Voltunk disznót ölni Messzi mamánál a fiúk verset is tanultak az alkalomra. Egy régi szokásból maradt fenn a versike a falu lakói így "koldultak" kostolót abban a házban ahol disznóvágás volt:
"Kis hurka, nagy hurka,
Tarisznyámat had húzza.
Ha nagyot nem adnak,
Kicsit is elfogadok!"
Kifogtuk a szezon első hóviharát. Reggel 6-kor indultunk akkor még csak picit szállingózott a hó, fél 7-kor a buszról figyeltük ahogy a négysávos út fehéredni kezdett de akkor már nem volt visszaút. Mamánál már vízszintesen fújta a havat a szél. De mint mondtam nem volt visszaút a disznónak be volt ígérve a program (képzelhetitek, hogy várta :-D) a csapat összetrombitálva, tehát csináltuk. Szerencsére nőnek születtem így nekem benti munka jutott egyedül a rizs főzés borított ki. De az nagyon. Órákon keresztül főtt és az eredmény a siralmasnál is rosszabb lett. Assssszem a következő disznónál felmentést kérek rizsfőzés alól vagy itthon megcsinálom házi feladatba. A hó közben hullott volna ha nem fújja a szél kitartóan. A 11 órás busz még bejött a faluba ez reményre adott okot miszerint a mi hazafelé buszunk is jönni fog. De mire felsorakoztunk a buszmegállóba a busz nem jött. Cserébe láttunk hókotró traktort, hátrányos helyzetű városi gyerekeim nagy örömére. Mi tovább reménykedtünk, hogy akkor busz is fog jönni, a telefonos diszpécser is biztatott, igaz 30-40 perc késést kilátásba helyezett, vártunk. Majd még mindig vártunk és egy óra múlva feladtuk, visszamentünk. Újabb telefonos érdeklődésre kiderült, hogy a busz Karakószörcsög alsón van de a faluból kivezető úton a hókotró az árokba borult és a mentésére érkező egyéb járművek is utána borultak. Szóval a hótól épp ki tudott volna jönni de a mentőbrigádtól nem fért el az úton. Majd ha végeztek a mentéssel és a sofőr ezt észreveszi akkor jön a busz. Éljen. Későbbi busz szintén innen indult volna, sőt a másnapi is. Mivel többnapos hózást ígértek nem mertünk maradni éjszakára hátha három napra elzárja a hó a falut. A barátnőm jött el értünk, indulás előtt felszerelkeztünk egy lapáttal és némi imával. Én nem tudok vezetni, hóátfúvást is most láttam életemben először, szóval a boldog tudatlanság állapotában ücsörögtem elöl. Azt láttam, hogy út helyett hó van ameddig a szem ellát és néhány keréknyom jelzi az utat de az autó alattam mozgott és nem aggódtam. Abban szintén biztos voltam ha Mislenyt elérjük akkor már minden rendben lesz mert errefelé Misleny amolyan világ közepe, aki számít és nem akar a városban lakni de tőle messze sem az Mislenyben lakik. Szóval arrafelé takarítják az utakat. Bár az út sokkal jobb nem lett de valóban Misleny után már hamar hazaértünk. Másnap reggel, az az egyetlen busz ami bemegy a faluba és a b terv szerint azzal jöttünk volna haza, nem ment be a faluba. Állítólag ilyen még nem volt a világtörténelemben.
Mivel a hazajutás miatt amint lehetett otthagytuk a disznót, hurka nélkül jöttünk haza. De mama utánunk küldte pár nappal később, még kis hurka is készült a gyerekeknek.
Ott van a tepsibe, Miki mutatja. Finom volt.
Voltunk szánkózni is. Majának annnnnyira tetszett a szánkó, hogy mikor technikai okok miatt (eltakarított járdához értünk) le kellett szállnia pár percre iszonyatos visítást rendezett.
Nagy, rózsaszín gombóc a hóban. Rettenetesen utálom ha talpig rózsaszínben van és a vastag űrhajós nadrágokat is gyűlölöm. Komolyan nem értem mért él még mindig az a tévhit az emberekben, hogy a vastag az meleg. Pedig a szigetelés a lényeg és ha jól szigetel lehet az anyag vékony is. Szóval a szánkózós eset után előkotortam a fiúkról megmaradt mini méretű télálló nadrágot, igen kék de fele ilyen vastag és a lány tud benne mozogni.
Az egyetlen versenyző akit idén sikerült lefényképezni a télapós ajándékkal. A fiúk olyan pillanatok alatt és olyan korán elhordták, hogy én még az ágyban sem ültem fel. Mire kiértem a télapók a konyhapulton, egészben, sértetlenül a fiúk pedig az új autókkal versenyeztek. Miki bepróbálkozott, hogy Majáét is a helyére rakja de undok módon nem engedtük. Nyuszika pedig életében először örülhetett a bakancsos jelenségnek.
