2012. december 23., vasárnap
2012. december 19., szerda
2012.12.19.
Pillanatnyilag úgy érzem az év leghosszabb napján vagyok túl. Nagyon szeretem az ovinkat de az információáramlás fejlesztésre szorul. Tegnap mikor összeszedtem a mókus őrsöt az óvónéni közölte, hogy ha van kedvem/lehetőségem/tehetségem holnap örülnének valami sütinek, szörpnek. Én is. A sütés ténye nekem nem kihívás de ma volt az idei utolsó fejlődős nap ami nagyban lerövidíti a délelőttömet a tegnap estét pedig teljesen alkalmatlannak találtam, semmi kedvem nem volt 3 gyerekkel a sarkamban roham sütni. Szóval estére megvolt a süti terve a szűk beosztást tekintve is kivitelezhetőnek tűnt. Reggel még indulás előtt hozzáláttam az előkészületeknek. Akkor akartam elvinni mikor Ádámért megyek, sajnos csak a fele lett kész, azt nem vittem. A foglalkozás után visszavittem Ádámot az oviba had készüljön együtt a többiekkel az előadásra, hazarohantam a sütimhez ami indulásra el is készült. Beállítok vele az oviba és az óvónéni akkor mondja, hogy ők ebéd utánra kérték a sütit. És ezt tegnap mért nem mondta senki? Akkor kalácsot sütöttem volna ahogy eredetileg terveztem azzal csukot szemmel is végeztem volna délelőtt. Azért elfogyott.
Ők voltak. A képért külön bocs de a nagy rohanásban az oviban jutott eszembe, hogy elfelejtettem megörökíteni a hóemberkéimet és két nyúlkáló apró mancs között ennyire futotta.
Most jön a dícsekvős rész. Múlt hónap elején vittem az oviba narancshéjból készült mécsest és most hasonlóval díszítették a termet az előadásra. Nagyon hangulatos volt.
Karácsonyi ajándék, habfürdő gyermekeim őrzőinek. Az üveget ők festették a papírt ők nyomdázták, a nyomdákat én készítettem.
Idén pásztorok voltak a fiaim, ott várnak a sorukra a szék mögött.
Ez már az ő részük adják át az ajándékot.
Itt a bizonyíték, azért nem írtam mert foglalt volt a gép! (na mit szóltok, egész jó kifogást találtam :-D)
Maja szótár
vijjjjááááá - Villám McQuenn (ki más lenne első kedvence?)
ija - csillag
vijá(g) - virág (lelkes kertész a szobai flóra időnként megmentésre szorul)
Van saját szava a csokira és a kakaós csigára de a billentyűzeten nincsenek leírására alkalmas betűk. Ha nyílik a hűtő a csokival szinte mindig bepróbálkozik. A kakaós csiga pedig az utóbbi hetekben került föl a toplistára, rögtön az élére, amit én sütök abból egyszerre megeszik ötöt.
Azt eddig is tudtam, hogy a férfiknak borsó méretű az agyuk, pontosítok amit használnak belőle de azért mikor ez kézzel foghatóvá válik az mindig a meglepetés erejével hat.
Mikivel minden indulás előtt egyezkedni kell a lakás elhagyására alkalmas kreáció megalkotásában. Ez úgy kezdődik, hogy elküldöm hosszú zoknit* és pólót húzni erre megjelenik egy rövidnadrággal. Elmondom, hogy tél van és hideg a rövidnacit tegye el nyárra. Ő kerek, csodálkozó szemekkel kérdezi, hogy mért. Elszámolok háromig és újra elmondom, hogy hideg van, majd újra megkérdezi miért itt igyekszem nem kiborulni, ő sértődötten elmegy és visszatér egy hosszú zoknival majd pólóért megy, közben Maja lenyúlja a zokniját. Aminek visszaszerzése visításra és kergetőzésre ad okot. Amikor sikerül és rajta a két fenti ruhadarab elküldöm, hogy húzza fel a nadrágját, ez többnyire menni szokott, aztán jön az újabb kör a hány pulóver és milyen vastagok témakörből. Pedig általában a dolog mindössze abból állna, hogy a kupacba rakott ruhát egyesével felhúzza de Miki minden alkalommal mást akar felhúzni mint ami előtte van. Közben gyakran alkudozik arra is, hogy nem kell kabát. És ő a fázós gyerekem. Amikor tényleg hideg van és ráadom még a szomszéd kert ajtót is akkor is az út felénél (5 perc az ovi, 3 gyerekkel 10) nyivákolni kezd, hogy fázik. Ja és ha naponta háromszor hagyjuk el a lakást akkor ezt naponta háromszor játszuk végig kezdve a rövidnacis jelenettel pedig aznap már tapasztalta, hogy hideg van kint. Na nem baj, miggggyá jön a nyár és a kabátot max ollóval fogom tudni leszedni róla.
A másik bizonyíték a férfiak csekély agytevékenységére szintén Miki. Ma reggel kérdezi:
- Apa ho va?
- Elment dolgozni.
- És este jö haza?
- Nem. Délután hazajön aztán együtt elmegyünk hozzátok az oviba megnézni a karácsonyi műsort.
- Jupiiiiiiiiii - ugrál a nappaliban.
- És este jö haza?
- Nem, most mondtam, hogy délután megyünk az oviba hozzátok.
- Jupiiiiiiiiiiii - és ismét ugrál.
