Jöttem nyafogni

A hét mérlege: két töri dolgozat, egy kémia, egy matek, nemtom hány időre visszaküldött fénykép "órai munkáról", dolgozunk teljes állásban (elmenős) és mikor azt hinném, hogy utolértük magunkat, jön az újabb adag házi, tanulni való, beadandó, másolandó, fényképezendő, visszaküldendő. Különben jön a bünti bammm, bammm ...
Szóval fogtam egy csésze teát és ideültem nyafogni. Majd hétvégén megcsináljuk a hétfői határidőre kész lesz. Pedig nagyon szeretnék csak egyetlen napot amikor úgy kell nem tanulnunk, hogy nincs semmi házi ami holnap utánra kétszer annyi lesz.
A fiúk alkotnak vagy felrobbantják a nappalit, Maja a szobájában csinál rumlit, én meg kivettem egy szabad délutánt.
Nagyon elfáradtam. Apa a héten délutános, övé volt itthon a délelőttös műszak, ami maradt délutánra én folytattam és erős a gyanúm, hogy így is elmaradt valami. A technika, ének, néptánc házik tuti. Bocs az én teljesítőképességemnek is van határa. És a héten még erkölcs házi is érkezett.
Nem tudom felérni ésszel, hogy ezt tényleg komolyan gondolta valaki. Én a földi halandó és apa, helyettesítünk egy komplett tanári kart. Egy alsósom és két felsősöm van. Diszesek mind (értsd: sokkal nehezebben tanul mint az átlag, cserébe iszonyú gyorsan felejt) tehát a spéci fejlesztőt is helyettesítenem kéne. Természetesen a tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek de én vagyok itt a kölökkel aki nem tudok angolul és egy csomó mással is általánosban találkoztam utoljára. Az, hogy akkor jól ment nem jelenti azt, hogy el tudom magyarázni a kölöknek aki a suliban a képzett pedagógusoktól is nehezen tanul. Vannak technikai akadályok is. Három gyerekem van és két laptomom. Már most olyan mennyiségű linket, kisfilmet, nagy filmet, webtanárt kaptunk, hogy vagy azokat nézegetjük vagy haladunk a másolandó vázlatokkal, kitöltendő munkafüzetekkel, hiszen ezeket fényképezve, határidőre vissza is kell küldeni. Egyszerűen nincs idő tantárgyanként 1,5 órára naponta x 2 gyerek (szerencsére az alsós tanagyag követhető, uralható). Ha beindul az igazi online tanítás, egyszerre tuti nem tudnak odaülni. Vannak időszakok mikor egyedül vannak itthon, tehát esélyes, hogy az aktuális órán "elfelejt" ott lenni. A munkahelyemről telefonon irányítani lehet de a siker nem garantált. A legrosszabb, hogy ötletem sincs, mi lenne a jó (és kivitelezhető) megoldás. Ja de van: a koronavírus monnnnyon le!
Olvasom FB-n a sok biztatást és bölcsességet, hogy nem baj ha valami nem megy nekem, vagy a gyereknek és én lennék a legboldogabb ha elengedhetném ezt az egészet. De mint mondtam alapból nehezen tanulnak. Ami más gyereknél a minimum az nálunk a maximum, szóval ha én most nem csinálok semmit akkor ha egyszer az életben még lesz bejárós suli, sokkal nagyobbat fogok szívni a pótolni valóval.
Azzal vigasztalom magam, hogy elképzelem azt aki kitalálja, hogy mit és mennyit kell tanulni a kölköknek. Most ül a csodás Budapest közeli palotájában bezárkózva 6-8 diszes általános iskolás kölökkel (a valóságban kölköt utoljára általános iskolás korában látott közelről) és magyaráz, kérlel, könyörög, kutat, fényképez, visszaküld határidőre. Közben hómofiszba tanítja a tetszőleges számú osztályát (iskolát belülről is akkoriban látott utoljára). Gyártja, küldi a jegyzeteket, linkeket, határidőket kérlelhetetlenül. Aztán szortírozza, ellenőrzi, értékeli, visszaküldi. Valamint szabad perceiben, amikor lopiban eloson pisilni, magába száll és elkezdi újragondolni a tantervet, az új gyerekközpontú, diszes gyerekek szára is teljesíthető tantervet. Ami lehetőséget és esélyt ad a gyerekeknek a kibontakozásra, a gondolkodásra, a kreativitásra. Biztos így lesz, ... egyszer ... valamikor ...