- Egyedül is meg tudok enni egy ekkorát! - Már nem tudom hány napja volt télapó de nálunk azóta is jut reggeli utánra valami csoki.
Múlt héten egy tolvaj elvitte a bejárati ajtóról a plüss figurákat. Ha lejjebb tekersz láthatod a fényképen. Anyagi kár nem ért de kimondhatatlanul bosszant. Mert azok az enyémek voltak, az ajtó pedig már-már az intim szférámhoz, de a lakáséhoz feltétlenül, tartozik. Kicsit olyan mintha a zsebemből lopták volna ki a kesztyűt. A két kisállat már három gyerekkel ezelőtti életünkben is megvolt, az év 11 hónapját a hűtőn töltötték, karácsonykor kiraktam őket az ajtóra. Három gyerek megcibálta, hurcolta, játszott vele, az egyiknek a sapkája szakadt volt a kutya orrát valamelyik kiharapta pár éve. A télapót apa tavaly vette csillagászati összegért (200ft) csak itthon vettük észre, hogy az egyik varrás elcsúszott, lyukas. Nem varrtam meg, utálok varrni. Szóval károm anyagi értelemben nem kifejezhető, csak ezek hozzám tartoztak és mivel szinte biztos vagyok benne, hogy a tolvaj nem tudott vele kezdeni semmit, kidobta az első kukába, igenis fáj és hiányoznak. Én szerettem őket és bár azért pszichológus nélkül fel fogom tudni dolgozni és tudok tovább élni nélkülük, szerettem volna őket jövőre és két év múlva és 10 év múlva is kirakni az ajtómra. A kerámia mécses ott volt a kosaram mellett pedig talán még gyertyát se raktam bele, azt talán még el is tudta volna adni azt nem vitte el. De már nem fogja mert behoztam. Az ajtóra pedig papír díszeket tettem.
Télapós dizájn, a fiúk mindent az oviban készítettek.
Tegnap frissítettem a fenyők is eredeti Szabó alkotások.
A kosaram pedig két hete így néz ki, ezt is én csináltam kivéve a Mikulást, az Miki műve.
Az oviba lehetett rendelni mozaikot, Ádámnak felcsillant a szeme mikor meglátta, egy egész hetet várt rá. Itthon első dolga volt nekiesni. Teljesen egyedül rakta ki, csak egy kesztyűt engedélyezett Mikinek a közben járásomra. Miki a maradék anyagokból alkotott saját hóembert.
A kész művek. Eredetileg a bejárati ajtóra akartam kirakni. Már a rendeléskor így beszéltük meg Ádámmal végül úgy döntött, hogy maradjon a lakásban és a szobaajtójukra tegyük fel nehogy ellopja valaki. Mikor ezt levezette összeugrott a gyomrom. A gyerekem fél. A tolvajnak nőjön be az orra lyuka!!!!
Hétvégén mézes projekt volt. Pénteken sütöttem 11-től 5 óra után már kész is voltam. És ez még csak a sütés volt. Mielőtt nagyon sajnáltatnám magam dicsekszem, idén 1,5 adagot csináltam és nem csak hagyományos kiszúrókat használtam. Ez meghosszabbította az időt. A művemre viszont nagyon büszke vagyok, ráadásul idén alig 4-5 darabot égettem el. Ez az új egyéni rekordom. És még valamit el kell dicsekednem, a kinyújt-szaggat részt általában már nagyon unom a végére és minden éven megfogadom, hogy soha többet nem sütök mézest. Idén valahogy ez kimaradt, nem untam és igen jövőre is sütök és az is lehet, hogy még többet, mondjuk dupla adagot. A díszítést továbbra is utálom de ha fehér hab nélkül maradnak azt még jobban utálom, olyan mintha félbe maradtak volna, mintha az islernek nem lenne csoki a tetején. Szóval idén is nagy levegőt vettem és szombat este díszítettem.
Ezt a házat, ha jobban tetszik utcát, Ádám városnak nevezte és nagyon örült neki, tegnap állítottam össze. Már egy éve terveztem, hogy is fog kinézni és sikerült nagyon hasonlóra megalkotnom. A hóember kiszúró forma miatt évek óta nyafogok de sajnos idén sem sikerült beszereznem. Viszont, EMBEREK a cső lyukas és zseniális módon felfedeztem, hogy van késem! Ezért megérdemlek egy szóbeli vállveregetést, talán kettőt is. Szóval kést ragadtam és csináltam hóembert, meg a házakat és félbe vágtam a karácsonyfát majd három dimenziósnak összeragasztottam karamellel, az a csillagból összerakós már nem tetszik, azt már mindenki csinálja, ilyet még alig pár helyen láttam. És csináltam még sok más formát, azokat később fogom megmutatni. Apa is kedvet kapott, csinált a fiúknak Ferrarit és kamiont. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy jövőre szükség lesz a dupla adag tésztára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése