Élmény karácsonyra

Szeretem időben intézni a dolgaim, így a karácsonyi ajándékot is nyáron, igen nyáron, elkezdem megtervezni és mint a télapó figyelem az áldozatokat és listát írok és módosítok ha szükséges. A karácsonyi ajándék minden előkészítés ellenére gyakran csalódás. Igen, a rokonok előzékenyek és kérdeznek, vagy rám bízzák de a játékgyártók többsége esküszöm csak fényképen látott gyereket. És kérem ez nálunk a gyenge pont, mert minek örül egy 10 év alatti? A játéknak. Nekem pedig vannak kritériumaim, legyen strapabíró, legyen fejlesztő, egyszerre több gyerek is játszhasson vele önállóan, ne okozzon sérülést (egy jól célzott fakockával simán lehet tesót ölni), 3 napnál tovább legyen érdekes, és ne lehessen beteríteni vele a lakást. Ja és mindez férjen bele 3000-5000ft-ba fejenként (kb egy napig dolgozok ezért az összegér, szóval ez sok pénz, nem szívesen dobom ki bóvlira). Évről évre egyre nehezebb, mert nagyon leszűkíti a kört. Ami belefér a keretbe többnyire egyszerhasználatosnak bizonyul és karácsony végére atomjaira szedve a kukában landol. Vagy 1,5-2 óra DEÉNAKAROKAZELSŐLENNIÉNJÖVÖKMENJÉLINNENAPIROSAZEGYÉM ... ordítás után elkobozom. Vagy elfogy, mint a puzzle. Amit mindig szívesen veszek és belefér a keretbe az a Lego. Mindig siker, fejlesztő mert az agyát és a kezét is használnia kell hozzá, akár generációkat kiszolgál, szóval tartós csak épp már van belőle egy köbméter. Ezért a Legozás nálunk a következőképp zajlik: 2 db gyerek ártatlan arccal megjelenik
- Anya kiboríthatjuk a Legot?
- Igen de ne túrjátok be az ágy alá és ha eluntátok szedjétek össze.
- JÓÓÓÓ!
Tíz perc csönd után DE A ... NEM SEGÍT MEGKERESNI A HUPILILA PÖCKÖT PEDIG AZ NEKEM NAGYON KEEEEEELL! NEM TUDOM MEGÉPÍTENI A DÖMPERDARUSKAMIONOMAAAAAT! A MAJA BEJÖTT ÉS ELVITTE/SZÉTFÖTÖRTE/KISZEDTEEEEE... A szobában térdig áll a Lego és a két gyerek a kupac tetején öli egymást.
- Akkor most szedjétek össze! - újabb ordítás hullám és egymásra mutogatás, hogy kinek pontosan hány darabot is kéne összeszedni és különben is ő akart Legozni, majd úgy 3-4 óra múlva újra dobozban a Lego kivéve ami az ágy alatt, szőnyeg alatt, sarokban, konyhában, fürdőben maradt. Szerencsére a helyi elmeklinikán foglalt gumiszobám van.
Idén úgy döntöttem ellenállok és nem lesz eldobhatós játék. A fiúk autópályát kaptak, nagy örömmel elvonultak megépíteni, Maja gyöngyös kreatívkodós készletet kapott én pedig gondoltam kitart a csoda amíg befejezem a vacsorát. Eredmény: Maja 2 perc múlva utánam vinnyogott, hogy hova tegye a gyöngyöt, a munició tárolására pedig egy zárhatatlan doboz szolgált. El tudsz képzelni két marék 10 színű bors méretű gyöngyöt egy nyeklő-nyakló dobozban? A kész műre hiába spricceltünk vizet és szárítottuk egy éjszakán keresztül ki se tudtam szedni a formából egybe. Azt már csak csöndben teszem hozzá, hogy Ádám alkotott, Maja a közelébe se ment. Az autópálya is csalódás volt, pedig direkt a drágábbat választottam, még össze se építették Miki már darabokra tépte a távirányító vezetékét.
De amiért ideültem az a bábszínház jegy. Munkámból adódóan jutottam el az előadásra és nagyon tetszett. Elkezdtem figyelni a műsort mikor is vihetném el a fészekaljat. Közben az öcsém is érdeklődött karácsonyi ajándék ügyben, és megvolt az ötlet. Jegyet kérünk karácsonyra. Mint említettem, szeretek előre gondoskodni a dolgaimról, karácsony előtti héten megvettem a jegyeket a korai időpont miatt bőven volt lehetőségem válogatni, második sor mellett döntöttem. Igaz, hogy a fa alatt nem nagyon tudtak mit kezdeni a borítékkal, még nem voltunk együtt bábszínházban, sőt még moziban sem.

 Tegnap volt az előadás, a jeggyel be lehetett menni a bábmúzeumba is. Nagyon tetszett a gyerekeknek, a kiállítás és az előadás is. Hazafelé egymás szavába vágva mesélték kinek melyik volt a kedvenc része, melyik színész tetszett a legjobban. Az idei karácsonyra biztos sokáig emlékezni fognak.

Kirándultunk

Itt a jó idő, vele a kültéri programok is szaporodnak. Ádám iskolája 50 éves, az egész tanév ennek jegyében telik. Egy túrát is szerveztek 50 év 50km címmel és ezt az 50km-t több etapban teljesítik. Kettőre én is elkísértem a csapatot, természetesen Majával és Mikivel együtt. Mi szoktunk a Mecseken bóklászni de sajnos csak néhány bevált útvonalat ismerünk. Szóval kaptam az alkalmon ismereteim bővítésére. Voltunk Tettyén egy általam eddig nem ismert ösvényen. Két hete pedig a Tubesre mentünk. A Mandulásból indultunk vagy 200 gyerekkel, a fölfelé tartó ösvényen hosszan kígyóztak a kölkök, igazán nem mindennapi volt a látvány. (Az erdő állatait azóta önkéntes állatpszichológusok kezelik.) Útközben már virágzó medvehagyma ligeteken mentünk keresztül. Ilyenkor már nem ehető de a szag az összetéveszthetetlen. A lányok csinos csokrokat szedtek a virágokból, így utána már tudtam, hogy ha elbóklásznának szag után tutira megtalálom őket. Fölmásztunk a kilátóba és láttuk a Badacsony tetejét. A legszebb helyen lakunk a világon, erről ismét meggyőződhettem. A bámészkodás után a nagyok még mentek tovább, mi visszavittük az 1-2. évfolyamot a Mandulásba, majd busszal vissza a sulihoz. Majától mindenki el volt ájulva, hogy végig bírta ezt a távot. Rettenetesen élvezte. Nála jobban talán csak Miki érezte magát aki pillanatok alatt összebarátkozott Ádám osztálytársaival és egész úton úgy néztek ki mintha mindig is oda tartozott volna.

Az ovisaim is voltak a szokásos tavaszi kiránduláson. Idén az óvoda Álmosvölgybe ment. Ádám még apró korában egyszer már voltak, akkor is nagyon jól érezték magukat. A mostani kirándulásról a gyerekek beszámolója:
"ANYA NAGYON JÓÓÓÓ VOLT!!! Jovagoltam eeeekora naaagy jovon! Én meg íjaztam! Nem ültem föl a puputevére! Az nagyon magas volt! El tudtam dobni a tábláig! A Kiaja mejett üjtem!"
És volt még pár dolog amit nem értettem mert egyszerre beszéltek.
A kirándulások után általában annyit szoktam megtudni, hogy busszal mentek, naggyal (ez lényeges), néha a busz színét is. Természetesen mindig nagyon boldogan érnek haza de érdemi információval nem szoktak szolgálni, élménybeszámolót pedig még sosem hallottam tőlük. Szóval mindig az óvónénik fényképeiből tájékozódtam. A képek most is klasszak. Az alig 1 méteres lányom egy normál méretű lovon ült és a puputeve tényleg nagyon nagy volt.

Anyák napja

Elvileg ez az éves szabadságom ideje. Bizony ez az egy nap az enyém. Mondom elvileg.
Vasárnap reggel fél 6, Maja hangját hallom:
- Anyaaa hol a távirányító? - (mitoménmérnemalszol - szerencsére nem vagyok még eléggé ébren ilyen bonyolult dolgok megfogalmazásához). Próbálom kinyitni a szemem, meglátom az órát és gyorsan visszacsukom. Amíg azt hiszi alszom, csöndben fekszik mellettem és én még nyerek pár percet. Aztán megtalálja egyedül is a távirányítót, nem nagy dolog ott van az asztalon.
- Anya kapcsosz nekem Bogyó és Babócát? - (persze az újabb 20 perc nyugi)
- Kapcsolok.
Mire sikerül már a fiúk is mellénk telepedtek (ugrott a 20 perc nyugi) kezdődik a kinek melyik takaró nem kell és különben is ééééén akartam anyaaaaa mellééééé feküdni, neeeeem lááááátom a téééévéééét vonyítós műsor. Az első mese végére mindenki elnyugszik, de melyik legyen a következő a mese, újabb veszekedés majd a vesztes vonyításától úgysem hall senki semmit. Valahogy 7 óra lesz, egyre többször hallom az "anya reggelizzünk" szavakat. Felkelek és próbálom kiterelni a bandát az ágyból, mert amíg nem ágyazok be nem tudnak az asztalhoz ülni (többfunkciós nappaliban ez így működik). Röpke 20 perc múlva már a konyhában vajazom a kenyereket és arról ábrándozom, hogy talán egyszer anyák napján ezen az egyetlen napon az évben én kapok reggelit. De ez nem az idei év lesz, apa is roppant mód el van foglalva valamivel a lakásban is alig látom (ugye nem is olyan kicsi ez a palota). Mindenki kap reggelit, apa is. Leülnék én is enni, addigra már mindenki kész. Az első harapás után rögtön jön az első igény, mert a fogkefére fogkrém kell. Aztán úgy 20 perc múlva már sikerül is megennem azt az egy szelet kenyeret és utána gurítani a kávém ami megint kihűlt.
Ebédet nem főzök mert a hűtőben még van elég maradék, nem érdekel a vasárnap ez az én napom legalább ennyi had jusson nekem a szabadnapomból. Apa fél 9 körül elmegy dolgozni, én elfoglalom magam egyéb tenni-venni valóval, majd kicsit később irány a játszó. A bicikliről galád módon lebeszélem a bandát mert lóg az eső lába (ami persze aztán egész nap nem esett) és semmi kedvem 10 perc múlva visszavonszolni a ménest (értsd. 3db bicikli).
A játszó mostanában már igen jó hely nekem is mert a kölkök már jól megvannak nélkülem, együtt fötrik a homokot, hintáznak, labdáznak én pedig olvashatok. Ha igény van rám azt úgyis meghallom. Szóval így olvasgatok magamban mikor Miki áll mellém egy csokor pipitérrel és boldog anyák napját kívánva átadja. Levegőt alig kaptam a meglepetéstől mert én egy szóval sem mondtam nekik, hogy milyen nap van. A mamákat is másik napon tudtuk köszönteni. A gyereket megölelgettem, megpuszilgattam, rögtön a nyomában Ádám is jött egy újabb csokorral, ő is megkapta a pusziját. Hazafelé Miki kérdezte, hogy otthon odaadhatja-e a többi ajándékot és a verset is. Siettünk haza.
Aztán elém álltak és elmondták az oviban tanult verset csak nekem* és odaadták az ajándékot amit erre a napra készítettek. Sírtam.

*A mi ovinkban nincs külön anyák napi műsor. A gyerekek készülnek, egy nagy borítékba kerül az ajándék és a vers. Ezt hozzák haza pénteken, hogy vasárnap apa segítségével itthon köszöntsenek. Én szeretem ezt a rendszert. Utálok nyilvánosan bőgni és bocs de az egész műsorból úgyis csak az én kölköm verse érdekel.

El akarok költözni

Rég írtam. Volt mit csak valahogy kedvem nem volt megörökíteni mert mindig ugyanazokat a köröket futom. A folyamatos csatározások a gyerekekkel "de kell a két pulcsi és a kabát is mert hideg van", "igen ma is fogat kell mosni", "engedd el a húgodat", "add vissza a játékát" ... stb, ha anya vagy tudod. Szóval úgy éreztem ezeket teljesen fölösleges naponta leírogatni.
Amiért most mégis billentyűzetet ragadtam az a szomszéd kérdés. Ha régi olvasóm vagy akkor tudod, hogy ez a téma sem új, csak egy új fejezet jut mára. Megpróbálok objektíven írni ám előrebocsájtom nem lesz könnyű. Dühös vagyok és tehetetlennek érzem magam. Szóval inkább leírom terápiás céllal.
Tegnap este kezdődött, szomszéd1-től beszélgetés, nevetgélés, jövés-menés hallatszott. Semmi hangos zenebona vagy részegen ordítozás. Gondolom vendégei voltak.
Már említettem, hogy ebbe a házba NINCS hangszigetelés. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a lakásból csak az nem hallatszik ki ha ülsz és olvasol. Bátrabbak megkockáztathatják a rejtvényfejtést, de akkor nem szabad hangosan gondolkodni. A sakkot már csak kisbetűvel merem hozzátenni mert az ugye társas játék és két ember szokott beszélgetni is netán nevetni. Tehát ha éled a megszokott életedet, beszélgetsz a családoddal, zenét hallgatsz, a gyereked játszik az mind-mind áthallatszik a szomszédba. És akkor még nem említettem, hogy a gyerek szokott sírni mert beütötte/leesett/összeveszett vagy épp földönfetrengős hisztibe kezdett, az egyéb zajokat (pl: radiátoron autózás) a fantáziádra bízom. Remélem sikerült érzékeltetni a problémát.
Szomszéd1 lehet mondani, hogy hangos volt de mi a hangos és mihez képest? Ebben a házban ahol a házirend tiltása ellenére valaki rendszeresen este 9 után mos, hétvégén is, valakire rendszeresen este 8 és negyed 9 között jön rá a porszívózhatnék. Ezek tények. És az is tény, hogy soha senkinek nem szóltam semmi zajongásért, mert itt élek 3 gyerekkel akik szintén hangosak. Van hogy lehetetlen időpontban hangosak és hiába próbálkozom csendesíteni őket. Részemről én elviselek mindenkit cserébe én is csak ennyit várok.
Ami most konkrétan bosszant az az, hogy szomszéd2, megvadult és reggel fél 9 óta vagy a kölkével kergetőzik vagy csak úgy szétveri a lakását nem tudom de az egész ház dübörög. Amikor az én gyerekem futott keresztül a lakáson vagy sírt mert becsípte az ujját délelőtt 10-kor munkanapon ő verte a falat. Lassan két órája folyamatosan zajong, ünnepnap van.
Feltételezem a tegnap esti buli miatt erőlködik de szomszéd1 nincs itthon vagy már rég ébren van. Szóval nem értem minek bünteti a többi szomszédot. Mért nem szólok neki? Aki képes az éjszaka közepén falat verni (igen ilyen is volt fél 3-kor arra riadtam álmomból) azzal én nem tudok mit kezdeni.
Minden esetre én most összeszedem a fészekaljat és elmegyünk biciklizni talán mire visszaérünk már nem marad a lakásukban szétverni való. Vagy elmennek felvonulni esetleg tüntetni.