Negatörp vagyok

Szeretem úgy gondolni, hogy pozitívan állok az élethez de ez az új helyzet amibe csöppentünk nagy kihívás. Mindenhonnan árad, hogy lassítsunk le, élvezzük az együtt töltött időt, az iskolás gyerek azért kelljen fel időben blablabla, otthon tanulás előnyei:
- elmerülhetünk egy témában - ühümm: "kérlek írd már le, a tesónak 10 perc múlva jön a matek dolgozata"
- a gyerek a saját tempójában haladhat -"gyere gyorsan egy óra múlva mennem kell dolgozni"
- a gyerek önállósodik  - ha nem tanulásról van szó akkor igen
Szóval mióta ez az egész tart nekünk még nem nagyon volt időnk családi mozizni, elmélyedni, unatkozni.
El se merem képzelni mi a manót csinál egy orvos-ápoló házaspár xdb általános iskolás kölökkel, ők tutira többet vannak távol otthonról mint én és a házi nekik is érkezik.
Más
Az egész hajcihő elején a fiúk feltöltős kártyára kaptak 5 giga mobilnetet ajándékba a telefontársaságtól. Napi 24 órában itthon vannak, a házi netünk olyan nagy, hogy még sosem sikerült felhasználnunk a havi adagot.
Megint más
Vannak sötét gondolataim. A vírustól nem félek de a következményei egyre ijesztőbbek.
Attól nagyon félek, hogy tudtomon kívül megfertőzöm a nagymamám (86 éves) az utóbbi pár évben nem mászkál ki a lakásból, szoktam neki bevásárolni. De a város másik felébe lakik csak busszal jutok el hozzá és most bizony félek.
Ádám tüdeje gyenge, allergiás nem mondom tovább
Félek attól is ha egyszer végre vége lesz mi lesz utána? Nekünk most még van munkánk, igaz eljárós ami szintén rejt kockázatot. Azt pedig pont azért vállaljuk, hogy holnap és a jövő hónapban és utána is legyen mit enni.
Végül ne csak nyafogjak, kicsit fényezem magam. Egyik reggel a szokásos vásárlásomhoz hozzátettem egy csomag kávét és otthagytam a pénztárosnál a csapatnak ajándékba mert ők azért dolgoznak, hogy nekem ne kelljen kenyeret sütögetnem (amire kábé alvás helyett lenne időm). Örült neki. Nekem pedig önző módon jólesett örömet szerezni.
Segítsünk egymásnak, ez talán még sosem volt ilyen fontos. Akár "csak" azzal is, hogy betartjuk a korlátozásokat és türelmesek vagyunk a szokatlan helyzetekben.

Kifordult a világ a sarkaiból

Nézz oda, má' megint ráérek itt lopni a napot! A család még alszik, tudom minnnnnyá becsöngetnek de apa éjszakás a héten és amíg a kiskorúak alszanak reggel addig ő is tud. Ami valljuk be, közérdek. Szóval nálunk az a napirend, hogy majd felébrednek maguktól, addigra én is meghozom a reggelit a boltból, tegnap az ebédet is megfőztem, ma meg itt lógok. Aztán reggeli után surranó módban tanulunk, délután dolgozni megyek és már vége is a napnak. Holnap folytathatjuk. Télllleg irigylem aki unatkozik az otthoni karanténba.
Már óvatosan céloztam rá, hogy nem volt lisztem. Ez azt jelenti pontosan, hogy kb 30dkg lapult a dobozban amit kincsként őrizgettem, főzéshez. Hogy kerültem ilyen helyzetbe? Békeidőben  is csak max. 2-3 kiló szokott lenni a számomra megnyugtató készlet mert:
- ez kb egy havi fogyasztásunka fedezi
- 3 bolt van a lakásomtól 5 percre
- nincs helyem ennél nagyobb mennyiség raktározására
- lehet haza se tudnám cipelni, én gyalog vásárolok
Aztán múlt héten mire munka után a boltba értem, már ki volt fosztva minden, cserébe a csapból is az folyt, hogy ne halmozzunk, mert az ellátás folyamatos lesz.
Nekem volt itthon 2 kiló lisztem, gondoltam kitart addig amíg helyreáll az ellátás a boltokba. A család pizzát kért hétvégén, amibe kellett az itthoni készlet nagy része. Minden nap szorgosan néztem az üres lisztes polcokat és bevallom, tegnap előtt már picit kezdtem aggódni. De képzeljétek, tegnap csoda történt, a szokott helyen kisebb halom mint szokott de valódi liszt volt a boltban! Esküszöm ott álltam és először csak óvatosan simogattam, hogy valódi-e. Az volt. Hármat a kosaramba raktam és hazahoztam. Nem, továbbra sem vagyok hajlandó a szükségletünknél többet hazacipelni, és értékelném ha sokan hasonlóan tennének, mert hiszem, ezzel a folyamatos ellátást segítjük.
(és ... psssszt talán lesz újra élesztő is)
Ajánlom EZT a cikket sokkal jobban megfogalmazta azt amit feljebb én is próbáltam.
Türelem, kitartás, együtt túl leszünk ezen is.  :)