* A térdig érő zoknikat részesítem előnybe mert én itthon rájuk adom a harisnyát az sima, de az oviban a melegítő naci alatt a harisnya egész nap meleg ha leveszi egyedül nem fogja tudni felhúzni amikor szellőzni mennek. Mint említettem max 10 perc az út ennyi idő alatt nem fagynak meg, nadrágból van nekik többféle vastag is a kicsit hideg, hideg, szibériai hideg fokozatoknak megfelelően.
Ők voltak. A képért külön bocs de a nagy rohanásban az oviban jutott eszembe, hogy elfelejtettem megörökíteni a hóemberkéimet és két nyúlkáló apró mancs között ennyire futotta.
Most jön a dícsekvős rész. Múlt hónap elején vittem az oviba narancshéjból készült mécsest és most hasonlóval díszítették a termet az előadásra. Nagyon hangulatos volt.
Karácsonyi ajándék, habfürdő gyermekeim őrzőinek. Az üveget ők festették a papírt ők nyomdázták, a nyomdákat én készítettem.
Idén pásztorok voltak a fiaim, ott várnak a sorukra a szék mögött.
Ez már az ő részük adják át az ajándékot.
Itt a bizonyíték, azért nem írtam mert foglalt volt a gép! (na mit szóltok, egész jó kifogást találtam :-D)
Maja szótár
vijjjjááááá - Villám McQuenn (ki más lenne első kedvence?)
ija - csillag
vijá(g) - virág (lelkes kertész a szobai flóra időnként megmentésre szorul)
Van saját szava a csokira és a kakaós csigára de a billentyűzeten nincsenek leírására alkalmas betűk. Ha nyílik a hűtő a csokival szinte mindig bepróbálkozik. A kakaós csiga pedig az utóbbi hetekben került föl a toplistára, rögtön az élére, amit én sütök abból egyszerre megeszik ötöt.
Azt eddig is tudtam, hogy a férfiknak borsó méretű az agyuk, pontosítok amit használnak belőle de azért mikor ez kézzel foghatóvá válik az mindig a meglepetés erejével hat.
Mikivel minden indulás előtt egyezkedni kell a lakás elhagyására alkalmas kreáció megalkotásában. Ez úgy kezdődik, hogy elküldöm hosszú zoknit* és pólót húzni erre megjelenik egy rövidnadrággal. Elmondom, hogy tél van és hideg a rövidnacit tegye el nyárra. Ő kerek, csodálkozó szemekkel kérdezi, hogy mért. Elszámolok háromig és újra elmondom, hogy hideg van, majd újra megkérdezi miért itt igyekszem nem kiborulni, ő sértődötten elmegy és visszatér egy hosszú zoknival majd pólóért megy, közben Maja lenyúlja a zokniját. Aminek visszaszerzése visításra és kergetőzésre ad okot. Amikor sikerül és rajta a két fenti ruhadarab elküldöm, hogy húzza fel a nadrágját, ez többnyire menni szokott, aztán jön az újabb kör a hány pulóver és milyen vastagok témakörből. Pedig általában a dolog mindössze abból állna, hogy a kupacba rakott ruhát egyesével felhúzza de Miki minden alkalommal mást akar felhúzni mint ami előtte van. Közben gyakran alkudozik arra is, hogy nem kell kabát. És ő a fázós gyerekem. Amikor tényleg hideg van és ráadom még a szomszéd kert ajtót is akkor is az út felénél (5 perc az ovi, 3 gyerekkel 10) nyivákolni kezd, hogy fázik. Ja és ha naponta háromszor hagyjuk el a lakást akkor ezt naponta háromszor játszuk végig kezdve a rövidnacis jelenettel pedig aznap már tapasztalta, hogy hideg van kint. Na nem baj, miggggyá jön a nyár és a kabátot max ollóval fogom tudni leszedni róla.
A másik bizonyíték a férfiak csekély agytevékenységére szintén Miki. Ma reggel kérdezi:
- Apa ho va?
- Elment dolgozni.
- És este jö haza?
- Nem. Délután hazajön aztán együtt elmegyünk hozzátok az oviba megnézni a karácsonyi műsort.
- Jupiiiiiiiiii - ugrál a nappaliban.
- És este jö haza?
- Nem, most mondtam, hogy délután megyünk az oviba hozzátok.
- Jupiiiiiiiiiiii - és ismét ugrál.
* A térdig érő zoknikat részesítem előnybe mert én itthon rájuk adom a harisnyát az sima, de az oviban a melegítő naci alatt a harisnya egész nap meleg ha leveszi egyedül nem fogja tudni felhúzni amikor szellőzni mennek. Mint említettem max 10 perc az út ennyi idő alatt nem fagynak meg, nadrágból van nekik többféle vastag is a kicsit hideg, hideg, szibériai hideg fokozatoknak megfelelően.
2012. december 18., kedd
2012.12.18.
Nem írtam mert kerülget a depresszió és úgy éreztem csak nyafogni tudnék azt pedig nem akartam. Pedig gondolatban minden nap írtam, többször is, a boltban bevásárlás közben, úton az ovi felé, főzés közben és bármikor amikor hallottam a gondolataim, aztán ideültem és az ujjam nem engedelmeskedett. Lássuk mi maradt ki.
Voltunk disznót ölni Messzi mamánál a fiúk verset is tanultak az alkalomra. Egy régi szokásból maradt fenn a versike a falu lakói így "koldultak" kostolót abban a házban ahol disznóvágás volt:
"Kis hurka, nagy hurka,
Tarisznyámat had húzza.
Ha nagyot nem adnak,
Kicsit is elfogadok!"
