Miki ma 5 éves, a hivatalos ünneplés vasárnap lesz.
És most. ELEGEM VAN A NYÁRBÓÓÓÓÓÓL!!!!!!! És még mindig vissza van 5 hét szeptemberig! Az egész napom azzal telik, hogy Maja percenként visít valamiért a fiúk pedig civakodnak. Az összes energiám felemészti, hogy újra és újra önuralmat erőltetek magamra, ("csak egy gyerek") szétszedem őket, Maját leszedem az asztalról/szekrényről, majd a következő percben megismétlem és megint megismétlem és megint ... Egyszerűen nincs energiám értelmes feladatokra befogni őket, mert Maja mindenbe beleül - szó szerint - ha kap ő is összekeni, tönkre teszi a fiúkét ha nem kap képtelen vagyok távol tartani. Amikor alszik igyekszem kisimogatni az idegeim, hogy kibírjam estig és a hátam közepére sem kívánok semmilyen alkotó tevékenységet a fiúkkal. Az pedig egyenesen vakmerőség lenne körbepakolni őket ollóval és ragasztóval, hogy dolgozzanak önállóan.
Felkelnek a kiskorúak és kezdődik a cirkusz a reggelinél. Mindenkinek van saját helye de Mikinek mindig máshová ülhetnékje van, Ádám visít mert épp az ő helyén terpeszkedik, Maja az asztal közepén trónol, sajtot, szalámit, tejet követel ordítva. Mindenkit leültetek, kiosztom a reggelit. Beágyazok, megigazítom a gyerekek ágyát, elkészítem a saját reggelimet, leülnék de ők addigra végeztek, Maja helye úszik a tejben, Miki a fürdőben ordít a fogkeféjéért (mivel nincs pénzem napi egy tubus fogkrémre, jobb ha én készítem el). Föltakarítok, osztok, leülök, hogy elfogyasszam a tejeskávém a két napos kenyércsücsökkel. Ez egy szuszra még sosem sikerült, mert közben valakit be kell szedni az ablakból, lego autót osztani, hogy 10 másodpercen belül atomjaira szedve heverjen a szőnyegen, az utolsó gyereknek is kiadni a fogkefét, a végzettektől elszedni mielőtt falat kezd vele sikálni. Ha végeztem a reggelimmel vakmerően elmegyek fogat mosni, közben elszabadul a pokol Maja ököllel veri az ajtót és visít ha beengedem a WC kefét akarja nyalogatni. Eközben kint futkosás, sivalkodás, Miki általában kabátban kerül elő mert boltba akar menni, Maja is cibál valami ruhát mert azt hiszi tényleg megyünk. Ha nem megyünk visít. Ha megyünk de nem vagyok hajlandó a bátyja szekrényéből kicsórt legvastagabb pulóverbe öltöztetni, visít. Néha sikerül úgy letudni a vásárlást, hogy közben a két szabadon levő (de jó, hogy Maja még belefér a kocsi ülésébe) nem futkos cikázva az áruházba és az oda-vissza út alatt sem okoz szívrohamot az autósoknak. Itthon kezdődik a szokásos őrület. A fiúk lefoglalnák magukat ha Maja nem mászna bele a játékukba - visítás. Maját kicsukják - visítás. Eltorlaszolják az ajtót - döngetés. Egy percen belül Mikinek halaszthatatlan kijöhetnékje támad - döngetés, Maja még mindig nem mehet be - visítás. Légyegében amíg elkészül az ebéd ez a program. Ebéd után Maja megy aludni, a fiúknak pedig mint valami megakadt lemez mondogatom, hogy csendesenvagyunkMajaalsziknecsapkoddnekiabáljaszőnyegenautózz....
Uzsonna után érünk ki a játszóra és nagyjából annyira vagyok képes, hogy a padon bámulok ki a fejemből. Itthon a nap utolsó felvonása a fürdés-vacsi-lefekvés. Mire mindenki bemászik a kádba és levetkőzik a fürdő és az előszoba homokborítást kap a kád, a csempe, a mosdó tele van szürke vizes tenyér és talp lenyomatokkal. Valamelyik gondosan a lefolyóra ül és hárman dagonyáznak a macsakakais-homokos vízben. Lezavarom - visítás. Vacsora után Maja ismét zuhanyzik, hisz megint magára borította a tejet. És amikor végre mindenki lefekszik, kezdődik a kimászkálás inni kell, pisilni kell, nem ezzel autóval alszom, félek a sötétben (nincs is sötét) blablabla. Nyári szünet ezennel felmondok!
Említettem múltkor szerény próbálkozásom a matricatáblázattal. Az első héten Ádámnak nem sikerült kiérdemelni az autót tehát visított. Miki kiérdemelte, megkapta de Majával akarta összerakni oly módon, hogy Maja nézheti (értitek? n-é-z-h-e-t-i) amíg ő épít. Maja nem akarta nézni, Maja elcsórta a darabokat, Miki visított, visszaszerezte a darabokat, Maja visított. Ádám pedig még mindig a saját elvesztett autóját siratta. Tényleg tuti módszer - gúnyos fintor. Hány visítás után érdemlem ki a leszarom bogyót? Vagy legalább egy pár füldugót?
