Csak még gyorsan egy utolsót augusztusban.
Tankönyvek, füzetek becsomagolva, tornazsák összerakva, egyéb bigyók összekészítve, ünneplő ruha menetkész, ovis cucc összekészítve, jelek felvasalva. Ádám számolgatja mennyit kell aludnia az iskoláig (én is számolom), Miki folyamatosan suliba akar menni, Maja pedig oviba. Ádám nyáron betanulta az iskolája nevét, az osztálya számát és a tanárnénije nevét. Lassan megszokja, hogy nem lesz jele, bár a fontosabb dolgokra, mint táska, tornacucc, még raktam helikoptert, szerintem az első hetekben mindenki életét megkönnyíti.
Két hete szülői összefogással kifestettük a termüket, kitakarítottuk. Az új függöny már a varrónőnél van.
2013. augusztus 31., szombat
2013. augusztus 24., szombat
2013.08.24.
Még mindig egy egész hét vissza van a nyárból. Lécccci, lécccci valaki engedjen el szabadságra egy egész hétre EGYEDÜL!
Ma éjjel fél 2-kor nyuszika úgy döntött kialudta magát és magától értetődőnek vette, hogy ezzel én is így vagyok. Átlagosan 10 percenként - pont mikor épp visszaaludtam volna* - jött egy "ana deje!". Fél 5-ig megivott vagy egy hektó liter vizet, pisilt is, feküdt az ágy minden sarkában, betakartatta magát a bent lévő takarók összes lehetséges kombinációjával, rugdosta kicsit az ágy szélét, bömbölt, az alvás melletti érvelésemet leszarta, engedélyeztem az ébrenlétet amennyiben csöndben csinálja, leszarta, 4 óra felé elszakadt a cérnám, kivittem a fürdőbe és megmostam hideg vízzel az arcát utána kerek fél órát csöndben volt de közben apának kellett fölkelnie, szinte meleg váltásban Miki fészkelte be magát a helyére. Már ismét majdnem elaludtam mikor újabb "ana deje!", megint inni kért, bevittem és megfenyegettem, ha még egy pisszenést hallok tőle, ismét megyünk arcot mosni. Utána csönd lett egészen fél 8-ig. Miki elég sokáig csöndben feküdt mellettem, sőt az ágyban ülve csöndben elfoglalta magát, én félkómában heverésztem mellette. Amikor felkeltem, kiderült azért volt ez a nagy csönd mert két csokit is kicsórt a hűtőből és felfalta.
* Bizonyos korokban az aludni nem hagyást kínzásként alkalmazták - sőt szerintem még vannak helyek ahol most is használják - szóval 4 körül már kész lettem volna bevallani, hogy atombombát építek a spájzba csak aludhassak végre egy kicsit.
Miki valahol fölszedte a hülyézést, ha rájön akkor percekig csak így kommunikál minden és mindenki akire épp ránéz az hülye és természetesen minél jobban tiltom annál inkább csinálja. Pedig aztán próbálkoztam elmagyarázni, hogy butaságot beszél és blablabla nem szabad, tojt rá, sőt kiszagolta, hogy ez nekem nem tetszik és mint említettem annál jobban csinálja. Próbáltam megbüntetni érte, nem hatotta meg. Ha ráhagyom akkor Ádám jön fejhangon visítva, hogy Miki lehülyézte. Ádámnak magyaráztam, hogy ne figyeljen rá, Miki butaságot beszél blabla majd abba hagyja. Erre ki kezd hülyézni? Igen, az elvileg nem beszélő Maja. Teljesen tisztán és érthetően hülyézik. Sőt már mondatba rakja össze: "Miki hülye beszé(l)". Tudjátok ezekről szívesen beszélnék Vekerdy doktorral. Mert itthon még csak csak ráhagyom, elhallgatom de mikor a pénztárnál sorban állás közben megy a hülyézés akkor bizony gyakran fohászkodom türelemért mert ha erőért tenném lehet helyben agyon csapnám valamelyiket.
Ja és félreértés ne essék a fent említett módszerek mindegyikét következetesen hetekig alkalmaztam, bízva a sikerben és mikor nem lett jobb akkor váltottam. Amikor készült a mamáékkal pecatúrára napokig beszéltünk róla, hogy ezt a rossz szokását elviszi és bedobja a tóba, mert ő már ősztől nagycsoportos lesz (marketing szöveg) és a nagyfiúk nem beszélnek butaságokat. Imádta az ötletet, ezzel búcsúzott, aztán mégis hazahozta a hülyézést. Persze, hogy számon kértem. Halál komolyan előadta, hogy azért hozta haza mert ő szeret hülyézni. És most? Az én tudományom megállt.
Pár hete említettem, hogy amerikai nevelős műsort néztem. Abba találtam egy büntetős technikát, a gyerek kap 3 percet, hogy lenyugodjon (nyugisarok) de csak akkor indul a 3 perc ha nyugton ül. Kipróbáltam, alkalmazom, általában egy óra alatt szokták leülni a 3 perces büntijüket és egyenlőre semmi csodáról nem számolhatok be. Miki pont ugyanúgy szarik rá mint az összes többi eddig próbált büntetésre. A hideg zuhanyért már önként jelentkezik. Sőt szól, hogy indíthatom az órát majd 10 másodperc múlva lelép a büntihelyről.
Az idei nyár slágere a bevásárló kocsi. Minden alakalommal már itthon összevesznek, ki viszi a kocsipénzt, ki választ kocsit (ez két feladat és ők hárman vannak). Amikor odaérünk újra összevesznek, aztán azon, hogy ki hova csimpaszkodik, végül mindenki tolni akarja, természetesen Majástul. Párszor megengedtem amikor egy fiú volt velem, mert a gyerekkel éreztetni kell, hogy bízunk benne. Na de egyik sem látja merre megy, Ádám próbálkozik és többnyire boldogul de őt Maja piszkálja és ez kihat a koncentrációra. Miki lehajtja a fejét és teljes gázzal futni kezd a világ többi része pedig ugorjon félre ahogy akar. A vásárlás végeztével pedig ismét összevesznek ki tolja vissza a kocsit. Igazán feltalálhatnák már a hazagyalogló kenyeret.
Új kedvenc elfoglaltságuk a sport közvetítés. Mindegy milyen sport, úszás, bicikli, technikai sportok, elé ülnek leosztják kit melyik sportoló alakít vagy ki melyik járművel van és folyamatosan közvetítenek amíg Maja el nem kapcsolja és kezdődik a vinnyogás.
