Élmény karácsonyra

Szeretem időben intézni a dolgaim, így a karácsonyi ajándékot is nyáron, igen nyáron, elkezdem megtervezni és mint a télapó figyelem az áldozatokat és listát írok és módosítok ha szükséges. A karácsonyi ajándék minden előkészítés ellenére gyakran csalódás. Igen, a rokonok előzékenyek és kérdeznek, vagy rám bízzák de a játékgyártók többsége esküszöm csak fényképen látott gyereket. És kérem ez nálunk a gyenge pont, mert minek örül egy 10 év alatti? A játéknak. Nekem pedig vannak kritériumaim, legyen strapabíró, legyen fejlesztő, egyszerre több gyerek is játszhasson vele önállóan, ne okozzon sérülést (egy jól célzott fakockával simán lehet tesót ölni), 3 napnál tovább legyen érdekes, és ne lehessen beteríteni vele a lakást. Ja és mindez férjen bele 3000-5000ft-ba fejenként (kb egy napig dolgozok ezért az összegér, szóval ez sok pénz, nem szívesen dobom ki bóvlira). Évről évre egyre nehezebb, mert nagyon leszűkíti a kört. Ami belefér a keretbe többnyire egyszerhasználatosnak bizonyul és karácsony végére atomjaira szedve a kukában landol. Vagy 1,5-2 óra DEÉNAKAROKAZELSŐLENNIÉNJÖVÖKMENJÉLINNENAPIROSAZEGYÉM ... ordítás után elkobozom. Vagy elfogy, mint a puzzle. Amit mindig szívesen veszek és belefér a keretbe az a Lego. Mindig siker, fejlesztő mert az agyát és a kezét is használnia kell hozzá, akár generációkat kiszolgál, szóval tartós csak épp már van belőle egy köbméter. Ezért a Legozás nálunk a következőképp zajlik: 2 db gyerek ártatlan arccal megjelenik
- Anya kiboríthatjuk a Legot?
- Igen de ne túrjátok be az ágy alá és ha eluntátok szedjétek össze.
- JÓÓÓÓ!
Tíz perc csönd után DE A ... NEM SEGÍT MEGKERESNI A HUPILILA PÖCKÖT PEDIG AZ NEKEM NAGYON KEEEEEELL! NEM TUDOM MEGÉPÍTENI A DÖMPERDARUSKAMIONOMAAAAAT! A MAJA BEJÖTT ÉS ELVITTE/SZÉTFÖTÖRTE/KISZEDTEEEEE... A szobában térdig áll a Lego és a két gyerek a kupac tetején öli egymást.
- Akkor most szedjétek össze! - újabb ordítás hullám és egymásra mutogatás, hogy kinek pontosan hány darabot is kéne összeszedni és különben is ő akart Legozni, majd úgy 3-4 óra múlva újra dobozban a Lego kivéve ami az ágy alatt, szőnyeg alatt, sarokban, konyhában, fürdőben maradt. Szerencsére a helyi elmeklinikán foglalt gumiszobám van.
Idén úgy döntöttem ellenállok és nem lesz eldobhatós játék. A fiúk autópályát kaptak, nagy örömmel elvonultak megépíteni, Maja gyöngyös kreatívkodós készletet kapott én pedig gondoltam kitart a csoda amíg befejezem a vacsorát. Eredmény: Maja 2 perc múlva utánam vinnyogott, hogy hova tegye a gyöngyöt, a munició tárolására pedig egy zárhatatlan doboz szolgált. El tudsz képzelni két marék 10 színű bors méretű gyöngyöt egy nyeklő-nyakló dobozban? A kész műre hiába spricceltünk vizet és szárítottuk egy éjszakán keresztül ki se tudtam szedni a formából egybe. Azt már csak csöndben teszem hozzá, hogy Ádám alkotott, Maja a közelébe se ment. Az autópálya is csalódás volt, pedig direkt a drágábbat választottam, még össze se építették Miki már darabokra tépte a távirányító vezetékét.
De amiért ideültem az a bábszínház jegy. Munkámból adódóan jutottam el az előadásra és nagyon tetszett. Elkezdtem figyelni a műsort mikor is vihetném el a fészekaljat. Közben az öcsém is érdeklődött karácsonyi ajándék ügyben, és megvolt az ötlet. Jegyet kérünk karácsonyra. Mint említettem, szeretek előre gondoskodni a dolgaimról, karácsony előtti héten megvettem a jegyeket a korai időpont miatt bőven volt lehetőségem válogatni, második sor mellett döntöttem. Igaz, hogy a fa alatt nem nagyon tudtak mit kezdeni a borítékkal, még nem voltunk együtt bábszínházban, sőt még moziban sem.

 Tegnap volt az előadás, a jeggyel be lehetett menni a bábmúzeumba is. Nagyon tetszett a gyerekeknek, a kiállítás és az előadás is. Hazafelé egymás szavába vágva mesélték kinek melyik volt a kedvenc része, melyik színész tetszett a legjobban. Az idei karácsonyra biztos sokáig emlékezni fognak.