A nyár további viszontagságaihoz tartozik, hogy Maja beszéd ügyben szinte szárnyakat kapott, most már szinte bármilyen szót kimond kérésre és végre próbálkozik ezen szavak felhasználásával kommunikálni. Tudom ez jó hír de ezzel egy időben hihetetlen visszafejlődést mutat szobatisztaság és gyaloglás terén újra kiharapdálja és megeszi a ceruzahegyet, zsírkrétát.
A héten a boltig (látszik az ablakomból) nem akart elgyalogolni de undok voltam és nem vettem fel, tehát ordított. Ilyenkor kívülről az látszik, hogy az ordító (ANANANANA) gyerekkel kézen fogva haladunk (nem egyenesen) és közben győzködöm, hogy a gyaloglás igenis egészséges és ha már mindkét lába leér a földig akár használhatná is. A fiúk pedig épp eltűnnek valahol a horizonton.
A szobatisztaság teljes katasztrófa, szinte csak kültérben működik. De akkor sem vagyok hajlandó újra pelenkázni, mert tudom, hogy képes rá. Az egész bilizés úgy indult, hogy lecibálta magáról a pelust, ráült a bilire és belepisilt egyedül, önszántából, aztán hetekig alig volt balesetünk. Volt az életünkben két hét amikor nem volt hajlandó bilire ülni de jött szólt és a WC-t használtuk. MINDIG elkísértem, akkor is ha csak ücsörögni akart ott. És most sem arról van szó, hogy nem figyel vagy elmerül a játékban, mert a kis boszorkány kilőtte magának a fiúk szobájába a szőnyeget, leguggol és amikor már minden mindegy kiabál: piszipiszipiszi/kakiiiiii! Én újabb nagy levegőt veszek, feltakarítom és nyugodt hangon megkérem, legközelebb használja a bilit vagy szóljon és felülünk a WC-re. De legközelebb sem szól. Az elmúlt napokban annyi kakit pucoltam, hogy most már nagyon kiérdemeltem egy kis szerencsét. Mondjuk egy milliomos nagybácsi személyében aki épp a végrendeletéhez keresi az örökösét.
Maja megtanult fölmászni a konyhapultra és az íróasztalra ez teljesen új távlatokat nyitott előtte. Garázdálkodik a konyhaszekrényben, a kávés polcon, lerámol, szétszór, telefonál ha leszedem visít. Namármost Neilltől tudom, hogy a gyerek ezzel a ténykedéssel nem is fog fölhagyni amíg a kíváncsiságát nem elégítette ki. Magyarul rá nem un a szekrényrámolásra. De én a szekrényben pont olyan dolgokat tartok amiket nem akarok a gyerek kezébe adni. A polcon van a teakészletem. Szerintetek mennyire csudaizgi lenne a filtereket szétszaggatni majd egyesével beborogatni a mosogatóba? A készlet pótlása kb egy napi fizetésem lenne.
Ha nem lenne elég a visításból Maja új extrém sportot talált magának. A lakás egészen lehetetlen pontjain tud beszorulni. A leggyakrabban a kanapé mögé mászik be, leguggol és visít. Pedig simán fel tud állni és kioldalazni pont ahogy bement. Amikor kiszedem már mászik is vissza újra visítani. A saját ágya és a fal közé is be tud szorulni, az már veszélyes mert a lábáról le kell vennem a súlyt, tehát fel kell emelnem és közben óvatosan mozgatni a bokáját, hogy ki tudjam szedni. Ez egy négy kezes mutatvány sajnos nekem csak kettő van. Az ablakkeretet is meg tudja ragadni úgy, hogy alig bírom kipiszkálni a kezét a résből (bukóra van nyitva). Hétfőn úgy bedugta a lábát az ágya alá, hogy apának kellett leemelnie a lányról. Múlt héten a játszón a mászóka tetején akadt fönn, két nap alatt kétszer. Nem, nincs eltiltva. Ha nem mászhat sosem tanulja meg.
Görkoris rendezvényen voltunk, életemben először láttam az öcsémet gurulni. A gyerekeknek nagyon tetszett, hazafelé mindenki görkorit akart. Gyorsan bemártottam a bátyust, ha majd ő vesz nekik akkor lesz görkorijuk. Felbátorodtak leosztották a színeket, Majának a lilát tukmálták, kicsi Királylány az apja nyakából ordított lefelé: "kékeeeee(t)". Nagyjából mindegy miről van szó ő mindig kéket akar.
Most pedig lejárt a szünetem, Maja felébredt és már a könyvespolcomat túrja Mikivel teljes egyetértésben. Mikor lesz este?