Csináltunk hippis programot is. Pár hete egy iszonyatosan hosszú és forró időszak után bejött az időjósoknak a hidegfront. Esőt is hozott. Az ablakból egészen ígéretesnek tűnt az összes gyereket felöltöztettem fürdőnaciba és mezitláb lementünk a játszóra megázni. A fiúk hamar feltalálták magukat, Maja haza akart menni aztán kiegyezett azzal, hogy felvettem. Az eső viszont épp csak esett és arra volt jó, hogy a kicsit vizes bőrükre homokpanír kerüljön. Hazafelé a parkolóba szaladtak egy kört és belemásztak minden tócsába, ez tök jó játék volt de pillanatok alatt hárman négyfelé szaladtak, én pedig kifejezetten rosszul tűröm ha kimásznak a látószögemből, valamint ez egy parkoló, ami elsősorban az autóké és egy cikázva futkosó gyerek bizony veszély forrás. Szóval nagy nehezen összetereltem őket és hazamentünk.
Ma éjjel fél 2-kor nyuszika úgy döntött kialudta magát és magától értetődőnek vette, hogy ezzel én is így vagyok. Átlagosan 10 percenként - pont mikor épp visszaaludtam volna* - jött egy "ana deje!". Fél 5-ig megivott vagy egy hektó liter vizet, pisilt is, feküdt az ágy minden sarkában, betakartatta magát a bent lévő takarók összes lehetséges kombinációjával, rugdosta kicsit az ágy szélét, bömbölt, az alvás melletti érvelésemet leszarta, engedélyeztem az ébrenlétet amennyiben csöndben csinálja, leszarta, 4 óra felé elszakadt a cérnám, kivittem a fürdőbe és megmostam hideg vízzel az arcát utána kerek fél órát csöndben volt de közben apának kellett fölkelnie, szinte meleg váltásban Miki fészkelte be magát a helyére. Már ismét majdnem elaludtam mikor újabb "ana deje!", megint inni kért, bevittem és megfenyegettem, ha még egy pisszenést hallok tőle, ismét megyünk arcot mosni. Utána csönd lett egészen fél 8-ig. Miki elég sokáig csöndben feküdt mellettem, sőt az ágyban ülve csöndben elfoglalta magát, én félkómában heverésztem mellette. Amikor felkeltem, kiderült azért volt ez a nagy csönd mert két csokit is kicsórt a hűtőből és felfalta.
* Bizonyos korokban az aludni nem hagyást kínzásként alkalmazták - sőt szerintem még vannak helyek ahol most is használják - szóval 4 körül már kész lettem volna bevallani, hogy atombombát építek a spájzba csak aludhassak végre egy kicsit.
Miki valahol fölszedte a hülyézést, ha rájön akkor percekig csak így kommunikál minden és mindenki akire épp ránéz az hülye és természetesen minél jobban tiltom annál inkább csinálja. Pedig aztán próbálkoztam elmagyarázni, hogy butaságot beszél és blablabla nem szabad, tojt rá, sőt kiszagolta, hogy ez nekem nem tetszik és mint említettem annál jobban csinálja. Próbáltam megbüntetni érte, nem hatotta meg. Ha ráhagyom akkor Ádám jön fejhangon visítva, hogy Miki lehülyézte. Ádámnak magyaráztam, hogy ne figyeljen rá, Miki butaságot beszél blabla majd abba hagyja. Erre ki kezd hülyézni? Igen, az elvileg nem beszélő Maja. Teljesen tisztán és érthetően hülyézik. Sőt már mondatba rakja össze: "Miki hülye beszé(l)". Tudjátok ezekről szívesen beszélnék Vekerdy doktorral. Mert itthon még csak csak ráhagyom, elhallgatom de mikor a pénztárnál sorban állás közben megy a hülyézés akkor bizony gyakran fohászkodom türelemért mert ha erőért tenném lehet helyben agyon csapnám valamelyiket.
Ja és félreértés ne essék a fent említett módszerek mindegyikét következetesen hetekig alkalmaztam, bízva a sikerben és mikor nem lett jobb akkor váltottam. Amikor készült a mamáékkal pecatúrára napokig beszéltünk róla, hogy ezt a rossz szokását elviszi és bedobja a tóba, mert ő már ősztől nagycsoportos lesz (marketing szöveg) és a nagyfiúk nem beszélnek butaságokat. Imádta az ötletet, ezzel búcsúzott, aztán mégis hazahozta a hülyézést. Persze, hogy számon kértem. Halál komolyan előadta, hogy azért hozta haza mert ő szeret hülyézni. És most? Az én tudományom megállt.
Pár hete említettem, hogy amerikai nevelős műsort néztem. Abba találtam egy büntetős technikát, a gyerek kap 3 percet, hogy lenyugodjon (nyugisarok) de csak akkor indul a 3 perc ha nyugton ül. Kipróbáltam, alkalmazom, általában egy óra alatt szokták leülni a 3 perces büntijüket és egyenlőre semmi csodáról nem számolhatok be. Miki pont ugyanúgy szarik rá mint az összes többi eddig próbált büntetésre. A hideg zuhanyért már önként jelentkezik. Sőt szól, hogy indíthatom az órát majd 10 másodperc múlva lelép a büntihelyről.
Az idei nyár slágere a bevásárló kocsi. Minden alakalommal már itthon összevesznek, ki viszi a kocsipénzt, ki választ kocsit (ez két feladat és ők hárman vannak). Amikor odaérünk újra összevesznek, aztán azon, hogy ki hova csimpaszkodik, végül mindenki tolni akarja, természetesen Majástul. Párszor megengedtem amikor egy fiú volt velem, mert a gyerekkel éreztetni kell, hogy bízunk benne. Na de egyik sem látja merre megy, Ádám próbálkozik és többnyire boldogul de őt Maja piszkálja és ez kihat a koncentrációra. Miki lehajtja a fejét és teljes gázzal futni kezd a világ többi része pedig ugorjon félre ahogy akar. A vásárlás végeztével pedig ismét összevesznek ki tolja vissza a kocsit. Igazán feltalálhatnák már a hazagyalogló kenyeret.
Új kedvenc elfoglaltságuk a sport közvetítés. Mindegy milyen sport, úszás, bicikli, technikai sportok, elé ülnek leosztják kit melyik sportoló alakít vagy ki melyik járművel van és folyamatosan közvetítenek amíg Maja el nem kapcsolja és kezdődik a vinnyogás.
Csináltunk hippis programot is. Pár hete egy iszonyatosan hosszú és forró időszak után bejött az időjósoknak a hidegfront. Esőt is hozott. Az ablakból egészen ígéretesnek tűnt az összes gyereket felöltöztettem fürdőnaciba és mezitláb lementünk a játszóra megázni. A fiúk hamar feltalálták magukat, Maja haza akart menni aztán kiegyezett azzal, hogy felvettem. Az eső viszont épp csak esett és arra volt jó, hogy a kicsit vizes bőrükre homokpanír kerüljön. Hazafelé a parkolóba szaladtak egy kört és belemásztak minden tócsába, ez tök jó játék volt de pillanatok alatt hárman négyfelé szaladtak, én pedig kifejezetten rosszul tűröm ha kimásznak a látószögemből, valamint ez egy parkoló, ami elsősorban az autóké és egy cikázva futkosó gyerek bizony veszély forrás. Szóval nagy nehezen összetereltem őket és hazamentünk.