Kifogtuk a szezon első hóviharát. Reggel 6-kor indultunk akkor még csak picit szállingózott a hó, fél 7-kor a buszról figyeltük ahogy a négysávos út fehéredni kezdett de akkor már nem volt visszaút. Mamánál már vízszintesen fújta a havat a szél. De mint mondtam nem volt visszaút a disznónak be volt ígérve a program (képzelhetitek, hogy várta :-D) a csapat összetrombitálva, tehát csináltuk. Szerencsére nőnek születtem így nekem benti munka jutott egyedül a rizs főzés borított ki. De az nagyon. Órákon keresztül főtt és az eredmény a siralmasnál is rosszabb lett. Assssszem a következő disznónál felmentést kérek rizsfőzés alól vagy itthon megcsinálom házi feladatba. A hó közben hullott volna ha nem fújja a szél kitartóan. A 11 órás busz még bejött a faluba ez reményre adott okot miszerint a mi hazafelé buszunk is jönni fog. De mire felsorakoztunk a buszmegállóba a busz nem jött. Cserébe láttunk hókotró traktort, hátrányos helyzetű városi gyerekeim nagy örömére. Mi tovább reménykedtünk, hogy akkor busz is fog jönni, a telefonos diszpécser is biztatott, igaz 30-40 perc késést kilátásba helyezett, vártunk. Majd még mindig vártunk és egy óra múlva feladtuk, visszamentünk. Újabb telefonos érdeklődésre kiderült, hogy a busz Karakószörcsög alsón van de a faluból kivezető úton a hókotró az árokba borult és a mentésére érkező egyéb járművek is utána borultak. Szóval a hótól épp ki tudott volna jönni de a mentőbrigádtól nem fért el az úton. Majd ha végeztek a mentéssel és a sofőr ezt észreveszi akkor jön a busz. Éljen. Későbbi busz szintén innen indult volna, sőt a másnapi is. Mivel többnapos hózást ígértek nem mertünk maradni éjszakára hátha három napra elzárja a hó a falut. A barátnőm jött el értünk, indulás előtt felszerelkeztünk egy lapáttal és némi imával. Én nem tudok vezetni, hóátfúvást is most láttam életemben először, szóval a boldog tudatlanság állapotában ücsörögtem elöl. Azt láttam, hogy út helyett hó van ameddig a szem ellát és néhány keréknyom jelzi az utat de az autó alattam mozgott és nem aggódtam. Abban szintén biztos voltam ha Mislenyt elérjük akkor már minden rendben lesz mert errefelé Misleny amolyan világ közepe, aki számít és nem akar a városban lakni de tőle messze sem az Mislenyben lakik. Szóval arrafelé takarítják az utakat. Bár az út sokkal jobb nem lett de valóban Misleny után már hamar hazaértünk. Másnap reggel, az az egyetlen busz ami bemegy a faluba és a b terv szerint azzal jöttünk volna haza, nem ment be a faluba. Állítólag ilyen még nem volt a világtörténelemben.
Mivel a hazajutás miatt amint lehetett otthagytuk a disznót, hurka nélkül jöttünk haza. De mama utánunk küldte pár nappal később, még kis hurka is készült a gyerekeknek.
Ott van a tepsibe, Miki mutatja. Finom volt.
Voltunk szánkózni is. Majának annnnnyira tetszett a szánkó, hogy mikor technikai okok miatt (eltakarított járdához értünk) le kellett szállnia pár percre iszonyatos visítást rendezett.
Nagy, rózsaszín gombóc a hóban. Rettenetesen utálom ha talpig rózsaszínben van és a vastag űrhajós nadrágokat is gyűlölöm. Komolyan nem értem mért él még mindig az a tévhit az emberekben, hogy a vastag az meleg. Pedig a szigetelés a lényeg és ha jól szigetel lehet az anyag vékony is. Szóval a szánkózós eset után előkotortam a fiúkról megmaradt mini méretű télálló nadrágot, igen kék de fele ilyen vastag és a lány tud benne mozogni.
Az egyetlen versenyző akit idén sikerült lefényképezni a télapós ajándékkal. A fiúk olyan pillanatok alatt és olyan korán elhordták, hogy én még az ágyban sem ültem fel. Mire kiértem a télapók a konyhapulton, egészben, sértetlenül a fiúk pedig az új autókkal versenyeztek. Miki bepróbálkozott, hogy Majáét is a helyére rakja de undok módon nem engedtük. Nyuszika pedig életében először örülhetett a bakancsos jelenségnek.
- Egyedül is meg tudok enni egy ekkorát! - Már nem tudom hány napja volt télapó de nálunk azóta is jut reggeli utánra valami csoki.
Múlt héten egy tolvaj elvitte a bejárati ajtóról a plüss figurákat. Ha lejjebb tekersz láthatod a fényképen. Anyagi kár nem ért de kimondhatatlanul bosszant. Mert azok az enyémek voltak, az ajtó pedig már-már az intim szférámhoz, de a lakáséhoz feltétlenül, tartozik. Kicsit olyan mintha a zsebemből lopták volna ki a kesztyűt. A két kisállat már három gyerekkel ezelőtti életünkben is megvolt, az év 11 hónapját a hűtőn töltötték, karácsonykor kiraktam őket az ajtóra. Három gyerek megcibálta, hurcolta, játszott vele, az egyiknek a sapkája szakadt volt a kutya orrát valamelyik kiharapta pár éve. A télapót apa tavaly vette csillagászati összegért (200ft) csak itthon vettük észre, hogy az egyik varrás elcsúszott, lyukas. Nem varrtam meg, utálok varrni. Szóval károm anyagi értelemben nem kifejezhető, csak ezek hozzám tartoztak és mivel szinte biztos vagyok benne, hogy a tolvaj nem tudott vele kezdeni semmit, kidobta az első kukába, igenis fáj és hiányoznak. Én szerettem őket és bár azért pszichológus nélkül fel fogom tudni dolgozni és tudok tovább élni nélkülük, szerettem volna őket jövőre és két év múlva és 10 év múlva is kirakni az ajtómra. A kerámia mécses ott volt a kosaram mellett pedig talán még gyertyát se raktam bele, azt talán még el is tudta volna adni azt nem vitte el. De már nem fogja mert behoztam. Az ajtóra pedig papír díszeket tettem.
