Az oviba lényegében megkezdődött a nyár, akinek iskolás tesója van, őszig nem is megy. A jó idő beköszöntével lényegében az egész napot az udvaron töltik. Szerencsére a nagy fák biztosítják az árnyékot egész napra. Meg a szúnyogokat is. Ádám a gondos kenegetés ellenére tele van csípésekkel. Valamelyik reggel mutatja a legfrissebbeket:
- Megpitte szuog.
A héten délutános vagyok, ráérnénk 7-fél 8 körül kelni de kuglófom kisebb mazsolája már reggel 6 után kukorékol:
- Apaaa, apaaa!
Ha szerencsém van még 20-30 percet elszórakoztatja magát addig tudok kicsit ébredezni. Ádám a héten többnyire 7 után kelt, Miki addigra már túl volt a reggelin is. Tegnap fél 8-kor alig bírtam kicsalogatni az ágyból. Csak akkor volt hajlandó előjönni mikor beígértem, hogy Miki megeszi a reggelijét. Lám a testvérféltékenység is jó valamire :-D
Ezen a héten a dédi a soros bébiszitter. Nagyon szeretem a mamámat de ettől függetlenül vannak dolgok amiktől falra mászom. Például az állandó "jaj, ne mássz fel mert leesel!" és akkor mi van? Leesik, összeszedem, megvigasztalom, az élet megy tovább. Mindig is úgy gondoltam, hogy a mászással együtt meg kell tanulni esni is. Ha folyton vattába csomagolva, vitrinbe tartom a gyereket, mikor tanul meg élni? Nem félreérteni, azért életveszélyes helyekre nem engedem őket, a használaton kívüli konektorokba vak dugó van (ettől függetlenül konektort piszkálni tilos) stb. de egy székről leeséstől nem szoktam szívrohamot kapni. Ha a játszón a mászókán szemmel láthatóan bizonytalanok a szokásos "jaj, nehogy leess" felkiáltás helyett tőlem azt hallják: "kapaszkodj, egyensúlyozz" az esetek többségében bejön. Ha mégsem a puha homokban nem ütik meg magukat, csak porosak lesznek :-)))
Én már ott tartok, hogy ha meghallom anyukám vagy a dédi szájából, hogy le fogsz esni, el kell számolnom 10-ig, nehogy üvöltésben törjek ki! De azért mindig odaszúrom, hogy NEM fog leesni!!! Ne beszéljék bele a gyerekbe, hogy ügyetlen!
VálaszTörlésVan egy egészséges féltés, aggódás, és van az aggodalmaskodás. Hatalmas a különbség.