2013. augusztus 18., vasárnap
2013.08.18.
Nem az én írásom, egyszer régen olvastam és most végre megint megtaláltam, szeretném megörökíteni.
2013. augusztus 15., csütörtök
2013.08.15.
Képek csak úgy
Maja tilosban
Csomagot kapott
Az idei homloksérülés: Miki biciklije megbokrosodott (a sztoriért tekerj lejjebb)
2011. nyár a traktor megakadt a járdaszegélyben és Miki átröpült fölötte
2012. nyár lefejelte a küszöböt
Maja tilosban
Csomagot kapott
Az idei homloksérülés: Miki biciklije megbokrosodott (a sztoriért tekerj lejjebb)
2011. nyár a traktor megakadt a járdaszegélyben és Miki átröpült fölötte
2012. nyár lefejelte a küszöböt
2013. augusztus 14., szerda
2013.08.14.
Az elmúlt napokban Miki kapott eltávot, pecatúrán volt a mamáékkal. Itthon egész megváltozott az élet. Kezdve azzal, hogy Maja két napig csak 7-kor kelt a szokásos 6-6.30 helyett, hagyta Ádámot fél 8-ig durmolni. Ádámot mintha kicserélték volna, együttműködött, alig volt hiszti és visítás, Majával együtt pancsoltak a kádba közel egy órán keresztül és még a fürdő is megúszta minimális károkkal. Amíg Maja szundizott Ádámmal társasoztunk vagy csöndben lefoglalta magát és élvezte, hogy Miki nem kotnyélkedik. Ebbe a nagy nyugiba gondoltam alszom kicsit amíg Maja is de vasárnap délben valakinek visszatarthatatlan fúrhatnékja támadt a házban pont mikor épp elaludtam volna, aztán mire visszaaludtam volna jött a következő lyuk és ez így ment egy órán keresztül, mire befejezte Maja fölébredt. Élveztem.
Azért próbáltam kisimogatni az idegeim és csak úgy pihenésképp szilvalekvárt főztem be. Tudjátok két gyerekkel ez is összehasonlíthatatlanul egyszerűbb volt. Maja elkérte az oviba szánt kupakgyűjteményt és hihetetlenül hosszú, kanyargós vonatot épített belőle, aztán visszapakolta az edénybe a kupakokat és újabb vonatot épített újabb helyszínen, ezzel nagyjából egy órát eltöltött visítás nélkül, hisz nem volt itt Miki aki szétrúgja a munkáját, vagy puszta szeretetből odamegy "segíteni" és átveszi az irányítást "azt ne oda jakd!" majd kiveszi a kezéből. Lefényképeztem az építkező Maját de a képzeletedre kell támaszkodnod mert a kép nem publikus.
Voltunk biciklivel boltba. Ezt a programot nem szeretem de Ádám nagyon biciklizni akart, nekem nagyon kellett a cukor a lekvárhoz és még be is akartam főzni, szóval a két programot összekötöttem. Egy darabig nem fogok ilyet csinálni. Ádám haladt a biciklivel, nem ment le a térképről (egy darabig) de Maját úgy kellett noszogatni, terelgetni a motorjával mert ő inkább kerítést piszkált, földbe gyökerezett az ugató kutyáktól, virágot szedett, csak úgy ábrándozott, kivéve útkereszteződés közeledtével. Akkor kilőtt mint a golyó. Igaz többnyire önként átadta a motorját az átkelés idejére de akkor is el kellett kapni. A boltnál sem volt semmi gond, Ádám kint maradt a járművekre vigyázni mi csajok berohantunk a cukorért. Nagyon utáltam Ádámot kint hagyni, ebből nem is csinálok rendszert. Aztán hazafelé Ádám önállósította magát és amíg Maja a tájban gyönyörködve ücsörgött a motorján, lelépett. Nagyjából sejtettem hol fogom megtalálni és ott is volt de azért ebből többet nem kérek. Maja földbe gyökerezve ücsörög, hiába kérem, érvelek, hogy lelépett a bátyja, ígértem pancsolást ha hazaérünk nem hajlandó mozdulni, végül hozzám vágja a motorját és futna az ellenkező irányba, persze nem engedem ezért ordít és a bátyja még mindig sehol. Igen hosszú öt perc volt, Ádámot jól összeszidtam amikor meglett.
Tegnap kaptam vissza Mikit és vele együtt a nyivákolós Ádámot és Maját is. Az első két-három óra igen embert próbáló volt két és fél nap nyugi után. Aztán előszedték a tartalék lego darabokat, csupa pici pöcök és lámpa ami jól elveszik a szőnyegen, majd a következő porszívózáskor zörögve száguld végig a csövön. Szóval most előszedték és hárman a lakás három pontján játszottak VESZEKEDÉS NÉLKÜL. Kérdezd mennyire érdekelt, hogy minden tele volt apró darabokkal. Olyan jól elvoltak, hogy nekem nagyon nem akaródzott játszóra menni de hát a levegő kell és már reggel megígértem a biciklizést. Összepakoltak, felnyergeltünk és elvergődtünk a játszóra. Már nagyjából öt perce ott voltunk amikor Miki alatt megállt a bicikli és ő átröpült a kormány fölött. A kezével tompított de a lendület túl nagy volt és a homlokára érkezett. Gyorsan összekaptam, igyekeztem megnyugtatni, hogy vizsgálható állapotba kerüljön de az ordítást is jó jelnek vettem. Az ujjamat tudta követni a szemével, még kicsit ücsörögtünk, közben azon gondolkodtam, hogy jutok haza egy sebesülttel és három járművel. Aztán Miki biciklire pattant és hazatekert. Itt már biztos voltam benne, hogy nincs nagy baj. Itthon lekezeltem a sebét, a jegeléshez szó szerint le kellett fogni, igen az a nagy ordítás amit Kínában is észleltek az Miki volt (vártam, hogy a TEK egyszer csak rám töri az ajtót). Utána bekuporodott az ágy sarkába, lelkére kötöttem, ha valami furcsát érez szóljon és én is figyeltem de kis pihi után megint legozni kezdtek és hamarosan már civakodni is tudtak. Kitaláljátok ki volt a leghangosabb? Bizony, Miki. Nyugodt éjszaka után bedagadt szemmel ébredt de azóta is pörög, pezseg. Remélem ezzel letudtuk az idei homloksérülést.
Láttátok az Alvin és a mókusokat? Az én mókusaim is pont úgy pattognak a lakásban mint ők a konyhajelenetben. Ma amíg főztem talajtornásat játszottak, focival ötvözve. A nappaliban nekifutottak és egy párnára rakott cipős dobozt rugdostak. Lakásban nem túl szerencsés játék de a múltkor már részleteztem, hogy itt nincs nagy választék. Vekerdy doktor szerint pedig a hasonló játékok igenis fejlesztőek. És tudjátok mit? Tényleg. Tanultak szervezést, veszekedés, ismétlem veszekedés nélkül megállapodtak mikor ki a soros, tanultak tervezést, elmondta hova fog szaladni és mikor fog rúgni, tanultak célzást, elmondta hova fog rúgni és az is, hogy sikerült, amikor elunták csendesebb játékot kerestek. Vártam a szomszédokat de nem jöttek, pedig volt ötletem a fogadásukra.
