúgy sem erősségük az egy helyben ülés és szerinted mennyire van kedvük úgy társasozni/kártyázni/dominózni/színezni, hogy valaki fél percenként beletenyerel, elcsórja, szétrágja? Pillanatnyilag nagyon örülök, hogy nem lesz több bárányhimlős gyerekem.