2012.12.06.

Az oviba eljutás még mindig nagyon izgalmas. Már Maja is képes megtenni az oda-vissza utat a saját lábán és egyre jobban megszokja, hogy nem veszem fel. Igen, undok voltam és bekeményítettem. Ha felveszem és viszem a fiúkkal jobban lépést tudok tartani de mire az oviba érünk az én hátamon folyik a víz és hazafelé jól megfázom (ez történt két hete is) ha nem húzok kabátot akkor pedig az utcán szembejövők néznek rám szörnyülködve pedig isten bizony nincs hideg ha plusz 10 kilóval közlekedik az ember lánya. Tehát Maja jön kézen fogva, szerencsére már nem áll meg minden ötödik fűszálat megcsodálni a fiúk pedig rohannak előre és ha szerencsém van a látóhatáron vagy járdaszélén megállnak. Egy ilyen alkalommal kiabálok Miki után, Ádám is szorgosan segít egyszer csak térd magasságból egy vékonyka hang:
- Mikiiiiiiii! - ez volt Maja, persze azóta sem mondta többet. Azért én bízom benne, hogy egyszer beszélni fog.

A télapó egy nagyon kedves hagyomány de én szívből gyűlölöm a köré kialakult tanmesét, miszerint csak a jó gyereknek hoz ajándékot és már egy héttel előtte elkezdik befűteni a gyereket, hogy jó legyél mert virgács irgumburgum aztán meg megy a nagy csodálkozás, hogy a gyerek mért nem fér a bőrébe. Mert izgul és nincs más eszköze hát pörög, pezseg, hemzseg. Ha rajtam múlna november közepén törvényileg tiltanám be a "jó legyél különben nem jön a télapó" típusú mondatokat. Itthon próbálom olyan természetesen kezelni a dolgot, mondhatni nem törődöm módon amennyire csak lehet, még bakancsot se kell pucolni*. De mivel napjuk nagy részét az oviban töltik nincs jelentősége. Nálunk éjjel csúcsosodott az őrület. Este kirakták a bakancsokat az ablak helyett az ajtóba (áthelyeztük), apa megtöltötte őket. Éjjel fél 2-kor arra ébredek, hogy valaki jön, csak az egyik szememet nyitottam ki a fürdőben lett világos, aztán sötét és léptek vissza a szobába. Éljen nem látta meg. Próbálok visszaaludni, nem megy, forgolódom már majdnem sikerül, szinte zuhanok amikor ismét léptek és Ádám áll az ágyam mellett:
- Kibonthatom az ajándékom?
- Ádám, éjszaka van menj vissza aludni, majd reggel. - visszament. Megint próbálok visszaaludni, nem sikerül csak fél kómában heverészek és mire tényleg sikerülne aludnom negyed 6 és Miki bújik mellém. Csak tudomásul veszem és ernyedten heverészek tovább. Jövőre 5-én este jön a szakállas akkor legalább nyugi lesz este.

* Élénken emlékszem egy esetre amikor a tanerejű pucolás közben az öcsém alapos akart lenni és a bundás csizmát teletöltötte vízzel, olyan 3-4 éves lehetett. Nálunk egyenlőre kiskorúaknak tilos cipőt mosni.

Csak meg akarom mutatni:

 Sün süti, a sütőben jobban megkeltek mint számítottam ezért vombatra  hasonlítanak, sőt volt egy ami határozottan tengerimalacra hajazott. Egyébként oltári sikere volt, még ki sem hűlt a tepsi amikor már üres volt.

 Elkezdetem a karácsonyi dekort, vasárnap apa is feldíszítette az erkélyt.

 Ezt a zoknit magam varrtam, mivel rettenetesen utálok varrni marha büszke vagyok a művemre. Kézzel készült teherbírása csekély, kedves Télapó azért pár darab színes papír amin István király és Deák Ferenc látható belefér, esetleg egy Ferrari indító kulcsa, azt nem tudom a gyereküléseket hogy rakom bele, de megoldom. :-D

- Húúú-húúúú! - szerintetek fog ez a lány babázni egyszer?