Idén is megnyertük az online oktatást, ami nálunk az "oldd meg ahogy tudod" mozgalomhoz hasonlít. Még mindig. Igen vannak online órák de én vagyok a csengő, hogy mindenki ott legyen ahol kell. Időnként belesek hozzájuk és nagyon örülök, hogy nem vagyok tanár. Ilyen körülmények között motiválni az én gyerekeimet ... asssszem inkább zöldre festeném az eget. Valamint olyan bizarr, hogy itt ül a gyerek a szobában, miközben a tanár valahol máshol egy másik szobában. Nem tud ránézni a mellette ülőre "te érted???" pillantással, max a tesójára aki, helyhiány miatt, fizikailag mellette ül de egy másik tanár másik óráján. Igen tudom, vészhelyzet és életveszély és muszáj és ... de akkor is szörnyű és nagyon jó lesz ha vége lesz. (?)
A házi persze ahogy tavaly idén is közös móka. Amikor nem dolgozom az egyik mellettem ül és tanulunk (tanulok). Olvasom a TK/akárhányadik old. sokadik leckéjét, töltögetjük a MF hozzátartozó feladatokat és a kedvencem: rávenni a kölköt, hogy a vázlatot másolja be a füzetbe. Nem sikerül ebben a feladatban értelmet találnom. Nekem egyszerűen hiányzik a vázlathoz az órán elhangzott magyarázat. A diszlexiásnak meg főleg. Ő csak azt látja, hogy azt a rengeteg betűt - ami kinyomtatva még olvasható - le kell írni, a füzetbe persze már olvashatatlan, mert csak túl akar lenni rajta. Szóval ezen feladat hatékonyságát erősen megkérdőjelezem.
És itt az újabb dilemma. Mi legyen hétfőtől? Úgy érzem olyan kérdést kaptunk mi szülők amiben nem lehet helyes döntést hozni. Nekem két felsős és egy alsósom van. Ha kettő itthon van, elfér a harmadik is. Valószínűleg lesz pár "a fiúk is itthon lehetnek" hiszti. Tanulás szempontjából jobban jár az iskolával. Ha itthon marad hiányzónak számít. Ha megy lehet beteg lesz, vagy tudtán és akaratán kívül megfertőz valakit, mint tünetmentes közvetítő. Mintha azt kéne eldöntenem két rossz közül melyik a kevésbé rossz.