Télapós dizájn, a fiúk mindent az oviban készítettek.
Tegnap frissítettem a fenyők is eredeti Szabó alkotások.
A kosaram pedig két hete így néz ki, ezt is én csináltam kivéve a Mikulást, az Miki műve.
Az oviba lehetett rendelni mozaikot, Ádámnak felcsillant a szeme mikor meglátta, egy egész hetet várt rá. Itthon első dolga volt nekiesni. Teljesen egyedül rakta ki, csak egy kesztyűt engedélyezett Mikinek a közben járásomra. Miki a maradék anyagokból alkotott saját hóembert.
A kész művek. Eredetileg a bejárati ajtóra akartam kirakni. Már a rendeléskor így beszéltük meg Ádámmal végül úgy döntött, hogy maradjon a lakásban és a szobaajtójukra tegyük fel nehogy ellopja valaki. Mikor ezt levezette összeugrott a gyomrom. A gyerekem fél. A tolvajnak nőjön be az orra lyuka!!!!
Hétvégén mézes projekt volt. Pénteken sütöttem 11-től 5 óra után már kész is voltam. És ez még csak a sütés volt. Mielőtt nagyon sajnáltatnám magam dicsekszem, idén 1,5 adagot csináltam és nem csak hagyományos kiszúrókat használtam. Ez meghosszabbította az időt. A művemre viszont nagyon büszke vagyok, ráadásul idén alig 4-5 darabot égettem el. Ez az új egyéni rekordom. És még valamit el kell dicsekednem, a kinyújt-szaggat részt általában már nagyon unom a végére és minden éven megfogadom, hogy soha többet nem sütök mézest. Idén valahogy ez kimaradt, nem untam és igen jövőre is sütök és az is lehet, hogy még többet, mondjuk dupla adagot. A díszítést továbbra is utálom de ha fehér hab nélkül maradnak azt még jobban utálom, olyan mintha félbe maradtak volna, mintha az islernek nem lenne csoki a tetején. Szóval idén is nagy levegőt vettem és szombat este díszítettem.
Ezt a házat, ha jobban tetszik utcát, Ádám városnak nevezte és nagyon örült neki, tegnap állítottam össze. Már egy éve terveztem, hogy is fog kinézni és sikerült nagyon hasonlóra megalkotnom. A hóember kiszúró forma miatt évek óta nyafogok de sajnos idén sem sikerült beszereznem. Viszont, EMBEREK a cső lyukas és zseniális módon felfedeztem, hogy van késem! Ezért megérdemlek egy szóbeli vállveregetést, talán kettőt is. Szóval kést ragadtam és csináltam hóembert, meg a házakat és félbe vágtam a karácsonyfát majd három dimenziósnak összeragasztottam karamellel, az a csillagból összerakós már nem tetszik, azt már mindenki csinálja, ilyet még alig pár helyen láttam. És csináltam még sok más formát, azokat később fogom megmutatni. Apa is kedvet kapott, csinált a fiúknak Ferrarit és kamiont. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy jövőre szükség lesz a dupla adag tésztára.
Voltunk disznót ölni Messzi mamánál a fiúk verset is tanultak az alkalomra. Egy régi szokásból maradt fenn a versike a falu lakói így "koldultak" kostolót abban a házban ahol disznóvágás volt:
"Kis hurka, nagy hurka,
Tarisznyámat had húzza.
Ha nagyot nem adnak,
Kicsit is elfogadok!"