Itthon lenni jó

A digitális suli miatt hosszú idő után órákat töltök a laptop előtt és gyarló módon na meg az aktuális házik után kutatva (3 kölök kb 20 helyről kapja) FB-re fölgarázdálkodom. Most épp tesi óra keretében a banda két harmada a parkolóban fellelhető havat tuszkolja a zsebébe/cipőjébe/ahova sikerül. Szóval kicsit körülnéztem és irigykedve állapítottam, meg, vannak emberek akik unatkoznak.
Nekem ma most van az első lyukasórám (16.00 múlt) amíg az összes gönc át nem ázik rajtuk (kb még 10 perc) utána teregetek, csendesítek, apa éjszakás és aludna, meg kéne keresnem a konyhámat a főzés utáni romok alatt, előkészíteni a holnapi ebédet, rávenni a legnagyobbat, hogy fejezze be a töri leckét és a matekot, mintha még kémia is lenne, leleltárazni milyen házit, kinek, hova, mikorra kell küldenem, jó lenne inni egy teát, ehelyett itt pötyög. Fekete pont.
Terveztem hogy piros szíveket gyártunk az ablakba, a férjem dolgozik, én is csak részlegesen vagyok itthon. De ugye ahhoz is nekem kell előkészíteni, navigálni (foglalkozást tartani) és lényegében egész nap valamelyiket nyúzom az aktuális leckéjével. Szóval egyenlőre gondolatban kiraktam.
A család napok óta sütit, pogácsát, aranygaluskát követel rajtam, amihez csak a liszt hiányzik és az élesztőm is korlátozott. Igen, láttam, hogy a profik kovászt készítenek de mivel nincs lisztem (és időm) nem mélyedtem el ezen tudományban.
Na de a sors megkegyelmezett és két nap szabadság (izé itthoni fogság) után behívtak dolgozni. Komolyan mondom alig várom, mert bent csak a munkám kell végeznem és semmi olyat nem várnak el tőlem amire nem vagyok képes pl: olyan tananyag elmagyarázása a kölöknek amivel általánosban találkoztam utoljára, lehetőleg szimultán 3 különböző évfolyamét. Mert ha az egyik (kettő) játszik a harmadik figyelmét a tanulásra fordítani ... lehet inkább zöldre festeném az eget.

Lapzárta után

Csak elkészült :)

Amit megtanultam a digitális tanrend első hetében

- Marha nehéz munka után (igen nekem még eljárós munkám van) 3 gyerek teljes napi tananyagát már összegyűjteni is, hát még rávenni a kölköt a tanulásra.
- Fogalmam sincs hogy kell grafikusan ábrázolni az egyenletet, kb 20 éve találkoztam utoljára ezzel a problémával. Elolvastam a matek könyvet de nem világosodtam meg.
- Léteznek olyanok, hogy rag, jel, képző akármik is legyenek.
- Nem tudok angolul.
- Rettegek a fizikától, pedig azt is határidőre feldolgozva vissza kell küldeni.
- Lehet elméletben madáretetőt építeni. A technikakönyvben le van írva, ha elmúlik a világvége minden bizonnyal dolgozatot is fog írni belőle a kölök.
- Maja az egyetlen aki képes az önálló feladatmegoldásra
- Házi érkezik emilben, FB-n, messengeren, e-naplóban, füstjelekkel, a postagalambokat pedig a macska szedi össze az erkélyen.

Rendkívüli helyzetben vagyunk ami sok rendkívüli megoldást kíván és mindenkinek ki kell venni a részét. Természetesen ezt értem és örülök, hogy kis családomból egyenlőre senki nem beteg. De megviselt ez a hét és most ezt terápiás jelleggel le kellett írnom. Kösz ha nem köveztek meg érte.
Mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!