2013.05.09.

Most csak címszavakban a legfontosabbak
- Maja tegnap bilibe kakilt
- Ma már bugyiba mentünk le a játszóra, szólt, pisilt és száraz bugyival jöttünk haza
- Maja képes a hintába ülve hajtani magát
- Ádámnak megcsináltattuk a diákigazolvány kérő lapját, kifejezetten jó képet csináltak róla

Akkor most kiszínezem.

Az első bilibe kakilással Maja apát jutalmazta aki felhasználva a modern technikát rögtön megörökítette a produkciót és ezzel vártak amikor hazaértem. Jól van na, nagyon örült, megmutatta a bizonyítékot, azért előhívatni nem fogjuk.

Egyik nap Maja jött hozzám a játszón:
- Kaka, kaka, kaka ... - vagyis pisilni kell. Akkor még pelus volt rajta és mivel egy játszón viszonylag körülményes a visszaöltözés nem rajongtam a vetkőzés gondolatáért. Másnap viszont bugyiba mentünk játszóra. Maja ismét jött szólt, Miki is csatlakozott hozzánk amikor elvonultunk egy fához. Miki pisilt, Maja nem, igaz nagyon furcsa volt neki, hogy én tartom és sehol a bili. A következő alkalommal már sikerült az akció, jól megdicsértem.
Ezen felbátorodva tegnap az oviba és később a boltba is bugyiba mentünk.
Sőt a héten egyik nap pelus nélkül aludt, mert még ebéd előtt elaludt apa ölébe, ő pedig csak berakta az ágyba. Másfél óra múlva szárazon ébredt.

Maja nagyon szeret a nagyoknak való hintába beülni. Én annyira nem rajongok érte mert még Miki is gyakran nem kapaszkodik rendesen és arccal a homokba landol. De Maja látja, hogy Ádám ott hintázik és ő is ott akar. Hol máshol? Szóval beültetem és amennyire lehet közel maradok. Mert elzavar ám! Nem foghatom sem őt sem a hintát, csak amikor nyújtózik, hogy ki akar szállni. Szóval az egyik alkalommal rájött, ha ringatja magát mozog a hinta. Percekig elszórakoztatta vele magát.

Hétvégén apa leszedte Miki biciklijéről a mankó kerekeket azóta nagyon boldog és jobban szeret biciklizni mint előtte. A járdán közlekedés még nem tökéletes de ha nem mondtam volna még (elégszer) mifelénk nagyon döcögős járdák vannak, ami nincs szétfagyva, összefoltozva azon 5-10 méterenként vízelvezető árok van ami pont klasszul megdobja a bicikli kereket. Maját motorral nem is engedem közlekedni rajta mert ráadásul lejt és rendszeres távolságokra útkereszteződések vannak. Valahogy nincs kedvem a kezdő motoros lányomat 3 méterenként összeszedni az árokból.

Csütörtökön Ádám szabadnapot kapott és elmentünk elintézni a diákigazolványhoz az igénylő lapot. Mókásan indult a dolog. Az iskolától megkaptam az instrukciókat, hogy mit vigyek magammal, meg minden hasznos infót, valamint azt, leírom a nevét, ezt figyeld: Nemzeti Egységes Kártyarendszer adatlapot kell kiállíttatnom a gyereknek. Azt tudtam, hogy ez a diákigazolványhoz kell de én egyszerű földi halandó azt hittem ez valami plusz papír a hadművelethez. Ádám sulijába anyu intézi a diákigazolványokat és emlékeztem milyen adatlapot kell kitölteni az igényléshez. Hát most már nem. El kell slattyogni, természetesen gyerekkel az okmányirodába ahol azt a kacifántos nevű papírt kiállítják. A művelet pont úgy néz ki mint a személyi igénylés, fotót is ott készítenek róla és rögtön rákerül az adatlapra. Ez pontosan az a típusú kép amikor az ember úgy néz ki rajta mint akit rabosítottak csak épp az arca alatt nincs szám. Fogalmam sincs, hogy sikerült de Ádámról kifejezetten jó képet csináltak. Beült a megfelelő helyre, meggondolatlanul azt mondtam neki, hogy mosolyogjon, aztán eszembe jutott, nem biztos, hogy évekig a vámpíros mosolyát szeretné bámulni az igazolványon. De nem mosolygott, továbbra is riadt őz arccal bámult a kamerába. Szóval most ez a hosszú nevű papír az amit régen diákigazolvány igénylő lapnak hívtak. Az okmányiroda állítja ki de az iskola küldi tovább, hogy majd egyszer igazolvány legyen belőle. Gyerekem meg tűkön ülve várja a kártyáját. Ajánlom nekik, hogy szeptemberre kész legyen.
Az akció után elmentünk fagyizni, pontosabban csak Ádám fagyizott, a déditől kapott pénzén vett magának egy gombóc csoki fagyit.
Én ismét kiszámoltam, hogy élmény ide vagy oda a fagyizás nekünk már luxus, 200ft volt egy gombóc, mi öten vagyunk. Gazdaságosabb ha gyártok itthon, vagy veszek vödröset a boltba.
Mire elfogyott a fagyi leértünk a suliba, ott leadtuk a papírokat, megkaptuk az egyen nyakkendőt. Bizony a mi sulinkba ilyen is van, fiúknak nyakkendő, lányoknak sál.

Múlt héten összevesztem a helikopterrel. Az úgy volt, hogy a helikopter nálunk egészen rendszeres jelenség, nem is szokott fennakadást okozni. A gyerekek ugrálnak az ablakba és integetnek neki. Kivéve múlt héten. Majának kifejezetten nyűgös napja volt a délelőtt nagy részét földön fetrengős ordítással töltötte ha fölvettem bántalmazott, kicsúszott a kezeimből és főleg ordított tovább. Ha próbáltam valamivel elterelni a figyelmét kiverte a kezemből és ordított tovább. Szóval alig vártam az ebédet és főleg az utána következő szundit. Még alig aludt a lány 1,5 órája amikor jött a helikopter, olyan de olyan hangos volt, mint még soha mióta itt lakunk. Maja visítva riadt föl. Bementem mellé feküdtem simogattam közben érkezett egy mentőautó aki a szokott helyen nem kapcsolta le a szirénát ezért a szomszéd kutya vonyítani kezdett. Klassz volt, tényleg. Ja és csukva volt az ablak. Maja megnyugodott, kiosontam a szobából és vártam. A baj ott kezdődött, hogy a helikopternek el is kellett menni. Fél óra múlva indult ismét iszonyú hangos volt és Maja ismét visított és a délután hátralevő részét is nyűgösködéssel töltötte. Tudjátok szívesen megdobáltam volna a helikoptert vattacukorral csak pont nem volt készleten.