Kifogtuk a szezon első hóviharát. Reggel 6-kor indultunk akkor még csak picit szállingózott a hó, fél 7-kor a buszról figyeltük ahogy a négysávos út fehéredni kezdett de akkor már nem volt visszaút. Mamánál már vízszintesen fújta a havat a szél. De mint mondtam nem volt visszaút a disznónak be volt ígérve a program (képzelhetitek, hogy várta :-D) a csapat összetrombitálva, tehát csináltuk. Szerencsére nőnek születtem így nekem benti munka jutott egyedül a rizs főzés borított ki. De az nagyon. Órákon keresztül főtt és az eredmény a siralmasnál is rosszabb lett. Assssszem a következő disznónál felmentést kérek rizsfőzés alól vagy itthon megcsinálom házi feladatba. A hó közben hullott volna ha nem fújja a szél kitartóan. A 11 órás busz még bejött a faluba ez reményre adott okot miszerint a mi hazafelé buszunk is jönni fog. De mire felsorakoztunk a buszmegállóba a busz nem jött. Cserébe láttunk hókotró traktort, hátrányos helyzetű városi gyerekeim nagy örömére. Mi tovább reménykedtünk, hogy akkor busz is fog jönni, a telefonos diszpécser is biztatott, igaz 30-40 perc késést kilátásba helyezett, vártunk. Majd még mindig vártunk és egy óra múlva feladtuk, visszamentünk. Újabb telefonos érdeklődésre kiderült, hogy a busz Karakószörcsög alsón van de a faluból kivezető úton a hókotró az árokba borult és a mentésére érkező egyéb járművek is utána borultak. Szóval a hótól épp ki tudott volna jönni de a mentőbrigádtól nem fért el az úton. Majd ha végeztek a mentéssel és a sofőr ezt észreveszi akkor jön a busz. Éljen. Későbbi busz szintén innen indult volna, sőt a másnapi is. Mivel többnapos hózást ígértek nem mertünk maradni éjszakára hátha három napra elzárja a hó a falut. A barátnőm jött el értünk, indulás előtt felszerelkeztünk egy lapáttal és némi imával. Én nem tudok vezetni, hóátfúvást is most láttam életemben először, szóval a boldog tudatlanság állapotában ücsörögtem elöl. Azt láttam, hogy út helyett hó van ameddig a szem ellát és néhány keréknyom jelzi az utat de az autó alattam mozgott és nem aggódtam. Abban szintén biztos voltam ha Mislenyt elérjük akkor már minden rendben lesz mert errefelé Misleny amolyan világ közepe, aki számít és nem akar a városban lakni de tőle messze sem az Mislenyben lakik. Szóval arrafelé takarítják az utakat. Bár az út sokkal jobb nem lett de valóban Misleny után már hamar hazaértünk. Másnap reggel, az az egyetlen busz ami bemegy a faluba és a b terv szerint azzal jöttünk volna haza, nem ment be a faluba. Állítólag ilyen még nem volt a világtörténelemben.
Mivel a hazajutás miatt amint lehetett otthagytuk a disznót, hurka nélkül jöttünk haza. De mama utánunk küldte pár nappal később, még kis hurka is készült a gyerekeknek.
Ott van a tepsibe, Miki mutatja. Finom volt.
Voltunk szánkózni is. Majának annnnnyira tetszett a szánkó, hogy mikor technikai okok miatt (eltakarított járdához értünk) le kellett szállnia pár percre iszonyatos visítást rendezett.
Nagy, rózsaszín gombóc a hóban. Rettenetesen utálom ha talpig rózsaszínben van és a vastag űrhajós nadrágokat is gyűlölöm. Komolyan nem értem mért él még mindig az a tévhit az emberekben, hogy a vastag az meleg. Pedig a szigetelés a lényeg és ha jól szigetel lehet az anyag vékony is. Szóval a szánkózós eset után előkotortam a fiúkról megmaradt mini méretű télálló nadrágot, igen kék de fele ilyen vastag és a lány tud benne mozogni.
Az egyetlen versenyző akit idén sikerült lefényképezni a télapós ajándékkal. A fiúk olyan pillanatok alatt és olyan korán elhordták, hogy én még az ágyban sem ültem fel. Mire kiértem a télapók a konyhapulton, egészben, sértetlenül a fiúk pedig az új autókkal versenyeztek. Miki bepróbálkozott, hogy Majáét is a helyére rakja de undok módon nem engedtük. Nyuszika pedig életében először örülhetett a bakancsos jelenségnek.
- Egyedül is meg tudok enni egy ekkorát! - Már nem tudom hány napja volt télapó de nálunk azóta is jut reggeli utánra valami csoki.
Múlt héten egy tolvaj elvitte a bejárati ajtóról a plüss figurákat. Ha lejjebb tekersz láthatod a fényképen. Anyagi kár nem ért de kimondhatatlanul bosszant. Mert azok az enyémek voltak, az ajtó pedig már-már az intim szférámhoz, de a lakáséhoz feltétlenül, tartozik. Kicsit olyan mintha a zsebemből lopták volna ki a kesztyűt. A két kisállat már három gyerekkel ezelőtti életünkben is megvolt, az év 11 hónapját a hűtőn töltötték, karácsonykor kiraktam őket az ajtóra. Három gyerek megcibálta, hurcolta, játszott vele, az egyiknek a sapkája szakadt volt a kutya orrát valamelyik kiharapta pár éve. A télapót apa tavaly vette csillagászati összegért (200ft) csak itthon vettük észre, hogy az egyik varrás elcsúszott, lyukas. Nem varrtam meg, utálok varrni. Szóval károm anyagi értelemben nem kifejezhető, csak ezek hozzám tartoztak és mivel szinte biztos vagyok benne, hogy a tolvaj nem tudott vele kezdeni semmit, kidobta az első kukába, igenis fáj és hiányoznak. Én szerettem őket és bár azért pszichológus nélkül fel fogom tudni dolgozni és tudok tovább élni nélkülük, szerettem volna őket jövőre és két év múlva és 10 év múlva is kirakni az ajtómra. A kerámia mécses ott volt a kosaram mellett pedig talán még gyertyát se raktam bele, azt talán még el is tudta volna adni azt nem vitte el. De már nem fogja mert behoztam. Az ajtóra pedig papír díszeket tettem.
Télapós dizájn, a fiúk mindent az oviban készítettek.
Tegnap frissítettem a fenyők is eredeti Szabó alkotások.
A kosaram pedig két hete így néz ki, ezt is én csináltam kivéve a Mikulást, az Miki műve.
Az oviba lehetett rendelni mozaikot, Ádámnak felcsillant a szeme mikor meglátta, egy egész hetet várt rá. Itthon első dolga volt nekiesni. Teljesen egyedül rakta ki, csak egy kesztyűt engedélyezett Mikinek a közben járásomra. Miki a maradék anyagokból alkotott saját hóembert.
