2012.05.03.

Ha Maja megnő lehet egy fiú. - mondja Ádám és gyorsan hozzáteszi - Úgy szeeték még egy fiút, megmondom milye fiút kéek ... - végül is nem mondta meg. (lényegében azt mondta el, hogy szeretne még egy öcsit)

Ma végre tudtam Majának szandit venni. Nagyon tetszett neki és a próbaúton is jól teljesített.

2012.05.02.

Dobpergés ... a tömeg lélegzetviszafolytva figyel ... éééééés: Miki egy nyösszenés nélkül hagyta, hogy levágjam a haját! Sőt ő maga kérte, a vágást. Csak 3 éve vártam ezt (élete első évében nem igényelt a frizurája karbantartást).

Aztán van ám még nagy hírem! Miki benne van a mai Dunántúli Naplóban. Egy fotós is a szökőkutaknál volt szombaton és elkapta a fiam. Ez igen nagy tett, mert Mikiről nem könnyű pillanatképet csinálni.

Maja ma negyed 3-kor(!) nyafogott. Mikor meghallottam helyben úgy döntöttem, hogy a következő 2-3 évben nem viszem ki a lakásból. Aztán mire fölültem csend lett és ez kitartott, egészen elképesztő módon 6-ig. Micsoda dőzsölés a sok 5-kor kezdődő nap után! A szobafogság persze csak az oviba indulásig tartott, hisz mégse maradhat itthon egyedül.

Majának nagyon tetszik a fotel, a napja nagy részét ott töltötte. Lemászni még nem tud, ezért rendszeresen meg kell menteni.

Régebben már írtam, a nyusziról aki az ovi felé az egyik ház udvarában él. Vagyis élt. Mert a nyúl a téli szünet után eltűnt. Valószínűleg nem a karácsonyi asztalon végezte, hanem csak szimplán lejárt az ideje. Ősszel fedeztem fel egy fura dudort a nyakán, lehet csak a téli háj de már ki tudja. A fiúk azóta is minden héten legalább egyszer (de inkább többször) nézik a szokott helyen, keresik.
Nyuszival 2009 őszén ismerkedtünk meg, amikor Ádám az ovit kezdte. Ő már akkor kifejlett példány volt, szerintem még az előző évi húsvéti ajándék. Nincs nyulakkal tapasztalatom, ez egy igen kedves jószág volt, látszott, hogy szokva van a gyerekekhez. A fiúknak is mindig örült, oda szaladt hozzájuk a kerítéshez ha meglátta őket. Egyszer még azt is láttam, hogy fejvesztve rohant föl a lépcsőn mert meghallotta, hogy zörög a zár és várta a gazdáját.

2012.05.01.

"Itt van május elseje ..." És országos Maja nap van. Az ünnepeltet nem hozta lázba a tény igaz nem is csaptunk nagy hűhót körülötte, majd később lesz a hivatalos ünneplés.

Ezt csak úgy, mert tetszik, mert a május 1-ről főleg ez a hangulat jut eszembe:



Jó volt ez a hosszú hétvége egészen olyan volt mintha turisták lennénk a saját városunkba felfedeztük a felújított belvárost, tegnap a Tettyére pedig toronyirányt mentünk. Helyenként szó szerint mert elég sokáig a templomot célozva mentünk. Aztán mikor a templom épp nem látszott megcéloztunk egy utcát ami fölfelé vitt. Roppant tudományosak voltunk. :-D Aztán hazafelé szerintem megtaláltuk a város legmeredekebb utcáját, szerencsére apát lebeszéltem, hogy végig ezen menjünk az első kereszteződésnél megkerestük a vízikereket és a patak mellett leereszkedtünk. A Mecseknek igen nagy előnye, hogy nem lehet eltévedni. Fölfelé előbb-utóbb valami kirándulóhelybe vagy a tévé toronyba  ütközünk de minimum találunk egy aszfaltozott utat amin akár még busz is jár. Lefelé szintén bátran el lehet indulni hamarosan házakba és civilizációba botlunk. Szeretek itt lakni.
Már majdnem elértük a belvárost amikor egy bácsi állított meg minket. Akkor ért haza a pecázásból és három hatalmas pontyot mutatott a fiúknak. Nem vagyunk vízi népek én még élőbe sosem láttam ekkora halakat. A fiúk mérsékelt érdeklődését illedelmes csodálkozással igyekeztem ellensúlyozni. A bácsi pedig nagyon örült, hogy értékeltük a zsákmányát. Igazán nem minden napi találkozás volt!
Este megint győzött az optimizmusom és abban reménykedtem, hogy Maja reggel majd alszik. Aha. Először negyed 4-kor(!) hallottam nyösszenni, aztán fél óra múlva megint, itt sziklaszilárdan megfogadtam, hogy alvás ügyben soha többet nem hiszek senkinek semmit. Aztán csend lett egészen fél 6-ig. Minden esetre szerény eredmény egy levegőn töltött teljes délután után. 

