Ezt találtam a nyolcadikosom énekkönyvébe:
Egy darabig nem hittem a szememnek. Évekig oviban dolgoztam ahol sokkal színvonalasabb dalokat tanultak a gyerekek. Értem, hogy az ének nem a legfontosabb tantárgy, főleg nyolcadikban, meg ne terheljük túl a gyereket (ezzel szívből egyetértek) de ettől szerintem max röhögő görcsöt kap a fiatalság. Készségtárgyak osztályzásával nem értek egyet, miért kell büntetni valakit ha nincs zenei hallása, vagy szép hangja. De mi lenne ha zenét hallgatnának ének órán, mondjuk komolyzenét és megbeszélnék: tetszett, nem tetszett, miért. Nem kell osztályozni. A cél annyi lenne, hogy gondolkodjon, legyen véleménye, esetleg el is merje mondani az osztály előtt. Valamint megtanulni, hogy az eltérő gondolatok akár hasznosak is lehetnek és nem kell mindig mindenben egyetérteni.