A kész művek. Eredetileg a bejárati ajtóra akartam kirakni. Már a rendeléskor így beszéltük meg Ádámmal végül úgy döntött, hogy maradjon a lakásban és a szobaajtójukra tegyük fel nehogy ellopja valaki. Mikor ezt levezette összeugrott a gyomrom. A gyerekem fél. A tolvajnak nőjön be az orra lyuka!!!!
Hétvégén mézes projekt volt. Pénteken sütöttem 11-től 5 óra után már kész is voltam. És ez még csak a sütés volt. Mielőtt nagyon sajnáltatnám magam dicsekszem, idén 1,5 adagot csináltam és nem csak hagyományos kiszúrókat használtam. Ez meghosszabbította az időt. A művemre viszont nagyon büszke vagyok, ráadásul idén alig 4-5 darabot égettem el. Ez az új egyéni rekordom. És még valamit el kell dicsekednem, a kinyújt-szaggat részt általában már nagyon unom a végére és minden éven megfogadom, hogy soha többet nem sütök mézest. Idén valahogy ez kimaradt, nem untam és igen jövőre is sütök és az is lehet, hogy még többet, mondjuk dupla adagot. A díszítést továbbra is utálom de ha fehér hab nélkül maradnak azt még jobban utálom, olyan mintha félbe maradtak volna, mintha az islernek nem lenne csoki a tetején. Szóval idén is nagy levegőt vettem és szombat este díszítettem.
Ezt a házat, ha jobban tetszik utcát, Ádám városnak nevezte és nagyon örült neki, tegnap állítottam össze. Már egy éve terveztem, hogy is fog kinézni és sikerült nagyon hasonlóra megalkotnom. A hóember kiszúró forma miatt évek óta nyafogok de sajnos idén sem sikerült beszereznem. Viszont, EMBEREK a cső lyukas és zseniális módon felfedeztem, hogy van késem! Ezért megérdemlek egy szóbeli vállveregetést, talán kettőt is. Szóval kést ragadtam és csináltam hóembert, meg a házakat és félbe vágtam a karácsonyfát majd három dimenziósnak összeragasztottam karamellel, az a csillagból összerakós már nem tetszik, azt már mindenki csinálja, ilyet még alig pár helyen láttam. És csináltam még sok más formát, azokat később fogom megmutatni. Apa is kedvet kapott, csinált a fiúknak Ferrarit és kamiont. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy jövőre szükség lesz a dupla adag tésztára.
2012. december 6., csütörtök
2012.12.06.
Az oviba eljutás még mindig nagyon izgalmas. Már Maja is képes megtenni az oda-vissza utat a saját lábán és egyre jobban megszokja, hogy nem veszem fel. Igen, undok voltam és bekeményítettem. Ha felveszem és viszem a fiúkkal jobban lépést tudok tartani de mire az oviba érünk az én hátamon folyik a víz és hazafelé jól megfázom (ez történt két hete is) ha nem húzok kabátot akkor pedig az utcán szembejövők néznek rám szörnyülködve pedig isten bizony nincs hideg ha plusz 10 kilóval közlekedik az ember lánya. Tehát Maja jön kézen fogva, szerencsére már nem áll meg minden ötödik fűszálat megcsodálni a fiúk pedig rohannak előre és ha szerencsém van a látóhatáron vagy járdaszélén megállnak. Egy ilyen alkalommal kiabálok Miki után, Ádám is szorgosan segít egyszer csak térd magasságból egy vékonyka hang:
- Mikiiiiiiii! - ez volt Maja, persze azóta sem mondta többet. Azért én bízom benne, hogy egyszer beszélni fog.
A télapó egy nagyon kedves hagyomány de én szívből gyűlölöm a köré kialakult tanmesét, miszerint csak a jó gyereknek hoz ajándékot és már egy héttel előtte elkezdik befűteni a gyereket, hogy jó legyél mert virgács irgumburgum aztán meg megy a nagy csodálkozás, hogy a gyerek mért nem fér a bőrébe. Mert izgul és nincs más eszköze hát pörög, pezseg, hemzseg. Ha rajtam múlna november közepén törvényileg tiltanám be a "jó legyél különben nem jön a télapó" típusú mondatokat. Itthon próbálom olyan természetesen kezelni a dolgot, mondhatni nem törődöm módon amennyire csak lehet, még bakancsot se kell pucolni*. De mivel napjuk nagy részét az oviban töltik nincs jelentősége. Nálunk éjjel csúcsosodott az őrület. Este kirakták a bakancsokat az ablak helyett az ajtóba (áthelyeztük), apa megtöltötte őket. Éjjel fél 2-kor arra ébredek, hogy valaki jön, csak az egyik szememet nyitottam ki a fürdőben lett világos, aztán sötét és léptek vissza a szobába. Éljen nem látta meg. Próbálok visszaaludni, nem megy, forgolódom már majdnem sikerül, szinte zuhanok amikor ismét léptek és Ádám áll az ágyam mellett:
- Kibonthatom az ajándékom?
- Ádám, éjszaka van menj vissza aludni, majd reggel. - visszament. Megint próbálok visszaaludni, nem sikerül csak fél kómában heverészek és mire tényleg sikerülne aludnom negyed 6 és Miki bújik mellém. Csak tudomásul veszem és ernyedten heverészek tovább. Jövőre 5-én este jön a szakállas akkor legalább nyugi lesz este.