Azért higgyétek el, álmaim ne továbbja egy dühöngő szoba: a plafonról gyűrűk lógnak, úgy hogy liánként használva végig lehessen lengeni a szobán, a falon bordásfalak, kell még bele trambulin és a padló olyan lesz amin a talajtornászok ugrálnak, sőt a falak is valami hasonló borítást kapnak.
Utálom a WC szűkítőt. Már a fiúknál is utáltam, ugyanis nekik be kellett igazítani a felszerelést, ellenkező esetben telibe találták a kád oldalát. És gyakran nem igazították be. Maja pedig nem tudom hogy csinálja de felül és tócsát varázsol az ülőkére. Nyuszikám most újított és nem hajlandó használni a szűkítőt, így bele megy a produkció de rettenetes látvány az ülőke szélén egyensúlyozó Pöttöm Panna. Mert segíteni csak addig enged amíg fölrakom aztán elzavar. Asssszem ezt is utálom.
Van még egy nagy hírem így a végére: Maja kb egy hónapja megtanult egyedül hintázni. Beülteti magát a nagyok hintájába, kicsit meglököm és hajtja magát, énekel és imádja, hogy lobog a haja.
Azért próbáltam kisimogatni az idegeim és csak úgy pihenésképp szilvalekvárt főztem be. Tudjátok két gyerekkel ez is összehasonlíthatatlanul egyszerűbb volt. Maja elkérte az oviba szánt kupakgyűjteményt és hihetetlenül hosszú, kanyargós vonatot épített belőle, aztán visszapakolta az edénybe a kupakokat és újabb vonatot épített újabb helyszínen, ezzel nagyjából egy órát eltöltött visítás nélkül, hisz nem volt itt Miki aki szétrúgja a munkáját, vagy puszta szeretetből odamegy "segíteni" és átveszi az irányítást "azt ne oda jakd!" majd kiveszi a kezéből. Lefényképeztem az építkező Maját de a képzeletedre kell támaszkodnod mert a kép nem publikus.
Voltunk biciklivel boltba. Ezt a programot nem szeretem de Ádám nagyon biciklizni akart, nekem nagyon kellett a cukor a lekvárhoz és még be is akartam főzni, szóval a két programot összekötöttem. Egy darabig nem fogok ilyet csinálni. Ádám haladt a biciklivel, nem ment le a térképről (egy darabig) de Maját úgy kellett noszogatni, terelgetni a motorjával mert ő inkább kerítést piszkált, földbe gyökerezett az ugató kutyáktól, virágot szedett, csak úgy ábrándozott, kivéve útkereszteződés közeledtével. Akkor kilőtt mint a golyó. Igaz többnyire önként átadta a motorját az átkelés idejére de akkor is el kellett kapni. A boltnál sem volt semmi gond, Ádám kint maradt a járművekre vigyázni mi csajok berohantunk a cukorért. Nagyon utáltam Ádámot kint hagyni, ebből nem is csinálok rendszert. Aztán hazafelé Ádám önállósította magát és amíg Maja a tájban gyönyörködve ücsörgött a motorján, lelépett. Nagyjából sejtettem hol fogom megtalálni és ott is volt de azért ebből többet nem kérek. Maja földbe gyökerezve ücsörög, hiába kérem, érvelek, hogy lelépett a bátyja, ígértem pancsolást ha hazaérünk nem hajlandó mozdulni, végül hozzám vágja a motorját és futna az ellenkező irányba, persze nem engedem ezért ordít és a bátyja még mindig sehol. Igen hosszú öt perc volt, Ádámot jól összeszidtam amikor meglett.
Tegnap kaptam vissza Mikit és vele együtt a nyivákolós Ádámot és Maját is. Az első két-három óra igen embert próbáló volt két és fél nap nyugi után. Aztán előszedték a tartalék lego darabokat, csupa pici pöcök és lámpa ami jól elveszik a szőnyegen, majd a következő porszívózáskor zörögve száguld végig a csövön. Szóval most előszedték és hárman a lakás három pontján játszottak VESZEKEDÉS NÉLKÜL. Kérdezd mennyire érdekelt, hogy minden tele volt apró darabokkal. Olyan jól elvoltak, hogy nekem nagyon nem akaródzott játszóra menni de hát a levegő kell és már reggel megígértem a biciklizést. Összepakoltak, felnyergeltünk és elvergődtünk a játszóra. Már nagyjából öt perce ott voltunk amikor Miki alatt megállt a bicikli és ő átröpült a kormány fölött. A kezével tompított de a lendület túl nagy volt és a homlokára érkezett. Gyorsan összekaptam, igyekeztem megnyugtatni, hogy vizsgálható állapotba kerüljön de az ordítást is jó jelnek vettem. Az ujjamat tudta követni a szemével, még kicsit ücsörögtünk, közben azon gondolkodtam, hogy jutok haza egy sebesülttel és három járművel. Aztán Miki biciklire pattant és hazatekert. Itt már biztos voltam benne, hogy nincs nagy baj. Itthon lekezeltem a sebét, a jegeléshez szó szerint le kellett fogni, igen az a nagy ordítás amit Kínában is észleltek az Miki volt (vártam, hogy a TEK egyszer csak rám töri az ajtót). Utána bekuporodott az ágy sarkába, lelkére kötöttem, ha valami furcsát érez szóljon és én is figyeltem de kis pihi után megint legozni kezdtek és hamarosan már civakodni is tudtak. Kitaláljátok ki volt a leghangosabb? Bizony, Miki. Nyugodt éjszaka után bedagadt szemmel ébredt de azóta is pörög, pezseg. Remélem ezzel letudtuk az idei homloksérülést.
Láttátok az Alvin és a mókusokat? Az én mókusaim is pont úgy pattognak a lakásban mint ők a konyhajelenetben. Ma amíg főztem talajtornásat játszottak, focival ötvözve. A nappaliban nekifutottak és egy párnára rakott cipős dobozt rugdostak. Lakásban nem túl szerencsés játék de a múltkor már részleteztem, hogy itt nincs nagy választék. Vekerdy doktor szerint pedig a hasonló játékok igenis fejlesztőek. És tudjátok mit? Tényleg. Tanultak szervezést, veszekedés, ismétlem veszekedés nélkül megállapodtak mikor ki a soros, tanultak tervezést, elmondta hova fog szaladni és mikor fog rúgni, tanultak célzást, elmondta hova fog rúgni és az is, hogy sikerült, amikor elunták csendesebb játékot kerestek. Vártam a szomszédokat de nem jöttek, pedig volt ötletem a fogadásukra.
Azért higgyétek el, álmaim ne továbbja egy dühöngő szoba: a plafonról gyűrűk lógnak, úgy hogy liánként használva végig lehessen lengeni a szobán, a falon bordásfalak, kell még bele trambulin és a padló olyan lesz amin a talajtornászok ugrálnak, sőt a falak is valami hasonló borítást kapnak.
Utálom a WC szűkítőt. Már a fiúknál is utáltam, ugyanis nekik be kellett igazítani a felszerelést, ellenkező esetben telibe találták a kád oldalát. És gyakran nem igazították be. Maja pedig nem tudom hogy csinálja de felül és tócsát varázsol az ülőkére. Nyuszikám most újított és nem hajlandó használni a szűkítőt, így bele megy a produkció de rettenetes látvány az ülőke szélén egyensúlyozó Pöttöm Panna. Mert segíteni csak addig enged amíg fölrakom aztán elzavar. Asssszem ezt is utálom.
Van még egy nagy hírem így a végére: Maja kb egy hónapja megtanult egyedül hintázni. Beülteti magát a nagyok hintájába, kicsit meglököm és hajtja magát, énekel és imádja, hogy lobog a haja.
2013. augusztus 8., csütörtök
2013.08.08./2.
Van ám még hírem. Maja szobatisztaság ügyben ismét kezd stabillá válni, már csak azt kell kitalálnom, hogy fogom rászoktatni az itthoni bugyihasználatra. Oké most meleg van és itthon vagyunk nudizhat de jön az ősz. Legalábbis nekem azt ígérték.
Két hete nem hajlandó éjszakára pelust húzni, valósággal birkózni kell vele és amint egyedül maradt a szobába lecincálta. Viszont reggelre pisis lepedőben ébredt. De az van, hogy eluntam az esti cirkuszt. Nincs pelus éjszakára, beraktam helyette a bilit a szobába és megbeszéltük, hogy éjjel bemegyek és pisil egyet aztán alszik tovább. Egyenlőre jó a mérleg, akkor is szárazon ébredt amikor az éjszakai pisiltetés nem volt sikeres.
Ádám készül az iskolára, már van táskája, tolltartója, tornazsákja, csomagoló papír és vignetta természetesen amiből lehet McQueenes de legalábbis autós.
Miki is nagyon iskolába akar menni és mindenből válogat ő is.
A tévén gondolkodtam még. Több cikkbe is botlottam ami azt ecseteli nyáron milyen sok gyerek ül a tévé előtt. Na ez az a probléma amit nehezen tudok átérezni. Nálunk egész nap megy a tévé de ha összesen 20 percet ülnek előtte (2-3 perces szakaszokban) akkor sokat mondok. Pedig higgyétek el a seggem csapkodnám a földhöz örömömben ha legalább 20 percet egyhuzamban valami értelmes mese nézésével töltenének. Általában elindítanak valami lemezt aztán legkésőbb 5 perc múlva már egymást nyúzzák valahol egész máshol. Nem, nem szedem ki a lemezt mert akkor újabbat raknak be és újabbat, inkább hagyom menni az elsőt és csendben gyűlölöm Kisvakondot, Menő manót, Zénót, Elmót és a kétbalkezeseket.
Két hete nem hajlandó éjszakára pelust húzni, valósággal birkózni kell vele és amint egyedül maradt a szobába lecincálta. Viszont reggelre pisis lepedőben ébredt. De az van, hogy eluntam az esti cirkuszt. Nincs pelus éjszakára, beraktam helyette a bilit a szobába és megbeszéltük, hogy éjjel bemegyek és pisil egyet aztán alszik tovább. Egyenlőre jó a mérleg, akkor is szárazon ébredt amikor az éjszakai pisiltetés nem volt sikeres.
Ádám készül az iskolára, már van táskája, tolltartója, tornazsákja, csomagoló papír és vignetta természetesen amiből lehet McQueenes de legalábbis autós.
Miki is nagyon iskolába akar menni és mindenből válogat ő is.
A tévén gondolkodtam még. Több cikkbe is botlottam ami azt ecseteli nyáron milyen sok gyerek ül a tévé előtt. Na ez az a probléma amit nehezen tudok átérezni. Nálunk egész nap megy a tévé de ha összesen 20 percet ülnek előtte (2-3 perces szakaszokban) akkor sokat mondok. Pedig higgyétek el a seggem csapkodnám a földhöz örömömben ha legalább 20 percet egyhuzamban valami értelmes mese nézésével töltenének. Általában elindítanak valami lemezt aztán legkésőbb 5 perc múlva már egymást nyúzzák valahol egész máshol. Nem, nem szedem ki a lemezt mert akkor újabbat raknak be és újabbat, inkább hagyom menni az elsőt és csendben gyűlölöm Kisvakondot, Menő manót, Zénót, Elmót és a kétbalkezeseket.
2013.08.08.
Küldje valaki ide Nanny McPheet, Mary Poppinst, a szuperdadát vagy mindet együtt. De ha csak tudtok valami beltéri játékot ami leköti egyszerre mind legalább 1-1,5 órára és csöndes és nincs nagy anyagszükséglete.
Már volt:
- lego: a fiúk játszanak vele, Maja szopogatja, szétrugdossa
- kád: csak csökkentett létszámnál működik hárman együtt eláztatják a fürdőt
- rajzolás: Maja a falra rajzol (de ez már nem érdekel) aztán kiharapja a ceruza hegyét, végül a fát kezdi rágcsálni, zsírkrétát eszi mint a cigirágót az utóbbit elzártam de a ceruza a fiúk által elérhető helyen van így minden kérlelésem ellenére Maja kezébe kerül
- társas: Maja bowlingozik
- kártya: Maja széttépi a lapokat és megeszi
- szerepjáték: ezt mind imádják csak épp elmenőst játszanak ezért felöltöznek, közben kirámolnak minden ruhát a szekrényből (szekrényajtóra nem figyel csapódik), főleg téli cuccokat, aztán cikáznak a lakásba szobából ki, szobába be (futkosás), a kilincset nem használja rendesen ezért az ajtó csapódik, nem engedik be, kopog, megint kopog, csenget, aztán ököllel veri az ajtót, közben ordít, hogy engedjék be a másik kiordít, hogy mindjárt jön (ez az ami engem nem zavarna de nem lakunk egyedül a házba)
- meseolvasás: két gyerekem beszéd terén kihívásokkal küzd, számukra a mese különösen fejlesztő de ők nem olvasnak szakirodalmat és szarnak a mesére. Én szeretek olvasni, mesét felolvasni már gyerekként is szerettem de az elmúlt években már csak feladatként tartom számon. Minden este olvasok (pedig szívesen elsumákolnám), ami a következőképpen néz ki, én ülök könyvvel a kezemben Ádám figyel(ne ha hagynák), Miki nem tud 2 percig egy helyben maradni, halaszthatatlan ficereghetnékje van alvós autót keres, Büdikutyát keres, rendezgeti az ágyát, máshová ül stb. Maja hasonlóan pattog az ölemből a kanapéra majd vissza és ismét le a szőnyegre. Mindegy mit olvasok, milyen rövid, az sem érdekes ha ők választották, Maját a képek sem érdeklik, ellapozza mielőtt elolvasnám, azon mesterkedik, hogy tudná kiszedni a kezemből a könyvet. Pedig Maja 5 hónapos kora óta hallgat mesét (sőt fogantatása óta), akkoriba úgy működött, hogy Maja esti szoptatása közben meséltem a fiúknak aztán mindenkinek puszi és alvás. Azt reméltem Majában rögződik, hogy meseolvasáskor az ölemben neki jó, nem rögződött. Ha befejezem a mesét mert pezsgés van az csak Ádámot sújtja le pedig ő, a körülményekhez képest, figyelt. Mikit elzavarhatom aludni nem hatja meg. Ezek után szerintetek mi történik ha napközben mesét olvasok? Legkésőbb 5 sor után mindenki elpárolgott, Maja a könyvvel együtt. Ha nem adom visít.
Elfogyott az ötletem és a hőség miatt a nap nagy részét a lakásba zárva töltjük. Miki roppant élethűen és főleg hangosan tud hangutánozni olyanokat mint a fúrógép, a turmix, a sziréna, csengő, helikopter, autó motorhangja, duda és a kedvencem a fékezés (ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ). Persze, hogy megkérem, hogy halkabban csinálja és szót is fogad 10 másodpercre. Nincs tudatában, hogy ő most hangos. Ha nem hangutánoz akkor kérdez:
- Ana te iszol? - Nem, medvét táncoltatok. Mi mást csinálnék pohárral a számba?
- Ana te főzőj? - Persze hisz ebédelni akarsz.
- Ana te mosogatsz? - Nem, bábozok az edényekkel meg a szivaccsal.
- Ana pisisz? - Nem épp a szupermen jelmezem veszem fel és megyek megmenteni a világot.
- Ana hoja megyünk? - Én tönkre. Különösen akkor ha nincs szó indulásról (esetleg MAJD valamikor később) de Maja meghallja a megyünk szót és rohan öltözni, aztán ordít mert (még) nem megyünk.
- Apa hazajött?- Ezt rendszeresen a nap közepén süti el, Maja meghallja egy mondatban az apa és hazajött szavakat és eszeveszetten keresni kezdi majd bömböl mert rájön, hogy apa nincs sehol.
Oké, oké a gyereknek természetesen nem ezeket válaszolom de tudjátok a napi 50. ilyen kérdésnél már komolyan erőt kell vennem magamon és igen van olyan is, hogy legszívesebben a földhöz vágnám azt ami épp a kezemben van főleg a törékeny dolgok esetén nagy a kísértés.
Ehhez még add hozzá, hogy Ádámnak nagyjából tíz percenként világfájdalma van és fejhangon visít. Tegnap 5 percig csapkodta magát ordítva a fotelhez mert Miki segíteni akart neki rendet rakni a szobába. Hideg vizes arcmosás, zuhany csak ront a helyzeten és még jobban visít. Szóval félreültetem a fotelba és megvárom amíg elmúlik a roham.
Amikor Ádám nem visít akkor Maja a soros mert valaki elvett tőle valamit, valamelyik ölelgeti (a nyakánál fogva), bökdösi, letúrja a kanapéról. Vagy azért visít mert Mikitől hallotta a csoki, joghurt, eszünk, megyünk, alma, dinnye szavak valamelyikét de nem, szó sincs semmi hasonlóról.
A fenti visítások ellen találtam ki a jutalomtáblázatot (matricatáblázat eredeti nevén) de kitörölhet vele a seggem. Hiába a jutalom megy a testvérnyúzás, a visítás, a futkosás.
Még 3,5 hét a nyár.
Már volt:
- lego: a fiúk játszanak vele, Maja szopogatja, szétrugdossa
- kád: csak csökkentett létszámnál működik hárman együtt eláztatják a fürdőt
- rajzolás: Maja a falra rajzol (de ez már nem érdekel) aztán kiharapja a ceruza hegyét, végül a fát kezdi rágcsálni, zsírkrétát eszi mint a cigirágót az utóbbit elzártam de a ceruza a fiúk által elérhető helyen van így minden kérlelésem ellenére Maja kezébe kerül
- társas: Maja bowlingozik
- kártya: Maja széttépi a lapokat és megeszi
- szerepjáték: ezt mind imádják csak épp elmenőst játszanak ezért felöltöznek, közben kirámolnak minden ruhát a szekrényből (szekrényajtóra nem figyel csapódik), főleg téli cuccokat, aztán cikáznak a lakásba szobából ki, szobába be (futkosás), a kilincset nem használja rendesen ezért az ajtó csapódik, nem engedik be, kopog, megint kopog, csenget, aztán ököllel veri az ajtót, közben ordít, hogy engedjék be a másik kiordít, hogy mindjárt jön (ez az ami engem nem zavarna de nem lakunk egyedül a házba)
- meseolvasás: két gyerekem beszéd terén kihívásokkal küzd, számukra a mese különösen fejlesztő de ők nem olvasnak szakirodalmat és szarnak a mesére. Én szeretek olvasni, mesét felolvasni már gyerekként is szerettem de az elmúlt években már csak feladatként tartom számon. Minden este olvasok (pedig szívesen elsumákolnám), ami a következőképpen néz ki, én ülök könyvvel a kezemben Ádám figyel(ne ha hagynák), Miki nem tud 2 percig egy helyben maradni, halaszthatatlan ficereghetnékje van alvós autót keres, Büdikutyát keres, rendezgeti az ágyát, máshová ül stb. Maja hasonlóan pattog az ölemből a kanapéra majd vissza és ismét le a szőnyegre. Mindegy mit olvasok, milyen rövid, az sem érdekes ha ők választották, Maját a képek sem érdeklik, ellapozza mielőtt elolvasnám, azon mesterkedik, hogy tudná kiszedni a kezemből a könyvet. Pedig Maja 5 hónapos kora óta hallgat mesét (sőt fogantatása óta), akkoriba úgy működött, hogy Maja esti szoptatása közben meséltem a fiúknak aztán mindenkinek puszi és alvás. Azt reméltem Majában rögződik, hogy meseolvasáskor az ölemben neki jó, nem rögződött. Ha befejezem a mesét mert pezsgés van az csak Ádámot sújtja le pedig ő, a körülményekhez képest, figyelt. Mikit elzavarhatom aludni nem hatja meg. Ezek után szerintetek mi történik ha napközben mesét olvasok? Legkésőbb 5 sor után mindenki elpárolgott, Maja a könyvvel együtt. Ha nem adom visít.