A mai napot csendes punnyadással töltöttük csak a játszóig mentünk ki. Már régen voltak ott a fiúk, mostanában más helyekre jártunk. Szóval örültek az újra felfedezésnek egy rövid ideig.
A legjobban Maja élvezte mert végre nem csak a hintából és a padról nézhette a fiúkat hanem elindulhatott világot látni.

Picit fötörte a homokot, nagyon puha volt, kicsúszott a lábba alól menni nem mert rajta.

A fűben stabilan közlekedett.

Szedett virágot.

Megnyalogatott néhány kavicsot.

Egész nap vadásztam de nem sikerült elkapnom mászás közbe, itt épp polcot rámol. Remélem látható, mert nem volt időm állítgatni.

2012.04.30./4.

Ma a Tettyére mentünk kirándulni, ott sem voltam a felújítás óta. Nagyon örültem, hogy a kis fehér kőelefánt még megvan. A játszótér viszont nem nyűgözött le. Szép, meg új, meg kicsi, meg hiper-szuper EU szabvány de nekem hiányzik a régi faház és a fa játékok, a semmihez sem hasonlító illatuk, az egyedi megjelenésük. Gyerekkoromban mindig nagy esemény volt ha a Tettyére mentünk, általában évente egyszer vagy még ritkábban, akkor is főleg a játékok miatt. És hiányzik a nagy tér, a régi nagyobb volt optikailag mindenképp.
 
Maja jól bírta a babakocsit, pedig végig benne ült. Az egész játszón csak egyetlen babahintát láttam és az is épp foglalt volt.
A fiúknak azért tetszett nagyjából 20 percig.

Miki csak ezen a kis csúszdán mert lecsúszni. Azért érdekelne melyik EU-s tervező csúszna le rajta egy nyári napon délután 4 körül.

Valami hasonló az oviban is van
Ádám mindent megmászott




Körhinta ilyet eddig csak tévében láttam

Uzsi szünet

Ez a kerék váltotta ki az igazi csodálatot

Itthon nagy kullancs vizit volt és ma is hamar csend lett esti puszi után.
A családi program egész jó volt ha leszámítom az átlag két percenkénti nyivákolást: mért megyünk, mikor érünk oda, hova megyünk, mikor érünk oda, szomjas vagyok, mikor érünk oda, folyik az orrom, mikor érünk oda, ne tapogasd a kerítést, mikor érünk oda, süt a nap, kis vonat, árnyék van, hol a kis vonat, nem látom (épp vele szembe jött) mikor érünk oda, milyen játszótér, mikor érünk oda, minek megyünk, menjünk haza, lecsúszok, nem csúszok, menjünk haza, hintázok, homokozok, nem akarok haza menni, menjünk játszótérre, felmondok.
Pedig úgy terveztem, hogy fölérünk, elengedjük a pihéseket a játszón és apával leülünk egy árnyékos padra, aztán eltelik a délután. Majd egyszer máskor biztos lesz ilyen is.

A hétvége egyéb eseményei
Maja rájött, hogy a tűzhely gombjait hogyan kell tekergetni, nagyon szorgalmasan gyakorolja is. Főzök(nék) ő pedig jön és teker, mindent amit elér. A villany kevés előnyei közé tartozik, hogy nem kell újra begyújtani de amikor a használaton kívülit is bekapcsolja az picit sem mókás.
Magyarul még nem beszél de Majául már perfekt, egész nap csacsog. Ha apa megjön percekig meséli a napját. Könyvet fog, leül és jó hangosan olvas, sajnos még nem sikerült megörökíteni mert ha meglátja a gépet abbahagyja és vigyorog.
Evéshez készülünk, leülök vele szembe a tányérral, belemerítem a kanalat, közelítek a szájához és ordítani kezd. Pedig még nem is tudja mit fog enni, ezt csinálja a joghurttal, tejpéppel, gyümölccsel, bármivel. Aztán ha első kanál lecsúszott gond nélkül megy utána a többi is de ez a kis műsor az elején kihagyhatatlan.