* Élénken emlékszem egy esetre amikor a tanerejű pucolás közben az öcsém alapos akart lenni és a bundás csizmát teletöltötte vízzel, olyan 3-4 éves lehetett. Nálunk egyenlőre kiskorúaknak tilos cipőt mosni.
Csak meg akarom mutatni:
Sün süti, a sütőben jobban megkeltek mint számítottam ezért vombatra hasonlítanak, sőt volt egy ami határozottan tengerimalacra hajazott. Egyébként oltári sikere volt, még ki sem hűlt a tepsi amikor már üres volt.
Elkezdetem a karácsonyi dekort, vasárnap apa is feldíszítette az erkélyt.
Ezt a zoknit magam varrtam, mivel rettenetesen utálok varrni marha büszke vagyok a művemre. Kézzel készült teherbírása csekély, kedves Télapó azért pár darab színes papír amin István király és Deák Ferenc látható belefér, esetleg egy Ferrari indító kulcsa, azt nem tudom a gyereküléseket hogy rakom bele, de megoldom. :-D
- Húúú-húúúú! - szerintetek fog ez a lány babázni egyszer?
- Mikiiiiiiii! - ez volt Maja, persze azóta sem mondta többet. Azért én bízom benne, hogy egyszer beszélni fog.
A télapó egy nagyon kedves hagyomány de én szívből gyűlölöm a köré kialakult tanmesét, miszerint csak a jó gyereknek hoz ajándékot és már egy héttel előtte elkezdik befűteni a gyereket, hogy jó legyél mert virgács irgumburgum aztán meg megy a nagy csodálkozás, hogy a gyerek mért nem fér a bőrébe. Mert izgul és nincs más eszköze hát pörög, pezseg, hemzseg. Ha rajtam múlna november közepén törvényileg tiltanám be a "jó legyél különben nem jön a télapó" típusú mondatokat. Itthon próbálom olyan természetesen kezelni a dolgot, mondhatni nem törődöm módon amennyire csak lehet, még bakancsot se kell pucolni*. De mivel napjuk nagy részét az oviban töltik nincs jelentősége. Nálunk éjjel csúcsosodott az őrület. Este kirakták a bakancsokat az ablak helyett az ajtóba (áthelyeztük), apa megtöltötte őket. Éjjel fél 2-kor arra ébredek, hogy valaki jön, csak az egyik szememet nyitottam ki a fürdőben lett világos, aztán sötét és léptek vissza a szobába. Éljen nem látta meg. Próbálok visszaaludni, nem megy, forgolódom már majdnem sikerül, szinte zuhanok amikor ismét léptek és Ádám áll az ágyam mellett:
- Kibonthatom az ajándékom?
- Ádám, éjszaka van menj vissza aludni, majd reggel. - visszament. Megint próbálok visszaaludni, nem sikerül csak fél kómában heverészek és mire tényleg sikerülne aludnom negyed 6 és Miki bújik mellém. Csak tudomásul veszem és ernyedten heverészek tovább. Jövőre 5-én este jön a szakállas akkor legalább nyugi lesz este.
* Élénken emlékszem egy esetre amikor a tanerejű pucolás közben az öcsém alapos akart lenni és a bundás csizmát teletöltötte vízzel, olyan 3-4 éves lehetett. Nálunk egyenlőre kiskorúaknak tilos cipőt mosni.
Csak meg akarom mutatni:
2012. december 3., hétfő
2012.12.03./2.
Találtam valamit, én már tavaly is jól szórakoztam rajta, feltételezem nektek sem lesz ismeretlen.
Olvasás közben az jutott eszembe, hogy szerencsére nálunk már évek óta nincs idegbaj karácsonykor. Először is a fa és beszerzése körüli hercehurca megszűnt mióta műanyag fánk van. Az évek alatt pedig megszoktuk, hogy nem a fenyőillat miatt van karácsony. Aztán a jézuskával való fenyegetőzés a gyerek kordában tartása érdekében nálunk olaj a tűzre ezért a jézuska, ajándék, karácsonyfa szavak nálunk úgy huszadika körül tiltó listára kerülnek és élünk mint bármikor máskor. Határozottan jót tesz az idegrendszernek. A 24. forgatókönyve pedig: délelőtt ugyanúgy indul mint bármely más nap (milyen szerencse, hogy az enyémek még nem követik a naptárt) aztán alvás után felállítjuk a fát, közösen feldíszítjük, a gyerekek imádják hordani a díszeket. Utána ünneplőt húzunk és meg is jön a jézuska akár már délután háromkor. Ez így mindenkinek biztosít egy nyugodt délutánt, a vacsorát békében befejezem amíg a kiskorúak az új játékokat élvezik, mire eljön a vacsora már mindenki játszott annyit, hogy nyugodtan asztalhoz tudjon ülni.
Olvasás közben az jutott eszembe, hogy szerencsére nálunk már évek óta nincs idegbaj karácsonykor. Először is a fa és beszerzése körüli hercehurca megszűnt mióta műanyag fánk van. Az évek alatt pedig megszoktuk, hogy nem a fenyőillat miatt van karácsony. Aztán a jézuskával való fenyegetőzés a gyerek kordában tartása érdekében nálunk olaj a tűzre ezért a jézuska, ajándék, karácsonyfa szavak nálunk úgy huszadika körül tiltó listára kerülnek és élünk mint bármikor máskor. Határozottan jót tesz az idegrendszernek. A 24. forgatókönyve pedig: délelőtt ugyanúgy indul mint bármely más nap (milyen szerencse, hogy az enyémek még nem követik a naptárt) aztán alvás után felállítjuk a fát, közösen feldíszítjük, a gyerekek imádják hordani a díszeket. Utána ünneplőt húzunk és meg is jön a jézuska akár már délután háromkor. Ez így mindenkinek biztosít egy nyugodt délutánt, a vacsorát békében befejezem amíg a kiskorúak az új játékokat élvezik, mire eljön a vacsora már mindenki játszott annyit, hogy nyugodtan asztalhoz tudjon ülni.