Elfogyott az ötletem és a hőség miatt a nap nagy részét a lakásba zárva töltjük. Miki roppant élethűen és főleg hangosan tud hangutánozni olyanokat mint a fúrógép, a turmix, a sziréna, csengő, helikopter, autó motorhangja, duda és a kedvencem a fékezés (ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ). Persze, hogy megkérem, hogy halkabban csinálja és szót is fogad 10 másodpercre. Nincs tudatában, hogy ő most hangos. Ha nem hangutánoz akkor kérdez:
- Ana te iszol? - Nem, medvét táncoltatok. Mi mást csinálnék pohárral a számba?
- Ana te főzőj? - Persze hisz ebédelni akarsz.
- Ana te mosogatsz? - Nem, bábozok az edényekkel meg a szivaccsal.
- Ana pisisz? - Nem épp a szupermen jelmezem veszem fel és megyek megmenteni a világot.
- Ana hoja megyünk? - Én tönkre. Különösen akkor ha nincs szó indulásról (esetleg MAJD valamikor később) de Maja meghallja a megyünk szót és rohan öltözni, aztán ordít mert (még) nem megyünk.
- Apa hazajött?- Ezt rendszeresen a nap közepén süti el, Maja meghallja egy mondatban az apa és hazajött szavakat és eszeveszetten keresni kezdi majd bömböl mert rájön, hogy apa nincs sehol.
Oké, oké a gyereknek természetesen nem ezeket válaszolom de tudjátok a napi 50. ilyen kérdésnél már komolyan erőt kell vennem magamon és igen van olyan is, hogy legszívesebben a földhöz vágnám azt ami épp a kezemben van főleg a törékeny dolgok esetén nagy a kísértés.
Ehhez még add hozzá, hogy Ádámnak nagyjából tíz percenként világfájdalma van és fejhangon visít. Tegnap 5 percig csapkodta magát ordítva a fotelhez mert Miki segíteni akart neki rendet rakni a szobába. Hideg vizes arcmosás, zuhany csak ront a helyzeten és még jobban visít. Szóval félreültetem a fotelba és megvárom amíg elmúlik a roham.
Amikor Ádám nem visít akkor Maja a soros mert valaki elvett tőle valamit, valamelyik ölelgeti (a nyakánál fogva), bökdösi, letúrja a kanapéról. Vagy azért visít mert Mikitől hallotta a csoki, joghurt, eszünk, megyünk, alma, dinnye szavak valamelyikét de nem, szó sincs semmi hasonlóról.
A fenti visítások ellen találtam ki a jutalomtáblázatot (matricatáblázat eredeti nevén) de kitörölhet vele a seggem. Hiába a jutalom megy a testvérnyúzás, a visítás, a futkosás.
Még 3,5 hét a nyár.
2013. augusztus 6., kedd
2013.08.06./3.
Képek csak úgy
Önkéntes voltam
A gyerek kórház egyik játszószobáját festettük
Az apró lila lepkékre különösen büszke vagyok
A papagáj is az én művem.
Pillanatkép a Szabó Maja divatsóból
Barkácstündér
Majás hálóing
Önkéntes voltam
A gyerek kórház egyik játszószobáját festettük
Az apró lila lepkékre különösen büszke vagyok
A papagáj is az én művem.
Pillanatkép a Szabó Maja divatsóból
Barkácstündér
Majás hálóing
2013.08.06./2.
Miki szülinapja
Csak a Miki tortája
Meglepi volt benne
Ez azért készült, hogy az egyes számút nyugodtan túrhassa.
Ajándék és kapott egy McQueenes ovistáskát. Azt még nem sikerült lefényképezni.
Csak a Miki tortája
Meglepi volt benne
Ez azért készült, hogy az egyes számút nyugodtan túrhassa.
Ajándék és kapott egy McQueenes ovistáskát. Azt még nem sikerült lefényképezni.
2013.08.06.
Ma reggel Miki már 6 előtt az ágyamba telepedett, nem sokkal később Maja is felébredt:
- Ana deje! (anya gyere)
Fél hétre már Ádám is ébren volt. Ilyenkor megpróbálom őket győzködni, hogy az ágyban fekvés nagyon hasznos és főleg csöndes ha ez nem jön be és igen ritkán jön be akkor bekapcsolom a tévét és mivel az is nagyon ritkán jön be felkelünk. Tudjátok az én gyerekeim ha felébredtek rögtön működni kezdenek, mintha bekapcsolnák őket és rögtön játszani (egymást nyúzni - visítani) kezdenek. Nekiálltam beágyazni, mert mióta a nappaliba kempingezünk, addig nem lehet normálisan az asztalhoz ülni. Közben Maja és Miki a fiúszobában garázdálkodott, Ádám alól kirángattam a lepedőt és győzködtem, hogy helyezze át a székhelyét. Sikerült, beágyaztam. Asztalhoz terelem őket, jön a kinek hol a helye visítás, ma kivételesen rövid volt. Miki az asztalnál ül és folyamatosan osztja, hogy ki mit kap vagy nem kap. Ádám sírógörcsöt kap. (legyűröm az első késztetést, hogy a földhöz csapkodjam a tejes poharakat) A "ki itthon a főnök" tisztázása után készítem a reggelit Maja a lábam alá settenkedik. Terelgetném vissza, nem akar. Csak az kap reggelit aki az asztalnál ül, és ki is osztom a fiúkét, szarik rá. Mászik a pultra a tejes bögréért, elkapom, visít. Berakom a szobájába, megnyugszik, végre asztalhoz ül és eszik. Miki már befejezte és virgonckodik a nappaliban, Maja a bögrékben maradt tejjel mixert játszik ami kicsöpög azzal beteríti az asztalt. Számomra tisztázatlan körülmények között egyszer csak nagy boldogan Ádám kenyeréről nyalogatja le a tejfölt, Ádám duzzog. Megpróbálom Maját lekenyerezni a tejfölös kanállal, Ádám a kanálért visít a kenyér már senkinek sem kell. És még 7 óra sincs. Úgy alakult, hogy ma se boltba menni se főzni nem kellett fogmosás után összeszedtem őket és megcéloztuk a játszót. A móka nálunk mindig az öltözéssel kezdődik. Miki ordít Majának:
- Maja hozzá nekem asónacit! - Maja magastérd emeléssel berohan a szobába majd vissza.
- NEEEEEM EEEEEZT! - Maja ismét végig rohan a lakáson.
- Nekem nem hoztá??? - visít Ádám, Maja megint berobog a szobába.
Tudjátok érdekelne, hogy ilyenkor mégis mi a manót kéne csinálnom a lánnyal? Természetesen megkérem, hogy ne fusson de lövése sincs róla, hogy ő most fut. Azért sem rajongok, hogy a fiúk ugráltatják de a fiúk is számtalanszor viszik Majának a ruhát, szandit, csattot (igaz kérés nélkül). Már próbálkoztam azzal is, hogy mindenki a saját ruháival foglalkozik akkor a fiúk összevesznek, hogy ki ér először a szekrényhez, ki nyitja ki az ajtót, ki veszi ki először a ruhát (közös szekrényük van). Nem, nem fogom nekik előkészíteni. Elég nagyok, hogy ki tudjanak venni és felhúzni néhány ruhát önállóan. Azonkívül ha kék pólót választok, zöldet akar húzni, ha zöldet akkor pirosat de sosem azt amit én kivettem. Bocs nem fogok azon keménykedni, hogy márpedig ma pirosba mész mert azt vettem ki. Csak annyit határozok meg, hogy mit húzzon, rövid naci-póló, farmer-póló-pulcsi kinti hőmérséklet függvényében.
Sikerül felöltözni, jön a versenyfutás az előszobába, aminek minden esetben az a vége, hogy a bejárati ajtó kilincse alatt dulakodnak, hogy ki legyen az első. Az ajtónk fémből van és mozog a tokjában (már javították de nem lett jobb) valahányszor nekifekszik a gyerek döng az egész. Nem, nem szabad döngetni az ajtót de ez őket nem érdekli. Amíg a fiúk egymást tépik, Maja visítani kezd:
- É jesze esőőőő! (én leszek az első) - és nekem még cipőt kell húzni és behozni a játékokat az erkélyről.
Ma a távolabbi játszót választották, már régen voltunk ott, azt reméltem az újra felfedezés sokáig leköti őket. Ez 20 perc volt, akkor jött Maja, hogy haza akar menni, újabb 10 perc múlva Ádám lett szomjas és a következő fél órában nagyjából 5 percenként az egyik a közelembe sündörgött, hogy haza akar menni de a másik kettő épp remekül játszott. Mikor már kettő egyszerre akart hazamenni akkor elindultunk. Miki visított mert ő nem akart hazajönni.
Ember magasságú bokrok az út két oldalán, persze, hogy tépkedni kezdik a bokrot.
- Ne tépkedd a bokrot! Ne tépkedd a bokrot! Ne tép...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! - Miki belemarkolt a csipkebokorba és egy tüske meredt ki a tenyeréből.
Még 4 hét szeptemberig.
- Ana deje! (anya gyere)
Fél hétre már Ádám is ébren volt. Ilyenkor megpróbálom őket győzködni, hogy az ágyban fekvés nagyon hasznos és főleg csöndes ha ez nem jön be és igen ritkán jön be akkor bekapcsolom a tévét és mivel az is nagyon ritkán jön be felkelünk. Tudjátok az én gyerekeim ha felébredtek rögtön működni kezdenek, mintha bekapcsolnák őket és rögtön játszani (egymást nyúzni - visítani) kezdenek. Nekiálltam beágyazni, mert mióta a nappaliba kempingezünk, addig nem lehet normálisan az asztalhoz ülni. Közben Maja és Miki a fiúszobában garázdálkodott, Ádám alól kirángattam a lepedőt és győzködtem, hogy helyezze át a székhelyét. Sikerült, beágyaztam. Asztalhoz terelem őket, jön a kinek hol a helye visítás, ma kivételesen rövid volt. Miki az asztalnál ül és folyamatosan osztja, hogy ki mit kap vagy nem kap. Ádám sírógörcsöt kap. (legyűröm az első késztetést, hogy a földhöz csapkodjam a tejes poharakat) A "ki itthon a főnök" tisztázása után készítem a reggelit Maja a lábam alá settenkedik. Terelgetném vissza, nem akar. Csak az kap reggelit aki az asztalnál ül, és ki is osztom a fiúkét, szarik rá. Mászik a pultra a tejes bögréért, elkapom, visít. Berakom a szobájába, megnyugszik, végre asztalhoz ül és eszik. Miki már befejezte és virgonckodik a nappaliban, Maja a bögrékben maradt tejjel mixert játszik ami kicsöpög azzal beteríti az asztalt. Számomra tisztázatlan körülmények között egyszer csak nagy boldogan Ádám kenyeréről nyalogatja le a tejfölt, Ádám duzzog. Megpróbálom Maját lekenyerezni a tejfölös kanállal, Ádám a kanálért visít a kenyér már senkinek sem kell. És még 7 óra sincs. Úgy alakult, hogy ma se boltba menni se főzni nem kellett fogmosás után összeszedtem őket és megcéloztuk a játszót. A móka nálunk mindig az öltözéssel kezdődik. Miki ordít Majának:
- Maja hozzá nekem asónacit! - Maja magastérd emeléssel berohan a szobába majd vissza.
- NEEEEEM EEEEEZT! - Maja ismét végig rohan a lakáson.
- Nekem nem hoztá??? - visít Ádám, Maja megint berobog a szobába.
Tudjátok érdekelne, hogy ilyenkor mégis mi a manót kéne csinálnom a lánnyal? Természetesen megkérem, hogy ne fusson de lövése sincs róla, hogy ő most fut. Azért sem rajongok, hogy a fiúk ugráltatják de a fiúk is számtalanszor viszik Majának a ruhát, szandit, csattot (igaz kérés nélkül). Már próbálkoztam azzal is, hogy mindenki a saját ruháival foglalkozik akkor a fiúk összevesznek, hogy ki ér először a szekrényhez, ki nyitja ki az ajtót, ki veszi ki először a ruhát (közös szekrényük van). Nem, nem fogom nekik előkészíteni. Elég nagyok, hogy ki tudjanak venni és felhúzni néhány ruhát önállóan. Azonkívül ha kék pólót választok, zöldet akar húzni, ha zöldet akkor pirosat de sosem azt amit én kivettem. Bocs nem fogok azon keménykedni, hogy márpedig ma pirosba mész mert azt vettem ki. Csak annyit határozok meg, hogy mit húzzon, rövid naci-póló, farmer-póló-pulcsi kinti hőmérséklet függvényében.
Sikerül felöltözni, jön a versenyfutás az előszobába, aminek minden esetben az a vége, hogy a bejárati ajtó kilincse alatt dulakodnak, hogy ki legyen az első. Az ajtónk fémből van és mozog a tokjában (már javították de nem lett jobb) valahányszor nekifekszik a gyerek döng az egész. Nem, nem szabad döngetni az ajtót de ez őket nem érdekli. Amíg a fiúk egymást tépik, Maja visítani kezd:
- É jesze esőőőő! (én leszek az első) - és nekem még cipőt kell húzni és behozni a játékokat az erkélyről.
Ma a távolabbi játszót választották, már régen voltunk ott, azt reméltem az újra felfedezés sokáig leköti őket. Ez 20 perc volt, akkor jött Maja, hogy haza akar menni, újabb 10 perc múlva Ádám lett szomjas és a következő fél órában nagyjából 5 percenként az egyik a közelembe sündörgött, hogy haza akar menni de a másik kettő épp remekül játszott. Mikor már kettő egyszerre akart hazamenni akkor elindultunk. Miki visított mert ő nem akart hazajönni.
Ember magasságú bokrok az út két oldalán, persze, hogy tépkedni kezdik a bokrot.
- Ne tépkedd a bokrot! Ne tépkedd a bokrot! Ne tép...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ! - Miki belemarkolt a csipkebokorba és egy tüske meredt ki a tenyeréből.
Még 4 hét szeptemberig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)