Ádám szinte felháborodottan:
- Apa hozott macicát??? (matricát)
- Igen.
- Mét???
- Nem kellett volna?

2012.04.30./3.

Vasárnap anyunál voltunk. A kert biztonságos, kutyakaki, üvegszilánk mentes, Maja elment felfedezni.
 
A terep enyhén lejtett ez okozott némi problémát a tanulóvezetőmnek, pár borulás után feladta a két lábon járást a biztonságos mászás javára.

Első dolga volt földet enni, később a növényekkel is kísérletezett, sőt a lepotyogott krumplit is előbb észrevette mint mi.

Mászott az asztal alatt

Egyedül felült a szánkóra

Megpróbálta kinyitni

Hűűűű de nagy rumli van bent!

Szedett virágot

Iszom valamit ...

...

... egészségemre!
 
Kérek még!

Választ kaptunk egy égetően fontos kérdésre: Mit csinál a télapó nyáron? Edzésben tartja a szánkót ...

... és magát is

Ádám is vezethetett picit

Torta (én sütöttem)

Maja torta után

Keszüi varánusz
Nem tudom mennyire hihető de ez a gyík 20-25 centi volt. Szerencsére a képen nem látszik, hogy közben vadul borsódzott a hátam és a sikítozást is csak azért tartottam vissza, mert nem akartam elijeszteni. Itt rögtön tisztáznám, hogy nem félek a gyíkoktól (pókoktól, békáktól, siklóktól és még ki tudja hány undi jószágtól), tudom, hogy nem bánt, sőt ő fél tőlem. Egyszerűen csak utálom ha túl közel vannak az intim zónámhoz. Ilyenkor sikítozom és kész.
Összességében klassz délután volt, a fiúk megöntözték az egész kertet és egymást is, a kézmosó szappannal megmostak egy körtefát, jó illatos lett. Futkostak, kutat fúrtak, kavicsot dobáltak a patakba. Itthon bepakoltuk őket a kádba egy alapos áztató programra. Jól elfáradtak, hamar csend lett a gyerekszobába ami kitartott egészen fél 5-ig. Maja akkor nyösszent először majd 20 perc múlva már egyértelműen jelezte, hogy reggel van. Miki "csak" fél 6-kor csatlakozott kis csapatunkhoz. Fogalmam sincs mégis mennyi időt kéne a szabadban tölteniük, hogy legalább 7-ig aludjanak. Ja amúgy napok óta Maja 5-kor kel, pedig egy átlagos napon sokkal kevesebbet van szabadban.

2012.04.30./2.

Szombaton nagy szökőkútlátogató túrán voltunk


Indulás
 
 Megtámadtuk az első utunkba eső vizet

 A másodikat is

Aztán kiraktuk őket száradni a napra

 
Nagyon élethű szobrok kerültek a felújított térre
 
Maja szellőztet

Bár már régen befejeződött a belváros felújítása, most volt alkalmam jobban megnézni. A szökő kutak nagyon szépek és igazán kellettek is de a többi nem tetszik. Az egész egy nagy kőplacc alig látni valami zöldet. A réginek sok hibája volt már ráfért a felújítás de volt kis fű és voltak bokrok, valódiak nem ládástul kitelepítettek. Szóval a zöld az nagyon hiányzik.

2012.04.30.

Szokás szerint el vagyok maradva, mentségemre gyűjtöttem az élményeket, hogy legyen mit írni.
Néhány kép amit meg akarok mutatni.
 
 Maja a függőleges mászást gyakorolja, a fotelbe már simán fölmászik.


Nagy szekrényrámolás volt, kinőtt ruhák ki, téli ruhák felső polcra, tavaszi/nyári ruhák alsóra, gyerek a legalsóra ... 
 
 A NŐ: jéééééééé cipő!!!!!!!!!! (Ádám első topogója a szekrény pakoláskor került elő)


Ovis alkotás

 Tenyérlenyomatok a rendőr napról