2012.12.03.
Mégis csak siker lesz a verses naptár, nagyon örülök neki mert meglehetősen lelombozó úgy alkotni valamit, hogy a kutya se értékeli. A fiúk tegnap és ma reggel is követelték az aktuális sort a versből, sőt ma már meg is akarták tanulni. Pedig ez tényleg nem volt cél. Természetesen nem tartom vissza őket.
Ádámmal jövőre megint el kell mennem a baromi hosszú nevű bizottsághoz vizsgálatra mert az ott kapott papírral fogom tudni iskolába vinni. Ma voltam az oviba kitölteni a vizsgálat kérő lapokat. Nem volt egyszerű menet de megszültük. Közben olyan dolgokat tudtam meg Ádámról amit egyéb esetben sosem, igaz ezen információk nem nélkülözhetetlenek. Kicsit az óvónők szemével láthattam a fiam, olyan szempontok alapján kellett értékelni a gyerekem amikre magamtól eszembe se jutott volna rákérdezni. Természetesen érdeklődtem Ádámról de mivel mindig azt a választ kaptam, hogy Ádámmal minden rendben, részt vesz a közösségi életben (játszik, alkot, rendetlenkedése belefér stb.), nagyjából mindent megeszik ezért leszoktam róla. Szóval tényleg érdekes volt a feladat.
Ádámmal jövőre megint el kell mennem a baromi hosszú nevű bizottsághoz vizsgálatra mert az ott kapott papírral fogom tudni iskolába vinni. Ma voltam az oviba kitölteni a vizsgálat kérő lapokat. Nem volt egyszerű menet de megszültük. Közben olyan dolgokat tudtam meg Ádámról amit egyéb esetben sosem, igaz ezen információk nem nélkülözhetetlenek. Kicsit az óvónők szemével láthattam a fiam, olyan szempontok alapján kellett értékelni a gyerekem amikre magamtól eszembe se jutott volna rákérdezni. Természetesen érdeklődtem Ádámról de mivel mindig azt a választ kaptam, hogy Ádámmal minden rendben, részt vesz a közösségi életben (játszik, alkot, rendetlenkedése belefér stb.), nagyjából mindent megeszik ezért leszoktam róla. Szóval tényleg érdekes volt a feladat.
2012. december 1., szombat
2012.12.01.
Psssszt, csak lopiba vagyok itt. A fiúk épp valakihez utazni készülnek, behúzódtak a szobába, játszanak, ketten civakodás nélkül. Elképzeléseim vannak a szoba hogy nézhet ki de nem érdekel, majd rendet raknak ha befejezték a játékot, mint mindig. A rumlinál sokkal jobban érdekel, hogy EGYÜTT játszanak VESZEKEDÉS nélkül. Nem fut, nem dübörög, nem ordít, játszik, csöndben mindkettő. Maja is elfoglalta magát mögöttem, szóval én most itt függősködök mert az elmúlt két hétből akarok képeket mutatni. Technikai nehézségeim támadtak és még tegnap sem sikerült őket feltennem.
Elkezdtük a karácsonyi dekort sajnos a lelkesedés a fénykép után elpárolgott és semmi értékelhető nem készült el.
Miki és Maja megszállta a mosogatót. Miki egy úszóversenyről érkezett egyenesen a gyerekszobából.
A múlt hét kedvence a Macskafogó volt, még Miki is 10 percig mozdulatlanul nézte.
Maja segít apának beosztást készíteni.
- Apa nézd ott egy paparazzi.
Az oviban múlt héten volt a szokásos ádventi készülődés, elkészítettük a szokásos mézeskalács házikót. Idén nem égettem meg magam a karamellel, jupiiiii.
Maját a kilövő helyre viszik
Idén két ádventi naptárt is készítettem. Még sosem csináltam ilyet. Gyerekkoromban nem tartottam izgalmasnak, hogy magamnak dugdossak szaloncukrokat gyufásdobozokba. Mi abban a meglepetés? Most ihletet kaptam és úgy gondoltam a fiúk is értékelnék. A fentit az oviba készítettem minden guriga egy karácsonyi verset rejt.
Ez pedig az itthoni. Az újrahasznosítás jegyében: mire jó egy marék fél pár zokni és egy marék kinőtt babazokni? A modern kor csodája a műanyag ablakkeret megnehezítette a madzag rögzítését, hiszen ebbe nem lehet csak úgy szöget verni de apa találékony ember és megoldotta nekem. A miénkbe egyetlen vers sorait osztottam 24 részre, karácsonyra fog összeállni.
Mikor fölkerült a fiúknak tetszett, bár fingjuk nem volt mire jó. Ádám két napig lelkesen számolgatta hány zokni volt az övé. Ma derült ki a nagy titok, ma bontottuk ki az elsőt, háááát még nem vagyok biztos benne, hogy siker lesz.
Mikor fölkerült a fiúknak tetszett, bár fingjuk nem volt mire jó. Ádám két napig lelkesen számolgatta hány zokni volt az övé. Ma derült ki a nagy titok, ma bontottuk ki az elsőt, háááát még nem vagyok biztos benne, hogy siker lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)